Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-15 / 136. szám

191! I!, évfolyam, 136. szám Csütörtök, junius 15 i IJl m y? tJspeníi pa Budapesti • CTJ ELŐFIZETÉSI AK SZEGEDEN: egész évre . IS 24'— félévre . . . K szerkesztősig és kiadóhivatal Szeged, Rcrena-fltcá 15. szám t=3 szerkeszíSség és Városiiáz-atca 2. kiadóhivatal szánt negyedévre . R Egyes 6-— szám egy hónapra II ára 10 fillér 12-— 2'— ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN ? TELEFON-SZÁM: egész évre . R 28"— félévre . . . R 14-— | Szerkesztíség 305 a Riaaélüvatal 83ft i negyedévre . R Egyes V— egy hónapra K szám ára 10 fillér 2-40 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—-ti fiz uj Reichsrath, Éjszaka érkezett bécsi telefonj derí­tésünk beszámolt arról, hogy az osztrák választásról szóló eddigi jelentések a keresztény-szocialista párt vereségéről számolnak el. Bécsben mindenesetre tért veszített ez. a párt, mert a tegnapi napon mindössze két jelöltjét válasz­tották meg, holott azelőtt liusz bécsi mandátum tartozott a keresztény-szoci­alista-párthoz. Annyi mindenesetre bi­zonyosnak látszik, hogy azzal az erő­vel, amellyel eddig rendelkezett (94 mandátum), a keresztény-szocialista-párt nem fog visszakerülni az uj Reichs­rathba. A szociáldemokrata-párt nyereséggel fogja zárni bécsi számadását. Hogy az országban viszont nem éri-e veszteség a szocialistákat: az nagyon kétséges. Mert tudva van, hogy úgyszólván vala­mennyi párt kiadta azt a jelszót, hogy a szociáldemokráciát hátra kell szorí­tani. Mégis ugy látszik, hogy ott, ahol a keresztény-szocialistákkal kellett szem­beszállni, ott szociáldemokraták és né­met szabadelvűek egyetértően és szö­vetkezve jártak el. S ez a szövetség meglesz a pótválasztásoknál is, Nemzetiségi vidéken, mint előrelát­ható rolt, alig lesz változás a pártok arányában. A cseh kerületekben az egyesült cseh pártok győztek. Ez ter­piészetszerüen már a választójogi tör­vényből következik, amely megszabta az egyes nemzetiségi pártok arányait és erőviszonyait. Az első tanulság a választási nagy nap után az, hogy az uj Reichsrath ép ugy, mint a régi, a cseh-német nyelv­viszály jegyében születik meg s abban is fog vegetálni mindaddig, atnig ujabb zsákutcába nem kerül az osztrák poli­tika. Elnapolás és házföioszlatás ezt a problémát meg nem oldja. Hiába cse­rélik ki a géprészeket, ha a mechaniz­mus és a fűtőanyag a régi marad: ellentétes erők paralizálják egymást és a nemzeti szenvedélyek tüze szítja állandóan a veszedelmeket. Mi az osztrák választások eredmé" nyőnek megbirálásában igen rigorózu­san meg akarjuk őrizni azt a határt, amelyen túllépve az osztrák belső vi­szonyokba való avatkozás vádjával vol­nánk illethetők s épen ezért az uj nép­képviselet összeaiakulását csak azok­ból a szempontokból vizsgáljuk, ame­lyeknél fogva az jelentőséggel bir a saját politikánknak további alaku­lására. Magyarországra nézve igen fontos és kívánatos, hogy az uj osztrák kép­viselőház mindenekfölött munkaképes legyen. Mi, mint alkotmányos ország, min­denkor örvendezünk rajta, ha a velünk olyan szoros kötelékkel összefűzött Ausztriában az alkotmányos élet lüktet. Tisztában vagyunk azzal, hogy már a magunk alkotmányos életének életerős funkcionálása is igényli, hogy Ausztria parlamenti kormányzása is zavartalanul folytatható legyen, ainint hogy Deák Ferenc nagyon bölcsen ösmerte föl Magyarország érdekét, amikor Ausztria számára is az alkotmányos kormányzást kikötötte. De az életerős alkotmányos insti­túciókhoz való ezen állandó előszere­tetünkhöz és vonzódásunkon kivül spe­ciális érdekünk is fűződik az osztrák reichsrath munkaképességéhez azon a réven, hogy több olyan tárgy parla­menti elintézése van ezidő szerint függőben, amely a monarchia két álla­mának törvényhozása által egyértelem­mel szabályozandó s amely tárgyak elintézésének kitalálása Magyarország érdekeit is sérti. Ilyen mindenekelőtt a jegybank kérdése, de számos más függő kérdés is, amelyekben a törvény sze­rint mindkét törvényhozásnak határoz­nia kell. Mindezeknél fogva óhajtjuk és re­méljük, hogy a