Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-12 / 133. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 11 szálló üvegtermében, a kávéházban és a kávéház előtt reggel már ott sürögtek; tevékenykedtek a párt vezetőemberei, osztogatták a zöldszinü papirjelvényeket, a lobogókat, rendezkedtek a kivonulás íószletei felől. A Délmagyarorsság vasárnapi számát ingyen osztogatták á párthíveknek, • a lelkes hangú vezércikk és riport olvasása még növelte a párt harci kedvét és győzelmi tudatát. Féltizenegyre hivták össze az állomásra vonulni akarókat, s erre az időre máris hat-hétszáz ember gyü" lekezett össze. Aki ezt a tábort látta a maga impozáns nyugodtságában és tömörségében, igazolva látta azt a diadalmas érzést, mely a sziveket tüzelte s a liberális polgárság hatalmas fölényéről még frappánsabban győződhetett meg, mikor ez a tábor kocsira ült és a Tisza-szállÖ bejárata előtt elindult, ki Szeged-állomásra, Eötvös Károly elé kileucvenöt fogat megtelt választópolgárokkal, s az óriási kocsisor a legpóldásabb rendben kezdte meg a fölvonulást. Szines, lenyűgöző látvány volt a fekete kocsik áradata a Széchenyi-tér fái között, miket az eső frissebbé, plaeztikusabbá tett. Minden ..fogaton ott ült egy-egy lobogós ember, s a nemzeti szinü lobogók mind azt a fölirást vetítették a fölvonulás nézői elé, ami mint egyhangú kivátivánság ott lüktetett a szivekben és íöl-fölharsant az ajkakon: — Éljen Eötvös Károly képviselőjelöltünk! Amerre a hatalmas menet elvonult, kitárultak az ablakok, megtelt a gyalogjáró s minden nézőre mély benyomást tett az impozáns fölvonulás. Itt-ott fölbukkant egy-egy pirostollás Gerliczy-párti ós természetesen megkockáztatott egy ,éljen Gerliczy"-t, de szava beléveszett az Eötvös-pártiak harsány, egekig rivalló feleletébe. A Gerliczy-párt irodájának ablakaiból és erkélyéről a párt korifeusai is végignézték a fölvonulást s amit láttak, ^bizonyosan mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy harci kedvüket élessze. Tizenegy órakor ért a Szeged-állomás elé a kocsisor; a fölvonulók leszálltak s óriási rajban tódultak föl a lépcsőkön a perronra, közben természetesen nagy szeretettel ós lelkesedéssel beszéltek a vajdá-ről, .akit Szegeden már évek óta nem láttak s akinek ez a viszontlátás neki is, a választóknak is kedves, örvendetes esemény lett. Megnyilatkozott a választási levegő elmaradhatatlan terméke, a humor is. Mutatónak ennyit: m — Azért a tíús-konibináció mégis csak idő" szerű lesz szerdán. — Miért? .— Mert a végén bns párt lesz a Gerliczyó. « — Szóval, akkor a nevében is kisebb bé lesz, nemcsak a számában. És efélék. Szójátékok, amiknek lényege egyáltalán nem játék. Nagy lelkesedéssel várták Vázsonyi Vilmost is, mert tudták, hogy a liberális eszméknek ez a fáradhatatlan apostola az ő ragyogó szónoki erejével lázba fogja hozni a sziveket s a tábor meggyőződésének erejét acélozni fogja. Találgatták, vájjon ki fog még Eötvössel jönni ? Sándor Pál, Benedek János és Várady Zsig-I mond neveit emlegették, akiknek lejövetelót Vázsonyi Vilmos a Délmagyarországgal való telefonbeszélgetése során kilátásba helyezte. Az óriási tömeg elözönlötte a perront s az első két vágányt: Ferenczy Mátyás kapitány4 nak s a párt rendezőinek valósággal könyőrög-l niök kellett, hogy vonuljanak hátrább, mert katasztrófa történhetik: mindenki elsőnek akarta meglátni és köszönteni a vajdát. Akinek vonata tizenegy óra harminckilenc perckor berobogott. Eötvös fogadtatása. Leírhatatlan az a lelkesedós, mely abban a pillanatban kitört, mikor a Budapestről érkezett, gyorsvonat egyik első osztályú fülkéjéből Eötvös Károly megjelent, kíséretében Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál, Benedek János orszsággyülési képviselők több újságíróval. Mindenki a csoport felé fordult, egetverő éljenzés harsant föl: — Éljen Eötvös Károly! — Éljen a vajda! Az utasok megilletődve látták a lelkesedésnek ezt a hatalmas méretű megnyiiat-> kozását. Ilyen ünneplést még nem látott Szeged-állomás. Eötvös Károlyt Kőhegyi Lajos dr, Szivessy Lehel dr Ós Balassa Ármin dr üdvözölték, majd a percekig tartó viharos éljenzés lecsititása után Balassa Ármin a következő beszédet intézte Eötvös Károlyhoz: (Balassa üdvözlő beszéde.) Szerelett kedves Károly bátyám! Nagyrabecsült polgártársaim! Szeged szabad királyi város első választó kerületének szabad lelkiismeretű, meggyőződósükben tiszta ós független polgárai tegnap este tartott nagy értekezleten a kerület képviselőjelöltségét egyhangú lelkesedéssel neked ajánlotta föl (lelkes hosszantartó éljenzés.) Szeged színtiszta polgárainak erről az elhatározásáról már tegnap este táviratban értesítettünk. A lelkesedést fokozta Vázsonyi Vilmos barátunknak az az értesítése, hogy a jelöltséget tőlünk elfogadni szives voltál. Pártunknak ezt az elhatározását mi