Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-03 / 126. szám

1911 II. évfolyam, 126. szám Szombat, junius 3 Központi szerkesztőség és kiaééhivííal Szeged, ^ Rofűiia-utca 15. szia cr.3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEBEN r egész évre . R 24'— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6-— egy hónapra R 2-­Egyes szám ára 10 fiilér ELŐFIZETÉS! AR- VIÍ-ÉREN egész évre . K 28-— félévre . . . R negyedévre . R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 filíér 14 — 2-40 TELEFON-SZÁM; Szerkesztőség 305 ezza Kiadóhivatal 836 interurbán 835 ö Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A szegedi mandátum ügye. Őszinte örömmel és megnyugvással számolunk be arról, hogy Szegeden a megmozdulása pillanatában teljes vere­ség ért egy olyan tábort, amely itt is kiakarta gyújtani a felekezeti villon­gások kárliozatos tüzét s a nemzeti munkapárt megkapó egységének és egységében való diadalának ragyogó napjára, napfoltokat akart lopni. Akik aggodalmaskodva néztek körűi s ért­hető nyugtalankodással várták a fejle­ményeket, lecsitult lélekkel nézhetnek a jövő elé. Mert minden felekezeti Súr­lódás abbamaradt, mielőtt megkez­dődhetett volna s a nemzeti munka­párt egységén semmi alattomos petárda nem tudott rést robbantani. Lássuk csak tisztán az eseményeket. Várhelyi Rósa Izsó dr, a neki fölaján­lott jelölésről pénteken kijelentette, hogy azt nem fogadja el. Nem fogadja el azért, mert nem akarja megengedni, hogy ebből a kérdésből felekezeti súrló­dások támadjanak. Nem akarta a súrlódá­soknak még az árnyékát, még halvány megnyilatkozását sem előidézni s nem akarta, hogy Jászai Géza apátplébános­nak, az ő régi barátjának és. kiváló politikai fegyvertársának kellemetlen­sége származzék az ő jelöltetéséből. S mikor várhelyi Rósa Izsónak ezt az elhatározását — melyet a végrehajtó­bizottság tudomásul vett — regisz­tráljuk, akkor egyrészt sajnálkozá­sunkat kell kifejeznünk, másrészt pedig meg kell hajolnunk ez elhatározás mo­tiválásában megnyilatkozó erkölcsi nagyság előtt. Sajnálkozásunkat kell kifejeznünk azon, hogy Rósa Izsó ki­váló személyiségét nem láthatjuk ama pozícióban, amelyre őt Szegeden párt-' különbség nélkül méltónak itélte min­den elfogulatlanul gondolkodó és látó ember. Sajnálkoznunk kell azon, hogy Szegeden ilyen személyiség felé is ki gyónyelvét tudta öltögetni a sziik látókörű felekezetiség. Mert hiszen az ő önzetlenségét, az ő magasan járó gondolkozását épen az a gesztus jel­lemzi leggyönyörűbben, amelylyel a mandátumot elhárította magától, mi­helyt csak gyanítani is lehetett, hogy elfogadása jelentéktelen, de mégis nem kívánatos disszonanciákat teremne. [s a munkapárti lobogó győzelmének a föltétlen, a megközelíthetetlen egyhan­gúságát, egyöntetűségét tartja minde­neknél fontosabbnak. S mikor emiatt a maga személyét is elfeledi, akkor a íegnagyszerübb politikai erkölcsről, makuíátlanságról és ideálizmusról tesz tanúságot. Visszalépésről, meghátrálásról azon­ban szó niiies. Ezt csak rossz infor­máció dobhatta a közvélemény eié. Aminthogy a közvéleményt sok min­denben informálták tévesen á szeyfedi mandátum ügyéről. Várhelyi Rósa Izsó egy neki fölajánlott mandátumot nem fogadott el, nem mintha az esemé­nyek kényszeritették volna, hanem mert az ő finom, korrekt lelke a man­dátum elfogadására impedimeutumnak tartott egy közbeeső incidenset. S a gzegedi nemzeti munkapártra most már az a föladat vár, hogy olyan jelöltet állitson, akinek a személye körül még ilyen kicsinyeskedő ellentétek sem ka­varodhatnak. S ilyen jelöltet talált is Fabjnyi Ferenc, a szegedi királyi Ítélő­tábla volt elnökében, aki most az Első Hazainak jogügyi vezérigazgatója, libe­rális ember, kiváló jogász és kereskedő s aki édesapjának, a volt miniszternek liberális tradícióit szitta magába. Biztató jelek vannak arra, hogy a jelöltséget el is fogadja s ennek megtörténte után ő viszi diadalra a munkapárt lo­bogójót. Ez a hatalmas, impozáns dia­dal lesz a leglesujtóbb felelet azoknak, akik azt hitték, hogy Szegedén ínég csak a legparányibb siker reményében és lehet a felekezetieskedés pirorna­nikusainak