Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-30 / 122. szám

wf 'immm> DELMAGYARORSZAG 1911 május 30 A koalíciós kieyyezés mérlege. (Saját tudósítónktól.) Katona Sándor dr, ily cimii tanulmány most jelent meg ós politikai körökben nagy figyelmet kelt. Katona könyvében közjogi, gazdasági és politikai szempontból birálja a koaliciós korszak legfontosabb alkotását, a kiegyezést, amely eddig a legellentétesebb megítélésben részesült. Azt tűzte ki céljául, hogy a különböző magyarázatokkal és fölfogásokkal szemben annak valódi tartalmát ós értékét megállapítsa. Munkájában végigkíséri a koalició kiegyezési politikáját. Kimutatja, hogy az alkotmányválság alatt a koalició vezérei három izben is visszautasították a király által fölajánlott önálló vámterületet. Szerinte a koalíciónak nemcsak 67-es pártjai, de — bár mindig az ellenkezőjét hirdette — a 48-as párt is a maga egészében fölfogásánál és érzelmeinél fogva nem volt hive az önálló vámterületnek, amely a mezőgazdaság érdekeit sértené. Ezután az 1903-iki Széli-féle kiegyezéssel összehasonlítva igen behatóan birálja azt az egyezséget, amelyet a kormány, a paktumban vállalt kötelezettség alapján, Ausztriával kötött. Közjogi és vámpolitikai fejtegetésekkel bizonyltja, hogy a kiegyezésnek ujitásai: az autonóm vámtarifa, a szerződési forma és a többi vivtnányok sem közjogi, sem gazdasági tekintotbon nem jelentenek haladást az előbbi állapottal szemben, a hajózási lobogó kérdésének megoldása egyenesen visszaesést mutat közjogi szempontból. Az ország szabad rendelkezési jogának a kiegyezés lejárati idejére való biztosítása terén a koalició szintén nem alkotott semmi ujat. Nagyon részletesen foglalkozik a bankkérdéssel, bizonyítva, hogy a kormány a megállapodások hosszú sorozatával már a kiegyezésben lehetetlenné tette az önálló bank fölállítását, de elejtette a Szélikormány által a készfizetésekre vonatkozólag kötött megállapodást is. Ismerteti továbbá a bankmozgalom természetét ég keletkezésének rugóit. Majd sorra veszi a kiegyezés gazdasági rendelkezéseit és kimutatja azokat a hátrányokat, amelyeket a kiegyezés a Szóll-féle megállapodásokkal szemben pénzügyi, gazdasági s különösen a vasúti forgalom terén fölmutat. néger és csak vagy harmincezer európai lakik. A bennszülöttnek töindnek meg van a maga nemzeti ruhája. Az arab és a zsidó látszólag egyformán öltözködnek s csak gyakorlat után lehet őket egymástól megkülönböztetni még pedig arról, hogy az arab a fez körül fehér turbánt hord, mig a zsidó vagy kék turbánt csavar a fez körül vagy szabadon hordja a fezt. Különben is kedvenc szine a kék, leggyakrabban a ruházatuk szine is kék. A beduin megfelel a mi vándorcigányunknak, piszkos nép, de a legnehezebb, legállatibb munkát is jól birja. Többnyire barna zsákból készült ruhát hord s a fejére is zsákot tesz még pedig ugy, hogy a zsák egyik oldatát fölvágja s ugy teszi fejére, hogy ezáltal a tarkó védve legyen a naptól. Szabad néger itt nincs. Kizárólag alkalmazottak, szolgák, kocsisok az itt lakó négerek, akik azután minden ruhát fölvesznek, amit csak kapnak. Asszonyt, — az európai nőket kivéve, — keveset látni az európai városrészben. Az arab nők ritkán jönnek ide s az arcukat a sürü fekete fátyol miatt nem látni, csak a szemük után lehet Ítélni, hogy szépek lehetnek. Csak a szemük lévén szabadon, kizárólag avval kacérkodhatnak, de azt azután értik és ugy, hogy sok európai nő tanulhatna tőlük e tekintetben. Külön fejezetben foglalkozik a kvótaemelés kérdésével, fejtegetve annak állítólagos ós valódi okait. Fölállítva a kiegyezés