Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-18 / 138. szám

1911 junius 18 DELMAGYARÖRSZAG 5 Baross János: Eláll! Eláll! (Zaj.) Justh Gyula: Halljuk! Halljuk! Polónyi Dezső: Ez közönséges szemtelenség! (Zaj.) Justh Gyula: Párttag párttag ellen igy nem beszélhet! Polónyi Dezső: De majd beszélek, leszek én még erősebb is! Justh Gyula : De akkor velem gyűlik meg a bajod! (Zaj.) Kelemen Samu: Nem a néppárti uraktól fogom megkérdezni, hogy mit mondjak. (Helyes­lés.) Visszatér a kongregációkra és kijelenti, hogy azok vallási akciójáról nem akar beszélni. Csak a politikai izgatásukról. Felolvassa a pannonhalmi kongregáció egy felhívását, amely­ben arra buzdítja az ifjakat, hogy a zsidónál ne vásároljanak. (Mozgás.) Felolvas egy belépési felhívást, amelyben az érettségizett ifjakat kongregációkba való belé­pésre hívják fel. Ez a felhívás azt mondja, hogy a zsidó Samuka és protestáns Lacika nem lehet boldog, mert őt a hite nem tudja boldo­gítani. A székesfejéjvári reáliskolában a kato­likus tanároknak külön tanári szobája van. Zomborban a kongregációs ifjak külön padban ülnek. Resicán a tanár dirigálása mellett hep­liep nótákat énekelnek az ifjak. Zichy János gróf: Hol kérem P (Kelemen és Béla Henrik.) Kelemen Samu: Minden adatot át fogok adni a miniszter urnák, de kérdem, ahol ilyen dol­gok fordulnak elő, szabad-e tovább tűrni eze­ket az elfajulásokat? Andrássy Gyula gróf li­berálisan beszél, de az ő elméletei gyakorlati­lag semmit sem érnek, már pedig épen gyakor­lati segilségre volna szükség. Az sem elég, hogy a szülők beleegyezését kérjék a kongre­gációkba való belépéshez, mert a szülő sem mer a tanárral sztmbeszállani, ha a tanár a kongregációba való belépést sürgeti. Csak egy megoldás jó, az, ha a középiskolában semmi­féle felekezeti tömörülést nem engednek meg. (Helyeslés jobbról és babéi.) Reméli, hogy a mi­niszter megtalálja az általa is elismert tapin­tatlanságok központi fészkét, amely ott szé­kel a minisztériumban és érvényt fog szerezni a maga elveinek. Béla Henrik: Személyes kérdésben kijelenti, hogy múltkor akaratlan megjegyzést hasz­nált . . . Justh Gyula: Inkább ízléstelent! Béla Henrik: Nem felelek Justh Gyulának, mert amit mondanék, megtalálnám bánni. Baross János: Nagyon helyes! Béla Henrik: Én ebbe a megjegyzésbe maga­mat is beleértettem. Kelemen Samu: De ez nem látszott ki belőle! Béla Henrik: Magamat is belefoglaltam és azt mondottam, hogy magamat sem tartom illetékesnek arra, hogy az egyház Írásait ma­gyarázzam. Én tréfás szót használtam és an­nak nem volt semmi bántó célja. Téved Kele­men, ha azt hiszi, hogy titkot leplezett le, mi­kor származásomról beszélt. Tudja rólam min­denki, hogy zsidó voltam. Az elnök utólag rendreutasítja Polónyi De­zsőt sértő kifejezéseért, melyet Polónyi Géza beszéde alatt használt. (Ismét a kongregáció•') Várady Zsigmond a Ház engedélyével szin­tén visszatér a kongregációk ügyére. Haller István helyteleníti, hogy a szabad­kőműves szónokok a kongregációk ellen beszél­jenek és a kongregayistákat támadják. (Tanítók és tanárok.) Kovácsy Kálmán ellene van annak, hogy az iskolákban felekezetek szerint tagolják szét az ifjúságot s ezzel már itt kezdik szétbontani a nemzeti társadalmat. