Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-18 / 138. szám

1911 junius 18 DELMAGYARÖRSZAG 5 Baross János: Eláll! Eláll! (Zaj.) Justh Gyula: Halljuk! Halljuk! Polónyi Dezső: Ez közönséges szemtelenség! (Zaj.) Justh Gyula: Párttag párttag ellen igy nem beszélhet! Polónyi Dezső: De majd beszélek, leszek én még erősebb is! Justh Gyula : De akkor velem gyűlik meg a bajod! (Zaj.) Kelemen Samu: Nem a néppárti uraktól fogom megkérdezni, hogy mit mondjak. (Helyeslés.) Visszatér a kongregációkra és kijelenti, hogy azok vallási akciójáról nem akar beszélni. Csak a politikai izgatásukról. Felolvassa a pannonhalmi kongregáció egy felhívását, amelyben arra buzdítja az ifjakat, hogy a zsidónál ne vásároljanak. (Mozgás.) Felolvas egy belépési felhívást, amelyben az érettségizett ifjakat kongregációkba való belépésre hívják fel. Ez a felhívás azt mondja, hogy a zsidó Samuka és protestáns Lacika nem lehet boldog, mert őt a hite nem tudja boldogítani. A székesfejéjvári reáliskolában a katolikus tanároknak külön tanári szobája van. Zomborban a kongregációs ifjak külön padban ülnek. Resicán a tanár dirigálása mellett hepliep nótákat énekelnek az ifjak. Zichy János gróf: Hol kérem P (Kelemen és Béla Henrik.) Kelemen Samu: Minden adatot át fogok adni a miniszter urnák, de kérdem, ahol ilyen dolgok fordulnak elő, szabad-e tovább tűrni ezeket az elfajulásokat? Andrássy Gyula gróf liberálisan beszél, de az ő elméletei gyakorlatilag semmit sem érnek, már pedig épen gyakorlati segilségre volna szükség. Az sem elég, hogy a szülők beleegyezését kérjék a kongregációkba való belépéshez, mert a szülő sem mer a tanárral sztmbeszállani, ha a tanár a kongregációba való belépést sürgeti. Csak egy megoldás jó, az, ha a középiskolában semmiféle felekezeti tömörülést nem engednek meg. (Helyeslés jobbról és babéi.) Reméli, hogy a miniszter megtalálja az általa is elismert tapintatlanságok központi fészkét, amely ott székel a minisztériumban és érvényt fog szerezni a maga elveinek. Béla Henrik: Személyes kérdésben kijelenti, hogy múltkor akaratlan megjegyzést használt . . . Justh Gyula: Inkább ízléstelent! Béla Henrik: Nem felelek Justh Gyulának, mert amit mondanék, megtalálnám bánni. Baross János: Nagyon helyes! Béla Henrik: Én ebbe a megjegyzésbe magamat is beleértettem. Kelemen Samu: De ez nem látszott ki belőle! Béla Henrik: Magamat is belefoglaltam és azt mondottam, hogy magamat sem tartom illetékesnek arra, hogy az egyház Írásait magyarázzam. Én tréfás szót használtam és annak nem volt semmi bántó célja. Téved Kelemen, ha azt hiszi, hogy titkot leplezett le, mikor származásomról beszélt. Tudja rólam mindenki, hogy zsidó voltam. Az elnök utólag rendreutasítja Polónyi Dezsőt sértő kifejezéseért, melyet Polónyi Géza beszéde alatt használt. (Ismét a kongregáció•') Várady Zsigmond a Ház engedélyével szintén visszatér a kongregációk ügyére. Haller István helyteleníti, hogy a szabadkőműves szónokok a kongregációk ellen beszéljenek és a kongregayistákat támadják. (Tanítók és tanárok.) Kovácsy Kálmán ellene van annak, hogy az iskolákban felekezetek szerint tagolják szét az ifjúságot s ezzel már itt kezdik szétbontani a nemzeti társadalmat. