Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-27 / 120. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 Berthold báró, gyermekeik: Cecile, Jenő és Er­zsébet, továbbá az elhunytnak fivére: losonci Bánffy Ernő báró és neje ga'antai Eszterházy Cecile grófnő, valamint a közeli és távolabbi roko­nok nevében mólyen megszomorodott szívvel tudatjuk, hogy a forrón szeretett férj, illetőleg apa, após, nagyapa, testvér és sógor losonci Bánffy Dezső báró Magyarország nyugalmazott miniszterelnöke, a iragy;: képviselőház volt elnöke, valóságos belső tit) o tanácsos, császári és királyi kamarás, Szeged város I. kerületének országgyűlési képviselője, a magyarországi református egyház egyetemes konventjének világi elnöke, az erdélyi református egyházke­rület főgondnoka, az országos erdészeti egye­sület elnöke, a Szent István ós Lipót-rend nagykeresztese, a porosz kir. Vörös sasrend nagykeresztjének stb. tulajdonosa, Budapest székesfőváros és számos magyar város díszpol­gára ez évi május hónap 24-én reggel 2 és fél órakor, hosszas szenvedés után, életének 68-ik esztendejében, családjának nagy fájdalmára jobblétre szenderült. A megboldogult földi ma­radványai folyó évi május hónap 26-án délután 3 órakor a Kálvin-téri református templomban tartandó egyházi szertartás után a kerepesi­uti köztemetőben helyeztetnek örök nyuga­lomra. A hazáját önzetlenül és rajongóan sze­rető szív megszűnt dobogni. Munkás élete után nyugodalma legyen csendes és emléke áldottl (Gyülekezés a koporsó köré.) Bánffy Dezső báró ravatala körül impozáns mértékben nyilvánult meg a részvét. Akik nem jöhettek el személyesen, táviratilag fejezték ki részvétüket a gyászoló családnak. Koszorút küldött csütörtökön délelőtt a magyar királyi kormány, a miniszterelnökség és az őfelsége személy körüli minisztérium. Mindhárom ko­szorút Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár vitte magával és helyezte el a ra­vatalon. Koszorút küldött még a főrendiház, Darányi Ignác titkos tanácsos, Kabos Ferenc, a képviselőház alelnöke, a dunamellóki refor­mátus egyházkerület, Bánffy Dezső báró volt tanulótársainak koszorúját Beretsky Endre dr helyezte el a ravatalon. A temetésen megjelent Pálffy Miklós her­ceg, aki a királyt képviselte. József főherceg képviseletében Szápáry József főudvarmester vett részt a temetésen. Délután 3 érakor nyitották ki újra a Kálvin­téri református templom ajtaját. A diszes ra­vatal jobb oldalán a család tagjai foglaltak helyet, a bal oldalon csak két fekete posztóval bevont szék állott és ezen a király és József főherceg képviselői ültek. A koporsót teljesen beborította a sok ko­szorú, melyek nemcsak az ország, hanem a külföld részvétének megnyilvánulásai is voltak. Koszorúkat küldtek a külföldi református misz­sziók is. A kormány részéről megjelentek a ravatalnál Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Zichy János kultuszminiszter, Molnár Viktor, Balog Jenő, Kálmán Gusztáv államtitkárok. A volt kormány részéről Andrássy Gyula gróf, Tisza István grót, Széli Kálmán, Apponyi Albert gróf, Lukács György, Josipovich Géza, Wekerle Sándor, Wlassich Gyula és Szterónyi József. A képviselőház elnökség' Iszéröl Berzeviczy Albert elnök, Návay Lajo alelnök és Kabos Ferenc alelnök. A főrendiházát Molnár Viktor, Wodiáner Albert báró, Vojnich István báró és Dessewffy Aurél gróf képviselték. A képviselők közül Justh Gyula, Bethlen Pál gróf és Teleky Ferenc álltak a ravatal körül. Résztvettek még a temetésen Bánffy György gróf főajtónálló mester, Bárczy István dr pol­gármester, Boda Dezső főkapitány