Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-12 / 133. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 11 szálló üvegtermében, a kávéházban és a kávé­ház előtt reggel már ott sürögtek; tevékeny­kedtek a párt vezetőemberei, osztogatták a zöldszinü papirjelvényeket, a lobogókat, ren­dezkedtek a kivonulás íószletei felől. A Dél­magyarorsság vasárnapi számát ingyen oszto­gatták á párthíveknek, • a lelkes hangú vezér­cikk és riport olvasása még növelte a párt harci kedvét és győzelmi tudatát. Féltizenegyre hivták össze az állomásra vonulni akarókat, s erre az időre máris hat-hétszáz ember gyü" lekezett össze. Aki ezt a tábort látta a maga impozáns nyugodtságában és tömörségében, igazolva látta azt a diadalmas érzést, mely a sziveket tüzelte s a liberális polgárság hatalmas fölényéről még frappánsabban győződhetett meg, mikor ez a tábor kocsira ült és a Tisza-szállÖ bejárata előtt elindult, ki Szeged-állomásra, Eötvös Ká­roly elé kileucvenöt fogat megtelt választó­polgárokkal, s az óriási kocsisor a legpóldá­sabb rendben kezdte meg a fölvonulást. Szines, lenyűgöző látvány volt a fekete kocsik áradata a Széchenyi-tér fái között, miket az eső fris­sebbé, plaeztikusabbá tett. Minden ..fogaton ott ült egy-egy lobogós ember, s a nemzeti szinü lobogók mind azt a fölirást vetítették a fölvonulás nézői elé, ami mint egyhangú kiváti­vánság ott lüktetett a szivekben és íöl-föl­harsant az ajkakon: — Éljen Eötvös Károly képviselőjelöltünk! Amerre a hatalmas menet elvonult, kitárul­tak az ablakok, megtelt a gyalogjáró s minden nézőre mély benyomást tett az impozáns föl­vonulás. Itt-ott fölbukkant egy-egy pirostollás Gerliczy-párti ós természetesen megkockázta­tott egy ,éljen Gerliczy"-t, de szava beléveszett az Eötvös-pártiak harsány, egekig rivalló fele­letébe. A Gerliczy-párt irodájának ablakaiból és erkélyéről a párt korifeusai is végignézték a fölvonulást s amit láttak, ^bizonyosan min­denre alkalmas volt, csak arra nem, hogy harci kedvüket élessze. Tizenegy órakor ért a Szeged-állomás elé a kocsisor; a fölvonulók leszálltak s óriási rajban tódultak föl a lépcsőkön a perronra, közben természetesen nagy szeretettel ós lelkesedéssel beszéltek a vajdá-ről, .akit Szegeden már évek óta nem láttak s akinek ez a viszontlátás neki is, a választóknak is kedves, örvendetes ese­mény lett. Megnyilatkozott a választási levegő elmaradhatatlan terméke, a humor is. Mutató­nak ennyit: m — Azért a tíús-konibináció mégis csak idő" szerű lesz szerdán. — Miért? .— Mert a végén bns párt lesz a Gerliczyó. « — Szóval, akkor a nevében is kisebb bé lesz, nemcsak a számában. És efélék. Szójátékok, amiknek lényege egy­általán nem játék. Nagy lelkesedéssel várták Vázsonyi Vilmost is, mert tudták, hogy a liberális eszméknek ez a fáradhatatlan apostola az ő ragyogó szónoki erejével lázba fogja hozni a sziveket s a tábor meggyőződésének erejét acélozni fogja. Talál­gatták, vájjon ki fog még Eötvössel jönni ? Sándor Pál, Benedek János és Várady Zsig-I mond neveit emlegették, akiknek lejövetelót Vázsonyi Vilmos a Délmagyarországgal való telefonbeszélgetése során kilátásba helyezte. Az óriási tömeg elözönlötte a perront s az első két vágányt: Ferenczy Mátyás kapitány4 nak s a párt rendezőinek