Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-27 / 120. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 Berthold báró, gyermekeik: Cecile, Jenő és Erzsébet, továbbá az elhunytnak fivére: losonci Bánffy Ernő báró és neje ga'antai Eszterházy Cecile grófnő, valamint a közeli és távolabbi rokonok nevében mólyen megszomorodott szívvel tudatjuk, hogy a forrón szeretett férj, illetőleg apa, após, nagyapa, testvér és sógor losonci Bánffy Dezső báró Magyarország nyugalmazott miniszterelnöke, a iragy;: képviselőház volt elnöke, valóságos belső tit) o tanácsos, császári és királyi kamarás, Szeged város I. kerületének országgyűlési képviselője, a magyarországi református egyház egyetemes konventjének világi elnöke, az erdélyi református egyházkerület főgondnoka, az országos erdészeti egyesület elnöke, a Szent István ós Lipót-rend nagykeresztese, a porosz kir. Vörös sasrend nagykeresztjének stb. tulajdonosa, Budapest székesfőváros és számos magyar város díszpolgára ez évi május hónap 24-én reggel 2 és fél órakor, hosszas szenvedés után, életének 68-ik esztendejében, családjának nagy fájdalmára jobblétre szenderült. A megboldogult földi maradványai folyó évi május hónap 26-án délután 3 órakor a Kálvin-téri református templomban tartandó egyházi szertartás után a kerepesiuti köztemetőben helyeztetnek örök nyugalomra. A hazáját önzetlenül és rajongóan szerető szív megszűnt dobogni. Munkás élete után nyugodalma legyen csendes és emléke áldottl (Gyülekezés a koporsó köré.) Bánffy Dezső báró ravatala körül impozáns mértékben nyilvánult meg a részvét. Akik nem jöhettek el személyesen, táviratilag fejezték ki részvétüket a gyászoló családnak. Koszorút küldött csütörtökön délelőtt a magyar királyi kormány, a miniszterelnökség és az őfelsége személy körüli minisztérium. Mindhárom koszorút Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár vitte magával és helyezte el a ravatalon. Koszorút küldött még a főrendiház, Darányi Ignác titkos tanácsos, Kabos Ferenc, a képviselőház alelnöke, a dunamellóki református egyházkerület, Bánffy Dezső báró volt tanulótársainak koszorúját Beretsky Endre dr helyezte el a ravatalon. A temetésen megjelent Pálffy Miklós herceg, aki a királyt képviselte. József főherceg képviseletében Szápáry József főudvarmester vett részt a temetésen. Délután 3 érakor nyitották ki újra a Kálvintéri református templom ajtaját. A diszes ravatal jobb oldalán a család tagjai foglaltak helyet, a bal oldalon csak két fekete posztóval bevont szék állott és ezen a király és József főherceg képviselői ültek. A koporsót teljesen beborította a sok koszorú, melyek nemcsak az ország, hanem a külföld részvétének megnyilvánulásai is voltak. Koszorúkat küldtek a külföldi református miszsziók is. A kormány részéről megjelentek a ravatalnál Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Zichy János kultuszminiszter, Molnár Viktor, Balog Jenő, Kálmán Gusztáv államtitkárok. A volt kormány részéről Andrássy Gyula gróf, Tisza István grót, Széli Kálmán, Apponyi Albert gróf, Lukács György, Josipovich Géza, Wekerle Sándor, Wlassich Gyula és Szterónyi József. A képviselőház elnökség' Iszéröl Berzeviczy Albert elnök, Návay Lajo alelnök és Kabos Ferenc alelnök. A főrendiházát Molnár Viktor, Wodiáner Albert báró, Vojnich István báró és Dessewffy Aurél gróf képviselték. A képviselők közül Justh Gyula, Bethlen Pál gróf és Teleky Ferenc álltak a ravatal körül. Résztvettek még a temetésen Bánffy György gróf főajtónálló mester, Bárczy István dr polgármester, Boda