Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-28 / 121. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 egybefoglaltassék Ausztriáéval. KhuenHéderváry Károly gróf a magyar szuverenitás e nyomatékos demonstrálásához hajthatatlanul ragaszkodott s diadalra is vitte a, territoriálitás elvét. A második, amit a Khuen-kormány keresztülvitt, a magyar államnyelv föltétlen érvényesülése és uralma a magyarországi katonai bíráskodásban. Ez az uralom, az államnyelvnek ez a szerepe annyira megy, hogy még abban az esetben is, ha idegen ajkú vádlottak többsége között egyetlen magyarul tudó van, a tárgyalás és Ítélethirdetés nyelve a magyar. Egy esetben van csak koncesszió, a mindenkori szolgálati nyelvvel szemben, ha az nem magyar is, akkor, amikor a tárgyalás, tehát az igazság kiderítésének érdeke, megköveteli a biróság közvetlen érintkezését a kihallgatottakkal. De ez nem Ausztriának tett engedmény, nem politikai koncesszió, hanem kizárólag célszerűségi rendelkezés és mindenekfölött nem speciálisan az uj katonai bűnvádi eljárást jellemzi, hanem megvan az a polgári perrendtartásokban is, valamint a polgári bíróságok gyakorlatában is, nálunk ép ugy, mint minden kulturállamban. És mégis, senkinek sem jut eszébe a polgári büntető eljárást vagy a polgári bíróságot jogföladással s a magyar államnyelv szuverénitásának megszüntetésével és megsértésével vádolni. A polgári példa legjobban bizonyítja, hogy ez az egy kivételes intézkedés nem érinti a magyar államnyelv szuverénitásának azt a föltétlen érvényesítését, mely az uj katonai bíráskodásban foglaltatik. Helyt nem álló kifogásokkal szemben tehát nemzetünknek szuverenitása két irányban fejeződik ki pregnánsan a javaslatban. Oly eredmény ez, amelyet régen áhítottunk s mely ha a koalíció idején jut vala nekünk osztályrészül, akkor a mai gáncsoskodóknak diadalujjongásától visszhangzott volna az egész ország. Mi nem rendezünk hejeliuját, hanem a fölburjánzó hamis gáncscsal szemben konstatáljuk az igazságot. A véderőreform belső értékénél, emberi, jogi és politikai jelentős tartamánál fogva felülemelkedik minden pártérdeken s a pártszemponton s önmagáért s önmaga által fog diadalmaskodni. És köszönjük Tisza István grófnak, hogy ismert férfias és velős ékesszólásával félreérthetetlenül kimondotta: — Khnen-Héderváry Károly gróf és kormánya minden tekintetben megfelelt arnak az erkölcsi obiigónak, amelyet vállalt s a nyelvkérdést teljesen kielégitő módon oldotta meg. Ép ezért az előterjesztést fölemelt fővel szavazhatja meg mindenki. Ez az igazság. S a Tisza ajkáról még nagyobb erővel fog szertehangzani az országban. A trónörökös brüsszeli útja. Junius végén Ferenc Ferdinánd trónörökösnek Brüsszelbe kellett volna utaznia. Ezt az utazást most, mint bécsi tudósítónk jelenti, lemondták és a jövő évre halasztották. A „Neues Wiener Journal" azt a kommentárt fűzi a trónörökös utjának elhalasztásához, hogy a király egészségi állapota miatt történik. Justh Hódmezővásárhelyen. Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as Justh-párt elnöke szombaton délután Szegeden át Hódmezővásárhelyre utazott, hogy ott a vasárnapi választójogi nagygyűlésen résztvegyen. A pártelnök kíséretében Hódmezővásárhelyre utazott még: Bikády Antal, Benedek János, Kun Béla, Faragó Antal, Ábrahám Dezső, Pap Elek és Vertán Etele országgyűlési képviselők. A választójogi liga részéről Justh kíséretéhez csatlakoztak: Goda Géza dr és Vámos Henrik. A szociáldemokrata-párt nevében Králik Ferenc és Ormos Ede dr, a szegedi szociálisták nevében Pálfy János és Varsandán László mentek át Hódmezővásárhelyre. Justh Gyulát és kíséretét a hódmezővásárhelyi állomáson Nagy György a Kossuth Lajos-párt elnöke üdvözli. Szombaton este fáklyásmenetet rendeztek Hódmezővásárhelyen a pártelnök tiszteletére. Vasárnap a Kossuth-szobor előtt nagy népgyűlés lesz. Először Kovács József beszél, aki üdvözli Justh Gyulát. Beszédet tartanak Justh Gyula ós a kíséretében levő képviselők a választójogról és a véderőreformról. Este Társasvacsora lesz. A véderőreform és az ellenzék. (Saját tudósítónktól.) Hogy már előre is mosolyogva nézhessük az ellenzék látható előkészületeit és várható erőlködéseit, vegyük szemügyre az ellenzék helyzetéi és cró'képcsségét, ugy, amint az a valóságban létezik és ezeken felül vegyük számításba még azokat a tényezőket is, melyek ha bevallottan nem is ellenzékiek, de akiket esetleg az ellenzéki álláspont magával sodorhat. Kezdjük először is az ellenzéki pártok közt a legnagyobbon,' a Kossuth Ferenc és az Apponyi Albert gróf vezérlete alatt álló függetlenségi párton. Ugy Kossuth, mint Apponyi maguk is több évig voltak miniszterek s ha igaz is, hogy az ellenzéki politikusokból lett miniszterek el szokták felejteni, amit az ellenzéken hirdettek, ép oly igaz, hogy a miniszterekből lett ellonzóki vezérek el szokták felejteni, amit miniszter korukban láttak, tapasztaltak és tanultak. De ez utóbbiak, akármilyen rikordot tudjanak is elérni a felejtésben, azt az egyet még sem felejthetik el, amit magyar miniszter korukban a katonai kérdések terén láttak és tapasztaltak. Ezeknek tehát a régi illúziókat, melyek nélkül szélső ellenzéki politikát folytatni nem lehet, — többé semmi sem adhatja vissza. Igaz, hogy Kossuth Ferencben meg van a hajlam és talán a leleményesség is, hogy a saját miniszteri tapasztalásaival szemben is kibúvó ürügyeket keressen ós találjon, de mindezeket ellensúlyozza nála egy vis major, az ő gyakran viszszatérő súlyos betegsége, mely őt a parlamenti harcok folytonosságában megakadályozza. Ezúttal is ugy áll a dolog, hogy Kossuthnak még junius, de legkésőbben juliusban hosszabb kúrára Wiesbadenbe kell mennie, tehát ez idő alatt, bármi történjók is, távol kell lennie 0 az Aranka . .. Ő jobbai/ el tudja mondani. Hiszen tetszik ismerni a művésznő ... Vaiósággal behurcolt az öreg- ... A konyhában tartózkodott, az egész család. Ott ingyen volt meleg, mert még a főzéstől maradt. Nem kellett külön fűteni. Az öreg ur bemutatgatott mindenkinek sorba. Csupa kipirult, izgatott arc fogadott. Ott ültek egy asztal körül, gyönge petróleum világítás mellett. Laci, a diák már aludt a kályha mellett. A nagyobbik fin, aki egy divatáru üzletben van, újságot olvasott. A mama összefont karokkal a lámpába bámult. A Juliska volt talán a legidegesebb és egy maradék rétest csipegetett. Aranka valósággal elnökölt a „haditanács"-ban és valamit számolt egy papiroson. Az asztal mögött is volt valaki. Hamarjában megsem láttam. — 0 ne tessék fáradni - állta útját a bemutatkozásnak Gruber ur. — Hisz ez csak Czapik. á bolond szabó. Ezt azután az egész család fejbólintásokkak ós megvető kézlegyintésekkel bizonyította. Sőt, hogy teljesen megnyugtassanak a szabó elmeállapota felől, mindjárt őt magát is vallomásra hivták föl: — Ugy-e, Ádám, bolond vagy ? Amin Ádám mód felett röhögött és lesütve a szemeit, gyorsan öltögetett tovább. — Nem tudsz beszólni, te mafla?