Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-18 / 138. szám

iöii junius 10 ÜELMAűYÁRüRSZAG 7 Economo báró ül, a másikban Bier főhadnagy három tiszttársa. Néhány perc még és már sem az automobilokat, sem a repülőgépet nem látjuk. (Magyaróvár fölött.) Hat óra negyven perckor Magyaróvár fölött látták a gépet. Kilenc órakor érkezett meg az osztrák aeróklub jelentése, mely szerint Bier főhadnagy Győr közélében kikötött, de folytatja útját és körülbelül délben megérkezik Budapestre. (Győr mellett.) Győrből jelenti tudósítónk délelőtt tiz órakor: Bier főhadnagy gépe Patas és Nagymaros községek közt szállott le, mert a csavar elromlott és a benzin kigyulladt. Maga a gép és pilótája teljesen sértetlen. Bier hamar kijavította a csavart és tiz-tizsnegy között továbbmegy Budapest felé. (Várakozás Budapesten.) Bár minden híresztelés azt mondta, hogy Bier főhadnagy ma reggel okvetlenül fölszáll, mégis az a távirati értesítés érkezett hét óra felé a Magyar Aeoro Klubhoz, hogy a váll ilkozó főhadnagy öt óra negyvenöt perckor tényleg startolt. Ezek után azt kellett hinni, hogyha minden simán megy, tiz órakor Budapesten lesz. Istenem! Mi történt volna Parisban, Berlinben, vagy akár Belgrádban is. A hirre ezrével és ezrével özönlött volna a nép a megérkezés terére, ott várakozott volna az Aero Klub intózősóge, megjelentek volna a városi hatéságok, talán még a politikai notabilitások is, az óriási térséget sürü embertömeg vette volna körül, de itt Budapesten nem mozdult meg senki. Már reggel kilenc óra és még senki sem tud semmiről. A Magyar Aero Club részéről egyetlen ember sem jelent meg, a legnagyobb tájékozatlanság mindenfelé, mi van, mi nincs, senki sem tudta, A hangárok előtt két szomorú magyar repülőgép. Megkérdeztük az egyik szerelőjót, hogy repült-e már? — Nem, csak gurultunk. Azonban a szeme fölcsillant ós büszkén, megelégedetten tette hozzá: — De ma utassal gurultunk! Végre! Megjavították a magyar rekordot. Eddig utas nélkül, ma már utassal gurulnak. Ha tovább igy haladunk, nemsokára legyőzik ezt is és valaki két utassal gurul. Közben nagy szenzációt kelt, ha egy-egy Ujabb fiakker, vagy automobil érkezik. Az Aero Klub részéről csak a derék csillagász, Massányi van odakünn, aki a szelet móri és magyarázza Hoff'mann Lipót ezredesnek a magasság- és szélmérő apparátust. Egy kis csoportban vitatkoztak az esélyekről az aviatikusok és a legújabb szekta: az aviatikai álhirlapirók. Ezeket a mult évi repülőverseny felejtette itt ós azóta szenvedélyesen gyűlnek a benzinszagra. Ha nem volnának ott a kedves huszá®k, a végletekig elunná magát az ember, de megjön a generális is, messziről kürtszó sir át a térségen, van fölvonulás, vágtatás, karuszszel, mégis valamit lát az ember a pénzéért. A Magyar Aero Klubról még semmi hir, már azt rebesgetik, hogy belügyminiszteri engedólylyel Magyar Zéró Klubra változtatta át a nevét. Csak magánórtesitések vannak, a fekete táblák üresen szomorkodnak, mindenfelé példás rendetlenség és figyelmetlenség. Ez valóban Uiintaszerü. Háromnegyed tízkor uj papirost szögeztek a 'ekete táblára : „Bier Győrött kénytelen volt leszállani, tiz óra után újra elindul és tizenkét óra tájt Budapestre jön." Általános öröm ós izgalom. Megkezdődik a nagy telefonozás, értesitik a notabilitásokat, József főherceg udvarát, Bier ezúttal bir, érdemes lesz megjelenni a Rákosmezőn. Rövid idő múlva ujabb távirat, Bier fölszállott Györgyszentivány fölött látták átrepülni, útirány: Budapest, Rákosmező. Előtte automobilok, ha minden rendben sikerül, féltizenkettőkor leszáll a légi utas. (A repülő-téren.) Délelőtt negyed tizenkettőkor már vagy háromszáz ember várja Bior főhadnagyot a rákosi repülőtéren. Kijött a mentők automobilja is, hordágyat is hoztak. Az Aero Club részéről csak a titkár van kint. Hire jár, hogy Bier fél tizenkettőkor megérkezik Budapestre. Fél tizenkettőkor már kezdenek elszéledni az emberek, mert semmi biztos hir nem érkezik. Megérkezett a Daimler-cóg automobilja, mely az útvonalról jött, de az sem hozott híreket. A Magyar Aero Klub hivatalosan nem vesz részt a repülőgép kisérésében, mert nem akartak felelősséget vállalni, ha a verseny közben valami baleset történnék. De megállapodtak a Magyar Automobil Klubbal, hogy az egyes állomásokon fölkérik tagjaikat a gép kisérésére. A postahivataloktól, melyeket a belügyminisztérium jelentéstétellel bizott meg, déli 3/fí2 óráig csak Magyaróvárról ós Győrből jött jelentós. Déli tizenkét órakor megélénkült