Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-23 / 142. szám

1911 junius 25 (A tulbuzgó rendőrség.) Ugyanis Holevkonak otthon hagyott fele­sége, afölötti boszujában, hogy az ura nem veszi magához, besúgta a petrokovi tör­vényszéknek, liogy Holevko és Kaffka Buda­pesten tartózkodnak. Annak előrebocsátása mellett, hogy éveken keresztül senki sem kereste az oroszokat, semmiféle hatóság sem, az orosz nagykövet­ség május elején a külügyminiszter utján francia nyelven a következő tartalmú leve­let intézte a magyar királyi igazságügyin i­nisztériunilioz: „Szíveskedjék megállapítani! hogy Ho­levka János és Kaffka Péter orosz alatt­valók valóban Budapesten tartózkodnak-e." Ennyi és nem több volt a kérdezősködő levél tartalma. Az orosz nagykövetség tehát sem letartóztatást, sem kiadatást nem ki­ránt. Ez a levél lejött a budapesti ügyészséghez, amely átirt a rendőrségnek, hogy állapítsa meg, vájjon a nevezettek tényleg Budapes­ten tartózkodnak-e. A bejelentő-lápról meg­állapították, hogy mind a ketten a Váci-uti gépgyárban dolgoznak. És habár a rendőr­ségnek sem az ügyészségtől, sem a miniszté­riumtól utasítása nem volt, a két oroszt — miután kihallgatták őket, s a zavjerciei bűn­tényben való részvételüket beismerték — a toloncházban helyezték el, hogy őket a ho­nossági törvények alapján, mint alkalmatlan idegeneket eltoloncoltassák. Történt pedig ez április 22-én, amikor a lapok a két orosz őri­zetbevételéről olyan híreket kaptak, mintha a budapesti rendőrség két nihilistát vagy orosz rablógyilkost tett volna ártalmat­lanná. A tulbuzgó rendőrség előzékenysége, mely­lyel a két oroszt a toloncházba juttatta, za­varba hozta a hatóságokat: mihez kezdjenek két olyan idegen alattavlóval, akinek a ki­adatását senki sem kérte? Hogy az őrizetbe­vétel hiábavaló ne legyen, az igazságügyini­ilisztérimu az 1.878. törvénycikk 9. szakaszára hivatkozott. Hivatkozott pedig azért, hogy. időt nyerjenek. Az említett paragrafus sze­rint az olyan külföldi honos ellen, aki külföl­dön büntettet követ el, amennyiben kiadatás­nak helye nincsen, az igazságügvminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendelheti. És elrendelte a bűnvádi eljárás megindítását Holevka és Kaffka ellen. Azon az alapon, liogy ott a bünt beismerték, holott Kaffka beismerő vallomásához bozátette azt, hogy ő három évet és bárom hónapot kitöltött a büntetésből, amikor a cár fia születése alkal­mával kihirdetett amnesztia idején ő is ke­gyelmet kapott. (Tánc a paragrafusok körül,) Ezek után Krezsák vizsgálóbíró felmutatta a rendőrség által elrendelt előzetes letartóz­tatást. Fentartotta ezt az ügyészség is gyil­kosság kísérletében való biinrészesség cimén. Elmultak a napok, a hetek és Oroszország még mindig nem nyilatkozott a kiadatásra vonatkozólag. Az 1875. évi XXXVIU. tör­vénycikk —. bekezdése szerint Holevkát és Kaffkát már régen szabadlábra kellett volna helyezni. •A törvény szerint megkésve, e hónap 8-án érkezett a kiadatás iránti megkeresés az igazságiigyminiszterhez és 18-án az ügyészséghez. Miután azonban a két szegény orosz el­len kétféleképen jártak el, két egymásnak el­lentmondó törvénycikk alapján, ügyvédjük­nek meg kellett folyamodnia a vizsgálóbíró végzését. Ezt a vádtanács helybenhagyta. Ez ellen László Jenő ügyvéd a táblához élt felfolyamodással. Az ilyen ügyet máskor a táblánál egy héten belül intézik el. Ezúttal a tábla junius 13-án intézte ezt el 4693-911. szám alatt, mert a tábla közben bevárta — a másik módszer szerinti eljárás eredményét — a kiadatási kérelem megérkezését. Érde­kes indokolással hagyta helyben a vádta­nács végzését azzal, hogy a BTK. 9. szaka­szának helye nincsen, hanem igen is ki kell szolgáltatni a két oroszt Oroszországnak. DÉLMAGYARÜRSZÁCi 