valósággal könyőrög-l niök kellett, hogy vonuljanak hátrább, mert katasztrófa történhetik: mindenki elsőnek akarta meglátni és köszönteni a vajdát. Akinek vonata tizenegy óra harminckilenc perckor be­robogott. Eötvös fogadtatása. Leírhatatlan az a lelkesedós, mely abban a pillanatban kitört, mikor a Budapestről érkezett, gyorsvonat egyik első osztályú fülkéjéből Eötvös Károly megjelent, kísé­retében Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál, Be­nedek János orszsággyülési képviselők több újságíróval. Mindenki a csoport felé for­dult, egetverő éljenzés harsant föl: — Éljen Eötvös Károly! — Éljen a vajda! Az utasok megilletődve látták a lelkese­désnek ezt a hatalmas méretű megnyiiat-> kozását. Ilyen ünneplést még nem látott Szeged-állomás. Eötvös Károlyt Kőhegyi La­jos dr, Szivessy Lehel dr Ós Balassa Ármin dr üdvözölték, majd a percekig tartó viha­ros éljenzés lecsititása után Balassa Ármin a következő beszédet intézte Eötvös Ká­rolyhoz: (Balassa üdvözlő beszéde.) Szerelett kedves Károly bátyám! Nagyrabecsült polgártársaim! Szeged szabad királyi város első választó kerületének szabad lelkiismeretű, meggyőződó­sükben tiszta ós független polgárai tegnap este tartott nagy értekezleten a kerület képviselő­jelöltségét egyhangú lelkesedéssel neked aján­lotta föl (lelkes hosszantartó éljenzés.) Szeged színtiszta polgárainak erről az elhatározá­sáról már tegnap este táviratban értesítettünk. A lelkesedést fokozta Vázsonyi Vilmos bará­tunknak az az értesítése, hogy a jelöltséget tőlünk elfogadni szives voltál. Pártunknak ezt az elhatározását mi itt az Isten szabad ege alatt élő szóval adjuk tudomásodra. Hálásan köszönjük, hogy liivó szavunkra voltál szives közöttünk megjelenni és alkalmat adni nekünk arra, hogy a nagy adósságnak csak egy csekély részét letörleszthessük veled szemben. Ragyogó lelkednek annyi kincsét áldoztad a nemzetnek, hogy csak egy parányát is alig vagyunk képe­sek visszafizetni. Köszönjük, hogy megjelentél, engedd meg, hogy Isten hozottat mondjunk neked és veled jött barátaidnak, akik a szabad­elvüségnek a döntő ütközetében neked segít­ségedre lesznek ós a te fényes zászlódat diadalra segítik 1 Ujbél fölviharzott a lelkes taps, az arcok kipirultak az örömtől, de igazán szinte a parokszizmusig fokozódott a lelkesedés, mi­kor Eötvös Károly elmondotta válaszát: (Eötvös válasza.) Tisztelt barátaim! Szeged városának tisztelt polgárai! Szívesen jöttem. Egyéniségem gyönge. Hevenyészve jött a híradás. Este nyolc és kilenc óra tájban értesültünk legelőször róla. Utam lett volna másfelé is, de idejöt­Harc a liberálizmusért. Kimondta Vázsonyi Vilmos. A harcnak egyik főfeltétele az,- hogy szá­razon tartsuk puskaporunkat a délutáni programbeszédre. Engedjék meg azonban, hogy néhány szóval köszöntsem Önöket és egyúttal megköszönjem azt a szives fogad­tatást, amelyben bennünket, akik Eötvös Károlylyal eljöttünk, -részesíteni szívesek voltak. Eötvös Károlynak programjáról azt hi­szem, nem kell bővebben szólni, amiként nem volt szükség arra, hogy megmagyaráz­zuk azt, ki volt ennek a kerületnek el­hunyt, dicső képviselője: Bánffy Dezső báró, aki a történelmi magyar liberalizmusnak, a magyar szabadelvüségnek eszméjét oly test­vériesen forrasztotta