Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-18 / 138. szám

18 ÖElMAGYARORSZSfj 1911 junius 15 Hanusz Erzsébet az értesítésre csak ennyit jegyzett meg: — Téves. A szegedi rendőrség most nagy apparátussal nyomoz, hogy az a bizonyos szállodai tolvaj, lás nem egy ilyen tévedés volt-e ? SZÍNHÁZMŰVÉSZET A színházi bírálat joga. (Saját tudósítónktól.) Két párisi szerző kártérítési pört indított egy színházi biráló ellen, aki a szerzők színdarabjáról még a bemutató előtt, a főpróba nyomán kíméletlen bírálatot irt. Azzal, hogy előre terjesztette a darab rossz hirót, ártott a szerzők s a színházigazgató üzleti érdekének, ezért kívánnak a bírálótól s lapja tulajdonosától pénzbeli kárpótlást. Kinek van a jelen esetben igaza, azt csak a részletek alapos ismerője állapithatja meg. Ez nem is érdekli a magyar közönséget. Lehet, hogy a színdarab valóban oly botrányosan rossz, hogy rászolgált a legkeményebb bírálatra is> de ép ugy lehetséges, hogy csak egy lelkiismeretlen biráló ártó célzata volt a támadás rugója. Ezt majd a bíróság igyekszik megállapítani. De a kérdésnek eivi tartalma is van kár lenne, ha ezt a közönség nem méltatná figyelemre. Mindenekelőtt megjegyezhetik maguknak a szinházak látogatói, hogy azok a hires francia szinpadi szerzők és szinházi igazgatók, akiknek darabjait világszerte bemutatják és ünneplik, maguk is elsősorban üzleti árucikkeknek tekintik müveiket. Józan, gyakorlati fölfogással ugy vélekednek, hogy a szinház csak olyan ipari, vagy kereskedelmi vállalat, mint más s hogy aki üzletüknek rossz hirét költi, őket anyagilag kárositja az ezért ép ugy kártérítéssel tartozik nekik, mintha másféle üzlet hitelét rontaná. S ha e felfogást kereskedelmi szempontból tekintjük, a szinház-igazgatóknak s a szinmüiróknak igazuk van. Ők jelentős tőkét fektetnek egy-egy darabba, tetemes munkát fordítanak annak rendezésére, rendkivüli erőfeszítést fejtenek ki a mü jó hírének terjesztésére, hogy kellő kamatot biztosítsanak maguknak — s igy az ipari és kereskedelmi törvény s annak büntető határozmányai részéről épp oly védelmet kívánhatnak, amilyenben más cégek árucikkei részesülnek. Ámde ebből a szempontból tekintve, az egész szinházi bírálatnak végkép meg kellene szűnnie, s oly kritikák jelenhetnének meg, amelyek az előadásokat sújtó megjegyzésekkel nem kisérnék. A bírálat helyét az üzleti reklám foglalná el s minden bírálónak, aki a színházétól eltérő Ítéletet mondana, azzal kellene számolnia, hogy kereskedelmi magánérdekbe ütköző cselekményéért anyagi kárpótlással tartozik. Ez igen kényelmes és előnyös lenne a színházakra, igen hasznos a rossz színműírókra, — de a közizlést végleg megrontaná s alapjában támadná meg a sajtószabadságot. A szinházak termékei oly különleges oltalomban részesülnének, amilyen alkotmányos országokban a nyilvános élet semmi tényezőjének nem jut osztályrészéül. De nem is juthat. A szinház — bár haszna magánosoké is lehet — nyilvános intézmény, a szinmü irodalmi termék, amelyről mindenkinek, mindenütt és mindenkor Véleményt mondania szabad. Mert fontosabb érdek az emberiség Ízlésének, gondolkodásának és erkölcsének ügye, mint a színházból élő magánvállalkozó anyagi érdeke. S a lelkiismeretes bírálónak nemcsak joga, de kötelessége js véleményét nyíltan és bátran megmondani. Semmi üzleti érdek nem terrorizálhatja a kritikát nagy művészeti hivatásában. Fájdalom, sok visszaélés is történik ez irányban. Mindenütt vannak lelkiismeretlen bírálók, akik titkos okokból, rosszindulattal ártani akarnak egyik vagy másik színháznak vagy szerzőnek s a legjobb müvet is