Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-14 / 135. szám

mmms 1911 II. óvfolyam, 135. szám Szerda, junius 14 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: fflész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R V— 9 zponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cza Rorona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., chd Városház-utca 3. szám c=i Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 29'— félévre . . . R 14-— negyedévre . H 7*— egy hónapra R 2 40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAR: Szerkesztőség 305 c=> Riadóhivatal 83* Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Ütközet előtt Botor vezér, aki hadüzenet előtt tisztába nem igyekszik jönni azzal; hogy hadviselés esetén mekkora haderő fog rendelkezésére állani és aki az ütközet előtt szemlét nem tart harcrakész hadserege fölött. Szerdán reggeltől estig olyan hatalmas ütközet színhelye lesz Szeged, aminőt az általános választások idején is keveset vívtak és amelyhez olyan nagy, országos érdekek fűződnek, amelyeknek diadaláért a józan gondolkozású és harcra kész polgárságnak teljes erejével kell elszánt ütközetbe rohannia. Akár a mandátumért harcba szállt emberek súlyát, akár azt az elvi álláspontot tekintjük, amelyet a jelöltek képviselnek, a legnagyobb elfogultság nélkül még habozni is képtelenség a tekintetben, hogy kinek a zászlója alá sorakozzunk. Gerliczy Ferenc báró nagy érdemei között van például, hogy ötvenhat éves korában kívánja megkezdeni a közéleti szereplést, hogy nem éppen rossz családból való és hogy ura egy oly hithizománynak, aminőt az Úristen egyszer jókedvében minden Eötvös-párti szavazónak juttathatna. Eötvös Károlynak inkább egyéni kvalitásai vannak és ezek olyanok, amelyek az egyszerű polgáremberből a politika vajdájává, az irodalom koszorús fejedelmévé és a közélet etikai királyává avatták föl. Ugy látszik, hogy politikai pártállás dolgában sokkal közelebb állanak egymáshoz Eötvös és Gerliczy, hiszen mind a ketten a nemzeti munkapárt programja alapján kivánnak mandátumot vállalni. Ezzel a látszattal szemben a valóság az, hogy a két jelölt elvi meggyőződése között a távolságoknak annál is nagyobb mélysége tátong, mint aminő elválasztja őket akkor, amikor egyéni sulyuk szerint értékeljük. Nem a nemzeti munkapárt programjában gyökereznek ezek a nagy távolságok, hanem az a vészes áramlat teremtette meg, amelynek bacilusoktól terhes szele mifelénk is átcsapott és amely talán Gerliczy báró tudtán és akaratán kivül Szegeden készül először országos orkánná nőni. Igy történt, hogy ebben a választókerületben, amelyben a nemzeti munkapárt örvendetes ős kétségbevonhatatlan többséggel dicsekedhetik, a választók felekezeti alapon szakadtak két táborra és bizonyos, hogy a nemzeti munkapártiaknak zöme nem azok részén van, akik a telekezetiség zászlóját bontották ki. Bizonyos tehát, hogy ha akármelyik tábor győz, a kerület a nemzeti munkapárté marad és igy ennek a választásnak esélyeit, egyik /agy másik táborhoz való csatlakozást egészen más nézőpontok szerint kell eldönteni, mint aminők a párthüség, az egyik vagy másik párthoz való tartozás vagy azok a nagy érdekek, amelyek a nemzeti munkapárt föltétlenül kívánatos többségéhez, győzelméhez és áldásos munkásságához fűződnek. Eötvös Károly táborában a liberálizmus zászlaját lengeti diadalmasan a szél, akik ez alatt a zászló alatt indulnak a harcba, a nagy veszedelmek felé rohanó Magyarország visszahóditásáért vivják meg kemény és lelkes csatájukat. Ezen a választáson nem Szeged első választó kerületének sorsa dől el, hanem az, hogy sikerült-e ezt az országot is megkaparintani a felekezeti villongások, á liberálizmus hódító htjába álló retrográd irányzatok átkos csápjainak. Senkisem mondhatja, hogy Eötvös Károly, a pártja, amelynek vezetősége java részben a nemzeti munkapárt vezetőségéből alakult, volt az, amely a harcot odáig elfajitotta, ahol ma van. A nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága napokon keresztül a legnagyobb bnzgalommal, tapintatossággal és tárgyilagossággal fáradozott azon, hogy olyan jelöltet keressen, akinek a politikai és pártéletben való súlya, állása és tekintélye kielégítheti azokat az igényeket, amelyeket Szeged első kerületének jelöltjével szemben támasztani lehet. Rósa Izsó dr-t a párt országos intézősége is legnagyobb örömmel akceptálta jelöltnek és ennél a jelölésnél Szeged életének olyan faktora emelte fel tiltakozó szavát, amelyről azt mondták, hogy alakulásától és működésétől távol van minden politikai érdek és tendencia. Ezzel a legvészesebb háborúság üszke vetődött a választási küzdelembe, mert egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy itt arról vau szó, hogy egy hatalmas politikai testület valláskülönbség nélkül megalkotott vezetősége, vagy egy olyan testület hatalmában legyenek-e a politikai vezérkedés fascesei, amely vallási elkülönödés alapján alakult. Rósa Izsó drt jelölik Jászai Géza apát hozzájárulásával. A politikai faktorkodásra aspiráló katolikus-kör helyteleníti a szabadelvű apát hozzájárulását egy olyan jelöléshez, amely a szegedi mandátumot zsidó vallású ember kezébe akarja letenni. Minek kellett volna ebből következnie másnak, minthogy Jászai Géza lemond abban az egyesületben viselt elnöki állásáról, amely szabadelvű eljárását helytelenítette. De nem ez történt, az apát ur otthagyja a nemzeti munkapártot, amely eljái'ásával azonosította magát és tagja, elnöke marad annak a katolikus körnek, amely állásfoglalását helytelenítette. Ezzel egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy a jelölés kérdésébe olyan nézőpontokat akarnak becsempészni, amelyekkel eddig az összes magyar politikai pártok közül csak a néppárt mert a politikai élet porondján szemfényvesztő játékot űzni. Amikor Jászai Géza a munkapártban elfoglalt elnöki állásáról lemondott és ezt a lemondását visszavonta, mert Rósa Izsó dr a jelöltségtől visszalépett, a felekezeti tendencia a legvakmerőbben nyomult előtérbe és nyilvánvalóvá lett, hogy a katolikus kör alapszabályának állítólagos rendelkezésével szemben merész akcióba indult annak érdekében