egybe, amelynek kö­szönhetjük az lS^at, amelynek köszön­hetjük az elnyomott régi Magyarországnak fölszabadulását. Ennek az igazi magyar, egyúttal igazi szabadelvű és igazi európai politikának tipikus képviséloje van az Önök körében Eötvös Károly személyében. Nála magyarabbat, nála igazibb magyar gon­dolkodású férfiút Önök nem választhattak volna meg jelöltjüknek, mert az ö neve egybe van forrva a szabádelvüségért folytatott nagy és dicső küzdelmekkel és szomorúbb napok­kal is, mint a müyérieket most élünk. Mert a reakció mostani apró legénykéi csak epi­gonok azokkal a gonoszokkal szemben, akik a nyolcvanas években irtózatos eltévelye­désbe akarták dönteni Magyarországnak né­pét. Az eltévelyedésnek, a buta babonának és az elfogultságnak korszakában Eötvös Károly fenkölten s a magyar gondolkodás­nak, a történelmi liberálismusnak fáklyája gyanánt mutatta az ösvényt az eltévelye­dett országnak. Eötvös Károlynak köszönhetjük, hogy Európa szine előtt megvédelmeztetett ennek az országnak becsülete. Az ő érdeme az, hogy. európai kulturnépek sorában továbbra is .méltóan foglalhatunk helyet. Ennek a férfiúnak jelöltsége most, amikor újra ébre­dezik az elfogultság, a felekezeti gyülöltség­nek szelleme, amely a magyar és magyar 1 között különbséget akar tenni és még jobban megakarja bénítani a magyarságot, ezzel az irtózatos hazaárulással szemben Eötvös Kár rolynak neve, egyénisége eleven tiltakozás és kell, hogy erő legyen. Fölelevenítve a mult küzdelmeit, fölele­venítve a mult szégyenét, a mult dicsőségét is, fölelevenítve azt az emléket, hogy a múlt­nak szégyenteljes emlékeit az ő erős, hatal­mas, férfias magatartása és a véle együtt küzdők tudták kitörölni a história lapjairól, — ez az emlék emeljen föl minket, ez az emlék lelkesítsen minket, ez adjon erőt Sze­ged város polgárainak, azon Szeged város polgárainak, amely egykoron a magyar or­szággyűlésnek szinhelye volt a legválságo­sabb és a legszomorúbb időkben, amidőn a magyar szabadságharc vége felé közeledett­Ez adjon erőt arra, hogy Szeged méltó ma­radjon hagyományaihoz, méltó maradjon a magyarság ősi politikájához: a szabadelvű­séghez és letapossa a reakciót, a hazaáru­lást, amely felekezeti visszavonást akar az országban szítani, megosztva a magyarság erejét és szabad teret adva minden reak­ciónak. Mert a nemzetellenes reakciónak minden­kor az volt a számítása, hogy először feleke­zeti villongással bontotta meg a nemzet ere­jét és amikor igy meggyengítette, akkor letaposta a nemzetszellemet. Hiában magyar" kodnak tehát újra azok, akik most uj ke­resztes hadjáratot indítanak, hiába akarnak a hazafiság köntösébe öltözködni: nem ma­gyarok ők, hanem a leggonoszabb haza­árulók. Hogy hazaárulásnak romboló munkái sikert el ne érhessenek Szeged polgárainál, ezért ez a választás Szeged történeiében je­lentőségteljes fordulópont. Minden ember, aki igazi magyar szabadelvűnek érzi magát, ves­sen most félre minden melléktekintetet, miniden ^anyagi érdeket vagy más körül­ményt, értse meg hogy nagy és szent ügy" ről van szó: Szeged történelmi multjáróL becsületéről, jövendőjéről és ezzel együtt a* ország jövendőjéről van sző, mert arra példát statuálni a magyarság szivében, a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents