Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-28 / 121. szám

1911 május 24 DELMAGYARORSZAG 5 pöknek, aki megindultan köszönte meg a figyelmességet: — Iparkodni fogok, hogy mennél előbb megjelenhessek Szeged kedves falai közt. Süriin akarok itt lenni, hogy az önök körében hirdessem az igét, hölgyeim s hogy amit ígértem Szegednek, be is válthassam. Végül Jászai Géza apát a szegedi klérus tagjait mutatta be a püspöknek. Az uj egyházfő barátságosan elbeszélgetett a körülötte levőkkel, majd az egybegyűltek lelkes éljenzése közt kocsijába szállt s a vonat elindult. A fülke ablakában még egyszer köszönésre emelte föveget, a polgármesternek pedig ezt kiáltotta: — A viszontlátásra! A püspökkel, akinek installációja vasárnap megy végbe nagy ünnepségek közopett, Szegedről Jászai Géza, Várhelyi József, Gallér Kristóf, Szele Róbert, Nagy Aladár dr, Lippai György dr, Gárgyán Imre, Simkó Elemér, Kelemen Béláné, Raskó Istvánná, Gárgyán Imróné, Fluck Dezsőnó és Aigner Nándornó utaztak Temesvárra. A temesvári püspöki installáción Szeged városát Lázár György dr polgármester vezetésével Jászai Géza, Gaál Endre dr, Szinger Kornél, Kugler Albert, Tóth Ferenc ós Hutter Károly képviselők, a katolikus kör nevében pedig Jászai Géza, Lippay György, Raskó István dr és Simkó István dr jelennek meg azon. A képviselőház ülése. — Csendes vita hangos szónokokkal. — (Saját tudósítónktól.) A kultusztárca vitája során Apponyi Albert gróf mondott hosszú beszédet s foglalkozott a közoktatásügyi és közművelődési kérdések egész komplekszumával. Beszéde végén röviden válaszolt Kelemen Samu fejtegetésére, amelylyel a kongregációk működését kritizálta. Szóval Apponyi ragyogtatta szónoki kvalitásait ós meggyőződhetett újra, hogy nem vált ki nagyobb érdeklődést vagy utóhatást gyönyörű körmondataival sem. A vitában Damián Vazul és Brandsch Rudolf vett még. részt. A mai ülésen különben szóba jött a szegedi mandátum kérdése is. A Ház az elnöknek megadta a fölhatalmazást arra, hogy intézkedjék az uj választás kiírása iránt. Féltizenegykor nyitotta meg az ülést Berzeviczy Albert elnök. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a napirend előtt személyes kérdésben fölszólaltak Pop Csicsó István és Szüllő Géza. (Román üzelmek.) Pop Csicsó István (nemzetiségi) visszatért május 1-én mondott beszédére, melyet a földmivelósügyi tárca tárgyalásakor mondott. Ebben a beszédben az erdőkihágásokkal kapcsolatban azt állította, hogy a hatóságok felületesen és törvényellenesen járnak el és az Írnokok asztalában előre aláirt ivek vannak. Erre a vádra Szüllő Géza közbekiáltott, hogy nem lehet a hatóságot büntetlenül rágalmazni. Fölolvassa a napló idevágó részét. Okmányokkal igazolja, hogy nem rágalmazta a hatóságot és méltatlanul érte az a vád, mintha felületes adatokat hozott volna a Ház elé. Hót éve képviselő, de mindig becsületes adatokat hozott a Ház elé. Szüllő Géza: A Pop Csicsó Istvánhoz ha®onlő embereket két szempont vezeti. Egyrészt hogy a nép jóltevőinek játsszák ki magukat, másrészt hogy a román irredentának tegyenek azolgálatot. 0 az ellen kelt ki, hogy általánosságban megrágalmazták a magyar tisztviselői kart. Ha ezt a jövőben újra el fogja követni Bop Csicsó István, ugy uira szembe fogja maSát találni vele. Pop Cb. István : Szüllő Gézának okmányokkal igazolta be, hogy nem alaptalanul vádaskodott. Ahelyett, hogy Szüllő belátná, hogy tévedett, ő vádaskodik. Tiltakozik az irredentista vád ellen és az ellen, mintha önérdekből szolgálná a nép érdekeit. Szüllő Géza : Sanda mészáros. (A szegedi választás.) Elnök: Felhatalmazást kér a Háztól, hogy Szegeden, Bánffy