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a középiskolákban ne engedje meg a miniszter a felekezeti jellegű egyesüle­tek alakitását. Zichy János gróf kultuszminiszter megnyug­tató nyilatkozata után a Ház a határozati ja­vaslatot mellőzte. Kovácsy Kálmán félreértett szavait igazította helyre, Mártonffy Márton pedig a városok is­kolafönntartási hozzájárulásának elengedését kérte. Szász Karoly fölhívta a miniszter figyelmét arra, hogy az érettségi vizsgákra ne küldjenek biztosokul fiatal tanárokat, akik nem képvisel­hetik elég tekintélvlyel a kormányt, Hevczeg Ferenc % felekezeti tanítók korpótr lék^niik az dllaiqi tanítókéval való egypnlosir tésót javasolta, A minisgtep megnyugtató hljte* Jpiitffl* wtán Hóck Ji!nó« § fetotosfU YjtfJ községi iskoláktól átvett tanitók előző szolgá­lati idejét is beszámíttatni kérte a nyugdíjba. Ugyancsak Hock János a társulatok által fön­tartott polgári iskolák tanárainak mostoha lakásbór-viszonyaira hivta föl a miniszter figyelmét. A miniszter megígérte, hogy az ilyen tanárok lakásbórét az 1912. ós 1913-ik évi költségvetés­ben fogja fokozatosan rendezni. A miniszter válasza után a vitát félbesza­kították és a Ház áttért az interpellációkra. (Interpellációk.) Rakovszky Béla arról kér fölvilágosítást a kormánytól, vájjon a monarchia külügyi kép­viselete hajlandó-e odahatni, hogy a török kor­mány az albánok jogos kívánságait teljesítse. Hajlandó-e továbbá közbelópui Cetinjében, hogy Montenegró ne neliezitse meg Törökország ós az albánok közt a békés megegyezést? Kéri még a miniszterelnököt, hogy általában is tá­jékoztassa a Házat a monarchia törökországi politikájáról. (A miniszterelnök válasza.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök nyom­ban válaszolt az interpellációra. A kormánytól távol áll a gondolat, _ hogy Törökország bel­ügyeibe avatkozzék. Álláspontja az, hogy a török birodalom fönnállása nemzetközi érdek s nekünk is érdekünk. Épen ezért külügyi kor­mányunk is a mostani helyzetben is olyan ta­nácsokkal szolgált Törökországnak, amelyet a birodalom fönnállását biztosítani alkalmasak. A tö­rök kormány ezeket a tanácsokat barátságosan fo­gadta és igyekezett azoknak eleget is tenni. Ami Montenegrót illeti, a külügyi kormány többszörösen figyelmeztette — a legbarátságo­sabb uton — a montenegrói kormányt a neutrali­tás kötelezettségére és Montenegró azt felelte, hogy eleget akar tenni ebbeli kötelességének. Bizunk benne, hogy ez valóra is fog válni. Ha szükséges lesz, a külügyi kormány ismét meg­fogja tenni állásából folyó kötelességót. A mi­niszterelnök aztán utal arra, hogy a monarkia eddigi eljárása máris eredményes volt és re­mélhető, hogy az a politika, amelyet a külügyi kormány a két ország kormányának egyet­értésével folytat, azt fogja eredményezni, hogy Törökország integritása sértetlenül megmarad ós ami érdekeinket is megfogják őrizni. Kéri válaszának tudomásul vételét. (Élénk éljenzés éa taps a Ház minden oldalán.) Az interpelláló ós a Ház a választ tudomásul vette. Az ülés három óra után végződött. Madarász apó a Házban. Budapestről jelentik: A jelen képviselőház megalakulása óta szombaton jelent meg elöször a Házban a leg­öregebb magyar képviselő, Madarász József, a sárkereszturi kerület képviselője. Valamelyik unokájának érdekében fáradt föl és az ülés­teremből kihivatta Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert. A miniszter meg Ígérte a kérvény kedvező elintézését, majd az öreg egészségi állapota iránt érdeklődött. — Csak ugy vagyok, — felelt az öreg — mint egy kilencvenhat éves ember. Azután belépegetett az ülésterembe és kerest® a helyét. Megmutatták neki, de nem tetszett. — Ki itt a rendező, öcsém ? — kérdezte Ráth Endrétől. — Angyal József, — mondták neki. — Hívjátok ide azt az Angyalt! Az öreg nem is ült le a neki mutatott helyre, amely azóta Apponyi Albert grófé lett. Kelemen Béla beszédét figyelmesen meghallgatta és közbe­közbe helyeselt az öreg. Montreal nem illuminál. Londonból jelentik: A koronázás napján, illetőleg estéjén az egész britt birodalom minden városában és a gyarma­tokon fényes kivilágítás és tűzijáték készül. Montrealban