Dezső főkapitány és a hajdani uj párt tagjai közül többen. Aztán Magyarország református móltóságai, esperesei és papi küldöttségei Antal Gábor református püspök vezetésével. A Lipótvárosi Kaszinó tagjai Pallay Lajos elnök vezetésével jelentek meg. Bánffy temetésén Szeged város hatóságának képviseletében Lázár György dr polgármester és Koczor János tanácsos, Rósa Izsó dr, Balassa Ármin dr, Végman Ferenc dr, Obláth Lipót, Kemer Pál, Balogh Ferenc, bástyái Holtzer Aladár, Landesberg Mór, Szivessy Lehel dr, Nyilassy Pál, Brauswetter Ottó, Bodnár Géza dr, Gyulai Mór dr, Holló Samu dr, Vas Károly, Rex Izsó dr, Kárász József, Scháffer Vilmos, Priváry Pál, Paral Pál, Lövész Antal, Kónya János, Kompolti Ábrahám dr, Désy Béla, Ungvári Péter ós Glöckner József vettek részt. A Bánffy-párt koszorúját Végman Ferenc dr vezetésével küldöttség helyezte a ravatalra. (A szertartás.) A szertartás kezdetére, délután három órára már együtt volt a gyászolók óriás gyülekezete. A katafalktól jobbra, fekete karosszéken foglaltak helyet a király kép. viselője, Pálffy herceg udvarnagy, Szapdry József gróf, József királyi herceg főudvarmestere és balra az Ur asztali székben a kormány képviselői, a főrendiház, a képviselőház deputációi, a református püspöki kar tagjai, az egyházfelügyelők, a vidéki küldöttségek vezetői. A templom hajóját is megtöltötte a notabilitások serege három órára. Künn óriás néptömeg. A szertartás gyászistentisztelet keretében folyt le. A kóruson fölhangzott az orgonaszó s az összes jelenlévők fölállva énekelték a kilencvenedik zsoltárt: Te benned bíztunk eleitől fogva . . . A zsoltárt karének követte. A gyászszertartást Kensssey Béla erdélyi református püspök végezte, aki meginditó beszéddel búcsúztatta el a szószékről Bánffy Dezső bárót. Többek között ezeket mondotta: — Bánffy Dezső báró az ország szivét összedobbantotta a király szivével. Ebben az összhangban többet ért el a nemzet a királynál, mint bármikor. Bánffy, miniszterelnöksége idejében, keresztül vitte a Vaskapu megnyitását. A természeti erők Bánffy előszobájában gyülekeztek össze és várták utasításait. Óriási akaraterő, parancsotnitudás lakott az elhunytban. Aki neki nem tetsző eszmét pendített meg, azt leintette. Tiltakozó hangja fölcsendült. Minden félretekintés nélkül teljesitétte kötelességét. Önzetlenebből alig szolgálták még a magyar hazát, mint ő. Szavai után ismét fölzúgott áz orgona és a kar a tizenkilencedik dicséret harmadik kezdését énekelte: Nincs már szivem félelmére Nézni sirom fenekére... (A yyászmenet.) A zsoltár hangjai mellett vitték ki a koporsót a gyászhintóra s megindult a menet a kerepesi-uti temetőbe. Az uton, a Kálvintéren, Muzeum-köruton, Rákóci-uton, mindenfelé gyászfátyollal borították be és meggyújtották a gázlámpákat. A gyászhintót hat fekete ló húzta. A halottas kocsi előtt a három virággal megrakott kocsi haladt. Közvetlen a koporsó után, a református egyház papi küldöttségei mentek, ezekután a képviselőház tagjai és a gyászoló család. A kocsi két oldalán a képviselőház és a főrendiház díszesen fölöltözött huszárjai vigyáztak a kordonra. Az útvonalon, amerre a kocsi elhaladt, óriási tömeg várakozott. (A temetőben.) Öt órára ért ki a menet a temetőbe. Künn a sírnál többen búcsúztatták még Bánffy Dezső bárót. Igy a képviselőház nevében Návay Lajos képviselőházi alelnök. Az alelnöki búcsúztatás tudniillik egy régi parlamenti tradíciónak felel meg. Péchy Tamást, aki már nem volt a képviselőház elnöke, szintén az akkori alelnök, Berzeviczy Albert