Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-28 / 121. szám

4 DBLMAÖYÁRÜRSÜG 1911 május 28 a hatodik kerület tiz, a hetedik kerület tizenkettő, a nyolcadik kerület, Ugy a IX/a. és IX/b. kerület pedig egyenkint és külön-külön hat-hat tagot választ, meg­változtatja és az egyes kerületekben választandó törvényhatósági bizottsági tagok számát ezen kerületek lakosságá­nak a választandó kétszáz bizottsági tag számához viszonyított arányban állapítja meg. Ennek az indítványnak a megtételére az a körülmény indította Tóth Imre dr-t, hogy a második városházának kérdése foly­ton szőnyegen van és mielőbbi megoldása égetően szükséges. A jelenlegi városházán levő bizottsági terem négyszáz városatya be­fogadására képtelen, a mellette levő két ki­sebb tanácsteremre pedig szükség van és igy a közgyűlési teremnek ezekkel való megnagyobbítása kizártnak tartható. Ez oknál fogva az újonnan fölépítendő város­házára kell gondolni és az erre vonatkozó tervek elkészítése és a fölépítés megkez­dése előtt kell gondoskodni arról, hogy az uj városházán olyan bizottsági termet ter­vezzenek, amely négyszáz városatya befo­gadására alkalmas lesz. — Ha a második városháza kérdésének megoldása előtt nem határoznak a bizott­sági tagok számának a törvény rendelkezé­sei érteimében leendő felemelése tárgyában, akkor az uj városháza fölépítése után örök időkre elesik a város a fölemelés lehetősé­gétől. Már pedig hogy a bizottsági tagok számának szaporítása elengedhetetlen, azt a megejtett népszámlálás eredménye eléggé igazolja. De szükséges egyes kerületek közt a bizottsági tagoknak a lakosság arányában való elosztása is, mert — az indítványozó szerint — például az csak nom lehet igaz­ságos, hogy amig az első kerület tizenhárom­ezer lakosa harminchat városatyát választ, addig a negyvenkétezer lelket számláló kül­terület mindössze tizennyolcat választ. Az első kerületben minden háromszázharminc­három emberre esik egy városatya, ezzel szemben a külterületen minden kétezer­háromszázharminc lakosra jut eg bizott­sági tag. . Végül arra kéri Tóth Imre dr indítványá­ban a tanácsot, hogy azt a májusi közgyű­lésen terjessze a törvényhatósági bizottság elé. Véres csnta Marokkóban. Parisból jelen­tik: Mikor Garauj ezredes serege át akart kelni a Beht folyón, három lázadó törzs rejtek­helyekről támadta meg. Véres csata támadt, amely azzal végződött, hogy a kétezorötszáz főnyi francia hadoszlop kierőszakolta az át­kelést. A marokkóiak részén százhúsz ember esett el s a lázadók hátrahagyták fegyvereiket ugy menekültek. A francia csapat öt halottat vesztett, egy altiszt és huszonkét közlegény megsebesült. A szegedi mandátum. A szegedi képviselőválasztás ügyében a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága va­sárnap délelőtt tizenegy órakor ülést tart. A szegedi jelölés körül főleg buda­pesti iapokban a nevek, tervek és kombinációk egész légiója merült föl. Egyelőre azonban a jelölés még nem történt meg: ez a nemzeti munkapárt egyetemének dolga. Maga a párt vég­rehajtó bizottsága csak vasárnap fog­lalkozik a személyi kérdésekkel. Rósa Izsó dr, a nemzeti munkapárt elnöke, szombaton Budapesten megbeszéléseket folytatott a szegedi politikai helyzetre vonatkozólag. E megbeszélésekről a végrehajtó bizottság vasárnapi ülésén ad fölvilágosítást a párt elnöke s ekkor foglalkozhatik a párt a jelölés személyi kérdéseivel is. Kórházat a tanyáknak. — A tiszti főorvos előterjesztése. — (Saiát tudósítónktól.) Faragó Ödön dr, tiszti főorvos, közegészségügyi szempontból nagyon fontos előterjesztést tett szombaton a szegedi tanácsnak. Az előterjesztésben arra kéri a fő­orvos a tanácsot, hogy a már megszavazott