is előterjesztette a városi tanács az illuminácié költségvetését, de akadt egy okos ,'nditvány, amely azt kívánta, hogy Montreal ne költsön ilyen rengeteg összegeket haszon­talan kivilágításra és tűzijátékra, hanem ünne­pelje méltóbban és szebben a koronázást. AUitson föl minden város s elsősorban Montreal ingyen tejpsztó helyiségeket, amelyebben £ SZggépyi ?orsu nép annyi tejet kap, amennyivel gyerme* keit táplálhatja. Ajs IniJItyány határozatba a»»nt, V s ' * ' •' ' Hanusz Erzsébet összeköttetései. — Hol nyaralt a kalandornő? — (Saját tudósítónktól.) Hanusz Erzsébet, az ele­gáns szőke kalandornő még mindig a szegedi rendőrség foglya. A kibágási bíróság csavar­gásért és hamisnóv használatáért nyolc napi elzárásra Ítélte. Ezt a büntetését a tizennégyes számú cellában tölti. Megírtuk már, hogy a ki­hallgatások alatt őrültnek tetette magát, de most már nyugodtan viselkedik, csupán nagy­zási mániája nem hagyta el. Öltözködni akar, elegáns selyem ruháit akarja fölvenni és a rend­őrséget fenyegeti. — Majd megtudják maguk, hogy ki vagyok én! Amint kiszabadulok, följelentem az egész rendőrséget a belügyminisztériumban. Elcsapatom magukat! Nekem ez sikerülni fog, mert nagyon előkelő összeköttetéseim vannak. Nagyon sok ujságiró ismerősöm van. Országos botrányt csi­nálnak az ügyemből, ha kiszabadulok. Mikor már kitombolta magát, elmélázva né­zett bele a levegőbe és könyörögve fordult az ügyeletes tiszthez. — Azt csak megengedik, hogy ruhát váltsak? A rendőrségnek ez ellen semmi kifogása nem volt. Hanusz Erzsébet átöltözködött és vidá­man fecsegett. Elmondotta, hogy már bejárta egész Európát s az uralkodó házak több tagjá­val intim ismeretségben van.. Egyik, Szegeden vendégszereplő artista, aki régi ismerőse a kalandornőnek, ezeket mon­dotta el a kalandornő előkelő ismerőseiről: — Márciusban Fiúméba indultam. Előkelő, ismert budapesti hölgyek társaságában ismer­kedtem meg dr Hidvéghynével. A szellemes, müveit hölgynek igen sok udvarlója volt Fiúméban. — Mindenkinek elmesélte, hogy válik az urától. A vőlegényét is bemutatta. Angolbajuszu, jó megjelenésű fiatalember volt. A nevére nem emlékezem, de azt tudom, hogy hírlapírónak mondotta magát. — Érdekes, hogy a kalandornőnek még Fiú­méban sötétbarna haja volt és csak később lett feltűnően világos szőke. A kalandornőt Szegeden már az első naptól kezdve üldözte a balszerencse. Alig verte le magáról az utiport, már is találkozott egy régi ismerősével, az — artistával. Az artista egy titkos, de azért elég gúnyos mosolylyal üdvö­zölte a szőkévé változott hölgyet. Hosszabb ideig beszélgettek: — A vőlegénye nincs itt? — Nincs, de majd jön és Szegeden ma­radónk három hónapig. — Talán valami ismerősei, vagy rokonai vannak Szegeden ? — Dehogy. El akarunk bújni egy kicsit a világ elöl. — Melyik lapnál is dolgozik a vőlegénye? A kalandornő elkezdett hangosan kacagni: — Az ujságiró ? Nagyon jó ! Az ujságiró ? Kitűnő 1 — Ha jól emlékszem ujságiró volt a vő­legénye? A szőke nőnek minden arcizma remegett a nevetéstől és a kachgástél fuldokló hangon mesélte: — A* egy szélhámos volt! Közönséges álhir. japiró veit. Már régen szakítottam vele. Uj vő­legényem van. — Gratulálok. Erre véget ért az artista és a kalandornő beszélgetése. Az artista el is feledkezett a szőke ismerőséről és csak az újságokból tudta meg, hogy Hidvéghy dr-né nem más, mint Hanusz Erzsébet, a nemzetközi kalandornő. — Nagyon meglepett a dolog, ezt még sem gondoltam, Ujabb meglepetésére az előkelő ismerősök­nek, szoinbaton megérkezett a budapesti állam­epdőrség értesítőbe U. Röviden ennyi: JJqyyz^ Erzsébet rovott multu Lopásért négy. szer, csalásért egyszer Wntzfvq

Next

/
Thumbnails
Contents