Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-21 / 140. szám

liaiBaaÉBi^ 6 DELMAGYARÖRSZAG 1011 Junius 21 Elnök: Ezzel a bottal? Felmutatja a bűnjelnek lefoglalt botot. Andó: Erre már nem emlékszem biztosan. Gálbory József elnök e^v órakor felfüg­gesztette a tárgyalást és csak délután három órakor folytatták a tanuk kihallgatását; A délutáni tárgyalás. (Fejős Lajos vallomása.) Fejős Lajos csendőrőrmester, ö vezette a vizsgálatot a bünüwben és tartott többször helyszíni szemlét Acliirn lakásán. Fejős arra a kérdésre, hogy mit tud a bűnesetről, ezeket mondja: A gyilkosság után azonnal helyszíni szemlét tartottunk. Dulakodás nyomát sehol sem tapasztaltam, még vérnyomokat sem találtam. A Zsilinszky-fiuk nálam jelentkez­tek és én hallgattam ki őket. Elnök: A helyszíni szemle alkalmával nem találták meg Áchim botiát? Fejős: Nem. A Zsilinszky-fiuk azt vallot­ták, hogy ők azért mentek el Áchim András­hoz. mert felelősségre akarták vonni. Azt is emiitették, hogy ha Áchim nem ad nekik elégtételt, inzultálni fogják. Elnök: Arra vonatkozólag nem nyilatkoz­tak, hogy ki kezdte el a verekedést? Fejős: De igen. Gábor a kihallgatás al­kalmával azt vallotta, hogy ők ütötték meg először a képviselőt. Zsilinszky Gábor ugy adta elő az esetet, hogy Áchim András a bottal hadonászott és meg akarta ütni End­rét, de Endre kitűnő vivó és minden iitésí ügyesen kiparirozott. Elnök: Dulakodás volt közöttük? Fejős: A Zsilinszky-fiuk vallomása alap­ián volt. Elnök: Hány lövést ismertek be? Fejős: Hármat. Kettőt a szobában tettek, egyet pedig, mikor kiértek az udvarra. Elnök: Nem kérdezte meg a vádlottól, hogy célzott-e, mikor lőtt? A tanú: De igen. Hanem erre a kérdésem­re nem kaptam választ. Elnök: Nyugodtak voltak a vádlottak a kihallgatáskor? Fejős: Igen. Még csak idegesek sem vol­tak. Szépen, értelmesen beszéltek. Elnök: Külön hallgatta ki Zsilinszky End­rét is, Gábort is? Tanú: Igen. Elnök: Egybehangzó vallomást tettek? Tanú: Igen. A részletekben is ép ugy val­lott Endre, mint Gábor. Zsilinszky Gábor a csendőrőrmester vallo­mása közben fölugrik és igy szól: — Tagadom, hogy a jegyzőkönyvbe vett vallomást a csendőrőrmester előtt megtet­tem. Mi az eset után azonnal jelentkeztünk a főszolgabírónál, ott is azt vallottam, hogy fegyverhez csak akkor nyúltam, mikor lát­tam, hoyr a bátyám élete veszélyben forog. Azt mondja továbbá, hogy a jegyzőköny­vet ő előtte nem olvasták föl. Tagadja, hogy három lövést vallottak be. Zsilinszky Endre: Egy pár adat kivételével az egész vallomást valótlannak tartom. A csendőrőrmester kijött — mert öcsémet kü­lön hallgatta ki — s vallomásra szólított, de én azt mondtam, nem mondom meg, ki használt pisztolyt, én ugvanolyan bánás­módot követelek, mint az öcsém. Erre az őrmester biztatott, hoc"' én is valljak ma­gamra egv lövést. Fejős: Erre én nem emlékszem! Zsilinszky Endre: Igy került aztán oda a három lövés. Öesém mondott kettőt, én is mondtam egyet, az őrmester biztatására. Feiős: Én nem