23 így fest a két szegény orosz alattvaló odisszeája ak,ket már rég szabadon kellett volna bocsátani, de csak' hogy értéktelen szolgálatot tegyenek Oroszországnak, meg­nyittatják Holevka és Kaffka előtt a rettegett orosz fegyházak ajtaját. Ujabb repülés Bécstől Budapestig. — Umlauf kapitány sikere. — (Saját tudósítónktól.) A bécsi Zeit dijának meg lett az a vonzása, hogy már két avia­tikus vállalkozott a bécs—budapesti útra és mind a ketten szerencsésen megérkeztek. Ugyanis Bier után ma Umlauf dragonyos százados reggel 6 óra 58 perc 30 másodperc­kor leszállott a rákosi mezőn. Elindult Sim­meringről 4 óra 30 perckor, tehát Bécsből Budapestre 2 óra 28 perc 30 másodperc alatt érkezett. Elragadtató, diadalmas kiáltással fogad­ták Umlaufot a rákosi repülőtéren. S a győző repülőgépe két szárnyán egy-egy osztrák és magyar zászló lebegett. A monarchia szinei tehát igazi dualisztikus formában, kiiliin-kü­lön és mégis együtt repülték keresztül az osz­trák-magyar levegőt. Umlauí Bécsújhelyről ma hajnalban négy óra­tájt repiilt be a simmeringi mezőre. A repülő­téren még kevesen voltak, csupán az. Automo­bil Klub és az Aero Klub néhány tagja és a hivatalos időmérő figyelték a repülést. Nem szállott le, hanem néhány kört tett a gyakorló­tér felett, azután az előírás szerint átrepülve startvonalat-, keleti irányban a Duna és a Lajta­hegység felé vette útját. A rákosi repülőtér a megszokott képet mu­tatta. Katonák gyakorlatoztak, egy lovas­szakasz élén megjelent Paussy rendőrfel­ügyelő, néhány újságíró volt jelen, azonkívül a reggeli Rákos rendes közönsége. Majd töb­ben érkeztek. Hat óra kilenc perckor jelen­tés- jött Komáromból, hogy látták a város fölött átrepülni. Biztosra vették tehát, hogy nemsokára Budapesten lesz. Röviden ezután, hat óra huszonöt perekor Süttőről jelentették, liogy a repülőgép ott haladt el, mig ezt kiírták és elhatározták, hogy a Hungáriában lakó Bier főhadnagyot fel telefonálják, egy rendőr felkiáltott: — Ott jön! Tehát hamarább, mint egy telefonüzenet az aviatikai telepről be a Hungáriába, érke­zett meg Süttőről lovag Frakwelli Umlauf János kapitány a 13-as dragonyosoknál. Elsőnek Pausy rendőrfelügyelő vágtatott repülőgéphez, amely a hangároktól körül­belül negyven méter távolságra ereszkedett le. A lovasrendőrök rögtön közrefogták a gépet, hogy senki se bánthassa. Gróf Teleki Tibor montőrjei és a rákosi tér magyar aviatikusai szaladtak oda segédkezni Um­lautnak, aki vidáman szállott ki gépéből. — Teufel! Schwitz ich aber! — ezek voltak első szavai, de ez nem csoda, mert körül­belül északsarki utazónak volt felöltözve. Középtermetű, igazi katonatiszti tipus, rend­kívül temperamentumos, élénk gesztusokkal beszél. Közrefogták a katonatisztek és ő észrevehető boldogsággal és örömmel mesélt: — A dij kiírásakor elhatároztam már, hogy okvetlenül Pestre repülök. Tegnap dél­ut án a steinfeldi repülőtéren heves szél ural­kodott, de a meteorológusok véleménye az volt, hogy ma reggelre megváltozik az idő. Csakugyan kedvezett a szerencse és útnak indultam. Hála istennek, minden nagysze­rűen sikerült. A bravúros utat Umlauf kapitány egy úgynevezett „Lolmer-Daimler Pfeil fiieger" biplánon tette meg, amelyét Paulai kon­struktőrrel közösen szerkesztett. Rendkívül büszke rá, hogy minden egyes alkatrésze az ő utasítása szerint és felügyelete mellett ké­szült a híres bécsi Lohner-gyárban, Daimlér­raotorral van felszerelve, abban különbözik a rendes biplánoktól, hogy olyan törzse van, mint a monoplánoknak, de két szárnya erős szögben tér el egymástól, felülről vagy alul­ról nézve V-alaku, mint egy nyil és ezért bivják Pt'eilfligernek. Umlauf a repülőútról igy nyilatkozott: — Kezdetben nagyon megerőltető volt a gép