és a hajdani uj párt tagjai közül többen. Aztán Magyarország református móltóságai, esperesei és papi kül­döttségei Antal Gábor református püspök ve­zetésével. A Lipótvárosi Kaszinó tagjai Pallay Lajos elnök vezetésével jelentek meg. Bánffy temetésén Szeged város hatóságának képviseletében Lázár György dr polgármester és Koczor János tanácsos, Rósa Izsó dr, Balassa Ármin dr, Végman Ferenc dr, Obláth Lipót, Kemer Pál, Balogh Ferenc, bástyái Holtzer Aladár, Landesberg Mór, Szivessy Lehel dr, Nyilassy Pál, Brauswetter Ottó, Bodnár Géza dr, Gyulai Mór dr, Holló Samu dr, Vas Károly, Rex Izsó dr, Kárász József, Scháffer Vilmos, Priváry Pál, Paral Pál, Lövész Antal, Kónya János, Kompolti Ábrahám dr, Désy Béla, Ungvári Péter ós Glöckner József vettek részt. A Bánffy-párt koszorúját Végman Ferenc dr vezetésével küldöttség helyezte a ravatalra. (A szertartás.) A szertartás kezdetére, délután három órára már együtt volt a gyászolók óriás gyülekezete. A katafalktól jobbra, fekete karosszéken foglaltak helyet a király kép­. viselője, Pálffy herceg udvarnagy, Szapdry József gróf, József királyi herceg főudvar­mestere és balra az Ur asztali székben a kormány képviselői, a főrendiház, a képvi­selőház deputációi, a református püspöki kar tagjai, az egyházfelügyelők, a vidéki küldött­ségek vezetői. A templom hajóját is meg­töltötte a notabilitások serege három órára. Künn óriás néptömeg. A szertartás gyászistentisztelet keretében folyt le. A kóruson fölhangzott az orgona­szó s az összes jelenlévők fölállva énekel­ték a kilencvenedik zsoltárt: Te benned bíz­tunk eleitől fogva . . . A zsoltárt karének követte. A gyász­szertartást Kensssey Béla erdélyi református püspök végezte, aki meginditó beszéddel bú­csúztatta el a szószékről Bánffy Dezső bá­rót. Többek között ezeket mondotta: — Bánffy Dezső báró az ország szivét összedobbantotta a király szivével. Ebben az összhangban többet ért el a nemzet a király­nál, mint bármikor. Bánffy, miniszterelnök­sége idejében, keresztül vitte a Vaskapu meg­nyitását. A természeti erők Bánffy előszobá­jában gyülekeztek össze és várták utasításait. Óriási akaraterő, parancsotnitudás lakott az elhunytban. Aki neki nem tetsző eszmét pendített meg, azt leintette. Tiltakozó hangja fölcsendült. Minden félretekintés nélkül telje­sitétte kötelességét. Önzetlenebből alig szol­gálták még a magyar hazát, mint ő. Szavai után ismét fölzúgott áz orgona és a kar a tizenkilencedik dicséret harmadik kezdését énekelte: Nincs már szivem félel­mére Nézni sirom fenekére... (A yyászmenet.) A zsoltár hangjai mellett vitték ki a ko­porsót a gyászhintóra s megindult a menet a kerepesi-uti temetőbe. Az uton, a Kálvin­téren, Muzeum-köruton, Rákóci-uton, minden­felé gyászfátyollal borították be és meg­gyújtották a gázlámpákat. A gyászhintót hat fekete ló húzta. A halottas kocsi előtt a három virággal meg­rakott kocsi haladt. Közvetlen a koporsó után, a református egyház papi küldöttségei mentek, ezekután a képviselőház tagjai és a gyászoló család. A kocsi két oldalán a kép­viselőház és a főrendiház díszesen fölöltö­zött huszárjai vigyáztak a kordonra. Az út­vonalon, amerre a kocsi elhaladt, óriási tömeg várakozott. (A temetőben.) Öt órára ért ki a menet a temetőbe. Künn a sírnál többen búcsúztatták még Bánffy Dezső bárót. Igy a képviselőház nevében Návay Lajos képviselőházi alelnök. Az alelnöki búcsúztatás tudniillik egy régi parlamenti tradíciónak felel meg. Péchy Tamást, aki már nem volt a kép­viselőház elnöke, szintén az akkori alelnök, Berzeviczy Albert búcsúztatta el. A temesvári