Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-12 / 133. szám

mi júniúá 12 JDELAASVARDRSZAG óében jember, aki igát, vés)kin tetet, 3 körülent ügy' unitjáról, >,gyütt at •ra példát magyaí tem, mert erre nekem ezer okom van. A legnagyobb okom az a szeretet és tisztelet, amely bennem Szeged város polgársága iránt éi (Lelkes hosszantartó lelkes éljenzés.) és az a tiszteletreméltó hazafias kegyelet, amely Szeged városának, elhunyt képviselője iránt ól. Ennek a kegyeletnek eleget kell tenni. Szeged első kerülete, az országnak első kerülete, nemcsak Szeged városáé. Tekintet nélkül az eredményre, nagy megtiszteltetés az, ami engem ért és tőlem függ, hogy ezt a nagy megtiszteltetést meg tudom-e hálálni Szeged városnak, a magyar hazának és nemzetemnek. Köszönöm a szives meghivástokat, kérem az istent, hogy minden áldásával áldjon meg benneteket. A tomboló ováció könyökig meghatotta Eötvöst. Könnyezve mondotta Balassa ÁrminnakÉhben a hevenyészett dologban olyan poézis nyilvánult meg, hogy az Isten sem tartott volna vissza attól, hogy el ne jöjjek. Lelkes hívei még Vázsonyit kívánták hallani, de a képviselő nem szólalt föl, mert a Tisza-szálló kistermében szándékozott beszédet mondani. Eötvös Károly megindult Kőhegyi Lajos dr és Balassa Ármin dr karjain a lejárat felé. A tömeg tiszteletteljesen utat nyitott nekik. Beszélgetés közben átadták Eötvös Károlynak a Délmagyarország vasárnapi számát. Mosolyogva: Köszönte meg: — Elteszem, majd elolvasom a Tiszában. Lenn a pályaudvar előtt kocsira szálltak a vendégek s a párthívek és az impozáns fölvonulá8 megismétlődött. A lizes számú rendőr. Amilyen komoly és impozáns volt ez a beVonulás az Eötvös-párt részéről, olyan kevéssé komoly és kevéssé imponáló jeleneteket rögtönöztek az ellenpárt nevében igen kétes elemek. A Boldogasszony-sugáruton ezek a pirostollas alakok odarohantak több kocsihoz, beköpdöstek, reprodukálhatatlan kifejezéseket kiáltottak be, összegyűrt Gerliczy-plakátokkal bombáztak, s egyik kollégánkat esernyővel kezén megsebesítették. Mindezt végignézte a 10. számú rendőr és szemmelláthatólag nagyon Alföld központjában nem sznbad, hogy itt magyar és magyar között felekezeti külömbségek szerint lehessen osztályozásokat csinálni. Ezt a példát akarják megcsinálni Szeged sötét alakjai. Itt a felvilágosodottságnak, itt a szabadságnak, itt a polgári erénynek egyesülni kell vállvetve minden áldozattal, bem ismerve semmiféle pihenést, nem ishierve semmiféle csüggedést. Ettől a perctől fogva Eötvös Károly nagy és dicső neve hgyen a mi zászlónkon. A városnak apraja 'tágyja vállvetve dolgozzék ebben a küzdeJemben. j Mi nem gyűlölünk mást, minta buta gy Íteletet. A szeretet nevében irtó, kíméletlen Wcot kell vivniok Önöknek a gyűlölködés 6Oiberei ellen. Egy nagy testvéries táborba összeforniok, kart karba öltve, nem ^hkadva, nem csüggedve, bejárva a házakat) ^világosítva mindenütt a népet, hogy a nép fámára akarnak most béklyót kovácsolni a "Ötétség alakjai, akik azt hirdetik, hogy a kéPnek vallása van, pedig az nem más, csak klekezeti gyűlölködés. Körülhordozzák a vóíes jelvényt és ezzel izgatnak. A véres JelVéhyek alatt viszik a perselyt azt a pörölyt, amelyet a maguk javára törekednek Megtölteni tartalommal. Összetartás, kitartás, dacos, férfias, elszáni átorság — és Eötvös Károly nevével és az