Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-15 / 136. szám

6 DELMáüYMÖHSZAÖ 1911. június 15. Négy órakor igy oszlottak meg a szavazatok: Eötvös 717 Gerliczy 692 Négy óra után a szavazatok még sokáig egyformák voltak. Fél ötkor ez volt az arány: Eötvös 739 Gerliczy 721 Hat óra felé már teljesen egyonló volt a pártok állása. Amivel Eötvös az első szavazat­szedő bizottságnál vezetett, azt elveszítette a második bizottságnál. Növekszik a különbség. Hat órakor teljesen egyforma volt a két párt. Ekkor igy álltak a szavazatok : Eötvös Gerliczy 830 830 Ettől az időtől kezdve azután Gerliczy sza­vazói voltak túlsúlyban és az Eötvös-pártiak a második szavazatszedő bizottságnál már a tur­nusokat sem tudták betartani. Hét óra felé már Gerliczy busz szavazattal vezetett. Hét óra tizenhét perckor az elnök az első sza­vazatszedő küldöttségnél kitűzte a zárórát nyolc óra tizenhét percre. Hót óra negyven perckor bejött Lázár György dr polgármester ós leszavazott Ger­liczy Ferenc báróra, akinek hivei lelkesen meg­éljenezték. Eötvösre utolsónak Csutak Lajos, Gerliczyre utolsónak Gaál Eudre dr szavazott le. Negyed kilenc után két perccel Ivánkovics elnök az első szavazatszedő küldöttségnél be­zárta a választást, aláirta a jegyzőkönyveket és kihirdette az eredményt, amely a kővet­kező volt: Eötvös 895 Gerliczy 865 Itt tehát Eötvösnek harminc szavazattöbb­sége volt. Ezzel szemben a második szavazat­szedő küldöttségnél Gerliczy száznál jóval több szavazattal vezetett és kilenc órakor igy áll­tak a szavazatok: Gerliczy Eötvös' 1066 957 Az elnök tiz órakor tizenegy órára tűzte ki a zárórát. Mivel azonban Eötvös-párti szavazó már nem akadt, féltizenegy órakor berekesztették a szavazást. Az eredmény. Ekkorára Gerliczyre 1272 Eötvösre 971 választó szavazott le a második szava­zatszedő-kiildöttségnél. Ehez hozzáadva az első küldöttség eredményét, a sza­vazatok végleges állása ez volt Gerliczy 1637 Eötvös 1367 Gerliczy Ferencet tehát háromszázegy szótöbbséggel Szeged első kerületének országgyűlési képviselőjéül megválasz­tották. Az eredményből megtudjuk azt is, hogy összesen háromezernégy választó szavazott le a háromezernégyszáz közül. Ez még eddig nem történt meg Sze­geden. Gerliczy átvaszi a mandátumot. Gerliczy Ferenc bárót az esti órákban Szegedre hivták hivei, azzal az üzenettel, hogy megválasztása bizonyos. S Gerliczy Ferenc Szegedre is jött Deszkről. Amikor a választást befejezték, kocsikkal mentek át érte a városházáról az Európa-szállóba s megkérték, hogy jelenjen meg a választási elnöknél és vegye át a mandátumot. Gerliczy Ferenc báró 20 lovasrendőr kíséretében átko­csizott a városházára, az emeleti terembe, ahol lvánkovits Sándor dr választási elnök beje­lentette, hogy Szeged első kerületi választó­polgársága képviselőjévé választotta. S átadta a mandátumot. Gerliczy Ferenc röviden válaszolt. Hálás és benső köszönettol veszi át Szeged man­dátumát, — úgymond, — iparkodni fog, hogy a dicső város hü fia legyen. Eddig is lánc fűzte Szegedhez, most pedig ő (fűzi ujabb, sz -osabb kapocscsal magát Szegedhez} Választási emléksorok. — Egy íanu vallomása. — (Saját tudósítónktól.) A mai nappal min­den bizonynyal gyorsan elülnek a szegedi választási izgalmak. Békés mederben folyta­tódik tovább a munka, a boldogulás érdeké­ben. A