Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-12 / 133. szám

wm 4 DElPiÁGVAköRSZAlj Í9Ü jüftiüs Iá jak Önöknek olyat, ami ^ csak egy arasznyival is megközelíthetné azt a szinvonalat, amely szinvonalat gondolkozásban, becsületes érzésben és nemzoti lelkesedésben Vázsonyi Vilmos barátunk képvisel. Nem is mondok Önöknek szónoklatot, nem is veszem igénybe türelmüket. Nincs szükségük Önöknek arra, hogy én is lelkesítsem, buzdítsam önöket, hiszen az önök lelkében, agyában, testüknek minden porcikájában tüzlávaként lobog a szent meggyőződés ós annak az igazságnak az átérzéso, hogy igenis: az a cél, amit megvívni kezdünk és folytatunk, nemcsak a szegedi polgárság, nemcsak a választókerület közönsége, hanem az egész magyar nemzet sorsára döntő befolyást gyakorol. Az arisztokratikus konzervatív feudalizmus ismét összefogott, hogy tönkretegye a középosztályt és újra tért kór magának a nemzet képviseletében. Én mélyen tisztelt uraim, át vagyok hatva a gondolattól, hogy ebben az országban egymással becsületben és tisztességben élni nem lehet, csak ugy, ha mindenféle társadalmi állásra, vallásra való tekintet nélkül vagyunk. Az állampolgári jogok gyakorlása illuzórius akkor, ha vallásfelekezetek szerint akarjuk tagolni a nemzetet és ez lehetetlenné teszi az együttdolgozást, az együttműködést is. Az állampolgár ilyen körülmények között elveszti hitét a jogvédelemben, — már pedig olyan országban nincsen alkotmányos élet, ahol a vallási egyenjogúság helye a véres vallási jelvényt hordozza körül a társadalomban. Szeged város társadalma és közélete a legtágabb értelemben szociális alapon van szervezve, mert itt minden rangú és rendű tagja a társadalomnak tisztán a munkája után él. Ennek a városnak tehát tradíciója a szabadelvű' ség. Szegőd város közönsége minden lehetőt elkövet arra, hogy a sötét odúból, a Feketeházból elhintett mérges konkolyokat kiirtsa, terjedésüket megakadályozza. Mi a harcot fölvesszük, olyan egyének adták ide nevüket a harchoz, mint Eötvös Károly Vázsonyi Vilmos, Benedek János és Sándor Pál képviselő urak. Bizton hisszük, hogy zászlónk győzni fog. A győzelemben Szeged város egész polgársága testvéries egyetértéssel részt vesz, megvédi testével és vérével a társadalmi harmóniát, amelyet most profán kezekkel szét akarnak rombolni. (Hosszantartó lelkes éljenzés ós taps.) Egy óra felé járt az idő, amikor a lelkes tömeg kitört éljenezve szétoszlott, azzal a parolával: Eötvös Károly programja. — fi nagygyűlés. — Négy órára lett jelezve, de negyed öt lett mire megkezdődött Eötvös Károly programbeszéde. Hatalmas áradatban vonultak a választópolgárok a Vigszinpad helyiségébe, amely a maga nagy méreteiben is kicsiny volt ennek a tömegnek a befogadására. Szakadt az eső, de ez nem tudta elriasztani Eötvös hiveit s akik helyet tudtak szerezni, áhitatos csöndben várták a ragyogó nevü jelölt fölszólalását. Mindenki érezte, hogy az a hely, ahol máskor a jókedv s bizony néha a nagyon lenge jókedv ünnepe zajlik fürge ütemekre, most a legnemesebb eszmék és gondolatok dómjává magasztosul, amelyben a haladás, a liberálizmus fenkölt orátorai igézik meg a lelkeket. S a játékszín és a nézőtér egy hatalmas arénává kapcsolódik, melyen a modern, a tisztult, szabad világnézet, az igazi testvériség ós egyenlőség kardcsapásai végzik ki a maradiság, a sötétség, a szűklátókörűség, a gyűlölet hidrája. Mindenki rajongó lelkesedéssel