n<>k segítségével győzni fogunk! jól mulatott az egész eseten, amelyet ő hu."00" rosan és egyáltalán nem rendőriesen fogott föl. Ami kitűnik abból is, hogy mikor egy ur közbelépésre szólította föl, vállat vont. — Nem csinálhatok én itt semmit sem — szólt ós mulatott tovább. Mi pedig az eseményekhez hiven, erről a szomorú incidensről is beszámolunk, a rendőrkapitány figyelmébe ajánlva ezt a rendőri asszisztenciával végigcsinált ttnneprontási kísérletet. Amely természetesen nem sikerült, s nem rontott az ünnepi hangulaton. Beszédek a programbeszéd előtt. — A Tisza-szállóban. — Az a hatalmas tábor, amely Eötvös Károlyt és kísérőit olyan izzó lelkesedéssel fogadta ós kisérte a Tisza-szállóig, nem oszlott széjjel, mikor a kocsikról leszállt, hanem hallani akarta Eötvös Károlyt és a párt vezéreit. Zsúfolásig megtöltötték a szálló fehér-termét, ahol Eötvös Károly szürke sipkában, szivarozgatva ült egy asztalnál. Előtte a Délmagyarország vasárnapi száma, amelyet érdeklődve lapozgatott áti mig a párthívek összegyűltek, majd Kőhegyi Lajossal beszélgetett. Vázsonyi, Sándor Pá1 és Benedek János szobáikban tartózkodtakMielőtt Eötvös Károly fölszólalt volna) Szivessy Lehel dr, Eötvös jelölésének indítványozója, lépett eléje és a következő szavakkal üdvözölte: (Szivessy üdvözlő beszédé.) Bánffy Dezső báró elhunytával megüresedett az első kerületi mandátum, mint azt helyesen méltóztatott mondani; a legmagyarabb kerületek egyike, mert a szabadelvüségtől áthatott lakosság lakja, amely követi Bánffy Dezső bárónak a jelszavát, akivel Nagyságod jött ide prófétai vándorutján, hogy terjessze az igét ós az ideát, mely a magyar nemzeti állam kiépítéséhez vezet. Nagyságod politikai pályája és irodalmi működése biztosíték erre az irányra. Mi soha, de soha nem ismerhetünk egy olyan alakulást, amely a társadalmat felekezetek szerint akarja széttagolni. Hevenyészve jöttünk ide, helyesen méltóztatott kifejezni, — de a hevenyészett táborból egy óriási tábor lesz, — mert a polgárság nem megy be a klerikálizmus karjaiba ; nem akar öngyilkossá lenni. Nagyságod nevével hisszűkr hogy sikeresen vívjuk meg a csatát, amely egyúttal a polgárság renneissancát jelenti. Kérjük Nagyságodat, hogy jöjjön velünk a küzdelembe és engedje meg, hogy a nevével győzzünk. (Lelkes éljenzés.) Lelkesen megéljenezték Szivessy t és kézszorításokkal gratuláltak beszédéhez. Aztán Eötvöst kivánták hallani. Eötvös Károly fölállt és az ő közvetlen, diskussziv modorában nagyhatású beszédet mondott. (Eötvös beszéde.) Tisztelt Uraim! Nagyon köszönöm azokat a szives és bölcs szavakat, amelyeket itt kedves öcsém hozzám intézni méltóztatott ós igaz mély örömömre szolgál, amely azon szavak mögött van, a szívnek ós léleknek magyarsága és üdesóge, amely azokban nyilvánul. Politikáról e pillanatban nem beszélek. Lesz alkalmunk a programbeszód folyamán erre. Pár szót mégis szólok arról, ami engem idehozott igazán hevenyészett módon. Mert hiszen tegnap este hallottam fél 8-kor először lakásomon, mi törtónt és ime, most már itt vagyok. (Hozta isten önöket!) Az a szép rend, nyugalom ós lelkesedés a fogadásnál, valamint a vasúti indóháznál, az utcákon és köztereken, ami egész idáig nyilvánul, ez azt mutatja, Szeged városa mindig méltó volt a legdicsőbb múltjához. De eljöttem azért, mert dicső emlékű követünk, Bánffy