Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-21 / 140. szám

1911 jüniüs 21 DELMAGYARORSZAG 5 fiz fichim-ügy a gyulai esküdtbíróság előtt. — Terhelő vallomások Zsilinszkyék ellen. — (Kiküldött munkatársunktól.) Jaj de kár. liogy újra föltámadt ez a rettenetes Achimiigy. Milyen jó volt elfelejteni a parasztkirályt, az ö viselt dolgait, elfelejteni azt a véres vasárnapot, amelyiken Zsilinszky Endre és Zsilinszky Gábor elmentek az apjuk becsületét keresni és ezt a föladatot olyan pontosan teljesítették, hogy Achimot elpusztították. Áchimmal ecvütt jobb lett volna eltemetni ezt az egész csúnya ügyet, amelyben — ez pedig ritka ilyen borzasztó drámáknál — egyik fél se tud fentartás nélkül szimpátikus lenni. Az áldozat se, akit nem nehéz föladat befeketíteni és antipáti•kussá tenni a kétségtelen hibáival és bűnéivé!, a gyilkosok sc, akik egészen stilus nélkül végezték a munkájukat. Snájdigak és bátrak voltak, amikor egy-egy revolverrel a zsebükben, ew titkosrendőrnek való bunkósbottal és egy ólom végű kutyakorbácscsal beállítottak cyanutlanul öltözködő ember lakásába és kivégezték. Akkor snájdigak voltak és bátrak, most gyávák, megijedtek és szerencsétlenül védekezők. Gyilkolni, dc a következményektői gyáván megijedni, kutyakorbácscsal, bottal és két browninggal dolgozni akkor és rossz kifogásokkal, olcsó mentségekkel, betörőktől eltanult szólamokkal védekezni — a törvényszéki elnök nyelvén szólván — nem gavallér dolog. A tárgyalás, amely Gyulán második napja folyik a büntető törvénykönyv 278-ik szakaszába ütköző gyilkosság bűntettével vádolt Zsilinszky-fiuk ügyében, épen ezért nem érdekes, inkább visszataszító és csúnya látvány. Érdekes csak az itélct lesz. Valószínűleg csütörtökön este hirdetnek ítéletet. A mai tárgyalási napról ez a tudósításunk szól : A délelőtti tárgyalás. (Laptámadások.) Félkilenc órakor nyitotta meg a mai tárgyalást Gálbory József törvényszéki elnök. A budapesti Friss Újságban megjelent cikksorozatot olvassa fel folytatólagosan Tóth biró. Nagyon fontos a cikkek sorrendje. Május harmadikán a budapesti Friss Újság a „Parasztkirály birodalmában" cimmel sorozatot kezdett, amely több mint egy hétig tartott. Áchimról adott fotográfiákat és állandóan súlyos vádakkal támadta. Intervjuk és adatok vannak idősebb Zsilinszky Endrétől, Korossy László főjegyzőtől, Székely Lajos ügyvédtől, Sailer Elek főszolgabírótól és Szeberényi Lajos lutheránus lelkésztől. Ezekre Áchim azzal válaszolt, hogy megvásárolta a Békéscsabai Friss Újságot és egyenkint akart felelni Zsilinszkyék vádjaira. „Csabai arcképek" cimen kezdte meg a cikksorozatot, de már az első két cikk megjelenései után megtörtént a tragédia. Mibor Zsilinszkyék értesültek arról, hogy Áchim, megvette a Friss Újságot, megalapították a Szabadság cimíi lapot azzal a célzattal-, hogy Achimot lehetetlenné tegyék. Az elnök is konstatálja: — A Friss Újságban megjelent cikkek hatása alatt vásárolta meg az elhalt sértett a Békéscsabai Friss Újságot, amelyben megöletéséig két cikk jelent meg. Az elsőnek elme: Szózat Békésmegye népéhez, a másodiké: Békéscsabai fotográfiák azzal az alcímmel: I. Dr Zsilinszky Endre. A