várta Eötvös Károly programbeszédét, mert tudta, hogy az ő törekvéseinek, vágyainak harsonája: Ítéletnapi harsona az ellenfélnek, diadalmi kürtszó a pártnak. És hadüzenet, a világosság hadüzenete minden sötétségnek. S igy beszélt Eötvös Károly, igy beszólt Vázsonyi Vilmos. Szakadatlan megujuló tetszóskifajezósek kisérték Eötvös programbeszédét, a liberálizmus, a magyar nemzet nagygyá fejlődésének krédóját, hitvallását. A programbeszód előtt Balassa Ármin dr megnyitóbeszédet mondott. (Balassa mer/nyitó beszéde.) Nagyrabecsült választópolgárok ! 1904 május 31-ón világraszóló politikai esemény színhelye volt Szeged városának első választókerülete. A régi konzervatív pártkeretek recsegve-ropogva omlottak össze. A romok közül kibontakozott egy nagy szabadelvű politikának a körvonalaÉnnek a politikának megtestesítője volt a nemrég elhunyt Bánffy Dezső báró. Ennek a nagy magyar átlamfórfiunak zászlója köré csoportosait akkor Szeged szabadelvű választópolgársága, zászlóját diadalra juttatta és egész haláláig ennek a kerületnek országgyűlési képviselője volt. Az alatt az idő alatt, amig a boldogult nagy államférfiú enxek a kerületnek képviselője volt, az országgyűlésen nagy politika, viharok vonultak el fejünk fölött. Sok nemzat_ remény, sok nemzeti nagyság iránt táplált illu siók omlottak össze. Ezek után a csalódások után, hála a Gondviselésnek, megértették egymást az ország sorsának intézői és olyan helyzetet teremtettek, amelyben a jövő fejlődése biztosítva van. Egy nagy, egységes pártban tömörültek, amoiynek országos munkapárt a neve (Éljenzés.) A nemzeti munkapártnak szegedi szervezete mintegy pillanatnyi varázsütése alatt tegnap arra a meggyőződésre jutott, hogy a liberális és demokratikus zászlót nem tehoti le biztosabb kézbe, mint Eötvös Károlyéba, aki ma legnagyobb politikusa az országnak (Élénk éljenzés.) Amint a gondolat megszületett, abban a pillanatban kettévált. Közöltük elha árazásunkat Eötvös Károlylyal, aki közölte velünk, hogy hajlandó tőlünk a képviselőjelöltséget elfogadni. Most Itt van körünkben illusztris képviselőtársaival, Vázsonyi doktorral, Sándor Pállal é8 Benedek Jánossal, most várja parancsunk és meghívásunk, hogy itt megjelenjen körünkben s elmondja programbeszédét, amelynek elvei alapján kívánja azt, hogy bizalmunkkal megtiszteljük, képviselőnkké megválasszuk. Fölkérem Seakáts József dr, Hoffmann Ignác, Schtvarz Rudolf, Tass Károly, Valihora István, Márk'' Imre dr és Salamon Gyula dr urakat, hogy szíveskedjenek képviselőjelöltünket gyűlésünkre meghívni. Körülbelül öt perc telt el, mig Eötvös Károly dr a terembe érkezett. A terembe beléptekor orkánszerü tapssal és éljenzéssel fogadták, tiz percig tartott a frenetikus taps ós éljenzés, amikor Balassa Ármin dr ezekkel a szavakkal üdvözölte Eötvös Károlyt : Nagyságos Uram, szeretett kedves Barátom ! Az első választókerületének választópolgársága nevében tisztelettel közlöm Veled, hogy Neked a választott polgárság az országgyűlési képviselőséget felajánlja. (Nagy éljenzés.) A polgárságnak ezt az elhatározását nekem megindokoln1 felesleges az utána riadó tapsvihar után, amely megnyilatkozott. Nem ismeretlen előttünk a Te neved, szivednek melegét, baráti jóságodat már éreztetted velünk. Felkérünk, légy s<ives nyilatkozni, hogy elfogadod-e ors. ággyülési képviseletét ennek a választópolgárságnak tiszta magyar kezéből ós hogy légy szives