választási epizódokból pedig - mint kellemetlen emlék — marad fönn az a táma­dás, amely egyes GerUdztf-páiiUk kedden éjjel rögtönöztek a Prófétában. Az inzultust nemcsak Eötvös-Pártiak és általában a Ger­liczy-párt komoly elemei elitélték, de álta­lában mindenki, pártállás nélkül, aki csaó értesült erről. Különösen a rendörök hallat­lan, példátlan viselkedését itélik cl város­szerte, mert a rendőrök szám nélkül jelen­tek meg a rögtönzött botrány színhelyén és nem rendet teremtettek, de érthetetlen vi­selkedésükkel szinte erősítették és botrányba fakasztották a támadást. A szomorú viszo­nyokat jellemző e.settel ezúttal utoljára fog­lalkozunk, amikor közöljük egyik szemtanú előadását. íme: üs függetlenségi, erős antiszemitizmustól áthatott 48-as pártvezérek vezérlete alatt, gyűlölség, felekezeti türelmetlenség és pol­gárháború jegyében vezették a Gerliczy­pártiak, élükön Szeless József dr ügyvéddel, Kugler bankigazgatóval a választási háborút. A szemtanú, aki a választás alatt higgadtan megfigyelte az eseményeket, igy jegyzi fel a jövő számára tanúvallomását: Június 12-én Vázsonyi a Klauzál-téren beszédet tartott. A beszéd alatt 5—6 kortes, élükön egy néptanító, piros tollat osztoga­tott inasgverekek között. Majd a Kossuth­szobor felé vezényelték a nebulókat, akik torkuk szakadtából ordították a kortes után az „éljen Gerliezy"-t. A gyerekektől.2- -3 lé­pésre egy rendőr állt nyugodtan. Este Újszegedre mentem. A hídon át ellen­pártiakkal találkoztam, akik jóestétre or­vul válaszoltak, hogy „abcug Eötvös!" A most következő vallomásomat hajlandó vagyok a biróság előtt megismételni, arra az esküt letenni. Már Hock János beszéde előtt nyugtala­nul viselkedett a Próféta kertjében az „ál­lami főgimnáziumi tanárok asztaltársasága." Hock beszéde után a Próféta kapujában álltam s nagy megdöbbenésemre láttam, hogy Gerliczy Ferenc közeleg kocsiban ülve egy kocsitábor élén. A menet megállt a be­járat előtt. Gerliczy nem szállt ki. Ellenben mintegy tizenketten, élükön Púlffy Dániellel, Szeless József drral, Kugler Alberttel az ét­termen és a kerti kapun át a Próféta kert­jébe vonultak. Szeless József dr nemsokára megjelent az utcán s odakiáltott a báró ko­csijához : —•• Csak öt percet várunk, azután tiszta lesz. Ezután én is bementem a Prófétába, ahol Haypál beszélt. De nem lehetett egy szót sem hallani, mert Páltfy Dániel és Tállián volt miniszter hangosan, szenvedé­lyesen kiabáltak és tiltakoztak az „abcug" és „le vele" ellen. Később helvét foglaltak egy hosszju asztalnál. Időközben fiatal diák­gyerekek (mellükön kongregáciös jelvény?!) is bejöttek az éttermi bejárón. Valami vöröses bajuszu uriruhás em­Ber az abcug ellen hevesen védekezett. — Ha előadást, színházat tartanak, tegye­nek ki táblát, ez vendéglő s én vendég va­gyok. Erre a tanárok asztalánál a tömeg a né­hány Gerliczy-éltetőt abcugolta, mire azok abcug Eötvöst-! kiáltottak. — Közvetlen tu­domásom nincs, de egv másik tanú előadása szerint a szenvedély hevében Navv József tanár sörös kancsót vágott az őt szorongató tömeghez. — A következő pillanatban fül­siketítő zaj támadt. A sörös kancsók ugy repültek és durrantak, mintha bombáztak volga. Eltakartam az arcomat, nehogy ne­kem szálljon egv cserép. A közelben áiló Sáfár László lapszerkesztő kalapját beütötte egy pohár. Amint