Dezső báró, a Gondviselés által kiszólítva az élők közül, más országban, más parlamentben képvisel bennünket. Én nagy hive voltam, nagyon szerettem, nagyon becsülted öt. Senkinek halála nem fájt annyira életemben* mint Deák Ferencé, Kerkápoly Károlyé, Bittó Istváné és Bánffy Dezső báróé. Ez nem üi'CS beszéd nálam. Evek óta nem politizálok, visszavonultam teljesen tőle. Bánffyban én oly férfiút ismertem, aki igazi büszkesége, ha'íate.as, nagy értéke volt nemzeti életünknek, aki móltón képviselte Szeged városát, méltó volt nemzetünkhöz, méltó volt ama nagy dieeő nemzeti jövendőhöz, amelyet _ hogy férjünk, ő munkálkodott rajta leikének s szivének teljes melegével. Ha én végignézek most * legutolsó ötven év történetén, az országos ügyek vezetőjével együtt küzdve, olykor pedig egymás ellen küzdve, — de ebben a korszakban édesebb szivet, izzóbb magyar lelket az övénél nem ismertem. Voltam vele egy nézeten, némely kérdésben ellenkező állásponton, azonban imádatos tiszteletemet soha el nem hagytam. Hogy idejöttem, egyik főindoka az, hogy becsületes, hazafias működéssel, erről a helyről, abol törvényhozás tisztjét Bánffy utoljára teljesítette, erről a helyről bebizonyítsam azt, hogy e város méltó ő hozzá és ez a kerület méltó is akar lenni, méltó is akar maradni. Politikai pályám végén ámbár meggyengült egészségem, de még mindig tettre, cselekvésre és hazafias munkára kész szándék vezet Elkövetek mindent, hogy a parlamentben ós itt is hanyatló nemzetet, az aluszókony vidékeket, a magáról sok tekintetben megfeledkezett magyarságot erről a szent helyről igaz uj életre hozzam. (Lelkes éljenzés.) Talán megengedi a gondviselés, hogy sikerre jussunk, talán meggátol ebben, ,-t- de nem gátolhat meg abban, hogy mindent el ne kövessünk arra, hogy a nemzet újra f ölébredjen, régi jogait, méltóságát és hatalmát újra visszaszerezze. Erre a munkára szívesen vállalkozom ós szivesen jöttein önök közé. Nemes szent célért harcolunk ós győzni fogunk, mert az a buzgóság, mely minket vezet, kudarccal nem vezethet. Az időben lehet különbség, de a végső sikerekbe nem! Az Isten áldja meg önöket. (Hosszas, lelkes éljenzés.) •Eötvös Károly beszéde után fölharsant az élj önzés, utána pedig a viharos kérés-követelés: — Halljuk Vázsonyit! Halljuk Vázsonyitl És Vázsonyi bejött, fölállt egy székre és beszélt. Szavai sziporkáztak, ragyogtak^ vágtak, hasítottak, lelkesítettek, visszafojtott lélekzettel hallgatta Őket mindenki. Gyönyörű előjáték volt ez a beszéd délutáni fölszőlalásához, a maradiság, a felekezeti széttagolódás lovagjainak kérlelhetetlen megostorozása. Beszédét lapunk más helyén, a tárcarovatban közöljük. Gyűjtő hatása volt Vázsonyi beszédének, melynek dinamikus hatását fokozta előadásának szenvedélyes hangja. Boldog volt, aki közelébe fórkőzhetett és személyesen fejezhette ki elragadtatását. A percekig tarló ováció után móg Balassa Ármin dr-t kivánták hallani a jelenlevők, akik nagy tetszéssel fogadták Balassa dr következő beszédét: (Hatassa beszéde.) Kedves barátaim! Azután a ragyogó fényű szónoklás után, amelyet Vázsonyi Vilmos barátunk ajkairól hallottunk, én nekem igazán nehéz egyetlenegy üzót is mondani. Ebben a pillanatban a meghatottságnak hatalmas ereje alatt állok, ugy, Jiogy ee érzéseimet, se gondolataimat nem tudom ugy szabályozni, hogy akármit is mond-