Zsilinszkyékről szóló cikket már az esküdtek is figyelemmel kisérik. Az elnök megállapította, hogy az utolsó cikk május 14-én jelent meg és hogy ez a cikk, melynek elolvasása után és hatása alatt a vádlottak cselekedtek. Áchim cikkeire alapították meg Zsilinszkyék a Szabadság-ot. Ebben jelent meg egy cikk, melynek cime a Demagóg és amely azt igéri, hogy a következő számokban Áchimnak, ennek a parazitának viselt dolgaival fog foglalkozni. Népcsalónak nevezi Achimot, aki „el fog merülni a vásári csőcselék mocsarában". A Szabadságban a gyilkosság előestéjén a következő fejezetek voltak: A demagóg anyja. — A demagóg apja. — A demagóg mint férj. — A demagóg mint családapa. — A demagóg kicsapongásai. — A demagóg országos panamái. — A demagóg vicinális panamái. — Orvosi vélemény. — A demagóg vagyonának kimutatása. Áchim özvegye állandóan jelen van a tárgyaláson. Sirva fakad a kegyetlen szavak hallatára. Mikor befejezték a cikkek felolvasását, újból tanúkihallgatásokhoz kezdtek. Az elnök azonban pótlólag megkérdezte Zsilinszky Gábort: — Tegnap ön azt mondotta, hogy azért lőtte le Achimot, hogy megmentse a testvérét, akit Áchim maga alatt fojtogatott. Miért nem húzta le róla, hiszen ez nem lett volna olyan veszedelmes. (Áchim Ilona kihallgatása.) Zsilinszky Gábor: Fel voltam indulva, ez nem is jutott eszembe. Hallottam a bátyám segélykiáltásait, önkéntelenül a revolveremhez nyúltam. Áchim Ilonát rendeli be az elnök. Áchim nagybátyja volt ennek a leánynak, aki 1890-ben született. Elnök: Jelen volt, mikor Achimot megölték? Tanú: Igen. Ott voltam a házban. — Mit csináltak a Zsilinszky-fiuk? — Az egyikük megkérdezte, hogy itthon van-e a képviselő ur és be lehet-e menni? — Én erre bementem a nagyságos úrhoz, aki visszaüzente, hogy várjanak, amig felöltözik. Kiküldött újságokat, hogy olvassanak addig. — Volt a Zsilinszky-fiuknál valami? — Az egyiknél vastag bot volt. — Nagyon vastag? — Mint egy karó. — Na, talán nem olyan vastag? (Felmutatja a bűnjelként becsatolt barna botot.) — Ez volt az? — Nem, hanem egy vastagabb. — Melyiknél vol a bot? (Áchim Ilona Zsilinszky Endrére mutat.) — Aztán maga mit csinált? — Hát én bementem a nagyságos úrhoz és mondottam, hogy két fiatalember keresi. Kérdezte, hogy kik, erre én azt mondtam, hogy nem tudom. Alig mult el egy perc, már kiáltásokat hallottam. Odaszaladtam, akkor már rohant ki a két fiatalember, az öreg Vicián utjukat állta és mankóját rájuk emelte, de az egyik mellbevágta. Nem tudom, melyik. Az egyik ráfogta a revolvert Viciánra. — Áchim hol állott? — Az előszoba küszöbén. — Volt-e bot nála? — Nem. Az elnök ezután felmutattatja Áchim fekete pálcáját, melyről a Zsilinszky-fiuk azt állították, hogy az Áchim kezében volt. Achimné tegnap azt vallotta, hogy ez a bot Áchim felgógyulása után a kamarában volt. A tanúhoz: — Ismeri ezt a botot? — Igen, a nagyságos uré volt. — Hol állott? — A spájzban. -- Biztos? — Igen. — Jól gondolja meg, mert esküt kell tennie. — Igen, megesküszöm rá, hogy a spajzban volt. — Hogyan került ki onnan? — Másnap, a gyilkosság után, Andó, egy rokonunk kérte, mert a csendőrségre kellett vinni, onnan kérették. Akkor