biztattam! Elnök ezután konstatálja, hogy a vallo­mási jegyzőkönyv nincs aláírva. Megkérdi Fejőst: • — Vett föl ön jegyzeteket? — Igen. Egy noteszbe írtam őket. — Hol az a notesz? — Nincs nálam. Tanú megesketését függőben tartják. (Két barát vallomása.) Perkál Jenő ügyvédjelölt a következő ta­na. Jóbarátja volt a két Zsilinszky-fiunak. Jelen volt, mikor Fejős őrmester kihallgatta őket. Tud róla, hogy a Zsilinszky-fiuk az esetet megelőzőleg is állandóan revolverrel jártak. Zsilinszky Gábor azt mondotta neki, hogy elmennek Áchim Andráshoz, elégtételt, magyarázatot kérnek tőle és fölkérik, hogy apjukat ne támadja többé. Ha "edig ezt nem teljesíti, akkor inzultálni fogják. Elnök: Emlékszik arra, milyen szavakkal mondta ezt Zsilinszky? Tanú: Nem emlékszik szórói-szóra, de azt tudja, hogy az inzultálds benne volt. — Mondta azt, hogy megkorbácsolják? — Nem emlékszem. Elmondja ezután a tanú, hogy Endre elő­ször azt mondta neki, hogy ő lőtt, de később megváltoztatta ezt. — Látszott ra.itukdulakodás nyoma? — Endre nyaka, gallérja gyűrött volt s olyan nyomok voltak rajta, mikből következ­tethettem, hogy itt dulakodás volt. Viliim István a következő tanú, unokatest­vére a vádlottaknak. Vallomása nagyon in­gadozó, csaknem minden kérdésre azt fe­leli: — Nem tudom biztosan! — Nem emlékszem! Ügyész kérésére vallomásának ingadozó volta miatt meg sem esketik. (Az elmaradt operáció.) Nagyon lényeges, fontos vallomást tett ezután Vass Vilmos dr békéscsabai kór­házi orvos, aki Achimot az első segítségben részesítette. Az utcáról hivták be Áchimhoz. Mikor meglátta, ijedten kérdezte: — Mi történt, András? —- Meglőttek a gazemberek! — felelt Áchim. — Jó lesz kórházba menni! — mondotta a vizsgálat után Vass dr, az udvaron be is fogtak már, de Áchim egvrc vonakodott s nem engedte, hogy elvigyék operációra. Ez a vonakodás pedig lényeges momen­tum, mert tegnap az orvosszakértők mind azt vallották, hogy fia a lövés után három órával megoperálták volna Achimot, nem halt volna bele sérülésébe. Áchim halálát te­hát az ö tulajdon makacssága okozta. (Aki a revolvert adta,) Ifj. Kosiczky Mátyás gazdálkodó jó ba­rátságban van a Zsilinszky-fiukkal. Tőle kapta Zsilinszky Endre a revolvert. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy a Zsi­linszky-fiuk álladóan lőfegyverrel jártak? — Igen. Mind a kettőt gyakran láttam fegyverrel. Tanúnak is azt mondták a Zsilins?ky-fruk, hogy kérni akarják Achimot, szüntesse meg a támadásokat. Ettől kezdve zavarosan beszél, nem em­lékszik semmire, majd azt kéri. engedje az elnök leülni. Elnök megengedi s a tatiu leül, arcát ke­zébe temeti és gondolkozásba merül. Körü­lötte halálos csönd. Végre öt percnyi szünet után megkérdezi az elnök: — Tud már válaszolni kérdéseimre? — Igen — feleli halkan. — A gyilkosság előtt való este. együtt ült a Fiume-kávéházban a Zsilinszky-fiukkal. Hova ment onnan Gábor? Nem tudom. Azt mondta, Viliimékhez megy. Zsilinszky öábor: Azt mondtam, de haza­mentem. Elnök (Kosoczkyhoz): Magától