mórlegét, arra az eredményre jut, hogy azokkal a nagy anyagi áldozatokkal szemben, amelyeket a kormány a kvótaemeléssel s a kiegyezés egyéb gazdasági kérdéseiben hozott, nincsenek a kiegyezésben sem megfelelő gazdasági, sem közjogi ellenértékek, sőt, amidőn a király az ország önállóságából önként folyó jogainak gyakorlását nagy anyagi áldozatokkal fizette meg, elhomályosította az ország függetlenségét és csorbította annak közjogi méltóságát. Katona szerint a kiegyezés minden fogyatékosságáért a felelősség kizárólag a koaliciós kormányt és többségét terheli, mert a hibák nem menthetők azzal a kényszerhelyzettel, amelyre a kormány minduntalan hivatkozott. Kimutatja, hogy a koalició nem volt kényszerhelyzetben akkor, mikor a gazdasági önállóságot visszautasította és nem forgott fönn az életbeléptetett kereskedelmi szerződések dacára semmiféle kényszer arra vonatkozólag, hogy a paktumban a vámközösség föntartását vállalja, sem pedig, hogy a Széli kiegyezésénél minden tekintetben hátrányosabb szerződést kössön. A szerző azt a tanulságot vonja le, hogy ennek a rossz kiegyezésnek a fanyar gyümölcsét a magyar politikai életben tapasztalható egészségtelen pártalakulás teremtette. Nálunk a pártok közjogi és gazdasági jelszavak körüh csoportosulnak és nem a nagy társadalmi és gazdasági problémákon elfoglalt különböző fölfogások szerint. A pártok eddigi küzdelmeiben a negyvennyolcas párt nem számolt az állami élet reális követelményeivel, a hatvanhetes pártnak pedig egész tevékonységét kimerítette a meglevő állapotnak föntartása és az utóbbi időben már nem tarthatott lépést a haladó kor kívánalmaival. Szerző tanulmányával, melyben a jelszópolitika csődjét igyekezik kimutatni, fegyvert akar adni azok kezébe, akik ez ellen a jelszópolitika ellen küzdeni hivatva vannak és fegyvert akar adni mindazok kezébe, akik az ország gazdasági függetlenségét ós kulturális haladását egészséges alapon akarják szolgálni. A kormány nem kér indeiunifást. Hire járt, hogy a költségvetési vita váratlanul megnyúlván, a kormány ujabb indemnitást fog kérni. Egyik újságíró kérdést intézett Hegedűs Loránthoz, a pénzügyi tárca előadójához az indemnitás ügyében. Hegedűs Lóránt a következőket mondta: — Ahogy mi a vita folyását nézzük, a költségvetési vita eltarthat még 10 napig, azután jön az igazságügyi és a pénzügyi tárca, ez se tarthat soká. A költségvetés letárgyalása után a kormány az appropriácionális javaslatot nyújtja be, amelyik ép ugy bizalmi javaslat, mint az indemnitásról szóló javaslat. Igy teljesen egyre megy, ha az appropriációt, vagy ujabb indemnitási javaslatot tárgyaltat a kormány. A csabai mandátum. Vasárnap beszédes napja volt Békéscsabának. Mind a három jelölt tegnap mondotta el programbeszédét. Kristóffy József ugyan nem ment le a kerületbe, helyette párthívei terjesztették elő programját, akik igen sokan jelentek meg. A programnak az általános egyenlő 03 titkos választói jog a legfőbb követelménye. A programbeszódek sorát délután két órakor kezdte meg Szeghő Gábor dr budapesti ügyvéd, akit a parasztpárt egy frakciója jelölt. Hosszabb beszédben fejtette ki azokat az elveket, melyeket megválasztása esetén követelni fog és a választói jog törhetetlen hívének vallotta magát. Fél három órakor volt a parasztpárt nagygyűlése, melyen Fényes Samu dr, Hodzsa Milán (tótul), Szakolczai Árpád dr, Fáber Oszkár és Csizmadia Sándor, a szociá'demokrata párt megbízottja beszéltek és terjesztették elő Kristóffy József programját. Beszédeiket nagy számmal egybegyűlt hallgatóságuk éljenzóssel 1911 fogadta. Félnégy órakor mondott