Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-27 / 120. szám

1911 II. évfolyam, 119. szám Csütörtök, május 120 Központi szerkesztöséa és Kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám czm Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., era Városház-utca 3. szám • ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12 — negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN ? TELEFON-SZAN: egész évre . K 28"— félévre . . . K 14'— | Szerkesztőség 305 t=j Kiadóhivatal 836 negyedévre. K V— egy hónapra K 2'40 Interurbán 835 Egyes szám ára 10 fillér jj, Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Hegedűs Lóránt. A szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó bizottságának csütörtöki ülése után, magánbeszélgetés alakjában szóba került a jelölt személyének kérdése is és természetesen erről is sok szó esett. A párt jelenlevő vezető emberei majdnem kivétel nélkül legmegfelelőbb férfiúnak találták a szegedi mandátumra Hegedűs Lorántot, aki most a sepsiszentgyörgyi kerületet képviseli, de a mandátumát megpeticionálták. Hivatalos jelölésről persze még nem esett szó, azt a párt jelölő gyűlése fogja elvégezni, azonban ezen a magánbeszélgetésen fölmerült az az óhajtás, hogy a pártnak igyekeznie kell ezt a kiváló és nagyra hivatott államférfiut megnyerni a jelöltség elfogadására és egyben közbe kell járnia, hogy a párt központi végrehajtó bizottsága, illetve nz illetékes körök a jelöléshez hozzájáruljanak. Szegedre semmi körülmények között nem lehet közömbös az, hogy a magyar országgyűlés képviselőházában kivel képviselteti magát. Komoly, a városért dolgozni akaró és dolgozni tudó, befolyásos államférfiunak kell adni ennek a városnak a mandátumát. Olyan embernek, akinek összeköttetései, a múltja, eddigi tevékenysége garancia arra, hogy képes tenni a városért, hogy Szeged érdekeiért eredmény nyel szálhat sikra és munkájának lesz is foganatja. Hegedűs Lóránt jelölését épen azért megnyugvással és örömmel fogadhatja mindenki. A munkapárt képviselőinek ezt az első sorban álló áilamférfiát politikai szereplése, képességei, pozíciója arra predesztinálja, hogy vezető szerepet vigyen az ország ügyeinek intézésében és ha azt mint Szeged képviselője teszi, akkor abból ennek a városnak is csak dicsősége, haszna lehet. Hogy milyen előkelő szerepet játszik Hegedűs Lóránt a képviselőházban, az legj óbban bebizonyult a legutóbbi időben. Ő reá volt bizva a büdzsé pénzügyi részének előadása, a bankjavaslatot, a delegációban a hadügyi kérdés. A Magyar Gyáriparosok Országos szövetségének 5 az igazgatója, ami azt jelenti, hogy Hegedűs Lóránt a lelke, mindene ennek a szövetségnek. Annak ellenére, hogy olyan vezetők állanak ennek az intézménynek az élén, mint Chorin Ferenc, Hatvany-Deutsch báró, Zsolnay és mások, mégis elsősorban Hegedűs Lóránt érdeme, hogy a szövetség olyan tekintélyes helyet foglal el Magyarország közgazdasági életében. Hegedűs Lóránt a kereskedelem és ipar terén olyan munkásságot fejtett már ki és olyan pozíciót foglal el mindenütt, ahol Magyarország ipara és kereskedelme szóba kerül, hogy Szegedet kereskedelmi és ipari gócponttá teheti, illetve, hogy az e téren elfoglalt pozícióját a városnak csak erősítheti. Tudott dolog, hogy magas, az ország kormányzásában vezető tisztséget szántak a kiváló államférfiunak. Talán már a legközelebbi jövőben el is foglalja ezt a tisztséget és hogy akkor mit tehet Szegedért, azt magyarázni is fölösleges. Az a másik. Irta Szabó Mihály. A bánatos szép melódiát a közepén hagyta abba a leány. Fehér pókujjas keze bágyadjon, erőtlenül hullott az elefántcsont billenjyükre és valami artikulátlan, nyögésszerü