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a középiskolákban ne engedje meg a miniszter a felekezeti jellegű egyesületek alakitását. Zichy János gróf kultuszminiszter megnyugtató nyilatkozata után a Ház a határozati javaslatot mellőzte. Kovácsy Kálmán félreértett szavait igazította helyre, Mártonffy Márton pedig a városok iskolafönntartási hozzájárulásának elengedését kérte. Szász Karoly fölhívta a miniszter figyelmét arra, hogy az érettségi vizsgákra ne küldjenek biztosokul fiatal tanárokat, akik nem képviselhetik elég tekintélvlyel a kormányt, Hevczeg Ferenc % felekezeti tanítók korpótr lék^niik az dllaiqi tanítókéval való egypnlosir tésót javasolta, A minisgtep megnyugtató hljte* Jpiitffl* wtán Hóck Ji!nó« § fetotosfU YjtfJ községi iskoláktól átvett tanitók előző szolgálati idejét is beszámíttatni kérte a nyugdíjba. Ugyancsak Hock János a társulatok által föntartott polgári iskolák tanárainak mostoha lakásbór-viszonyaira hivta föl a miniszter figyelmét. A miniszter megígérte, hogy az ilyen tanárok lakásbórét az 1912. ós 1913-ik évi költségvetésben fogja fokozatosan rendezni. A miniszter válasza után a vitát félbeszakították és a Ház áttért az interpellációkra. (Interpellációk.) Rakovszky Béla arról kér fölvilágosítást a kormánytól, vájjon a monarchia külügyi képviselete hajlandó-e odahatni, hogy a török kormány az albánok jogos kívánságait teljesítse. Hajlandó-e továbbá közbelópui Cetinjében, hogy Montenegró ne neliezitse meg Törökország ós az albánok közt a békés megegyezést? Kéri még a miniszterelnököt, hogy általában is tájékoztassa a Házat a monarchia törökországi politikájáról. (A miniszterelnök válasza.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra. A kormánytól távol áll a gondolat, _ hogy Törökország belügyeibe avatkozzék. Álláspontja az, hogy a török birodalom fönnállása nemzetközi érdek s nekünk is érdekünk. Épen ezért külügyi kormányunk is a mostani helyzetben is olyan tanácsokkal szolgált Törökországnak, amelyet a birodalom fönnállását biztosítani alkalmasak. A török kormány ezeket a tanácsokat barátságosan fogadta és igyekezett azoknak eleget is tenni. Ami Montenegrót illeti, a külügyi kormány többszörösen figyelmeztette — a legbarátságosabb uton — a montenegrói kormányt a neutralitás kötelezettségére és Montenegró azt felelte, hogy eleget akar tenni ebbeli kötelességének. Bizunk benne, hogy ez valóra is fog válni. Ha szükséges lesz, a külügyi kormány ismét megfogja tenni állásából folyó kötelességót. A miniszterelnök aztán utal arra, hogy a monarkia eddigi eljárása máris eredményes volt és remélhető, hogy az a politika, amelyet a külügyi kormány a két ország kormányának egyetértésével folytat, azt fogja eredményezni, hogy Törökország integritása sértetlenül megmarad ós ami érdekeinket is megfogják őrizni. Kéri válaszának tudomásul vételét. (Élénk éljenzés éa taps a Ház minden oldalán.) Az interpelláló ós a Ház a választ tudomásul vette. Az ülés három óra után végződött. Madarász apó a Házban. Budapestről jelentik: A jelen képviselőház megalakulása óta szombaton jelent meg elöször a Házban a legöregebb magyar képviselő, Madarász József, a sárkereszturi kerület képviselője. Valamelyik unokájának érdekében fáradt föl és az ülésteremből kihivatta Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert. A miniszter meg Ígérte a kérvény kedvező elintézését, majd az öreg egészségi állapota iránt érdeklődött. — Csak ugy vagyok, — felelt az öreg — mint egy kilencvenhat éves ember. Azután belépegetett az ülésterembe és kerest® a helyét. Megmutatták neki, de nem tetszett. — Ki itt a rendező, öcsém ? — kérdezte Ráth Endrétől. — Angyal József, — mondták neki. — Hívjátok ide azt az Angyalt! Az öreg nem is ült le a neki mutatott helyre, amely azóta Apponyi Albert grófé lett. Kelemen Béla beszédét figyelmesen meghallgatta és közbeközbe helyeselt az öreg. Montreal nem illuminál. Londonból jelentik: A koronázás napján, illetőleg estéjén az egész britt birodalom minden városában és a gyarmatokon fényes kivilágítás és tűzijáték készül. Montrealban