Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

19Ü május 25 DÜLMAüYAKORSZÁti dani, hogy a mütárosi állás az 5 festőmüvészi erkölcsi ós anyagi érdekei folytán Szeged szűkösebb kereteiben összeférhe tétlen. Jogos kívánsága a szegedi festőknek és szobrászoknak az, hogy őket is észrevegyék ? Károlyi Lajos, Pap Gábor, Szőry József, Jodchim Ferenc, Heller Ödön olyan festők, akik Nyilassy mellett nagyon is önálló értékelést érdemelnek. -A szobrászokról pedig ne is szóljunk. Ők kezdettől fogva mostoha gyermekei a szegedi müpártolásnak. Parlamenti bíráskodást várunk tehát az egyesülettől ós nem kaszinóit. Erdélyi Béla és Gyuritza Sándor már deferáltak a müt-áros túlerejének, kérdés, deferál-e Kun sze mélyén keresztül az egyesület is? Ha igen: Nyilassy egy-két értékes alkotását cserébe elhanyagolja tiz érdemes ós talán nyomorgó művész életérdekeit, tehát az egész város kulturérdekót. Ha nem: akkor szociális tevékenységre szorítja mütárosát, aki értékes ember, csak lássa, hogy meg Ml hajolnia a többség és a szociális órdektulság hatalma előtt. Vivisxetor. Egy plébános bűne. — Negyedmilliót csalt ki az apátságtól. — (Saját tudósítónktól.) Csontos Károly nyugalmazott plébános, Hornig Károly báró veszprémi megyéspüspök aláírásának és pecsétjének meghamisításával 266.000 korona körüli összeget 8|kkasztott a chlung-i francia püspökség kárára. ^ sikkasztót balatonkenesei villájában Jnraszek János ügyész jelenlétében a csendőrség letartóztatta és a veszprémi ügyészség fogházába k'sérte. Az eset az egész környéket nagy izgal°rnban tartja. Csontos Károly közel egy évtizedig volt kenesei római katolikus plébános s ez alatt az idő a'att annyi adósságot csinált, hogy a püspök kénytelen volt berendelni ós deflcenciába küldeui. Csontost a megyéspüspök a püspöki irodában alkalmazta, ahol pár esztendeig Írnoki teendőket látott el. Itt jutott a megyéspüspök Pecsétjéhez és hivatalos nyomással ellátott levélpnpirosaihoz. Csontos Kenesén szőlőt ós há2at vásárolt, Veszprémben is házat vett ós Mindenütt uri kényelemmel berendezett lakást rt<>tt és emellett a hónapnak háromnegyedrészét utazással töltötte, pedig mindössze nyolc8záz korona kegydijat kapott a püspöktől. . Néhány hót előtt Veszprémből névtelen följelentés érkezett a megyóspüspökhöz, hogy °ntos minden hónapban háromszáz korona penzküldemónyt kap Franciaországból a chlunyi Pispökségtől. Ez a névtelen följelentés szolgáidé ^ a kiindul° P°ntot az egész bűntett föl'itósóre. A püspök följelentésére a veszprémi készség megindította Csontos ellen anyomo^ st és a névtelen levél tartalma beigazolódott. veszprémi postahivatalnál pontosan kimutatlatóan megállapították, hogy Csontos valóban bden hónapban háromszáz koronát kapott a ehlunyi püspöktől. asárnap Hornig Károly püspök hivatalos ctesitést kapott Chlungból, amelyben tudomá^ Ia adják, hogy a veszprémi püspök felhataliazó-levele folytán különböző részletekben jmszeson 266,000 frankot küldöttek, Csontos 1 y» a veszprémi „Agg papok intézetének ^azgatója" cimóre abból a célból, hogy e misej P'tványok kamataiból a veszprémi egyházneSye területén az alapítók lelki üdvéért misét 2°lgáltassanak. a^kk°r tehát nyilvánvaló lett, hogy Csontos aulából lopott püspöki levélpapíron még az . ulaban való működése alatt latinnyelvü kör^ a ban értesítette a chluny-i püspökséget, hogy 2 dyen természetű