operálniok. Nem, ezek az urak legföljebb azt a lépést tehetnék meg, amely a fönséges! elválasztja a nevetségestől, — ha már régen meg nem tették volna. Hatalmuk nem volt, nincsen, nem is lesz. Részletes tudósításunk a szegedi mandátum ügyéről a következő: Alig jutott köztudomásra, hogy Rósa Izsó dr-t a munkapárt végrehajtó-bizottsága nagy lelkesedéssel jelölte, a mindent felekezeti szemüvegen keresztül látók, a kicsinyeskedő intranzigensek, akik nem az érdem előtt hajolnak meg, hanem csak a saját vallásukba való beleszületés előtt, hangoztatni kezdték az ő apró-cseprő kifogásaikat. A szó leg­szorosabb értelmében megtámadták, terrori­zálták Jászai Géza apátplébánost, akiről helytelen információk utján az a hír terjedt el, hogy Rósa Izsó dr-t ő ajánlotta a jelölt­ségre. Szóval az apátplébános, a katolikus vallás ekszponense,'ajánlotta Szeged,a katoli­kus többségű Szeged I. kerülete képviselőjének a zsidó hitközség elnökét. S ez fájt és ettől vérzett a, felekezeti széttagolódás ós min­denáron felekezetieskedök szive és minden keresztény szeretet híjával egyenesen ül­dözni kezdték Jászai Gézát. Ebből az apát­plébános azt a konzekvenciát vonta le, hogy megmarad ugyan a pártban, de a végre­hajtó-bizottság alelnöki székéről leköszön. Levelet intézett Rósa Izsó dr-hoz, melyben kijelentette, hogy a párt alelnökségéről le­mond, a végrehajtó-bizottságból kilép, meg­köszönve a pártnak iránta .tanúsított bizal­mát. Rósa Izsó dr, aki a jelölés estéjén még nem nyilatkozott a jelöltség elfogadása tekintetében, csütörtökön reggel közölte Lázár György dr polgármesterrel azt a végleges elhatározását, hogy a jelölt­séget semmiesetre sem fogadja el. Egy­úttal kérte a polgármestert, keresse föl Já­szai- Géza apátplébánost, közölje vele ezt az elhatározását s kérje meg, hogy maradjon továbbra is alelnöke a pártnak, hogy ilyen módon visszaálljon a régi helyzet s olyan jelöltet keressenek, akinek személye ellen a párt egyetlen árnyalatának sincs kifogása. Lázár György dr csakugyan interveniált -s Jászai Géza visszavonta a párt alelnök­ségéről való lemondást, hozzátéve, hogy a mostani választásnál nem akar szerepelni, mert idegeit nagyon megviselték a csütör­töki izgalmak. Rósa kié ryiiatkozéta. A Déitnagyarorsság munkatársa fölkereste Rósa Izsó dr-t, aki visszalépéséről és annak okairól a következő kijelentést tette: — A lapoknak az a közlése, hogy ón a jelöltséget elvállaltam, hibás volt. Én akkor, amikor nekem a jelölést fölajánlották, hatá­rozott választ nem adtam és föntartottam magamnak az elhatározást arra az időre, hogy a jelölés dolgában határozott állást foglalhatok. Közben jött az ismeretes incidens. Egy olyan személynek, akit én nagyra becsülök, kiválóan tisztelek és akihez en­gem régi barátság fűz, az én jelölésem bizo­nyos oldalról kellemetlenséget okozott. Miután én mindent inkább megengedhetőnek tar­tottam, mint azt, hogy neki kellemetlenségei legyenek és minthogy én őt mindenáron meg akartam kimélni attól, hogy ferde hely­zetbe kerüljön és mert megfontoltam azokat az áldozatokat is, amelyeket nekem a jelölt­ség elvállalása esetén hoznom kellene, visz­szautasitottam a jelöltséget. Ettől a meg­másíthatatlan szándékomtól most már nem tántorodok el. — Elhatározásomban az vezetett, hogy nem akartam megengedni, hogy ebből a kér­désből kifolyólag felekezeti súrlódások támad­janak. Azt akartam, hogy az a békességes állapot, amely itt példaszerűen fönnállóit, a jövőben se zavartassanak meg. Miután társelnököm visszalépése arra engedne kö­vetkeztetni, hogy az ő visszavonulása ered­ményekkel járna, ón pedig azt nem csak a pártra, hanem a társadalmi együttélésünkre is végzetesnek tartottam, ezért határoztam el magamat arra, hogy a jelöltséget vissza­utasítom. Jaszai Géza nyilatkozata. Munkatársunk előtt Jászai Géza apátplé­bános a következőket mondotta: — Tény az, hogy én a szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó bizottságának alelnök­ségéről lemondtam, a lemondást azonban visszavontam a pártegység érdekében azzal a megjegyzéssel, hogy a mostani választás­nál minden politikai akciótól távol tartom

Next

/
Thumbnails
Contents