vettük elő a spajzból, leporoltuk és odaadtuk Andónak. — Andó ezt látta? — Igen. — Mondta maga Áchim János cselédjének, hogy Áchim kezdte a verekedést? — Nem mondtam. Nem is ismerem Áchim János cselédjét. Kenedi dr indítványára a törvényszék nem esketteti meg a tanút, hanem előbb kihallgatja Bóka cselédet. (Viczián Mátyás vallomása.) Viczián Mátyást hallgatta ki ezután a törvényszék. Harmincéves, nős, asztalos. A gyilkosság napján azért ment Áchimhoz, mert az hivatta. Háromnegyed nyolc órakor ment oda, bement a verandára és ott találta az apját. Beszélgettek egy darabig, akkor látta, hogy bejött két fiatalember, hátramentek az udvarba, megkérdezték Áchim Ilonát, hogy otthon van-e a nagyságos ur? A lánynyal együtt bejöttek a verandára, nem ültek le, csak kalapjukat tették le. A leány visszament és azt mondta Zsilinszkyéknek, hogy várjanak. Egy perc múlva azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: — Menjünk be! A tanú apja mondotta nekik, hogy ne menjenek be, de ők azt felelték, hog;- sürgős a dolguk. Az ajtót nem tették be maguk mögött. Hallotta, hogy Áchim azt kérdezte tőlük: Mit akarnak? — Most dögölni kell! — volt a válasz és közvetlenül azután lövéseket hallott. Majd ezt hallotta: Mátyás, Viczián bácsi, lőnek rám, gyilkosok! Erre ő bement az ebédlőbe és rákiáltott a Zsilinszky-fiukra: Mit csináltok itt, az anyátok istenét! Ebben a pillanatban Áchim félrelökte a Zsilinszky-fiukat, kirohant az ebédlőbe, ahova a nagyobbik fin még utána lőtt. Ezután elmondja még a tanú, hogy látta Achimot kifutni a verandára, ő széket emelt Gáborra, de az revolvert fogott rá. Szembesitik a tanút a Zsilinszky-fiukkal; mind a kettő szemébe mondja Viciánnak, hogy valótlanság a vallomása. Kenedi ellenzi a tanú megesketését, de a biróság elrendelte a megesketését. Kenedi semmiségi panaszt jelentett be. (Viczián Mátyás.) ' Ezután Viczián Mátyás apját, Viczián Mihályt hallgatják ki. Öreg sánta ember, tótosan és zavarosan beszél. A házban való megjelenését ugy mondja el, mint fia, valamint Zsilinszkyék megérkezését is. A lövések számára azonban nem tud határozott felvilágosítást adni és ellentétbe kerül a vizsgálóbírónál tett vallomásával. Mikor az elnök erre figyelmezteti, azt mondjh, hogy sohasem volt még törvény előtt és a vizsgálóbíró nagyon szigorú volt. A legsúlyosabb lövés — mondja — az volt, amikor a nagyságos ur kiszaladt és az egyik rálőtt. Be akartam menni a szobába, az ajtónál összeütköztem Endrével. A harmadik lövés füstjét is láttam. Ezután az elnök több kérdést intézett a tanúhoz, aki tizennvolc percig tartó vallatás után a keresztkérdések súlya alatt megtörve, bevallotta, hogy ő egyáltalán nem volt a szobában, nem látott semmit s amit tud, azt a fiától hallotta. Viciánt ezek után meg sem eskették. (Lényegtelen vallomások.) Viczián után Pópa Györgyöt hallgatja ki az elnök. Póoa lényegtelen vallomást tett. Azt mondotta, hogy a dulakodásból ő semmit sem látott, a dulakodás helyén pedig vérfoltokat nem talált. A másik tanú, Andó András serrf mond ujjat, azt vallja, hogy Áchim András állandóan bottal járt. vülames vasúti jegyekre hirdetéseket árban fogad gí a msszvzmmmt J -