búcsúztatta el. A temesvári szertartást Kenessy Béla és Antal Gábor püspökök végezték, a bucsuztató-beszódet Haypál Benő lelkész mondotta. A gyönyörű beszéd alatt alig maradt szem szárazon. — Mikor elszigetelten élt, akkor volt legbeszédesebb. Krisztus, Pál és Kálvin voltak a mesterei. Végül az özvegyhez ós gyermekeihez intézte szavát. — őrizzük meg emlékét — ezzel fejezte b« nagyhatású beszédét a lelkész. A Választójogi Liga nevében Bókay Árpád di társelnök, a Lipótvárosi Kaszinó nevében Ballfi Lajos dr alelnök beszólt. Nagyhatású beszédet mondott még Batthyány Tivadar gróf. (Bánffy Bóra konfirmációja.) Még egy szomorú epizódot irunk föl. Amikor gyászos pompában, viaszgyertyák f*nyónek sárga lobogásánál feküdt ravatalon; Bánffy Dezső báró, azalatt tegnap délelőtti családja bánatos hangulatu, fölemelő ünnepség keretében teljesítette a halott végső akaratát. Bánffy Dezső báró halálos ágyán arr« kérte Haypál Benő református lelkészt, gondoskodjék róla, hogy leánya, Dóra baroneSi mielőtt részesüljön a konfirmációban. — Akarom, — mondta a báró — hogy leányom jó kálvinista legyen. El is határozták, hogy Dóra bárónőt tegnflP konfirmálták. A haldokló akarata szerint * Szilágyi Dezsö-téri református templomban tegnap délelőtt tiz órakor volt Bánffy Dóra konfirmációja. A baroneszt Bánffy Ferenc báróné Bánffy Kázmér báróné, Bánffy Kázmér báré, Bánffy Dani báró és Marianne kisérték el » templomba, ahol a szokásos szertartás keretében törtónt a konfirmáció. Halk szomorúság kisérte minden mozzanatát ennek az aktusnak, amely különben örömünnepe az ifjúságnak. Dóra baronesz okosan, szabatosan felelt a valiástani kérdésekre és Haypál Benő lelkész kezéből fogadta a kenyeret és bort, Krisztus testének ós vérének jel-, képét. A szertartás végével a család visszatért a Bimbó-utcai gyászos palotába s készülődtek a temetésre, Bánffy Dezső báró utolsó útjára^ SZINHÁZ,_MÜUÉSZET * Kende Paula — a Vigsiinkáz tagja. A szegedi színtársulatnak egyik legszebb sikereket arató tagja, Kende Paula a budapesti Vígszínházhoz szerzödött. Faludi Sándor dramaturigazgató egyik előadáson nézte meg a szinészné játékát ós rögtön, már az első fölvonás után igen előnyös szerződést ajánlott föl. Szeptembertől kezdve lesz tagja s lépi föl Kende Paula a Vigszinházban. 41 A Bánk-bán előadása Berlinben. Berlinből jelentik: Szerdán este adták elő a „Deutsches Theater"-ben első izben Katoná József „Bánk-bán"-ját, Vészi József fordításában. Az est eredménye kétségtelen meleg siker, amely fölvonásról-fölvonásra növekedett. A legjobb hatást a második fölvonás keltette a Reinhardt által rendezett nagyszerű tömegjelenésekkel és a harmadik fölvonásban különösen Bánk-bán és Tiborc nagy jelenetével. A dráma csúcspontja Bánk-bán ós a királyné jelenete az előadásnak is fénypontját képezte ós tartós, mély hatást keltett. Minden fölvonás után zajos, szívélyes taps hangzott föl és a2 előadó-művészeket ismételten kihívták. Az előkelő premier-közönség sorában jelen voltak többek között Szögyény-Marich gróf osztrákmagyar nagykövet családjával és a nagykövetség urai. * Aa első Heine-szobor Németországban* A Majna melletti Frankfurtból jelentik : A városi tanács megengedte a Heine-szobor bizottságnak, hogy Frankfurtban szobrot emeljen a nagy német költőnek. A szobor költségei már majdnem teljesen együtt vannak és igy nemsokára meglesz Németország első Heine-szobra* D'Anmiuzio és Snrah Bernhardt. At ekszcentrikus D'Annunzio egy párisi lapban bő részletességgel beszéli el első találkozását Sarab Bernhardttal.