megüresedett kerületében, az uj választások kiirása iránt intézkedhessek és bemutatja a közös hadügyminiszter meghívóját, amelyben meghívja az első Dreadnought vizrebocsátási ünnepélyére a Házat. A Ház elhatározza, hogy Szterényi József és Heltai Ferenc már ismertetett két indítványát junius kilencedikén tárgyalják. Az interpellációs könyvbe Polónyi Dezső jegyzett be interpellációt a miniszterelnökhöz, a Margitsziget helytelen adminisztrációja tárgyában és Barczay Andor a belügyminiszterhez, a hunyadmegyei főispán törvénysértései tárgyában. A Ház elhatározta, hogy az interpellációkra fél két órakor tér rá. Következik a napirend, a kultusztárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (Iskolák és nemzetiségek.) Dámján Vazul (román nemzetiségi): Az iskolák kérdését fejtegeti nemzetiségi szempontokbél. Kevesli azt az összeget, amelyet a kormány a nemzetiségi iskolák segélyezésére fordit. Művészeti kérdésekben sem lehet mellőzni teljesen a nemzetiségi szempontokat. A lelkészi jövedelmek kiegészítésére forditott összegekről szól. Kéri a minisztert, hogy egyforma szeretettel kezelje a különböző felekezetek ügyeit. Nem fogadja el a költségvetést. Brantsch Rudolf (szász nemzetiségi) a népiskolák állapotát igen sok tekintetben szomorúnak tartja. A költségvetést elfogadja. Elnök: Szünetet ad. (Apponyi beszél.) Apponyi Albert gróf: Reflektálva az előtte szóló szavaira, kijelenti, hogy nem irja alá azt a tételt, hogy a népiskolában más nyelven, mint a növendékek anyanyelvén tanítani nem lehet. Nagyon jól tudják, hogy ebben a kérdésben az oktatás tehnikáján kivül máa szempontnak és pedig az államegység szempontjának kell érvényesülni. Azt elismeri, ho£y helyes, ha a tanitók ösmerik a növendékek anyanyelvét is és ezt kisegítőül használják. Miniszter korában is ez volt az álláspontja ós nem engedte meg, hogy valamelyik nem magyarajku iskolához olyan tanitót nevezzenek ki, aki nem érti a növendékek anyanyelvét. Dámján Vazul fölszólalásában szerencsétlennek mondta az ő népiskolai törvényét. Ez a jelző nem keltett benne nagyobb emóciót, mert az a lényeg, hogy a magyar nemzet tartsa ezt a törvényt jónak. Válaszolni kiván néhány szőval Kelemen Samu tegnapi beszédére, mellyel vallási kórdóseket érintett. A vitatkozásnak idáig való elfajulása már nem egyházpolitikai disputa, hanem a római katholikus anyaszentegyház belső hitéletének bolygatása. A kongregációk egy olyan mozzanatát képviselik annak a hitéletnek, melyben szónok ifjú korában maga is rósztvett s hálát ad érte az Istennek, hogy részt vehetett. Óhajtja, hogy gyermekei is részt vegyenek az erkölcsi életnek azokban a tanításaiban, melyekben Kelemen Samu tegnap a tüdővósz bacillusát födözte föl. Az ilyen kritika nem alkalmas a vallásbóke megerősítésére. — A költségvetést nem azért fogadja el, mert a kultuszminiszter nem tett meg minden lehetőt, amit az adott helyzetben és az adott eszközökkel a kultura fejlődése érdekében megtehetett, de bizalmatlan az iránt a rendszer iránt, mely nem tudja és nem is akarja ennek a fejlődésnek alapföltóteleit: a nemzet politikai és gazdasági önállóságát megteremteni. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon). Polónyi Dezső a margitszigeti állapot dolgában bejegyzett interpellációját elhalasztotta. Barcsay Andor a hunyadvármegyei közigazgatási. állapotok ós a főispán erőszakoskodásai ós törvénysértései dolgában intézett interpellációt a miniszterelnökhöz. Az ülés két órakor végződött. nagy választékban csakis Fischer Testvéreknél talál. Ékszer- és órajavitó műhely. Simon Ákos kihallgatása. — A battonyai bünpör uj fejezete. — A mult év novemberében történt, hogy a szegedi törvényszék négynapos tárgyalás után fölmentette Petrovics Mihály dr battonyai főszolgabírót, akit a királyi ügyészség Simon Ákos dr szegedi ítélőtáblai biró sérelmére elkövetett nyilvános rágalmazással vádolt. Ez az Ítélet jogászi körökben nagy feltűnést keltett, mert a vádlott tizenhárom pontban nyert szabad kezet vádjai bizonyítására és a törvényszék tiz pontra nézve itéletileg állapította meg a vádak alaptalan voltát és csak három pontban észlelt valódiságot, de oly pontokban, amelyeket ugyancsak itéletileg nem rágalmazóanak mondott ki. A meglepő az eddigi joggyakorlattal szemben tehát az volt, hogy a biróság valakit nem rágalmazó tények bebizonyítása miatt mentett föl a rágalmazás vádja alól. Az ügyész és a sértett fölebbezóse folytán az ügy május elején a szegedi Ítélőtábla elé került, amely tanácsülésben uj bizonyítást rendelt, mert az ügyet kellően földeritettnek nem találta. Elrendelte elsősorban a sértett táblabírónak tanuként való meghallgatását és a bizonyítás lefolytatására az ügy referensét, Perjéssy Mihály dr Ítélőtáblai birót, a kiváló birót és jogi irót küldötte ki. Perjéssy táblabíró szombaton reggel kilenc órakor kezdette meg a sértett kihallgatását, amely négy órán keresztül, déli egy óráig tartott. Á pör minden mozzanatára, minden rugójára kiterjedt ez a kihallgatás ós meglepődéssel értesül a közvélemény, hogy mi minden maradt eddig fólmegvilágitásban ebben a pörben, amelyet a tárgyalás alatt a szegedi sajtó egy töredékének páratlan tudósitási modora, nem részletezendő okokból, elmérgesitett. Á mai kihallgatás szenzációja mindenekelőtt az, hogy megtudtuk, hogy Simon Ákos táblabíró a saját pőrében eddig még ki nem lett hallgatra és hogy Ítélet alá kerülhetett és a nyilvánosság retortáján átmehetett egy közbecsülésben álló magyar táblabíró ügye anélkül, hogy őt az ügy egész érdemében meghallgatták volna! A mi csodálkozásunk e részben a laikus meglepődése, mert a paragrafusokban nem vagyunk jártasak, de tudjuk, hogy egyetlen csirketolvaj nem viseli tette következményeit addig, amig el nem mondhatta a maga igazát. És amikor a szombati kihallgatáson láttuk és hallottuk Simon táblabírót, a maga szabatos előadásában, éles emlókezőtehetsóggel és zárt logikával, a meggyőzés erejével beszólni, vallomást tenni oly módon, hogy minden más tanú vallomása elébe tartatott és az 5 szavai a tárgyi valóság fényében domborodtak ki, meg kell állapitanunk, hogy egészen megváltozott a bünpör eddigi képe. Ez a pör kilépett kisded arányaiból ós a magyar igazságszolgáltatás egyik becsületi kérdésévé, a magyar közigazgatási ós társadalmi viszonyok szenzációs revelációjává változott és bizalommal kisérjük az ügy további fejleményeit, amelyet egy bölcs biróság emelkedett irányítása mellett, a maga valószerüsógóben látunk kibontakozni. A szombati kihallgatáson Perjéssy Mihály Ítélőtáblai biró és Sáfár járásbiró voltak jelen a biróság részéről ; a jegyzőkönyvet ez utóbbi vezette. A főügyészég részéről senki sem volt jelen, nem jelent meg a vádlott sem, csak védője, Krenner Zoltán aradi ügyvéd ; a sértettet Reminger Jakab képviselte. Simon Ákos vallomásának rövid menete a következő : Mindenekelőtt világosságot vet az ügy előzményeire. A vádlott neki soha nem volt haragosa, vagy ellensége, apja révén a legjobb barátságban voltak. Az ellenségeskedés szitói a battonyai járásbíróság albirái, Heincz Géza ós Wattay Albert voltak, akik a vezető-járásbiróra megharagudtak, mert felettes; minőségében egyizben megrótta őket. Ettől fogva mindenben ellensége lett a két biró, akiknek ellenszenve találkozott Polgár Jó-