Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-18 / 138. szám

4 ÖELMAfiYARORSZÁŐ 1§11 junius 18 Uan Dyck kép Aradon? — Véletlenül fölfedezett festmény. — (Saját tudósítónktól.) Van Dychnek, a legnagyobb németalföldi festőnek [egy minden valószínűség szerint eredeti festményét fedezték föl rövid idő előtt Aradon. A kép eredetiségót minden kétséget kizárólag csak az arra hivatott külföldi szakértők igazolhatják, ez a legnehezebb dolgok egyike, hiszen háromszáz évvel ezelőtt elhunyt festőről van szó, azonban a körülmények mindannyian arra mutatnak, hogy a kép valódi ós igen nagy értéket — százszázhuszezer koronát — juttat szerenesós tulajdonosának. A szerencsés tulajdonos özvegy Csergheö Andrásné, aki Aradon a Szent István-utca 7. szám alatt lakik. A képet Cserglieőnó nagyatyjától, kózdiszentlóleki Kozma Dénestől örökölte, aki negyvenhárom évvol ezelőtt halt meg Bécsben, ahol iokormányzószóki alelnök volt. A festmény kimutathatólag több mint százhetven éve van a család birtokában ós már abban a leltárba is szerepelt, melyet Csergheőné egyik szép apja — akit ugyancsak Kozma Dénesnek hivták — készített. Ez a Kozma Dénes Mária Terézia királyné udvarában előkelő szerepet játszott: kancelláriai titkár volt. A leltárban azonban sem közelebbi megjelölés, sem utalás nem volt a kép festőjére; egyszerűen „Madonna kóp"-nek volt fölvéve. Ugy látszi^ Kozma maga is örökölte, anélkül, hogy tudhatta volna, mit ér a kép. Maguk Csergheőék is egészen véletlenül jöttek rá arra, hogy egy valószínűség szerint Van Lyck-kép van a birtokukban. Csergheőné fiának, Csergheo Zoltánnak, aki maga is amatőr festő, néhány hónappal ezelőtt kezébe került a Willielm Weicher berlini cég kiadásá. Var -.ugjelent „Die Meisterbilder von Van Dyck" cimü kis kötet, amely a hollandiai mester festményeiről készült fényképfelvételeket tartalmazza. Csergheö meglepetve konstatálta, hogy az egyik fénykép az utolsó vonásig megegyezik a tulajdonukban levő festménynyel, A képnek a cime „Madonna mit Kind' és a bécsi Liechtenstein képtárában van elhelyezve. A festmény 160—120 centiméter terjedelműnek volt jelezve. Szűz Mária van rajta ülő helyzetben, Van Dyck eredeti felfogásában, aki minden ogyházi és vallási vonástól eltekintve az akkori kornak megfelelő ruházatban ábrázolja a Madonnát, aki az ég felé tekint és két karjával magához szorítja a mezítelen gyermeket, aki gömbölyded rózsás tagokkal mosolyogva tekint maga elé. Csergheö összehasonlította a fényképreprodukciót a festménynyel. A kettő tökéletesen összevágott. A móretektől kezdve az utolsó nüanszig. A sötét háttér épenugy, mint a fehér színe, az oszlopzat, amelyhez a Madonna dől, épenugy mint a ruházat csattja, a nyak puha meleg hajlása ós a finoman formált kéz egyaránt. E sorok írója is megtette ezt az összehasonlítást és tapasztalta a fénykép és a festmény azonosságát. Bár az évszázadok patinával vonták be a képet, az mégis tökéletesen ép és a színhatások a mester kezének minden ecsetvonása a legteljesebben érvényesül. A háttér a hollandi iskola mintája szerint sötét és ebből élénken ragyog ki a hus eleven rózsaszínje. A Madonnát nyaknélküli hosszú bordó öltözék borítja, melyet fent aranyos csatt fog össze. A szűz, fehér patyolatot tart gyermek elé. Csergheö a fölfedezés után azonnal érintkezésbe lépett több muzeummal. Minthogy az ő festményük és az, amelyről a fénykép készült teljesen megegyező, kérdéses volt nem-e másolattal van-e dolguk? Eziránt azonban megnyugtató válasz érkezett. Gusztáv Amuseder a gráci Konsistorische Muzeum első aszszisztenso arról értesítette őket, hogy a festmény eredetisége nem látszik kizártnak, mert