a repülőtér. Az arra vonuló huszárok tisztjei leszállanak lovukról és szintén a várakozó tömeghez csatlakoznak. Megjött az útról négy bécsi automobil és a honvédelmi minisztérium autója Sunaveno századossal ós Tamássy Árpád vezérőrnagygyal. A hadtestparancsnokságról jött értesítés szerint Bier gépét már Tótmegyeren látták. Minden percben várják az érkezést. (Végre/) Kilenc óra tizenöt perckor végre értesítést ragasztanak ki: Bier főhadnagy öt óra negyvenöt perckor a Simmeringen fölszállott. Hat óra negyven perckor átrepült Magyaróvár fölött, azóta nyoma veszett. Győrött várták, de mindeddig nem érkezett róla hir, telefonon megkérdezték a közbeeső községeket, Lóbónyt, Hódervárt és Ottövényt, semmit sem tudnak róla. Félnek, hogy baleset érte, vagy eltévesztette az útirányt. Rögtön megkérdeztük az Aero-Klubot, hogy mi a véleménye, a válasz egész határozott és biztos volt: — Nincs véleményünk ! Meg kell várni az ujabb hireket! Féltízkor nagy szenzáció történt. Megjelent Pivny, az Aero-Klub titkára. Ő ós fivére buzognak csak az egész Aero-Kulubból, rajtuk kivül senki sem törődik semmivel. Még Krisztinkovich sem jött ki, akinek pedig külön automobilszázados egyenruhája van ilyen alkalomra. {Hétfőn — de empo!) Hiába volt az izgatott várás, hiába mentek Bier elé autón az Aero Klub megbízottai: Bier kijelentette, hogy gépje nagyon megsérült, benzintartója elveszett, csavarjai megrongálódtak, kénytelen visszatérni Bécsbe. Ott majd helyrehozzák a sérüléseket és hétfőn újra kezdi a röpülést. Tehát da capot csinál, remélhetőleg kellemesebb fináléval, mert most — saját vallomása szerint — közel volt a legszörnyűbb katasztrófához. NflPI_HIREK Szegedtől Röszkéig. (Saját tudósítónktól.) Az éjjel, amikor már a lapcsinálás a vége felé jár és rohamosan közeledik az az idő, hogy a mindenható" mettőr minden ujságiró nagy gyönyörűségére azt jelenti, hogy: — Nem kell már több kézirat! — tehát éjfél után, egy nagyon fáradtnak látszó atyafi kopogtatott a szerkesztőség ajtaján. Alázatosan jó estét kivánt, majd szó nélkül leült egy székre, levetette a télikabátját. Nagyon fura öltözék volt rajta. A kabátja, a kalapja, meg a ruházatának a többi része még csak rendben volt, a mellénye azonban sokban különbözött azoktól a mellényektől amelyeket rendesen viselni szoktunk. Olyan volt ez a mellény, aminőt szabómühelyekben lehet látni félig kész állapotban.Gombok nem voltak rajta,ellenben , a varrás helyén fehérlett a férc, ezzel volt valamelyest öszszevarrva a mellény minden darabja. — Nagy az én panaszom — kezdte mondókáját az atyafi. — A tekéntetes urak majd csak valahogyan kiírják az újságba azt a nagy szégyönt, ami engömet ért. Mert hát fura dolgok történtek velem. A biztatásunkra elmondotta nag^ panaszát. Tóth Istvánnak hivják őkelmét, böcsületes iparos, mesterségére nézve asztalos, aki nem hiszi el, meggvőződhetik róla, szívesen lát ő mindenkit a portáján. Tegnapelőtt Röszkére hivták munkába. Ki volt alkudva tizennégy forint munkabér. Ö ki is ment, el is végezte a munkát és el is költötte a pénzét. Nem maradt egy fillérje sem. Nem törődött semmit a dologgal, mert hát hiszen megkapja a pénzét. — Csakhogy ám nem lesz piz — mondotta szomorúan Tóth Estván. Nem kaptam egy megveszekedett fittvinget sem. Annál az asszonynál, ahun dogoztam, nem volt egy árva garas sem.Ez oszt mán baj, gondutam magamban. Osztottuk mi is a nézetét. Bizony baj, ha az embernek nincs pénze. De hát Tóth István urambátyám nem esett kétségbe. Meg kérdezte, ki a legokosabb ember a faluban, azután elment ahoz. — Tekintetes uram, — mondta neki — Tóth István a böcsületes nevem, itt meg itt lakom Szegeden. Kigyüttem Röszkére dolgozni, de nem kaptam egy garast sem. Most haza kéne mönni de nincs piz. Látja, hogy nem vagyok effajta íehtoló legény, adjon kőesőn tizenöt krajcárt a vonatra. Amint haza érök, mögkűdöm a postával. De hát a falu legokosabb embere nem adott tizenöt krajcárt Tóth bátyánknak. Azt mondta, ha nincs pénze vasútra, menjen haza gyalog. > Tóth István persze nem akart gyalogolni. Fogta magát és eladta a mellényét. Negyven krajcárt kapott érte. Most már volt pénze vonatra. Minthogy azonban a vonat csak tizenöt krajcárba kerül, a mellényért pedig negyven krajcárt adtak, történetünk hőse elhatározta, hogy benéz egy kicsit a korcsmába is. Bement a vendéglőbe. Ottani ••CTriajgf • v friTyyBTriT'rtww'i'*'""'-'-"''' n villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad el a „Délmagyarország" kiadóhivatala.