Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-13 / 134. szám

1911 II. évfolyam, 134. szám Kedd, junius 13 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, •—i Korona-utca 15. szám i—i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . K 12-— negyedévre. K 61— egy hónapra K 21— j Egyes szám ára 10 fillér I ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 2I'— félévre . . . R negyedévre . K V— egy hónapra K Egyes szán ára 1» tllér 14 — 2'4« TELEFON-SZAH: Szerkesztőség 305 c=s Kiadóhivatal 834 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Levél Tisza Istvánhoz. Kegyelmes Uram, meg fog bocsájtani, hogy én, aki a gyors iramban egymásra torlódó eseményekről rovom nap-nap után a sorokat, ma fölcsapok politikai levelezőnek és a legteljesebb nyilvánosság előtt merész, bátor, szókimondó üzenetet küldök önnek. Ugy érzem, hogy ehhez némi jogom is van, hiszen az újságírás ma már a szellemi csaták minden tisztes fegyverével hadakozik (bár sokan vannak, akiknek fegyverén az él réges-rég kitompult), hiszen Nagyméltóságod szavának megkülönböztetett súlya van és igy az a levél, amelyet Gerliczy Ferenc báróhoz intézni méltóztatott, nagyon könnyen olyan irányban befolyásolhatja Szeged első kerületének választópolgárait, .aminőt elérni Exellenciád semmi esetre sem célozhatott vagy kívánhatott. De jogom van ennek a levélnek a megírásához azért is, mert erre köteleznek: ennek a lapnak az élén a nemzeti munkapárt nagy érdekei, az a párthüség, amelynek teljes megtartásával élhet csak ' parlamentáris életet egy párt és azok a liberális hagyományok, amelyeket a szomorú emlékű koalíció bukása után a nemzeti munkapárt, a mi pártunk, Kegyelmes Uram, uj életre támasztott. Ezzel szemben ma Szegeden teljesen fejetetejére állítódott a helyzet. A sajtóról nem beszélek, egyrészt mert véleményem szerint kevés fizikai személy van olyan tisztességes politikailag, mint a politikai napilapok, másrészt mert Szegeden azok a politikai napilapok, amelyek a nemzeti munkapárt politikáját reprezentálták eddig, az áldatlan választási kampányban való állásfoglalásukkal a politikai és párthüségnek olyan példáját szolgáltatták, amely a legteljesebb elismerésre méltó. A párthüségről már sokkal több a mondani valóm és nem leszek itt takarékos a tények felsorolásában, kíméletes az igazság kimondásában és tapintatos a helyzet megfestésében. Nem, Kegyelmes Uram, mi már a türelmünket végkép elveszítettük, mi kiálltunk a harctérre, amikor arra provokáltak, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni Nagyméltóságod előtt, hogy itt szerdán nem Szegednek két táborra szakadt polgársága küzd meg egymással, hanem ennek, az egész országra nézve döntő jelentőségű csatának a végeztével a liberálizmus vagy a reakció várának ormán jelenik meg az első győzedelmi zászló. Nagyméltóságod bizonyára sokkal jobban tudja, mint én, hogy egy nagy politikai pártot alkotmányos szervek nélkül vezetni nem lehet. Meg voltak ezek az alkotmányos szervei a szegedi nemzeti munkapártnak is. Helyeselheti-e Nagyméltóságod azt, hogy ennek, a legtekintélyesebb szegedi polgárokból alkotott alkotmányos szervnek a megkerülésével egy-két, egyébként tiszteletre méltó szegedi polgár pártot üssön, jelöltet állítson és a küzdést az előzményekkel kapcsolatba hozva ugy állítsa be, hogy az ember nem tudja elhessegetni magától azt a rémlátást, hogy itt a jelölt állitásánál nem politikai, hanem társadalmi és valláserkölcsi nézőpontok domináltak. Hiszi-e Nagyméltóságod, hogy mindez a legteljesebb politikai és társadalmi anarchiának a miniatürképe, amelynek az országos közéletbe való besurranása a parlament képét és tanácskozásának rendjét még zagyvábbá teszi, mint aminő volt a koalíció okvetetlenkedéseinek idején, illuzórius jelentőséget ad minden alkotmányos szerv létének és működésének, betetőzi és sokszorosan súlyosbítja azokat a bajokat, amelyek dolgozó, vergődve küzködő és erősődni nem tudó társadalmunkra eddig is nehezedtek. Azt irja Nagyméltóságod abban a levélben, amelyet Gerliczy Ferenc báróhoz intézni méltóztatott, hogy „dacára a közöttünk oly régóta fennálló politikai és személyes barátságnak, bizonyos aggályokkal fogadtam kezdetben a te fellépésedet,." Közvetlenül ezelőtt a mondat előtt pedig igy ir Nagyméltóságod : „Nem, csináltam titkot belőle, hogy a szegedi képviselőjelölés során fölmerült felekezeti színezetű bonyodalmakat mélyen sajnálom, és melegen óha jtottam volna, hogy olyan jelöltben állapodjanak meg a szegedi munkapárt tagjai, akinek, megválasztását senki nem tüntethette volna fel a felekezeti elfogultság diadalául." Ismerem Nagyméltóságodat, tudom, hogy elveihez, meggyőződéséhez mennyi imponáló következetességgel ragaszkodik, ítéleteiben, terreinek megkoncipiálásában ^.keresztülvitelében menynyire logikus, tudásban milyen gazdag és gondolkodásban milyen magasan szárnyaló. Ép azért mély szomorúság tölt el, amikor meg kell üzennem Nagyméltóságodnak, hogy csöppet sem javult, sőt rosszabbodott azóta a helyzet, amióta Nagyméltóságod olyannak látta, aminőnek levele itt idézett részében festi. Gerliczy Ferenc nevének a választási harcba olyan módon való bevitelét, ahogy itt történt, ma még sokkal inkább aggályokkal kell fogadni, mint előbb, a felekezeti szinezetü bonyodalmakat ma, amikor egyre jobban kiélesednek, egyre jobban fájlaljuk és minthogy a választás előtt huszonnégynegyvennyolc órával képtelenség olyan jelölt személyében megállapodni, akinek megválasztását senki sem tüntetheti fel a felekezeti elfogultság diadalául, hadat üzenünk a felekezeti elfogultságból származó jelölésnek és teljes elszántsággal megyünk a harc tüzébe nemcsak azért, hogy Szegeden a statusquot helyreállítsuk, hanem azért is, hogy ne az ország nemzeti fővárosában ülje először a felekezeti türelmetlenség legeklatánsabb diadalát és hogy ne a szegedi győzelem jegyéhen induljon országos útjára az a szellem, amelynek dulásaitől eddig első sorban az párt mentette meg az