Van Dyck egy-egy képét több: négy-öt példányban is megfestette. Erről különben a Van Dycket méltató munkák is tudósítanak. De megerősíti az a körülmény is, hogy a Lichten•tein képtárban levővel csaknem teljesen azonos festmény van Dulvich-bcn (Anglia) az ottani képtárban, amelynek cime szintén „Madonna mit Kind" és csak egy-két apró niianszban tér el a kettő egymástól. Az erről készült fölvétel közvetlenül a másik mellett van a Weicher kötetbon. Csergheö a napokban a képpel kiutazik Berlinbe, ahol Kerr Alfréddel és Kassierer Pállal* a két legelső német szakértővel vizsgáltatja meg. Amennyiben ezok a kép valódiságát igazolják, ugy Csergheö valamelyik nagy muzeumnak adja el. A kép értéke valódisága esetén a százezer koronát jóval meghaladja. Jaques Loeb és Apponyi. — Mi is az a fiziológia ? — (Saját tudósítónktól.) Nagy amerikai lapok hasábokat irnak mostanában Jaques Loeb orvos korszakos tanulmányairól és kísérletezéseiről, melyeket a newyorki Rockefeller-Institutban végez. Lehetetlen ez alkalommal meg nem emlékezni arról, hogy ez a kiváló tudós, akinek neve a modern orvostudomány történetében lépcsőfokot jelent, miért nem lett a budapesti egyetem tanára. Loeb tanulmányait Németországban vegezte. Ott sokáig dolgozott együtt egy kiváló magyar orvossal, aki egyike a legna gyobb tekintélyeknek, majd elváltak a kollégák utjai és Loeb kikerült San-Franciseóba, ahol a Barclay-egyetem tanára lett. A budapesti orvosi kongresszus idején eljött hozzánk, előadásai a kongresszus legnagyobb eseményei voltak, amelyekről az egész világsajtó beszámolt. Budapesten Loeb kijelentette, hogy szivesebben maradna Európában, mint a távol Kaliforniában és igy vetődött fel az eszme, hogy meghívják a budapesti orvosi egyetemre. Loeb hajlandónak mutatkozott arra, hogy megtanul magyarul és igéretét birva, két egyetemi tanár fölkereste Apponyi Albert grófot, az akkori közoktatásügyi minisztert, hogy ajánlják néki Loeb meghívását. A két ajánló professzor azonban egy igen fontos körülményről feledkezett meg, amely nagyban lerontotta a világhírű tudós esélyeit. Loeb ugyanis zsidó. Apponyi látszólag örömmel fogadta az eszmét, kijelentette, hogy bizonyára nagy nyeresége lesz a magyar orvostudománynak, lia Loeb itt dolgozik, megkérdezte, hogy mik a feltételek, amelyek Loeb ittmaradását biztosítják. Loeb csak annyit kért, liogy létesítsenek neki egy fiziológiai kísérleti pavilont es adjanak annyi fizetést, hogy családjával megélhessen. Látszólag Apponyi mindenbe belement és azok, akik Loeböt ajánlották, a kik csak tudósok, orvosok, nem pedig politikusok, pártemberek és stréberek, bízvást hitték, hogy az ügy rendben van. De megmozdult Apponyi szűkebb tábora, azok, akik hosszú esztendők óta csatlósai és politikai tanácsadói, Sághy Gyula vezetésével, kárhozatosnak és veszedelmesnek tartották, ha Loebet kinevezik a magyar egyetemre és egyikük erre vonatkozólag a következő tudományos érvet hozta fel: — Van már itt Jaques elég! Apponyi, a tudós, a demokrata, a nagy amerikai bonpolgár, az emberi egyenlőség felvilágosult harcosa magához kérette az ajánló urakat és a következő jellemzetes kérdést adta fel nekik: — Kérem, voltaképpen mi is az a fiziológiai Majd a pozitiv tudományokról kezdett beszélni, hogy azok mily ártalmasok és kormányokról kezdett beszélni, hogy azok mily ártalmasok és korszellemrontók s miközben mnidezeket elmondta, mély sajnálkozásának adott kifejezést, hogy Loeb nem jöhet Budapestre. A meghívott urak szomorúan és lesújtva távoztak el Magyarország kultuszminiszterétől, szégyenkezve és megalázva értesítették LoébÖt a történtekről. De azért Loeb nem veszett ei a világ számára, Kaliforniából a newyorki Rockefeller-Instituthoz hívtak meg, ahol világraszóló kísérleteit végzi. Hogy mily nobilis ember, legjobban bizonyítja, hogy asszisztensül maga mellé egy magyar fiút hívott meg, aki már őszszel elfoglalja állását. A képviselőház ülése. — Kultuszügyek és lovagias ügyek. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szombaton folytatta a kultusztárca részletes tárgyalását, de ismét csak a kongregációk és a felekezeti kérdések kötötték le a Ház érdeklődését. Kelemen Samu és Várady Zsigmond szólaltak fel és különösen Kelemen beszéde keltett izgalmakat, olyannyira, hogy kinos incidensek és lovagias ügyek is támadtak nyomában, melyekről lapunk más helyén Írunk. A képviselőház üléséről ez a tudósításunk: Féltizenegykor nyitotta meg az ülést Návay Lajos elnök. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelenti, hogy a Kúria értesítése szerint a Kun Béla ellen beadott petíció ügyében az eljárást megszüntették. (Orvosol:, tanáról:.) A közoktatásügyi tárca részletes tárgyalása során Kelemen Béla (Kossuth-párti) az egyetemek túlzsúfoltságára tekintettel azok szaporítását elengedhetetlennek tartja. Nagy hévvel szól a szegedi egyetem fölállítása mellett. Az orvosi intézetok tételénél. Ilosvay Lajos (munkapárti) a Pasteur-intézet és kórház modern javítását és kibővitósót és egy uj intézetnek Kolozsvárott való fölállítását sürgeti. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter mindkét kérés teljesítését megígéri. A jogakadémiáknál. Ostffy Lajos (Kossuth-párti) a kassai jogakadémiai tanárok fizetési beosztásának aránytalanságát ismerteti. Szász Károly (munkapárti) a jogakadémiai tanárok státusának általános hibáiról beszél. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter közli, hogy a jövő évi költségvetésben már segíteni fog a fönnálló bajokon. (Kelemen és a néppárt.) Kelemen Samu (Justh-párti) válaszol Béla Henrik minapi támadására. Béla kótségbevonta az ő jogát, hogy a kongregációkról szólhasson. Ez lehetséges lett volna a középkorban. De ez az idő Béla Henrik szerencséjére elmúlt. És ha most ő mégis a ghetto-szellemet hozza vissza, akkor kérdi, milyen jogon teszi azt? Mint régi hitsorsos? Erről a jogról azonban ő már lemondott. Az édes apjának a megválasztásában nem volt része, de annyit mondhat, hogy az öreg ós tiszteletreméltó Cliájim Nudl Bernstein az ő fiában, Béla Henrikben nem nagy örömet találna, ha olvasná, hogy Béla Henrik az embereket az apjuk vallása szerint itéli meg. Polónyi Géza jelenlegi akciójára azt jegyzi meg, hogy az a nemzet szóttagolására vezet. Polónyinak az a sors jutott osztályrészéül, ami már sok más elődjének, akik mikor már népszerűségre máskép nem tudtak szert tenni, az antiszemitizmussal próbáltak szerencsét. Polónyi Géza egy ízben egy küldöttség előtt azt mondotta volt, hogy ő fiatalságában nehéz anyagi viszonyok között volt és a csizmáját saját maga pucolta. Ezt a csizmatisztitást a politikai pályáján számtalanszor gyakorolta. Legújabban a néppárt csizmáit akarja fekete subickkal fényesíteni. A néppárt — természetszerűleg — örömmel fogadja ezt a csizmapucolást. Figyelmezteti a néppártot, hogy Polónyi még a régi módszer szerint dolgozik. Előbb beleköp a suhickha és csak azután keni rá a csizmára. (Általános derültség.) Kárhoztatja azokat, akik felekezeti szempontból ítélik meg a dolgokat. Polónyi a zsidóság belső egyházi dolgaival foglalkozott olyan szakértelemmel, hogy legalább is azt kell hinni, hogy régi kliense, a báróné informálhatta róla, akivel Monna Vanna és Prinzivalle szorepót akarta eljátszani. (Zaj, Derültség.) Iíaller István: Ez kabaréba való.