itt az Isten szabad ege alatt élő szóval adjuk tudomásodra. Hálásan köszönjük, hogy liivó szavunkra voltál szives közöttünk megjelenni és alkalmat adni nekünk arra, hogy a nagy adósságnak csak egy csekély részét letörleszthessük veled szemben. Ragyogó lelkednek annyi kincsét áldoztad a nemzetnek, hogy csak egy parányát is alig vagyunk képesek visszafizetni. Köszönjük, hogy megjelentél, engedd meg, hogy Isten hozottat mondjunk neked és veled jött barátaidnak, akik a szabadelvüségnek a döntő ütközetében neked segítségedre lesznek ós a te fényes zászlódat diadalra segítik 1 Ujbél fölviharzott a lelkes taps, az arcok kipirultak az örömtől, de igazán szinte a parokszizmusig fokozódott a lelkesedés, mikor Eötvös Károly elmondotta válaszát: (Eötvös válasza.) Tisztelt barátaim! Szeged városának tisztelt polgárai! Szívesen jöttem. Egyéniségem gyönge. Hevenyészve jött a híradás. Este nyolc és kilenc óra tájban értesültünk legelőször róla. Utam lett volna másfelé is, de idejötHarc a liberálizmusért. Kimondta Vázsonyi Vilmos. A harcnak egyik főfeltétele az,- hogy szárazon tartsuk puskaporunkat a délutáni programbeszédre. Engedjék meg azonban, hogy néhány szóval köszöntsem Önöket és egyúttal megköszönjem azt a szives fogadtatást, amelyben bennünket, akik Eötvös Károlylyal eljöttünk, -részesíteni szívesek voltak. Eötvös Károlynak programjáról azt hiszem, nem kell bővebben szólni, amiként nem volt szükség arra, hogy megmagyarázzuk azt, ki volt ennek a kerületnek elhunyt, dicső képviselője: Bánffy Dezső báró, aki a történelmi magyar liberalizmusnak, a magyar szabadelvüségnek eszméjét oly testvériesen forrasztotta egybe, amelynek köszönhetjük az lS^at, amelynek köszönhetjük az elnyomott régi Magyarországnak fölszabadulását. Ennek az igazi magyar, egyúttal igazi szabadelvű és igazi európai politikának tipikus képviséloje van az Önök körében Eötvös Károly személyében. Nála magyarabbat, nála igazibb magyar gondolkodású férfiút Önök nem választhattak volna meg jelöltjüknek, mert az ö neve egybe van forrva a szabádelvüségért folytatott nagy és dicső küzdelmekkel és szomorúbb napokkal is, mint a müyérieket most élünk. Mert a reakció mostani apró legénykéi csak epigonok azokkal a gonoszokkal szemben, akik a nyolcvanas években irtózatos eltévelyedésbe akarták dönteni Magyarországnak népét. Az eltévelyedésnek, a buta babonának és az elfogultságnak korszakában Eötvös Károly fenkölten s a magyar gondolkodásnak, a történelmi liberálismusnak fáklyája gyanánt mutatta az ösvényt az eltévelyedett országnak. Eötvös Károlynak köszönhetjük, hogy Európa szine előtt megvédelmeztetett ennek az országnak becsülete. Az ő érdeme az, hogy. európai kulturnépek sorában továbbra is .méltóan foglalhatunk helyet. Ennek a férfiúnak jelöltsége most, amikor újra ébredezik az elfogultság, a felekezeti gyülöltségnek szelleme, amely a magyar és magyar 1 között különbséget akar tenni és még jobban megakarja bénítani a magyarságot, ezzel az irtózatos hazaárulással szemben Eötvös Kár rolynak neve, egyénisége eleven tiltakozás és kell, hogy erő legyen. Fölelevenítve a mult küzdelmeit, fölelevenítve a mult szégyenét, a mult dicsőségét is, fölelevenítve azt az emléket, hogy a múltnak szégyenteljes emlékeit az ő erős, hatalmas, férfias magatartása és a véle együtt küzdők tudták kitörölni a história lapjairól, — ez az emlék emeljen föl minket, ez az emlék lelkesítsen minket, ez adjon erőt Szeged város polgárainak, azon Szeged város polgárainak, amely egykoron a magyar országgyűlésnek szinhelye volt a legválságosabb és a legszomorúbb időkben, amidőn a magyar szabadságharc vége felé közeledettEz adjon erőt arra, hogy Szeged méltó maradjon hagyományaihoz, méltó maradjon a magyarság ősi politikájához: a szabadelvűséghez és letapossa a reakciót, a hazaárulást, amely felekezeti visszavonást akar az országban szítani, megosztva a magyarság erejét és szabad teret adva minden reakciónak. Mert a nemzetellenes reakciónak mindenkor az volt a számítása, hogy először felekezeti villongással bontotta meg a nemzet erejét és amikor igy meggyengítette, akkor letaposta a nemzetszellemet. Hiában magyar" kodnak tehát újra azok, akik most uj keresztes hadjáratot indítanak, hiába akarnak a hazafiság köntösébe öltözködni: nem magyarok ők, hanem a leggonoszabb hazaárulók. Hogy hazaárulásnak romboló munkái sikert el ne érhessenek Szeged polgárainál, ezért ez a választás Szeged történeiében jelentőségteljes fordulópont. Minden ember, aki igazi magyar szabadelvűnek érzi magát, vessen most félre minden melléktekintetet, miniden ^anyagi érdeket vagy más körülményt, értse meg hogy nagy és szent ügy" ről van szó: Szeged történelmi multjáróL becsületéről, jövendőjéről és ezzel együtt a* ország jövendőjéről van sző, mert arra példát statuálni a magyarság szivében, a magyar