Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-23 / 142. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 junius 23 191 végzik és Norfolk hercege, a főudvarmester rendezi. Százhatvanból hadihajó. Poithmouth, junius 22. Londonnal egyidejűleg készülődött Porthmouth is a koronázásra. Hetek óta tartott a nagy hadihajók összesereglése a britt világbirodalom vizeiről s a behajózott hadihajók utvonaláról Portlimouth, Plymouth és Nore kikötőibe. A tulaj doftképeni disz-revue azonban Spitheadb'en lesz. Portlmioutli, e liires, kitűnően alúépitett, védett, mélyvizü badirévében. Innen indulnak ki rendszerint a gyakorlatra vagy komoly játékra készülő hajórajok ide futnak be az összevont, valamely tervre kijelölt hadihajók. Az egész világon páratlanul áll ez a hadirév, térségben, biztosságban, fekvésbén. Épen ezért sehol a világon oly szépen és impozánsan ki nem bontakozhatna a koronázási armada, mint épen Spitbead nagyszerű mólói előtt. Százhatvanhét hadihajó lesz együtt ezen a díszszemlén. Ebből tizenkét Dreadnought és huszonnégy nagy csatahajó. Ötvenezer főre rug az ezeken beosztott legnység száma és ennek megfelelő létszámú tiszt és zászlós. Az angol lapok azonban nem mulasztják el többszörösen is hangoztatni, hogy Nagybrittania egyetlen alattvalója se felejtse el: a spitheadi revue minden egyes hajójára még mindig két-két olyan britt hajó esik, melyek a revue napján messze vizeken és idegen kikötőkben hirdetik a britt birodalom világverő vizierejét. Hurráh! Hun áh! London, junius 22. A walesi herceg menete a lovas testőrség kíséretével hagyta el a Buckingham palotát pontban délelőtt tiz órakor. A hereeget a nép lelkes üdvözléssel fogadta. A hydeparkbeli ágyuüteg huszonhat lövése jelezte, hogy őfelségéik féltizenegykor hagyták el a királyi palotát. A menet élén az evezősök testülete halad középkori viseletben. Ezen csapatnak jelenléte a koronázási menetben még azon időből való hagyományon alapul, amidőn ő felségeik a Themsén csónakon mentek a koronázási tepmlomba. E csoport mögött következtek 'lovon ő felsége szárnysegédei, a kiknek sorában a hadsereg és haditengerészet. összes fegyvernemei képviselve vannak. A néptömeg hangos hurrá kiáltásokban tört ki, amidőn meglátta az indiai lovasság tisztjeit, akik a királyi kiséret élén haladtak. Viharos éltető kiáltások hangzottak föl, amidőn ő felségeik a díszkocsiban láthatókká váltak, amely elé nyolc fehér ló van fogva, mintha tündérmeséből volna elővarázsolva. A kocsi mögött a királyi zászlót viszik. Ezután következnek lovon Kitchener lord, a connaughti herceg, Artúr connaughti királyi herceg, Battenberg Lajos herceg, Teck herceg, Keresztély schleswig-holsteini herceg, a szárnysegédek és testőrök fényes sora. A Hyde-parkban és a Towerben felállított ütegek 61 ágyulövése jelezte, hogy ő felségeik az apátsági templomba érkeztek. Vivát regina! Vívat rex! Pontban tizenegy órakor léptek be a király és a királyné a westminsteri apátság templomába. A koronázási menet az ismert sorrendben bevonult. Az állami méltóságok koronáit csatlósaik vitték utánuk. Ez idő alatt az gona a királyhimnuszt játszotta. A királyné a nagy oltár elé ment. A koronázási palást uszálya tizennyolc láb hosszú és hat fiat :1 leány, az angol nemessé^ legszebb leányai vitték. A király jelvényeit magas udvari méltóságok viszik, utánuk, megy György király királyi palástjában a térdszalagrend collierjával. A hosszú bíborpalástot nyolc csatlós viszi. A király oldalán halad két püspök és a testörgárda tagjai. Amikor a felségek a templom bejáratához értek, a Westminster Kollégium növendékei lelkes élteté sekkel üdvözölték őket. — Vivát rex! — Vívat regina! — kiáltották. A koionázás az előirt formák között folyt el. Az egész nagyszerű aktus délután háromig tartott. Uj megváltás. Páris, junius 17. Akármit mondanak a nagyon hivő lelkek, mégis többen lesznek, akik azt hiszik, hogy a világ még nincsen megváltva, vagy legalább is, hogy az első megváltás rosszul sikerült. Ezt sokan már régen sejtik, elég van olyan is, aki ki akarta korrigálni a megváltás hiányosságait. Már véres háborúk is voltak ezért, az egyik harminc esztendeig is eltartott, de végül mégis csak az sült ki, hogy. az emberiség még nincs megváltva, — mind a mai napig, amikor végre fölvirradt a viszszavonhatlanul utolsó, végérvényes megváltás hajnala. Miss Annié Besant, az uj és az utolsó megváltó, már ki is jelentette, hogy a megváltás és a megváltódás nagyon egyszerű és midenkinek fáradtság nélkül és a tagsági dij költsége árán hozzáférhető. Ez jóformán gunyár, ha meggondoljuk, hogy minden bunak-bajnak, bűnnek, bünhődésnek és gyűlölködésnek egyszerre vége szakad, ha egyszerre mindannyian belépünk a teozófia szövetségbe. Ez az uj vallás, amelynek a pápája miss Besant. Az elődje, miss Blavatsky* csöndes kontemplativ természet volt, aki az istenfogalom és a szép dolgokon való töprengéssel töltötte idejét. Miss Besant agitátortermészet, prédikálva járja be a világot és óriási agilitással terjeszti az uj hitet. Most a Sorbonne-ban tart előadást s azt az előadást, amelyet a késő századok evangéliumai olyan számba fognak venni,mint a régi apostolok könyvei a Hegyi beszédét. A teozófia papeszája fáradhatatlan, de micsoda fáradtság az, amit meg ne érne az az óriási cél: az egész világ megváltása, amint azt a kis . . . azaz miss Besant elképzeli. Volt egyszer egy megváltó, aki azt mondotta, hogy szeressük egymást: ez az egész technikája a megváltódásnak.Van-e, aki ezt nem hiszi el? Mégis — mint a papok mondják — mit látunk? Az embereknek eszük ágában sincs szeretni egymást és inkább megváltatlanul nyomorognak, de jól kiveszekszik magukat itt a földön. Pedig a szeretet egyszerű és rögtön érthető — mégis mégis az olyan ember, hogy inkább valami komplikáltabb módon váltatja meg magát. Nos, erre a célra való éppen a teozófiai vallás, amelyet Besant kisasszony prédikál s amelynek a legmegváltóbb része a karmatörvény és a reinkarnáció törvénye. Röviden:a logika — teozófia, liogy félre ne értsük követeli azt a hitet, liogy a mi rövid életünk más existenciákban folytatódik, hogy egyén ezen a módon tökéletesedjen egészen a tökéletes spiritualizáeíóig. Csakhogy valamennyi existenciánkban követünk el olyan dolgokat, amelyek ellene varrnak a tökélete-, sedésnek. Ezeket aztán adósságul hurcoljuk megtisztító fájdalomban le nem vezekeltük. Ez az adósság a „kárma." Azt tetszik 1 inni, l ogy ez egy kicsit kevés megváltásnak! Besant kisasszony más nézeten van és óriási hatással prédikálja a hitét. Az óriás hatás onnan van, liogy szent, makacs, bőbeszédű, rövidlátó, megingatkatlan. rábeszélhetetlen, meggyőzhetetlen, meggyógyithatatlan. Férfias fej, a hatalmas homlokát fehér liajtincsek kerítik be, tiszta szeme jószivvel jár végig a hallgatóságon és az egész mivoltából sugárzik a hit, a naiv, sziklaerős hit az igazságaiban és a küldetésében. Senkit se akar a vallása elhagyására birni, a teozófia templomában elfér valamennyi vallás és valamennyi megváltó odahozhatja a maga járulékát, amelyekből a főigazság meg fog teremni. Szóval: ez az úgynevezett „elmélyítése" a vallásos életnek. S akiknek nem elég a szertartások, csodák és dogmák tömege, az még megtoldhatja a vallását azzal, hogy mindezeken még el is morfondírozhat