Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-15 / 136. szám

w&Lm mmwtMaBrS. te SM • -. DÉLMA6YAR0RSZAÖ 1911. junius 15. egymáshoz érzésben közelebb került. A magyar miniszterelnök újesztendei beszédében egyenesen politikájának egyik céljául tűzte ki, hogy Magyarország és Ausztria egymáshoz való viszonyát megjavítsa, bensőbbé tegye s az osztrák kormány támogatása mellett sikerrel is szolgálta ezt a célt azon a hathatós módon, hogy a két állam viszonyát elmérgesitő kérdéseket kielégítő megoldásra juttatta s a méreganyagnak igy a politikai életből való eltüntetéséről gondoskodott. A két ország fővárosainak vezetői személyes érintkezés és látogatás utján szintén igen eredményesen szolgálták ezeket az üdvös intenciókat s valóban óhajtandó volna, hogy ezt az uj irányzatot, mely mindkét országra csak hasznos lehet, támogassa az osztrák Reichsrath is, amelynek egyik legnagyobb pártja, épen most juthatott tudatára, hogy a magyar gyűlölet, mint programpont már alig bir vonzó erővel a választók százezreire. Ausztria belső nehézségeit, a nemzetiségi kérdés problémáját az uj választások természetesen el nem tüntethették; Magyarországon azonban mindenki óhajtja, hogy a Reichsrath atmoszférája izzóvá ezen a ponton se váljék s az egyetemes állami célok honorálása irányítsa tanácskozásaikat. Kormányválság Franciaországban. Fámból jelentik: Hire terjedt, hogy a Moniskabinet helyzete tarthatatlan lett és a miniszterelnök benyújtja az egész kormány lemondását. Az Agence Havas sietett megcáfolni a hirt, a Figaro azonban állítólag a leghitelesebb forrásból szerzett értesülése alapján fentartja azt a közlését, hogy Monis le fog mondani. Okát is adja. Monis, akit a repülőversenyen ért baleset még most is ágyhoz szegez, belátta, hogy a betegágyból nem,lehet a kormányt vezetni s ez érlelte meg benne a lemondás szándékát. Hozzájárult az a körülmény, hogy a kabinet egy bizonyos tagja intrikál Monis ellen. A marokkói kérdés is megnehezíti a jelenlegi minisztérium helyzetét. Napvilágra kerültek egves titkos szerződések, amelyeket Delcassé még külügyminiszter korában a parlament tudtán kiviil kötött s amelyek most feszélyezik a jelenlegi külügyminisztert. Végre döntő hatással volt a lemondásra az a körülmény, liogv a Chainpagne-zóna beosztásáról szóló törvényjavaslatnak a szenátusban nincs többsége. — Párisból jelentik: Havas-ügynökség azt jelenti, hogy Monis miniszterelnök visszalépni szándékozik, valótlannak jelenti ki. Monis és a kabinet többi tagjai között sem a champagnei elhatárolás kérdésében, sem más tekintetben differencia nincs. Prohászka indekszen. (Saját tudósítónktól.) Sokan fájdalmasan és ferde formában látják Prohászka Ottokárnak, az indexre került magyar papnak az esetét, ügy érzik, hogy ezzel a harcos szellemű, világos, nem közvetlen kongreganista, csak nemesen katolikus magyar főpappal igazságtalanság történt, hogy meghántás, sértés érte, sőt, azt is vélik, hogy az indexre kerüléssel megingott poziciója a papságban. Az inkriminált értekezések, illetve vezércikk ügyénél egyelőre sokkal fontosabb ennek a kérdésnek a tisztázása, mert, mig maga a megtörtént tény csak emberi akció, csak mozgás és energiahullám a szellemi térben és időben, addig az ok, maga a püspök, egy fehér fényt lövelő, vakitóan sugárzó fáklya, a magyar katolicizmusnak egységes és gyógyitó fürdetője s mint még nagy felvilágosulások és tisztitó lendületek kútja, nagyon és felette fontos a neve presztízsének ébrenmaradása, papi és emberi súlyának teljes mivolta. Mert erre még nagy szüksége lesz a.katolicizmusnak és az országnak. Prohászka olvasástól eltiltott két könyve, illetve három értekezése: egy mélyen, szabadon és befelé gondolkozó, világiasan képzett agy leülepedése. Nem szigorúan vallási alapon vallásfilozófiai fejtegetések ezek, egy minden tiszteletes lekötöttségből, illemes szófogadásból és lelki bebörtönözöttségből szabadulni igyekező, szabadítani segitő ember vezető erejének gyönyörű gimnasztikája. Szabad elmével, szabad szájjal, szabad tollal közreadott, felüdítő igazságok, minden gonosz szándéktól menten, l'art pour l'art módon csak magáért a szent igazságért — magának a szent igazságnak. A kongregáció tiszteletreméltó asztalán, nem épületes, délutáni lektűrként, hanem kellemetlen idegenek gyanánt, feküdtek emez irások. Egy hitbuzgó, boncoló irányzatú, de nem kongeniális fordító, lefordította ezeket a ragyogó és lendületes magyar nyelven irt munkákat. Lefordította, de nyilván nem azért, hogy a nem magyar ajkú emberek is olvashassák és épülhessenek, hogy Prohászka püspöknek szolgálatot tegyen. Kimondjuk egyenesen: nem jóindulatból, nem jószándékkal ültette át a pápa őszentsége nyelvére ezeket a könyveket. Tudatosan és kipicézetten azért, hogy a kellő aláhúzásokkal és aláfestésekkel