kormányzása. Négy-hatszáz méter ma­gasságban repültem és erős ellenszéllel kel­lett megkiizdenem. Mondhatom, kissé félel­metes volt a helyzetem a magasban. Nyugat­ról keletre mentem és az északnyugati szél oldalról ért engem, ugy, hogy állandóan kor­mányozni kellett. Kissül szigete fölött átkel­tem a Dunán. Gönyőnél átrepültem a Duna balpartjára, Komárom fölött a pesti oldalon repültem, Almásfüzitőnél aztán ismét a jobb­partra kerültem. Utam földrajzi fekvéséről skiccet készítettem magamnak, azt fölragasz­tottam egy kemény papirtáblára, amelyet hozzáerősítettem a kormányomhoz. Ha nyu­godtan repülhettem, ezt a saját térképemet balkezemmel megfogva, időközönként meg­nézten annak konstatálásául, hogy helyes uton járok-e. Almásfüzitő után következett utazásomnak legkellemetlenebb része. A pi­lisi hegyek fölött kellett átrepülnöm hatszáz méter magasságban. Utarnnak e részében vertikális légáramlások támadtak meg, me­lyek a gépet majd minden pillanatban föl bille­néssel fenyegették. Ugy, hogy a minden irányban szükségessé vált kormányzás am ­nyira összerázott, hogy a levegőben úgyszól­ván tengeri betegséget kaptam. Ez a kelle­metlen helyzet körülbelül negyven kilométer hosszú utdarabon tartott. Óbuda fölött kerül­tem ki a hegyekből és az összekötő vasúti hid fölött repültem át a pesti oldalra. És ek­kor, mikor már egész közel voltam a célhoz, valami különös rettegés és izgalom vett raj­tam erőt. Csak egy gondolatom volt, csak egy vágyam, hogy csak most ne hagyjon cser­ben a gépem. És ez a vágyam teljesült is. Daimier-motorom három órán keresztül sza­kadatlanul működött. Gépem a legstabilisebb­nek és igen nagy sebességűnek mutatkozott. Figyelembe kell venni, hogy utamon heves ol­dal-és ellenszéllel keiiett küzdenem és mégis kilencven kilométeres átlagsebességet ér­tem el. / Éjjel a következő órteBitést, kaptuk a Zeit repülőversenyére vonatkozólag: Lier főhadnagy ós Umlauf kapitány pénteken reggel fél ötkor startolnak Rákosról % a Budapest—Bécs közti ut dijára versenyeznek. A Magyar Aero Klub Bécsből taviratot kapott, mely szerint Warha­lovszky mérnök csütörtök délután két órakor fölszállt, de Bécs közelében hiba esett moto­rán s kénytelen volt leereszkedni. Pénteken reggel négy órakor azonban njra fölszáll s ugyanakkor startol Miller hadnagy is. A zárszámadási bizottság ülése. Buda­pestről jelentik: A képviselőház zárszámadási bizottsága csütörtök délután öt órakor Khuen-Héderváry Károly gróf részvételével ülést tartott. Napirenden volt az 1907-ik évi zárszámadások függőben maradt téte­leinek tárgyalása. A Magyar Kiviteli és Csomagszállító Részvénytársaság 366,240 ko­ronájáról szóló tételt a miniszterelnök föl­világositásai után tudomásul vette, hasonló­képen a belügyi tárca függőben maradt té­teleit is, mikre Hoványi Gyula adott fölvi­lágosítást. Khuen-Héderváry miniszterelnök kijelentette, hogy az országos levéltár uj épületének építkezései a jövő évben meg­kezdődnek. A kereskedelmi tárca tételei­nek tárgyalása junius 27-ére maradt. A Virihus Unitus vizrebocsátása. Nagy­szabású előkészületeket tesznek az első osztrák­magyar Dreadnought vizrebocsátásának ünnep­ségére, mely tudvalevőleg szombaton lesz s amelyen őfelsége is megjelenik Triesztben. A magyar parlament tagjai közül negyvenen vesz­nek részt az ünnepségen, Návay Lajos alelnök vezetésével. Négy angol hadihajó is megjelenik a vizrebocsátásnál, egy admirális vezényli őket. Löwenstein képviselő lemondott. Bécs­ből jelentik: Ismeretes, hogy a Doohobgoz ke­rületben Löwenst&in Náthán dr megválasztá­sakor véres összeütközés támadt, melynek negyven sebesültje és huszonnégy halottja volt. E szomorú eset következtében Löwen­stein lemondott mandátumáról,

Next

/
Thumbnails
Contents