és törheti a fejét a karma-iskola szerint való tökéletesedésen. Mindez azonban csak előkészület ahhoz, hogy megszülessen az uj emberfaj, a tökélete sehh, amelyben majd megszülétik az uj megváltó. Ugy látszik — mondja Besant kisasz3zowy — hogy ennek az uj fajtának Amerikában, még pedig Kaliforniában kell a bölcsőjét keresni. Nemsokára, már harmincnegyven esztendő muíva meg fog' születni az uj Messiás, az emberiségnek nem lesz más dolga, mmt megismerni és elismerni. Ennek a megismerésnek az előkészítésére való a teozófia, a „világvallás". Mis Anníe Besantot sokan hallgatják Parisban, ahol mindenre akad ember, kivált szép szavak meghallgatására. Hallgatják és meglehet, hogy a teozófia is divat lesz egyidőre a ráérő körökben. A világ megváltat? Iansága Párisban is oly csúnya, mint akárhol. Azoknak, akik szívesen temetik bele egy kis szófia beszédbe a világ minden igazságtalanságát, eljött a próféta-kisasszony és elhozta nekik az igét, a hangzatos, a világot megváltó, a világról semmit sem tudó, gyönge lelkeket narkotizáló, kongó bendőjü szép Igét, az uj megváltást — a régiek mellé Oroszok kálváriája. — Tojáslánc a paragrafusok között. — (Fővárosi munkatársunktól.) Két szegény orosz ember van most a budapesti" ügyészség fogházában, holott tna már fogvatartasukra semminemű komoly alap nincsen. Ennek a két orosznak a kálváriája szomorú fényt vet egyesek szoigalelkiiségére, amelylyel két embert fosztanak meg személyes szabadságuktól. A paragrafusok közötti tojástánc, amint tudósításunkból kitűnik, inkább afajta rn'ütánc és csak időnyerés, miatt lejtik. Csak azért, hogy két idegen alattvalót kiszolgáltassanak egy olyan államnak, amely alapjában véve nem is kérte a kiadatásukat. (A posztos bűnösök.) Holevko János és Kaffka Péter — az 29, ez 27 éves — római katolikus vallású orosz fémmunkások, 1904-ben a Rud'nik községben levő ércbányában dolgoztak. A barátjuk, Kapris Mihály egy ideig a szomszédos Hulesunki-féle ércbányában dolgozott, de Ma a re Rudolf művezető egy szép napon jogtalanul elbocsátotta. Kapris fölkereste barátait s megkérte őket, hogy álljanak őrt az utcán mindaddig, amig ő egy dinamítpatront helyez el Mauve háza küszöbénél. Mert elégi ételt akart szerezni magának az oknélküli el bocsát, tatásért. Holevko János és Kaffka Péter megtették a barátoknak ezt az ostoba szívességet. Kapris jól számított. Á dinamit-patron fölrobbant abban a pillanatban, amikor Mauve kilépett a hajóból s a munkavezető lábán súlyos sérüléseket szenvedett. Mauve Kapris Mihályra gyanakodott, ezt elfogták s hurokra került Holevko is, Kaffka is és mind a hárman törvény elé kerültek. (Szökés Szibériából*) A vetrokovi törvényszék kímélet len szigorral ítélkezett a három ember fölött. Kapris Mihályt 15 évi, Iiolevkot 12 évi, és Kaffkát 8 évi fegyházra Ítélték. Miután büntetésük egy részét fegyházban kitöltötték, Szibériába deportálták őket. Egymástól ezer kilométernyi távolságban, ugy, hogy hirt sem hallottak egymásról. Holevko minden gondolata az volt, hogy megszökhessen Szibériából, ahol a súlyos munka nagyon meggyötörte. 1907-ben előbb Mandzsúriába szökött, majd Varsón keresztül szülőföldjére ment. Onnan aztán Budapestre jött és itt munkát vállalt a Kaszab és Breuer gépgyárban. Kaffka, anélkül, liogy barátja szökésérői tudomása lett volna, elhagyta Szibériát és hazaszökött szülőföldjére. Ott tudta meg, hogy Holevko is megszökött és hogy Budapesten dolgozik. Kaffka utána jött és a barátját, ugyanott alkalmazták, ahol őt és békességben íj legnagyobb megelégedésre dolgoztak ez év április hónapjának 22-ik napjáig, amikor is — letartóztatták Kaffkával egyetemben.