ismét figyelni birtam, már csaK Pálífy Dániel volt egyedül, söröskancsók, szódásüvegek özöne repült feléje. Négy Íz­ben megállt, inig beért az étterem ajtajába s mind a négyszer széket röoitett s három esetben találtak. Pálffy bevonulása után néhány diák c­ient meg az étteremajtóban (csak talán nem a prézes által kirendelt kongregációsok?), szódásüveget, tányért s más törékeny edényt dobtak az udvarban állók közé. A kertien oly süni embertömeg állt, hogy minden egyes cserép talált. Amikor már a Geriiczy-nárt elvonult, a diákok mögött mecielent haláisánadtan Te­mesváry gvógvszerész, aki izgatottság! remegő hangon kiáltotta: t— Ide dobjatok, ha mertek. Lelőlek, mint a kutyát. Elővonta csillogó revolverét, megtöltötte, felhúzta a ravaszt s a tömegnek fordította. Célzott. Mindenki azt hitte, hogy gyilkos szándékában ei is süti. Az Eötvös-pártiak hátratömörültek, rémült moraj hangzott. Kellő pillanatban belépett e«— félénk, tanin­tatos, vasíagtestü rendőr, aki odakiáltott Te­mesvárvnak: — Tev^c el a revolvert! Sass Lajos rendőrbiztos mindenekelőtt odakiáltott az Eötvös-pártiakhoz: — Üljenek le, hogy megállapítsam a tény­állást. Kijelentése után nem a harc szintere felé fordult, hanem ° kertnek azon részébe ment, ahol a vendégek azt sem tudták, mi történt, csupán a nagy zajt hallották. Azután vissza­jött, ide-oda járkált s idegesen mondogatta: — Feloszlatom az ülést. A Gerliczyék ezalatt nyugodtan, csendben távoztak. Az Eötvös-párt most már csende­sen viselkedő emberei között 4—6 rendőr taszigált, tolakodott, csinálta a zavart. De egy rendőrön sem volt szám. Ennyit tudok. Jólétekkel, igaz hitemre és becsületemre állítom ennek valóságát. Kriti­kát, mint tanúvallomást tevő, nem gyako­rolhatok. Az ítélőbíró: a liberális közönség mérlegelje szabadon e tanúvallomást. — idő—. A képviselőház ülésa. — Csöndes vita fálháromig. — (Saját tudósítónktól.) A kultusztárca vitá­jában ma Hock János mondott nagy beszé­det az egész Ház érdeklődése és tetszése mellett. A munkapártról Bdnffy Miklós gróf, az ellenzékről Thaly Ferenc, Pozsgay Miklós, Bikády Antal és Mádi-Kovács János vett még részt a vitában. Féltizenegykor nyitotta meg az ülést Kabos Ferenc. A mult ülés jegyzőkönyvének fölolva­sása után bemutatják az interpellációi köny­vet, amelybe a következő interpellációk van­nak bejegyezve: 1. Rakovszky Béla a miniszterelnökhöz, kül­kormányzatunknak az albán fölkelés tárgyában tanusitott magatartása miatt; 2. Juriya Nándor a belügyminiszterhez 'Fur­csám ji Ödön nyitrai alispán szabálytalan pónz­kezelóso tárgyában; ós végül 3. Juriya Nándor a belügyminiszterhez Rákóczi Lajos vágujhelyi főszolgabírónak Verbón hivata­los formában elkövetett betörése tárgyában. Az interpellációkra félkét órakor tértek át. Hegedűs Kálmán az állandó igazoló-bizottság nevében uj mandátumok sorsáról tesz jelentést. Láng Mihály és Tauscher Béla mandátumát ki­fogástalannak találták, ellenben Kristóffy József megbizó-levelét formahibák miatt kifogásolták és az V. biráló-bizottságlioz utasították. Kenedi Géza a mentelmi bizottság nevében előterjeszti a miniszterelnök bántalmazása miatt megvádolt Beclc Lajos képviselő ügyében hozott bizottsági határozatot a kisebbség különvélemé­nyével együtt, amelyet legközelebb napirendre tűznek.

Next

/
Thumbnails
Contents