tanyai orvosi lak fölépítése iránt sürgősen in­tézkedjék, a törvényhatósági bizottságot pedig arra kéri, hogy gondoskodjék arról, miszerint Röszkén egy járványkórházat épitsenek. Erre a járványkórházra föltótlenül szükség van, mert a kórház hiányában a tanyáról Szegedre szál­lítják a fertőző betegeket, ami persze nagy veszedelemmel jár. A tiszti főorvos előterjesztésének fontosabb része igy szól: Miután Alsótanyán, Röszke—Szentmihálytelek részére most már külön kerületi orvosi állást szerveztek: elérkezett az ideje annak, hogy az uj helyzetből kifolyólag előálló ujabb követel­mények is szükségszerű kielégítést nyerjenek. Röszkének mintegy kétezerliótszáz lakost számláló községszerü alakulata van, közigazga­tási szervezete azonban miben sem különbözik a többi tanyai kapitányság szervezetétől. Bár özek szerint ugy Röszkének, mint a körülbelül ezerhétszáz lakost számláló Szentmihályteleknek a többitől eltérő, fejlettebb közigazgatási be­rendezésre formaszerü igénye nincsen: mégis nyilvánvaló, hogy az egy csomóba összeverődött kétezerhétszáz lélek adminisztrálása a törvény­hatóságra most már olyan kötelezettségeket ró, amelyek elöl ki nem térhet. Magam részéről azonban ezúttal csak álta­lam képviselt közigazgatási ág legszembetűnőbb hiányára kívánok kiterjeszkedni. Amig ugyanis a járványos megbetegedések­nél a szétszórtan levő tanyai házakból a baj elhurcolása a lakosság abszolúte is ritkább óriutkezésónél fogva meg van nehezítve: addig a sürüen lakott helyeken ennek épen ellen­kezője áll. Önként folyik ebből, hogy más a hatóság föladata a tanyákon, más a községek­ben, más a nagyvárosokban. Röszke és Szentmihálytelek is ugy tekinten­dők, mintha községek volnának s igy közegész­ségügyi berendezkedésüknek is másnak kell lenni, mint például Atokházának. A különböző viszonyok tehát az előidézői annak, hogy a nálunk elismerten olyannyira nehéz közegész­ségügyi közigazgatást nem lehet egységes alapon szorvezni, hanem a bel- és külterületen a fejlődós arányában és a lehetőséghez képest kell azt alkalmazni. Innen van azután, hogy Szegeden a legmagasabb szolgálati . igények váltakoznak a kielégítetlenül maradó legelemibb követelményekkel, mert hisz határaink között föltaláljuk a nagyvárost és a falut egyaránt. Ha Röszkén, vagy Szentmihálytelken egy járvány, például kolerajárvány üt lti, ugy ott nem vagyunk képesek a védekezés egyik legfon­tosabb módját, az elkülönítést minden esetben végrehajtani, mert nincs ezen célra szolgáló helyiségünk. ~ Eddig ez a dolog nem volt aktuális, mert Röszkén orvos lévén: a Feketeszélen lakó ke­rületi tisztiorvost egy röszkei kórház orvosi teendőinek ellátására kötelezni képtelenség lett volna. Járvány esetén tehát kénytelenek let­tünk volna, vagy volnánk a Röszke—Szent­mihálytelken el nem különíthető ragályos bete­geket a városba szállítani. Hogy ez mit jelent: azt külön fejtegetni azt hiszem fölösleges. Miután azonban az előfeltételek megvannak, ennélfogva kérem a tanácsot, hogy a röszkei (s egyúttal a csengelei) orvosi lak fölépítése jránt sürgősen intézkedjék, a köztörvónyható­sági bizottsághoz pedig: Röszkén egy legalább tizenhat ágyas és külön megfigyelő helyiséggel biró járványkórház fölépítése és ugyanoda egy külterületi fertőtlenítő s illetőleg egészségügy­őri állás szervezése iránt előterjesztést tegyen. A főorvos végül kéri a közgyűlést, hogy az ügyben az államsegély kinyerésének kérdésével össze nem kapcsolva határozzon. Mert hogy mindezekre szükség van — mondja — az bizo­nyos és ezért megcsinálhatja azt a város az állam segítsége nélkül is. Glattfelder Gyula Szegeden. — „Büszke vagyok, hogy Szeged püspöké is vagyok." — (Saját