— szólt rá Gruber ur, aki ugy látszik a bolond szabó idomitásával is bajlódott, de eredménytelenül. Bár régen kísérletezett vele. — Jól dolgozik, csak bolond. — Éppen a leányom elmondta, hogy milyen szerződóst kínálnak neki Varsóba . . . — Egész Oroszországra — vette át a szót Aranka — és a bolond, ni hogy bámul rám . .. Jaj, ugy megijedtem, még most is dobog a szivem . . . Beleszúrt az ujjába és elkezdett ordítani: vér . . . vér . . . Ezen aztán a család fele nevetett, a másik felepedig olyanfenygetően nézett a szegény Czapik szabóra, hogy az majd belebujt abba a kikönyökölt kabátlukba, amelyet foltozott. Ezzel aztán a tárgyra tértünk. A „művésznő" elmondta, hogy hány ezer rubelt fog keresni a szerződésével. És hogy a papa egy „tnlzott" az ő aggodalmaival. Persze szegény „papuska" nem érti, hogy miről van szó. Ezen a rongyos Pesten kimarják az ember szájából a falatot. Az a sok intrika, az a sok vesződség hiába . . . Mig külföldön, ha az embernek egy kis szerencséje akad, egész életére boldoggá teheti magát. Szóval meghánytuk-vetettük a dolgot minden oldalról. Azaz, hogy csak inkább Gruberók vitatkoztak fölötte és hevesen szavaztak arrb is, hogy menjen, arra is hogy ne menjen. Idegen embernek céltalan lett volna beleavatkozni, mert látni való volt, hogy ezt a kérdést már csak ugy döntik el, ahogy a „művésznő" jónak látja. Egyszer, amint igy diskuráltak és mindenkinek a figyelme az asztal közepére szegeződött, ahol a „divatárus", a diák térképén keresgélte Varsót (valahol Délamerikában) — Aranka akkorát sikoltott, hogy még » fiu is fölriadt a kályha mellett. — Takarodj, te bolond! — vegyült a lát' mába Gruber ur hangja. Csakugyan, Capik szabó miatt történt n nagy riadalom, aki szép lassan a „művésznő mögé került éktelen vigyorgással hirtelen Aranka fülébe súgta: — Ne menjen!... Ez okozta a nagy felháborodást. „Ki kérdezett?" — „Takarodj!" — „Őrült!" — „Bolond!" — kiáltozta az egész família. Valóságos zivatar tört ki, a bolond szabó körül aki csak nézett nagytüzü, könyes szemekké' vigyorogva, miglen az álmából fölriadt diáki se szó, se beszéd, visszapofozta Czapik sz"' bót a tü mellé. Laci ezután a család osztatlan elismerésével tért ismét nyugodni. N1 öreg Gruber pedig nagyon heves vitába merült Juliskával a fölött, hogy mennyi is bá1 voltaképen egy rubel. Amiről még Arankának sem voltak egészen pontos értesülése1bár azt már kiszámította, hogy ha minden j jól megy ós nem gazember az impresszárió hát ugy öt-hat év múlva megveszi a Greshafl1 palotát, ha kapható. Körülbelül ennyibe maradt a dolog, amikor megköszönve a kitüntetést, magukO1 hagytam Gruberéket a problémájukkal. Néhány nap múlva az ablakom alatt vo nult el a nagy rubel-expedició . . . Nagy k°' sarakat, ládákat ós skatulyákat vittek a pá' lyaudvarra. És az öreg Gruber többet fut'