szolgálhasson a kongregáció nyúlós és tapadó ügyének, hogy megakaszthassa egy üdvös munkája és hasznos elme útját. Épen Prohászka püspök költői, fantasztikus stílusa az, amit visszaadni csak szigorúan arra hivatott, művészi invencióju fordító tudhat. Nem lehet felróni tehát egy kongregánistának, hogy művészi invencióban szűkölködő; de viszont a finom dolgokhoz csak finoman szabad nyúlni, mert megeshetik az a beteg állapot, hogy a minuciózus vonalak s a lchellet-finom anyag nem bir ja ki a súlyos és nehéz érintést és szétmállik, mintha viasz volna. És szabad-e akkoron ráfogni, hogy viaszból van, szabad-e töredékeiben is megvonni tőle a minden nagyszerűnek, minden szépnek és értéknek kijáró tiszteletet, szabad-e vele porában ugy bánnunk, mint a viaszszal? A nem kongeniális fordító ugy bánt a székesfehérvári püspök átlátszóan tiszta, szilárd müvével, mint viaszszal. Olvasztgatta a ferde kíváncsiság mécslángjánál, gyúrta és összenyomkodta, igy az értékek begyüremlettek és kialakult egy uj, az eredetitől idegen felület, amelyről maga az iró nem is finálódott és a technika minden ujabb vívmányától gyarapodó formáit. A lump, tehát a bölcs ember ne „vértezze" magát semmivel se, hanem boldogan, ünnepi kedvvel dobja a szoldókat a feléje nyújtott tenyérbe, a kedves, a varázslatos szoldókat, amelyek bukfencet hányatnak, arcokat széles mosolyra derítenek, igen, komor ruháju kapucinus barátok százráncu arcát is és rejtett kriptákat nyitnak meg, amelyekben normann fejedelmek pihennek nagyszerű márványok alatt. Mindezt ezek a kis, kerek, nyájas saoldók cselekszik; lehet-e többet és nagyobbat kívánni tőlük? Jómagam csak a zsarolás módjaiban vagyok kissé válogatós. Nem szeretem a burkolt formákat. Nincs szebb egy őszintén és becsületesen felénk nyújtott piszok-patinázta tenyérnél. Nem szeretem az anzichtskártya lelkes és kifogyhatatlan beszédű apostolait, akik végül egy liráért egész Rómát kínálják a pápával együtt ós ha még ez sem elég, akkor Pompeji összes titkos és klasszikus képeit, képben és Írásban, de csak a kapu alatt.. Azok már elmésebb fiuk, akik a kávéház előtt harisnyát, alsóruhát és színházi Játcsövet kinájnak, hogyha épen e javakban hirtelen megszorultál volna; az ember sosem tudhatja, mikor 7»n a fekete* kávé mellé harisnyára pzfiksége, A Vezúv tetején például már majdnem megharagudtam azokra a Vezuv-lakókra, akik több lirák emlegetése mellett fölvontató szíjjal kínálgatván, egyenesen az önérzetemben vájkáltak; ezek a gyalázatosak, miközben lihegve legénykedtem a csúcs felé, folyton az orrom elé tartották a szibaritaszijjat: „tre lira, siknore. du , . ." Mikor aztán akadt egy őszinte ós becsületes Vezuv-koldus, aki minden ellenérték kínálgatás* nélkül nyújtotta a markát, bőségesen megjutalmaztam (megjegyzem, hogy ez Dólolaszországban mindössze két szoldót, tiz fillért jelent.) Pompejiben nagyon rokonszenveseknek találtam a különböző árusokat és kéregetőket; tetszett nekem ez a halott város, amely abból él, hogy meghalt. A nápolyi vasúti facchino előbb teljes komolysággal megolvassa a kezébe nyomott honoráriumot ós mikor a tarifának megfelel, akkor egyszerre egészen uj, vigyorgó ábrázatot ölt és végtelen kedvességgel kiván jó utat. És máris tartja a markát a külön honoráriumért. A nehezebb fölfogásuaknak szívesen meg is magyarázza, hogy borravalót óhajt a jó kívánság fejében, Csodálatos nép. Az ember itt valahogyan azt a benyomást nyeri a díszes állomásfőnök és a többi generálisok js, valamennyien a borravalót várják, Ami pedig as önérzetet JUeti, hát nem szabfld ft dolgot egyoldalúan elbírálni. Nem olyan önérzetlen nép ez, mint az ember gon_ dolná. Csak épen hivatásának gyakorlásé _ ban van szüksége erre a koldus-tulaj Aow ságra. Máskor, mikor ő mulat, akkor ő az ur, még pedig veszettül önérzetes. A koldulás, az kenyér dolga; de a cirkuszokban például már övé a döntő szó. Itt ő dönt élet és halál fölött; a legkomolyabb spektákulumok sorsát is, megfejthetetlen ós csodálatos módon, de valahogyan mindig kézre ós teljes határozottságára kiformálódó népakarat intézi. Ha valaki nem értené, hogy a renaissance-ban miképpen ítélkezett szobrok és freskók kvalitásáról maga a sokfejű ós meghatározhatatlan lényegü nép, mikópen tudott nagygyá koronázni egy Tiziánt és elbuktatni mást, akkor a mai délolasz nép ítélkezési készsége és hivatásórzete sokat megértet az emberrel. „Cinemá"-t (mozgó-képet) mutogatnak az utcán, nyilvános reklámképen. Tömeg verődik össze; nyomban kialakul a közvélemény. Egyes képeket megtapsolnak, másokat nagy szenvedólylye! ós éktelen lármával kifütyülnek, Teljesen ingyen, kapják ezt a látványosságot; mindegy. Ők hivatásszerűen gyakorolják az ítélkezés jogát és erről sem* miképen sem hajlandók lemondani, Tudvalévő, hogy az olasz opera, igazán a