programot a harmadik jelölt, TJrszinyi János dr békéscsabai ügyvéd, akit a két függetlenségi párt kiáltott ki jelöltjének s akinek táborába a város intelligenciájának tekintélyes része tömörült, Kossuth Ferenc nyilt levelet intézett a választókhoz Urszinyi dr érdekében. Támogatására megjelentek Baross, Kovácsy, Hammersberg, Kovács, Zlinszky és Szabó országgyűlési képviselők. A sátoraljaújhelyi szoborlclopiezés. Sátoraljaújhelyről jelentik: Vasárnap volt Sátoraljaújhelyen Kossuth Lajos szobrának leleplezése fényes ünnepségek keretében. A szoborleleplezésre lejött Budapestről Kossuth Ferenc is, aki csak a minap épült föl hosszas betegségéből; vele jött Apponyi Albert gróf is és számos képviselő. A szoborleleplezés programjában ott szerepelt Kossuth Ferencnek a beszéde is, amely azonban elmaradt, mivel Kossuth nem érezte jól magát, ugy, hogy csak passziv részt vett. Este társasvacsora volt, amelynek folyama alatt Kossuth hirtelen rosszul lett, fuldoklási rohamok fogták el, olyannyira, hogy eszméletét is elvesztette. Fölszállitották szobájába, ahol a gyorsan előhívott orvosok okszigón-belólegzéssel magához téritették. Csakhamar jobban lett ós Budapestre már teljesen egészségesen érkezett. Justh kontra Polónyi. — A hódmezővásárhelyi gyűlés. — (Saját tudósítónktól.) Azon a népgyűlésen, amelyet vasárnap Hódmezővásárhelyen Justhók a választói ligával karöltve rendeztek, körülbelül buszezer ember hallgatta az igét. Természetesen Justh ismét nagy kijelentéseket tett, s hivei valamennyit megtapsolták. Justh Gyulát Kun Béla, Szappanos István, Bikády Antal, Papp Elek, a választójogi liga részéről Gocla Géza, Vámos Henrik és Fried Ödön, a szociáldemokrata párt részéről pedig Ormós Ede dr és Králik Ferenc kisérték le. Szombaton este érkeztek meg Hódmezővásárhelyre, aliol az állomáson tizezornél nagyobb embertömeg lelkes éljenzéssel fogadta. Nagy György üdvözölte Justh Gyulát, aztán megindultak a Kossuth-térre, ahol 20.000—25.000 ember előtt fáklyafénynél népgyűlést tartottak, amelyen Vámos Henrik bejelentette, hogy Bánffy Dezső báró halálával az Országos Választó Liga elnöke Justh Gyula lesz. Egetverő éljenzóssel fogadták ezt a jelentést. A gyűlés után bankét volt, amelyen Justh Gyula tiltakozott az ellen, hogy a vallásvillongásokat a politikába becsempésszék. Ezt minden erőből meg kell akadályozni. A függetlenségi pártnak mindig ró-,en kell lennie az ilyen merényletek ellen. Justh megemlítette, bogy fiatal korában épen ő buktatta ki Széli Györgyöt, mint akkor az antiszemitizmus vezérét. Ma is épen a függetlenségi pártba lopva vitték be az antiszemitizmust, de ezt tovább tűrni nem szabad. A nagyhatású beszédet hosszasan megéljenezték. Vasárnap délelőtt tartotta aztán a választójogi liga a gyűlését huszonötezer ember jelenlétében. Justh Gyula elparentálva Bánffy Dezsőt, a választójog titkosságát hangsúlyozta ós követelte, elismerte a nők választójogát is, csak kérte őket, hogy ezekben a nehéz időkben ne tolják előtérbe ezt a kérdést, mert a mai parlamenttől azt úgysem kaphatják meg. Aztán foglalkozott a katonai javaslatokkal és kijelentette, hogy ha a közös szolgálati nyelv megmarad, sutba dobhatják az egész katonai javaslatokat. A Liga részéről Gvda Géza és Klárik Ferenc beszéltek, mind a ketten tiltakoztak a nemzetietlenség vádja ellen. A választójog érdekében beszólt még Papp Elek, Bikády Antal, Nagy György és Schtvimmer Róza, aki általános helyeslés mellett és ez egyszer minden félbeszakítás nélkül politikai jogokat kivánt a nőknek. A gyűlést az ország minden részéből táviratokban üdvözölték.