tudósítónktól.) Ünnepies, meleg fogad­tatásban volt része Glattfelder Gyula dr-nak, az uj csanádi püspöknek szombaton Szeged ál'omáson. Szegőd hatósága, a katolikus pap­ság s a katolikus egyesületek vezetősége kivo­nultak, üdvözölni a Temesvárra, installációra utazó főpásztor!. Tizenegy óra után zsúfolásig megtelt a Szeged-pályaudvar perronja. A te­mesvári káptalan részéről Élaskovics Ferenc és Grósz József dr kanonok Szegedre érkeztek, hogy az egyházmegye határán adják át a csa­nádegyházmegyei klérus hódolatát az uj egy­házfejedelemnek. Szeged város hatósága részé­ről Lázár György dr polgármester és Gaál Endre dr tanácsos, a papság részéről Jászai Géza apát, Várhelyi József tb. kanonok, Gallér Kristóf pápai kamnrás, Niedermaycr Antal, Kiss Gyula és Barmos György plébánosok, Govrik József szőregi esperes-plébános, Singéi' Kornél főgimnáziumi igazgató, Tatarek József minorita házfőnök, Naszády József, Zörög Mi­hály, Porzsolt Géza és Waldmann György tanító­nőképző intézeti tanárok, Römer Péter hit­oktató, Stiell Lőrinc, Henny Ferenc dr segéd­lelkészek, Bezdán János bört.önlelkósz és Dob­rozenszky József tábori lelkész, továbbá a ka­tolikus kör és a nővédő-egyesület tagjai jelen­tek meg a pályaudvaron. Féltizenkettő után robogott be a budapesti gyorsvonat, amelynek egyik elsőosztályu ko­csijában t feltűnt a fiatal főpap bíborpalástod daliás alakja. Glattfelder püspök a közönség lelkes éljenzése közepett szállt ki s kezet szo­rított Lázár György dr polgármesterrel, aki » következő üdvözlő-beszéddel fogadta : Méltóságos püspök ur, amidőn az őscsanád' püspökséget elfoglalja, legyen Szeged váró' földjén Szeged közönsége által szeretettel üdvözölve. Azon kijelentések, amelyeket » közelmúltban Szeged érdekében szóban és Írásban tett méltóságod, inegnyugtatólag hat; nak, hogy Szeged atyai jóbarátot nyert ni főpásztorában. Az isteni gondviselés vezérelj6 méltóságodat működésében. Lelkes éljenzés kisérte a polgármester üdvőí' letét, amelyre Glattfelder püspök válaszolt: — Nagyságos polgármester ur, fölemel a tudat, hogy az ország második városán®" üdvözletét fogadhatom. Büszke vagyok, hogí Szegednek is püspöke vagyok. Joggal hird®' tik, hogy Szeged hü város. Szeged szeb" lesz, mint volt, — mondta a király. An1! tőlem függ, mindent elkövetek, hogy a királp sző beteljesedjék. Szögednek polgármest®f úrban olyan feje van, amelyre nemcsak6 város, hatiem az egész ország büszke. Nag) koncepciói szorgalommal és merész bátorság gal egyesülnek. Bizakodva várjuk azt a napof amelynek első sugarai — a polgármester »' közelében elhangzott szavai szerint —j fogadalmi templom kupoláján s a harmadi" egyetem ormán törnek meg. Egész léleké állok Szeged érdekei mellé s a polgármest®' ur terveinek megvalósulását szeretettel í°' gom támogatni minden erőmmel. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés közt fejez'' be szavait a főpásztor, majd a csanádi kápW lan üdvözletét fogadta, amelyet Blaskovió Ferenc kanonok tolmácsolt: — Méltóságos püspök ur, nagy örömmel fiúi szeretettel jelentünk meg, hogy az egyhá'' megye határán üdvözöljük s kívánjuk, hogí méltóságodat az isten áldása és kegyeli"' kisórje hozzánk. — Nagyságos kanonok urak, főtisztelené1' papság, — válaszolta a püspök — köszönő"1 hogy már itt üdvözöltek. Kérem önöket, bog! az előlegezett szeretetet fokozzák iránta"1 Püspöki jelszavamul ezt választottam : titia, de éreztem, hogy emellé még egy sé kell: Amore. Szeretettel jöttem önök közé ; legyenek meggyőződve jóakaratomról. Raskó Istvánné tolmácsolta még a szeg®1', katolikus nővédőegyesület üdvözletét, na®j Farkas Irén urleány csokrot nyújtott át a pas

Next

/
Thumbnails
Contents