kaján támadásban részesitik. De ezekkel szemben oltalmat nyújtanak a színházaknak más, lelkiismeretesebb birálók, valamint a szinházak látogatói, akik maguk győződnek meg a hazug állítások rosszhiszeműségéről. Ha ellenben a bírálat szabadságát kereskedelmi törvények és kártérítési intézkedések alkalmazásával megszüntetnék — a jóhiszemű birálatnak semmi oltalma sem maradna. Tehát csak arról lehet immár szó, vájjon az úgynevezett előzetes birálat szabadságát is fönn kell-e tartani? Vagyis szabad-e kritikusnak a szinházi bemutató előtt, már a főpróba alapján véleményt nyilvánítani? Ezt a körülmények döntik el. Hisz akárhányszor valamely mü már a főpróba előtt jelent meg könyvalakban. S ilyenkor nyilvános munka, amelyről szabadon mondható vélemény. Máskor, vagy másutt meg a főpróba voltakép nem más — mint első előadás, tulajdonképeni bemutató, amelyen teljes számú közönség jelenik meg. Sőt nem egy helyen még belóptidijakat is szednek az úgynevezett főpróbákon. Az ilyen előadások szintén nyilvános események, amelyekről bátran mondható birálat. Igazán csak akkor előzetes a birálat s akkor mondható helytelennek, ha a szinház kizárólag a birálók számára, előzetes tájékoztatásul rendezte s diszkréciójukbun bizva hivta meg őket, hallgatag kikötvén, hogy majd csak a nyilvános előadás után irnak. Amely biraló az ily meghivást elfogadta, a vendégszeretettel ólt: korai sújtó bírálatával valóban indiszkréciót követ el. De még az ilyennek is lehet igen nyomós érve, hogy a közízlésnek kivánt szolgálni s tőle telhetőleg mindent el akart követni, hogy egy kárhozatos művészeti botrányt eleve meghiúsítson. S még arra is hivatkozhat, hogy voltakópen minden birálat előzetes és mind egyaránt árthat a színháznak. Hiszen ha a nyilvános bemutató után ir, akkor is megelőzi a többi estéket s akkor is kedvezőtlenül befolyásolhatja a következő előadások közönségét. Szinházak visszaélhetnek a közönség járatlanságával, birálók visszaélhetnek a szinházak türelmével: — az ilyenek valóban egymáshoz méltók. Ép ugy egymáshoz illenek az oly szerzők, akik üzletileg gondolkodnak s az oly bi_ rálok, akik személyes boszu eszközéül használják föl tollúkat. * Tömörkény István drámája. Tömörkény István, a nagynevű szegedi iró, A barlanglakók cimen egyfelvonásos drámát irt, amelyet a budapesti Nemzeti Szinház igazgatósága előadásra elfogadott. A népies tárgyú darabot a jövő szinházi évad legelső újdonságai sorában mutatják be. * Krémer Jenő kabaréja. A temesvári lapok'nagy elismeréssel irnak Krémer Jenő kabaréjáról, amely most Temesvár intelligens, művészi érzékű közönségét szórakoztatja. Osztatlan, nagy elismerés mellett, szép erkölcsi és anyagi sikerrel játszik a társulat, amelynek elsőrangú erői közül K. Hegyi Lilit és Krémer Jenőt, a szegedi közönségnek nemrégiben dédelgetett kedvenceit ünnepli különösen a hálás publikum. Jelentős nagy sikerei vannak Wirth Sárinak, aki szeptembertől a szegedi színháznak naivája. Meg kell még említenünk, hogy az énekszámokat Kun Richárd, zeneszerző-karmester tanítja be. Kun szabadságideje alatt is munkálkodik s ősszel ismét egy operettje indul diadalmas körútra a színpadokon. * A szegedi daloskör népünnepélye. A szegedi daloskör Köriig Péter vezetésével vasárnap Orosházán szerepel jótékony célú népünnepélyen. A népünnepélyen Balogh Gyula és Üveges Lőrinc kabarószámokkal szórakoztatják a közönséget, A daloskör este a nyári színkörben hangversenyt ad. * Uj műsor a Vigszinpadon. Tegnap este premier előadás volt a Horváth Mibály-utcai Cabaretben. Zajos és értékes siker jegyében folyt le a bemutató. Első