kérte Endre a revolvert? Mit mondott, miért kell neki? — Azért, mert Áchimnál minden esetre el kell készülve lennie. — És maga odaadta a revolvert? ,— Igen, de azt mondtam: Vigyázzatok, nehogy valami szamárságot csináljatok. Er­re azt mondta Endre: Nem vagyunk gyere­kek, tudjuk, hogy mit csinálunk. — Miért mondta Zsilinszky Gábor, hogy Viliimékhez ment? — Nem tudom. Mielőtt a törvényszék megesketné, elnök nyomatékosan figyelmezteti a tanút, hogy a hamis esküvel szigorú büntetés jár. Ko­sóczky azt hangoztatja, hogy ő a legjobb tu­domása szerint vallott. (Staffeí, a rovottmultu.) Most Staffel János nyomdászt hallgatta ki az elnök. Staffel március tizenötödike óta kiadótulajdonosa a Békéscsabai Friss Újság­nak. Elmondja, hogy Áchim nem vette meg a lapot tőle, csak egyezségre lépett vele az iránt, hogy cikkei minden javítás nélkül je­lennek meg a lapban. Ezért aztán zsirálta Staffel váltóit. Elnök: Áchim irta a Zsüinszkyt támadó cikkeket? — Igen. — Az ő kéziratai mind? — Igen. — Meg vannak? — Nem tudom. • •— Változtatás nélkül jelentek meg? — Igen. Áchim kikötötte, hogy az ő kéz­iratain egy sort se változtassanak. Gyanak­vó ember volt s nem bizo.tt bennünk. Ránk parancsolt, hogy a cikkek addig meg ne je­lenjenek, mig ő a kefelenyomatokat át nein nézi. Elmondja, hogy néhány nappal a gyilkos­ság előtt a két Zsilinszky-fiu kérdezte* mi­csoda cikkek fognak megjelenni apjuk ellen? Erre ő azt felelte: — Nem tudom, mert Áchim a szerkesztő. Megjegyezték, hogy ha apjukat sértő nyi­latkozat jelenik meg, ők meg fogják tá­madni Achimot. Zsilinszky Endre: Azt mondottuk: A Zsi­linszky-fiuk nem félnek a saját árnyékuktól. Kepich védp: Megesketés előtt a tanú elő­életével szeretnék tisztában lenni. Elnök (tanúhoz): Volt már büntetve? Staffel: Jgen. Három rendbeli csalásért és egyrendbeli sikkasztásért. ítélet csütörtök&n. Ezzel a keddi tárgyalás véget ért. Szer­dán folytatják, de még több tanú kihallga­tása van hátra; a kérdések Szövegezése is hosszú időt vesz igénybe. Azt lehet követ­keztetni, hogy ítéletre csak csütörtökön ke­rül a sor. Természetesen az ítélet milyensége erősen izgatja a kedélyeket s az egyes val­lomások után ujabb és* ujabb kombinációk mérülnek föl. Hihetetlen, de sajnos, nagyon is; meglévő sajtóállapotokról rántotta le a leplet a Bé­késcsabai Friss Újság több példányának be-^ mutatása, amely példányokban a fatnózns Zsilinszky-fámadó cikjíck is foglaltatnak. Ki­derült, hogy a lapnak minden számában két­három olyan cikk .ielenh még, amely valaki­nek a magánbecsületében gázol. Minden kép­zeletet fel.ülhaladóan gra5$z.ált Békéjcslbán a nyomtatott betű vél való , pistíkolódá* és természetesen az ujságf'evolvér, .mélyet nem is nagyon rejtegettek a szorongatói. Olyan sajtoállapotok ''vannak Békéscsabán, hogy az szégyenére válik az egész magyar . xzizz; i^^LB'iSjymMjBanraHB részér® egasz eure hirdetési ad fel. :: az hirdethet :: ysaaBSMSpsj^^ I II11, . •! HlllllÉiaií Hl

Next

/
Thumbnails
Contents