megválasztott képvise­lők avval a tudattal vonulnak be a ringstrassei palotába, hogy választóik tőlük produktív munkát óhajtanak. Óhajtjuk és reméljük továbbá, hogy az uj osztrák népképviselet barátságos érzelmekkel legyen eltelve a Magyar­ország irányában, amelynek őszinte vágya, hogy békében és jó barátságban éljen Ausztriával. A legutóbbi időben a két ország fi nápolyi rongyosok. Irta Bárdos Artúr. „Man wappne sich mit Geduld" — mondja a kitűnő Baedecker ós a derék átlag­utazó fogcsikorgatva „vértezi magát türe­lemmel", miközben arra gondol, hogy az olasz állam mért nem töröli el hatóságilag a föld szinóről ezt a lehetetlenül tolakodó, az utas minden lépését megkeserítő koldusnóp­séget, amely a maga emberi önérzetének, teljes föláldozásában végre is az egész or­szágnak sem válik dicsőségére. A gondos ós hűséges és izig német észjárású Baedecker különben még számos varázsigét ajánl a ná­polyi zsarolók kifüstölésére, többek között a megvetésnek és vértezettsógnek néma gesztu­sait is, ilyenformán: „az ember bizonyos gúnyt éreztető mosolylyal a fejét bátrakapja és a jobb kezével elháritólag legyint: ós a többi. Roppantul kedves aztán a derék németeket látni, amint a tükör előtt gondosan gyako­rolt, megvetéssel olegy gúnyt alkalmazzák vagy hamisít itlan német kiejtéssel a beta­nult gorombaságot kötelességtudőan átnyújt­ják a bámuló lazzaróninak. A kedves ós jó­lelkű rongyosok őszintén csodálkoznak e jól öltözött urak, sőt úrhölgyek egyoldalú olasz műveltségén, melylyel őket örökölt és legter­mészetesebb hivatásuk gyakorlatában inzul­tálják, do azért elnéző mosolylyal és zavar­talanul kínálják tovább is az árut, vagy nyújtják félreismerhetetlen célzattal a tenye­rüket. Az olasz kormány azonban szerencsére, bölcs és jobb érzékű, mint a rendszerető német. Szépen megtűri a kéregetést és a zsarolást, mint tisztossóges, bejegyzett fog­lalkozáságakat ós ezt jól teszi (bár tulajdon­képen nem is tehetne másként). Megtűri, mint a legnevezetesebb romok szólén a mo­hot és füvet, sőt mint magukat e romokat, melyeknek ugyancsak nincs rendeltetésük és amelyek a német fogalmu rendnek tulaj­donkópen szintén útjában állnak, megtűri, mint a lávát a Vezúv tetején, melynek meg­másztába ugyancsak bepiszkolja a cipőt és megnehezíti azokat a jó, sima Coock-kirán­dü! sokat, melyeknek programja (és ez a fő !) oly tökéletesen betartható, hogy az otthonmaradt család a Baedeckerből min­dig pontosan megállapíthatja, hogy -a csa­lád világjáró büszkesége mikor, hol és hány tál ételt ebédel? Az olasz kormány bölcs mert hát igazán kár volna megrendszabályozni ezeket a ki­tűnő fiatal és öreg fiukat, akik nélkül a ná­polyi utca nem volna nápolyi utca ós akik alapjában véve, minden lármájukkal és soka­ságukkal is nem sok vizet zavarnak. Ha az ember összeszámolná, hogy egy egész olasz ut során mily kevésbe kerültek a kedélyesebb és könnyebb kezű idegennek is, akkor bizo­nyára rájönne a nagy kószletü védekezés­nek és boszankodásnak oktalan és nevetsé­ges voltára. A dolog tudniillik ugy áll, hogy csak a rövidlátó nyárspolgár ütközik meg azon, ha akár itthon is valamelyik éjjeli mulatóhe­lyen egy karcsú tündér, se szó, se beszéd, virágot füz a gomblyukába és már nyújtja is a kacsóját a forintért, melyen alul, a bo­lond is tudja, csak nem lehet egy szál szeg­fűt kivánnia sem az embernek. Az meg már egyenesen vidéki, aki azon méltatlankodik, hogy a pikkoló egy koronába kerül és hogy a főpincér kérdezés nélkül zsebrevág egy huszfillórnyi nyomorult borravalót. Aki ilyen mulatóhelyen keresi életvágyainak a " felfo­kozását, az. bizonyára nem. bölcsen teszi, ha az ily apróságokkal a kedvét rontatja, mert hiszen, a kedv: tulajdonképpen erről volna itt szó elsősorban. Nápoly pedig és Róma ós Velence: az egész világ mulatóhelye és gyönyörűsége. És kell, hogy a bölcs utazó ritkaságos, ün­nepi kedvének tanuja legyen. Itt tehát ma­gától értetődőnek, hagyományokban gyöke­rezőnek és általuk megszenteltnek, termé­szetesnek és kedvesnek kell találni a zsaro­lásnak eme változatos, évszázadokon át raf-

Next

/
Thumbnails
Contents