bennünket a te politikai elveid felöl programbeszédben fölvilágosítani. (Élénk éljenzé .) Eötvös programbeszóde egész terjedelmó" ben igy hangzik: Eötvös programbeszéde. Tisztelt választó közönség! Arra az egyenes, bátor és egyszerű fölhívásra hasonló egyszerűséggel és bátorsággal felelek. A jelöltséget, miután annak minden erkölcsi következményét jól ismerem és jól megfontoltam, köszönettel elfogadom. (Percekig szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) A programbeszéd tartásának jelentősége abban áll, hogy a jelölt megyőződjók arról, vájjon a választó közönsége vele a nagy ország politikai kórdósében egyetért-e ós a választó közönség is meggyőződjék arról, hogy vájjon a jelöltnek a nézetei az ország közjavának az előmozdítására alkalmasak e vagy sem. Amikor a választó közönség legszentebb hazafiúi akaratát és kötelezettségét teljesiti, akkor a követnek is ki kell jelentenie, hogy nézetei mellett hűséggel kitart. (Éljenzés.) Az ország általános nagy kérdéseiről nézeteimet részletesen előterjesztenem talán nem is szükséges, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy nekünk egymást nem is kell. (Ugy van!) Én is tájékozva vagyok a szegedi választó közönség nézeteiről a mmtból abból, hogy ki volt itt legutóbb a képviselő, ki mellett csoportosul a választók bizalma. A volt képviselőt szerettem, a nemzeti küzdelmek nagy kérdéseiben rég óta mindig egyet értettem vele. Most a küzdelem az ország tanácsában nagy kérdések körülfoly. Olyan kérdések körül, amelyek eldöntik azt, vájjon az ország megmaradjon-e nemzoti szellemében történelmi jogában és amennyire lehet független államnak. Ezért küzdöttek négyszáz esztendő óta. A küzdelemben sok keserű harcz folyt le a harcok dicsőséget is hoztak ránk ámde sok fájdalomban ós sok szenvedésben volt részünk. Egy hang közbeszól: Hát a papi birtokok ? Eötvös: A papi birtokok egy részét a vallásos eszmék terjesztésére és iskolákra fordítják, erre szükség van. A papokat s a tanítókat különösen a tanítókat, gyermekeink . művelődésének az eszközeit, nekünk kellőképpen támogatni kell. A tiszviselőink fizetésein is kell támogatni s az ipar és kereskedelem munkástényezőit minden lehető erőnkkel kell jobb helyzetbe segíteni. Jelenleg tagja vagyok a munkapárt körének, legközelebb állok a munkapárthoz, kedvelem minisztereit, becsületes embereknek, jó hazafiaknak és jó kormányzóknak tartom őket és most munkapárti programmal aspirálok a mandátgmra. Körülbelül két esztendeje, a volt kormányelnököt Wekerle Sándort látogattam meg valamelyik dologban, miután évek óta nem beszélgettünk egymással. Felhasználtuk mindketten az alkalmat, hogy egy kicsit beszélgessünk az ország jelenlegi helyzetéről ós jövőjéről. A miniszterelnök tréfásan kérdezi tőlem. „No vajda, mit szólna országunk mai helyzetéhez Deák Ferenc, ha élne !" Én arra azt feleltem, hogy nem tudom, mert nem ól (Élénk derültség.) Hanem egyszer, amint nagybeteg volt, felkerestem Deák Ferencet egyik szanatóriumban és igy szóltam hozzá: Uram Bátyám, mi lesz belőlünk, szegény, üldözött magyar fajból, lia te behunyod szemedet. Deák Ferenc erre ezt felelte: Károly, azt ón nem tudom, csak arra figyelmeztetlek, igyekezzetek ki azon, fiatalok, hogy papok és nuignások ne vehessék kezükbe a kormánygyeplüt. (Élék éljenzés.,) Wekerle Sándor erre a kijelentésemre megdöbbenéssel ugrott fel székéről ós igy szólt: Barátom már ott vagyunk,