szertartást Kenessy Béla és Antal Gábor püspökök végezték, a bucsuz­tató-beszódet Haypál Benő lelkész mondotta. A gyönyörű beszéd alatt alig maradt szem szárazon. — Mikor elszigetelten élt, akkor volt leg­beszédesebb. Krisztus, Pál és Kálvin voltak a mesterei. Végül az özvegyhez ós gyermekeihez intézte szavát. — őrizzük meg emlékét — ezzel fejezte b« nagyhatású beszédét a lelkész. A Választójogi Liga nevében Bókay Árpád di társelnök, a Lipótvárosi Kaszinó nevében Ballfi Lajos dr alelnök beszólt. Nagyhatású beszédet mondott még Batthyány Tivadar gróf. (Bánffy Bóra konfirmációja.) Még egy szomorú epizódot irunk föl. Amikor gyászos pompában, viaszgyertyák f*­nyónek sárga lobogásánál feküdt ravatalon; Bánffy Dezső báró, azalatt tegnap délelőtti családja bánatos hangulatu, fölemelő ünnep­ség keretében teljesítette a halott végső aka­ratát. Bánffy Dezső báró halálos ágyán arr« kérte Haypál Benő református lelkészt, gon­doskodjék róla, hogy leánya, Dóra baroneSi mielőtt részesüljön a konfirmációban. — Akarom, — mondta a báró — hogy leá­nyom jó kálvinista legyen. El is határozták, hogy Dóra bárónőt tegnflP konfirmálták. A haldokló akarata szerint * Szilágyi Dezsö-téri református templomban teg­nap délelőtt tiz órakor volt Bánffy Dóra kon­firmációja. A baroneszt Bánffy Ferenc báróné Bánffy Kázmér báróné, Bánffy Kázmér báré, Bánffy Dani báró és Marianne kisérték el » templomba, ahol a szokásos szertartás kereté­ben törtónt a konfirmáció. Halk szomorúság kisérte minden mozzanatát ennek az aktusnak, amely különben örömün­nepe az ifjúságnak. Dóra baronesz okosan, szabatosan felelt a valiástani kérdésekre és Haypál Benő lelkész kezéből fogadta a kenye­ret és bort, Krisztus testének ós vérének jel-, képét. A szertartás végével a család visszatért a Bimbó-utcai gyászos palotába s készülődtek a temetésre, Bánffy Dezső báró utolsó útjára^ SZINHÁZ,_MÜUÉSZET * Kende Paula — a Vigsiinkáz tagja. A szegedi színtársulatnak egyik legszebb sikere­ket arató tagja, Kende Paula a budapesti Víg­színházhoz szerzödött. Faludi Sándor dramatur­igazgató egyik előadáson nézte meg a szinészné játékát ós rögtön, már az első fölvonás után igen előnyös szerződést ajánlott föl. Szeptem­bertől kezdve lesz tagja s lépi föl Kende Paula a Vigszinházban. 41 A Bánk-bán előadása Berlinben. Ber­linből jelentik: Szerdán este adták elő a „Deutsches Theater"-ben első izben Katoná József „Bánk-bán"-ját, Vészi József fordításá­ban. Az est eredménye kétségtelen meleg siker, amely fölvonásról-fölvonásra növekedett. A leg­jobb hatást a második fölvonás keltette a Reinhardt által rendezett nagyszerű tömeg­jelenésekkel és a harmadik fölvonásban külö­nösen Bánk-bán és Tiborc nagy jelenetével. A dráma csúcspontja Bánk-bán ós a királyné jelenete az előadásnak is fénypontját képezte ós tartós, mély hatást keltett. Minden fölvonás után zajos, szívélyes taps hangzott föl és a2 előadó-művészeket ismételten kihívták. Az elő­kelő premier-közönség sorában jelen voltak többek között Szögyény-Marich gróf osztrák­magyar nagykövet családjával és a nagykövet­ség urai. * Aa első Heine-szobor Németországban* A Majna melletti Frankfurtból jelentik : A vá­rosi tanács megengedte a Heine-szobor bizott­ságnak, hogy Frankfurtban szobrot emeljen a nagy német költőnek. A szobor költségei már majdnem teljesen együtt vannak és igy nem­sokára meglesz Németország első Heine-szobra­* D'Anmiuzio és Snrah Bernhardt. At ekszcentrikus D'Annunzio egy párisi lapban bő részletességgel beszéli el első találkozását Sarab Bernhardttal.

Next

/
Thumbnails
Contents