is előterjesztette a városi tanács az illuminácié költségvetését, de akadt egy okos ,'nditvány, amely azt kívánta, hogy Montreal ne költsön ilyen rengeteg összegeket haszontalan kivilágításra és tűzijátékra, hanem ünnepelje méltóbban és szebben a koronázást. AUitson föl minden város s elsősorban Montreal ingyen tejpsztó helyiségeket, amelyebben £ SZggépyi ?orsu nép annyi tejet kap, amennyivel gyerme* keit táplálhatja. Ajs IniJItyány határozatba a»»nt, V s ' * ' •' ' Hanusz Erzsébet összeköttetései. — Hol nyaralt a kalandornő? — (Saját tudósítónktól.) Hanusz Erzsébet, az elegáns szőke kalandornő még mindig a szegedi rendőrség foglya. A kibágási bíróság csavargásért és hamisnóv használatáért nyolc napi elzárásra Ítélte. Ezt a büntetését a tizennégyes számú cellában tölti. Megírtuk már, hogy a kihallgatások alatt őrültnek tetette magát, de most már nyugodtan viselkedik, csupán nagyzási mániája nem hagyta el. Öltözködni akar, elegáns selyem ruháit akarja fölvenni és a rendőrséget fenyegeti. — Majd megtudják maguk, hogy ki vagyok én! Amint kiszabadulok, följelentem az egész rendőrséget a belügyminisztériumban. Elcsapatom magukat! Nekem ez sikerülni fog, mert nagyon előkelő összeköttetéseim vannak. Nagyon sok ujságiró ismerősöm van. Országos botrányt csinálnak az ügyemből, ha kiszabadulok. Mikor már kitombolta magát, elmélázva nézett bele a levegőbe és könyörögve fordult az ügyeletes tiszthez. — Azt csak megengedik, hogy ruhát váltsak? A rendőrségnek ez ellen semmi kifogása nem volt. Hanusz Erzsébet átöltözködött és vidáman fecsegett. Elmondotta, hogy már bejárta egész Európát s az uralkodó házak több tagjával intim ismeretségben van.. Egyik, Szegeden vendégszereplő artista, aki régi ismerőse a kalandornőnek, ezeket mondotta el a kalandornő előkelő ismerőseiről: — Márciusban Fiúméba indultam. Előkelő, ismert budapesti hölgyek társaságában ismerkedtem meg dr Hidvéghynével. A szellemes, müveit hölgynek igen sok udvarlója volt Fiúméban. — Mindenkinek elmesélte, hogy válik az urától. A vőlegényét is bemutatta. Angolbajuszu, jó megjelenésű fiatalember volt. A nevére nem emlékezem, de azt tudom, hogy hírlapírónak mondotta magát. — Érdekes, hogy a kalandornőnek még Fiúméban sötétbarna haja volt és csak később lett feltűnően világos szőke. A kalandornőt Szegeden már az első naptól kezdve üldözte a balszerencse. Alig verte le magáról az utiport, már is találkozott egy régi ismerősével, az — artistával. Az artista egy titkos, de azért elég gúnyos mosolylyal üdvözölte a szőkévé változott hölgyet. Hosszabb ideig beszélgettek: — A vőlegénye nincs itt? — Nincs, de majd jön és Szegeden maradónk három hónapig. — Talán valami ismerősei, vagy rokonai vannak Szegeden ? — Dehogy. El akarunk bújni egy kicsit a világ elöl. — Melyik lapnál is dolgozik a vőlegénye? A kalandornő elkezdett hangosan kacagni: — Az ujságiró ? Nagyon jó ! Az ujságiró ? Kitűnő 1 — Ha jól emlékszem ujságiró volt a vőlegénye? A szőke nőnek minden arcizma remegett a nevetéstől és a kachgástél fuldokló hangon mesélte: — A* egy szélhámos volt! Közönséges álhir. japiró veit. Már régen szakítottam vele. Uj vőlegényem van. — Gratulálok. Erre véget ért az artista és a kalandornő beszélgetése. Az artista el is feledkezett a szőke ismerőséről és csak az újságokból tudta meg, hogy Hidvéghy dr-né nem más, mint Hanusz Erzsébet, a nemzetközi kalandornő. — Nagyon meglepett a dolog, ezt még sem gondoltam, Ujabb meglepetésére az előkelő ismerősöknek, szoinbaton megérkezett a budapesti államepdőrség értesítőbe U. Röviden ennyi: JJqyyz^ Erzsébet rovott multu Lopásért négy. szer, csalásért egyszer Wntzfvq