Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-12 / 133. szám

1911 II. évfolyam, 133. szám Hétfő, junius 12 RORSZAG Rözpon'i szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=j Rorona-utca 15. szám ca Budapest! szerkesztőség és kiadóhivatal IV., a Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐP1ZETÍSI AR VIDÉKEN egész évre . R 21'— félívre . , . 1 negyedévre . K 7'— egy hónapra S 2'49 Egyea szám ára 19 Illír TBLEPON-SZAM: • Szerkesztőség 305 Riadóhivatal 33S Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 123—12 Szeged válaszúton. Irta Szivesay Lehel dr. Sohasem hittük, hogy annak áz iránynak hullámai, amelyek a mult sötét emlékeit akarják visszaidézni, ennek a városnak faláig is elérkezhetnek. Ismerjük e színmagyar város polgárságának hazafias érzéseit, szinjózanságát és tiszta ítéletét és bíztunk abban, hogy e város ősi polgárságának lelkéről nyomtalanul, mindén befolyás nélkül múlik ,el az a nemzeti szerencsétlenség, amely e felekezeti szétvonást akarja^ megteremteni. Jól hittünk, nem csalatkoztunk. A szegedi ősi polgárok hagyományos önérzete, mindig visszavert és sohasem vett be olyan irányokat, amelyek a polgárokat a közös eszme, a nemzeti ideáltól, a nemzeti állam kiépítésétől eltéríthetik, hanem hagyományos büszkességgel állt őrt Kossuth Lajos, Széchenyi István és Deák Ferenc nemes elvei mellett. Ez elvek jegyében indulunk most küzdelembe és ezt a választást, amely előtt a biztos győzelem reményével állunk, a viszonyok sajnálatos beállítása folytán, még a legnagyobb áldozatok árán is, véghez kell vinnünk ős a győzelemhez el kell érkeznünk. A polgári önérzet nemes megnyilvánulását látjuk küzdelmünkben. Alig alkonyult és már együtt volt a győzhetlen tábor. Tudjuk, hogy nemcsak az a fontos a küzdelemben, hogy nagynevű jelöltünk, vagy más győz-e, — hanem az a kérdés, hogy Szeged város iránya tovább halad e azon a mesgyén, amelyről nincs visszatérés, mely nyílegyenesen vezet az uj Magyarország felé. Az uj Magyarország pedig elérkezik. Hiába támadnak föl ellene a helytelen politikai irányok. A politikai irányok olyanok, mint az emberek, születnek és meghalnak, — de a haladás törvénye, örök törvény. Akinek szeme van és lát, annak tudnia kell, hogy a küzdelemben nem a középkor, amely már elmúlt, hanem csak az a kor lehet győztes, amely piost következik. Szegednek mindig helyes érzéke volt az iránt, hogy a nemzeti haladás és nem a visszafejlesztés munkájából vette ki részét. Most újra módunk van ahoz, hogy a legszélesebb rétegekre kiterjesztett népjagok diadala mellett, egy nagy történelmi férfiú kitüntetésével önmagunkat tüntessük ki. Bátran föl a küzdelemre s a nemzeti szabadelvű, ember és ember közt válaszfalat nem ismerő Magyarország ideálja lelkesítsen bennünket. Eötvös Károly programbeszéde. Készülődés a diadalmas harcra. (Saját tudósítónktól.) Negyvennyolc órával a diadalmas ütközet előtt teljes fegyverkészenlétben áll a liberális gondolkodású polgároknak az a hatalmas tömege, amely az első képviselőválasztó kerület megbizó-levelét anemzeti munkapárt politikai programja alapján Eötvös Károlynak akarja juttatni. Teljes erejében szombaton este indult meg ez a fegyverre készülődés és mára, nem is egészen negyvennyolc óra alatt, oly impozáns, a legvérmesebb várakozást felülmúló, hatalmas keretűvé nőtt ki, hogy a szerdai csata sorsa már is eldöntöttnek látszik. Az az elkeseredés, amely a legszentebb politikai jogainak gyakorlásában megakadályozott polgárság lelkét hatalmába vette, párosulva Eötvös Károly nagy nevének varázsával, a szegedi politikai élet egyik legdiadalmasabb, legdicsőségesebb napját teremtette meg vasárnap. Szombaton este kiáltotta ki a liberális gondolkodású polgárság nagy tömege Eötvös Károlyt képviselőjelöltnek és a lelkesedés láza vasárnap reggelre valósággal Csodákat teremtett. Hatalmas embertömeg tolongott délelőtt féltizenegykor a Tisza-szálló előtt, ahonnan a délben érkező Eötvös Károly elé vonultak. A perronon annyira megsokszorozódott ez a tömeg, hogy annak hatalmas térségét teljesen betöltötté. Az Eötvös Károly jelöltségét hirdető cédulák a szorosan egymás mellé sorakozott embereken valósággal falanszksort alkottak és az éjszaka készült, Eötvös Károly fölirásu zászlók a jelölt senkitől el nem érhető népszerűsége mellett a szegedi harcosok nagy energiájának, gyors tettrekószségének és bátor harcbaindulásának voltak tiszteletreméltó jelvényei. A délutáni jelölő gyűlésen olyan hatalmas tömeg akkora diadalittasággal kiáltotta ki Eötvös Károlyt az első kerület jelöltjének, amekkora tömeget mámor még nem szállt meg szegedi politikai párt gyűlésén. Utána Eötvös Károly nagy talentumának minden ragyogásával bearanyozta azt a beszédet, amelyet a legrosszabb akarattal sem lehet a sablonos programbeszéd elnevezéssel illetni, mert nem volt benne egyetlen egy sem azokból a lapidáris Ígéretekből, nagyképű kijelentésekből, képviselőjelölti sablőnokból, amelyekből az ilyen beszédek csinálódni szoktak. Egy nagy koncepciójú, a magyar imperializmus lázas vágyától hevített, meleg és közvetlen kedélyű ember tett politikai hitvallást, amelynek sarkalatos tételei, hogy nemzeti munkapárti és liberális. Eötvös után Vázsonyi beszélt a nála szokásos kedves és szokásos szarkazmussal, a meggyőződés nagy temperamentumával és hóditó erejével. Ami ezek alatt a beszédek alatt történt: az a legrózsásabb szinbe festette meg a harc kimenetelét, ilyen hatalmas tömeg, ilyen óditó lelkesedéssel győzelemre viszi Eötvös zászlaját még akkor is, ha sokkal hatalmasabb az ellenfele, mint aki és ami. Este banketre gyűltek össze Eötvösbivei a Tisza-szálló nagytermében. A harcosok este is sokasodtak s szerdán reggelig minden bizonnyal oly nagyra hő ez a tábor, hogy a harc éléről egy pillanatra sem távolithatja el lobogóját az ellenség gyönge tábora, amelyet nem hevit erős rohamra az igazság megérzésének és átélésének mindennél tettrekésztetőbb láza. * Részletes tudósításunk ez : Felvonulás Eötvös elé.; Esőre ébredt vasárnap Szeged, s amint a reggeli égbolt igérte, apró intermezzókkal ugyan, de megmaradt az eső egész nap. Ebben a fakó, borulatos időben azonban ép olyan ragyogó volt a lelkesedés, megkapó a hangulat, mintha juniusi derű és sugárzás keretezte volna az Eőtvős-párt diadalmenetét Szeged állomásra és vissza. Főhadiszállásukon, a Tisza