sorban is Sarkadi Vilmos direktort illeti a dicséret, aki finom művészi ízléssel egy est keretében tartalmas és élvezetes szórakozást nyújtott a közönségnek. Szenes Ernő, a fiatal, de már is közkedveltségnek örvendő cabaret énekes nyitotta meg a műsort. Énekszámai után fölzúgó tapsot megérdemelte a törekvő énekes. Majd Mister Broxton modern illozionista kápráztatta el a nézőket tüneményes bűvész mutatványaival. A változatos műsorban a bűvész attrakciót The Arturs Trió angol női akrobata táncsport váltotta föl. A három angol nő, a legnehezebb akrobata táncokat, a legnagyobb könnyedséggel lejtette el. Az est szenzációja John Mach a modern ekvilibrista ós Boby kutyájának mutatványai voltak. Az állatidomitás terén John Mach csodát müveit. Megérkezett az uj primadonna Szegő Józsa és ki már az első nap megnyerte magának a közönség rokonszenvét. Szép és ügyes. Egy primadonnának sem kell ennél több. A műsor végén mutatkozott be még egy vendég a Szőke Szakáll cabaret iró. Saját mókáit ós verseit adta elő, sok szellemességgel és még több közvetlenséggel. Neki tapsok legtöbbet a közönség. A betegsegélyző orvos társadalmi szatíra, Szőke Szakáll darabja nagy sikert aratott. A cabaret müvószszemólyzete Sarkadi direktorral a főszerepben Cerloch Chochmetz kacagtató bohózatban léptek föl. A művészek Sarkadi, Kerekes, Szegő Józsa, Viola Giza, Szenes ós Nagy fényesen oldották meg föladatukat. Közvetlenek és eredetiek voltak. Ezután Kerekes Jenő, Sas Náci nótáit húzta és énekelte. Percekig zúgott a taps a szépen előadott nóták után. Bier nem ért Budapestre. — Hétfőn újra próbálkozik. — (Saját tudósítónktól.) Annak a repülőversenynek, amelyet a bécsi Zeit cimü napilap avanzsált Bécs és Budapest között, nem akar sehogysem eredménye mutatkozni. Hol az időjárás riasztja vissza a próbálkozókat, hol meg a sors szeszélye teszi lehetetlenné a sikeres túrát. Ez az utóbbi kellemetlenség érte szombaton Bier főhadnagyot, aki reggel öt órakor elindult Bécsből, de négy órai repülés után Győr mellett fölrobbant a gépje és az aviatikus kénytelen volt visszatérni Bécsbe, hogy ott kijavíthassa gépét. Hétfőn újra szerencsét próbál. Ez persze nem nagyon elégítette ki a Rákoson türelmetlenkedő «aviatikusvárókat, akik boszujokban azt a rossz élcet faragták róla, hogy Bier — nem bir. Részletes tudósításunk az aviatikus próbálkozásáról ez: (Los.') Heves szél fuj kelet felől, még nem lehet felröpülni. Öt óra felé a szél csöndesedni kezd, kiguritják az aeroplánt ós a főhadnagy megvizsgálja a gépet. Mikor mindent rendban talált, újból egy kis léggömböt vesz elő ós fölereszti. Heves szél jön és lecsapja a léggömböt Dyugati irányba. Különben gyönyörű idő van, a fölkelő nap bevilágítja a repülőteret, de startolni még nem lehet. Végre öt óra negyven perckor egy fölbocsátott léggömb nyílegyenesen röpült fölfelé: szóicsend van. A főhadnagy nem sokat gondoskodik, beül a gépbe és odaszól a montörökhöz, akik fogják a gépet: — Los! A montőrök meglódítják a gépet, a csavar mind gyorsabban forog és öt óra negyvenöt perckor fölrepül a gép. Szép, nyugodt repüléssel fölmegy huszonöt méterre, azután megfordul és a szabályzat szerint nagy köröket ir le a repülőtér fölött. Közben mind magasabbra emelkedik és mikor kiér a zavaró légáramlatokból, valami százötven méter magasságban egyszerre csak irányt változtat és eltávolodik délkelet felé, Budapest felé. Egy darabig még szabadszemmel is lehet látni, de mind kisebb és kisebb lesz, ugy, hogy már csak távcsövei lehet követni. Mikor azután eltűnik a Duna {•lé, két automobil megy utána: az egyikbea