Gangot hozott ki a fényes, öreg jószágból. harna, nagy frizurás fejét, lassan, fájdalmas ynntatottsággal fordította a háta mögött allV fiatal ember felé. Szemeit mereven nyitva tartotta, de mikor tekintete a fiatal (jmber 'zavaros tekintetével összevillant, akkor lassan, számító lassúsággal lehunyta. Margit! Édes Margit, ne kínozzon tovabb. Szeretem magát. Értsen meg, szereem- A nevemet akarom magának adni. A nevemet, amelyet már fól ország ismer. ~~ A léhaságáről, a züllöttségéről. De a művészetemről is, Margit, ne kényzeritsén, hogy mint egy diák, banális frázi°kkal fejezzem ki érzelmemet. Szeretem! Le gyen a feleségem ! és Minek magának a feleség? r~ Igaza van. Minek? 'ompa, színtelen hangja fájdalmasan vib,d;t a homályos szobában Csend lett. A a aiDr lehorgasztott fejjel ült a magas szóken, " b-rfy meg mozdulatlanul nézte a nagy hajoronát. Halálos csend volt ez, csak a kanném 'V^rös Hngnyelvei sziszegtek bele a rr Gyáva, gyáva. Gyávák, gyávák. Margit! ... — A fiatal ember közelebb •ajolt a villogó hajkoronához, mohón szivta J»e annak kábitó illatát, fojtott hangon sut— Margit! Isten magával. Adja ide a kezét egy bucsucsókra. Elmegyek. — Hova? — rezzent föl a leány ijedten. — Nem tudom, de elmegyek. El, messze innen. — Miska! Én többre becsülöm magát a többinél. Talán, de csak talán, szeretem is, de felesége nem lehetek egy olyan embernek, aki egész életét a léha, könnyelmű, festett, bűnös világban élte le. Maga nem tudna leszokni erről. Nem, nem lehetek a felesége. A maga szerelméért könnyű lesz erről lemondani. Mondjon igent, akkor rám nézve meghalt az a másik világ. — Fordítva. Haljon meg maga számára az a másik világ és ón igent mondok. Isten magával. Ugy-e nem utazik el ? — Nem. Margit felkelt a székről, kezét nyújtotta a férfinak és kisérte az ajtó felé. Kezét ott felejtette a férfi kezében. Vezették egymást. Kéz a kézben. A kezükön át a lelküket érezték csókolózni. — A viszontlátásra. — A viszontlátásra. * Kint, a néptelen üres utcákon sivítva nyargalt az őszi szél. Szórakozásból a gázlámpák lángjaival kacérkodott. Nem birt velük, a lángok erősebbek voltak, gúnyolódva öltögették piros nyelvüket a dühöngő szélre. Miska versenyt rohant a széllel, lábait sokszor tánclépésbe szedegette. Igy csak a nagyon boldog emberek tudnak járni. Megfeledkezett a szélről, a hidegről, az estéről, mindenről, csak Margitra gondolt. A menyasszonyára. — Szeret, szeret, enyém lesz, — mondogatta éneklő, magáról megfeledkezett hangon. Boldogsága szertelen volt, nyargalt, rohant, begombolatlan felöltőfe, mint két szárny libegett utána. A Teréz-templomhoz ért. A kivilágított óra éjfélt mutatott, majd lassan, ünnepélyesen : bim, bim, bim, leütötte a hivatalos tizen ketőtt, a kisértetek óráját. Miska összerezzent, mintha egy édes álomból ébresztették volna föl. Érzékszervei viszszanyerték normális működési képességüket, fázott, éhes volt. — Tiz-tizenkettő. Tizenkettő. Sok, sok, gyerünk haza. Begombolta a kabátját, megindult. Egy züllött, harmadrangú kávéház előtt vitt el az útja. A páráktól homályos ablaküvegeken át mint megannyi kisértetek mozogtak az éjjeli alakok, a vig zeneszóból is kikiütött egy-egy tört akkord. Miska megállt egy pillanatra," talán merő szokásból, talán a nótát akarta eltalálni a tört akkordból, vagy talán az ablakon át föl akart ismerni valakit, maga se tudta miért, de megállt. Jöttek ki a kávéházból. A félig kinyitott ajtón ömlött ki a kávéházszag, a zene és a vendégek zaja csomósán tört ki az utcára. Kint hideg volt, bent meleg. Egy fázós, éhes ember, akinek pénze van, egy meleg hely előtt áll, ahol enni is lehet. Ez több a kísértésnél.