alapítványokat. Csontos j 'gazgató cimóre küldjék és igy sikerült • Csontosnak több mint negyedmillió koronát Takács Lajos középponti vizsgálóbíró elrendelte az ügyészség indítványára Csontos letartóztatását. Az elfogató parancsot Juraszak János királyi ügyész személyesen adta át tegnap a kenesei csendőrőrsnek és az ő, valamint Csete Antal dr püspöki ügyész jelenlétében letartóztatták a sikkasztó plébánost és csendőri fedezettel a veszprémi ügyészség fogházába szállították. Csontos vagyonára a bünügyi zárlatot olrendeltók, azonban kevés a remény arra, hogy ennek eredménye legyen. A SialáSuerssny uíán. — Temetik a hadügyminisztert. — (Saját tudósitónktdl.) Párishól jelentik: Impozánsan nyilvánul meg a részvét Monis miniszterelnök iránt, akit az utca humora eddig „köpcös nyárspolgárnak" szeretett nevezni, most azonban, hogy oly hősiesen állotta a rettenetes fájdalmakat, egyszeriben bámulat ós tisztelet övezi. Mikor közölték a nagybeteg miniszterelnökkel, hogy Berteaux hadügyminiszter meghalt, könyet törölt ki szeméből s menten azt kérdezte, mi hir Marokkóból? Aggasztotta az ekszpedició sorsa, miután a hadügyi kormány vezető nélkül maradt. Constans helyettes államtitkár megmondta Monisnak, hogy a legutolsó jelenségek szerint a francia segédcsapatok már közel járnak Fezhez és erre a sebesült, akit altatószerekkel lehetőleg sürün látnak el, hogy nyugodtan aludjék, igy szólt: — Ha még oly későn jön is a hir, hogy seregünk bevonult Fezbe, kérem, költsenek föl. Később, mikor szendergéséből fölriadt, megint jelentést kórt a marokkói eseményekről. A kezelőorvosok, akiktől a helyettes államtitkár tudakozódott, vájjon hivatalos ügyek nem izgatják-e a beteget, olyan kedvezőnek találták állapotát, hogy megengedték az informálást, mire Gruppi külügyminiszter és Delcassé tengerészeti miniszter eljött a betegágyhoz s aztán ketten kimerítően kifejtették Monis előtt a marokkői helyzetet. Falliéres elnöklete alatt tegnap minisztertanács volt. Ezen a konferencián elhatározták, hogy a kormány egyelőre tartózkodni fog minden politikai állásfoglalástól és megvárja Monis fölépülósót. Pénteken temetik Berteaux hadügyminisztert. A kormány nevében Perier igazságügyminiszter tartja a búcsúztatót. Szombaton aztán ismét összeül a minisztertanács Falliéres elnöklete alatt, hogy betöltse a hadügyminisztériumot és vasárnap fogja közölni a hivatalos lap az uj hadügyminiszter kinevezését. A reggeli bulletin Monis állapotáról fölötte örvendetes. A sebek gyorsan hegednek, az eltörött orrcsont ós a többszörösen összezúzott jobb lábszárcsont szépen forrad, láz nem jelentkezik. Gruppi külügyminiszter sietett hirt adni a miniszterelnöknek, hogy Brulard hadoszlopa benyomult Fezbe és a sebesült ennek nagyon örült. A halálverseny folyik tovább, de a nevező husz aviatikus közül csak hárman pályáznak a nagy dijra. Tegnap este iiét órakor mint egy san-sebastiani távirat hiriil tiozza — odaérkezett utolsónak Gibert is és ma indultak az aeroplánok utolsó útjukra, amely aránylag már könnyű, minthogy a yrennei hegylánc már mögöttük van. A portugáliai összeesküvés. Lisszabonból jelentik: Már most egészen bizonyos, hogy a monarkisták nagy akcióra készülnek a köztársaság ellen. A monarkisták terve a következő: A monarkisták hadierejüket három hadtest, e osztották föl. Legénységük egy része önkéntes, akik naponkint husz frank zsoldot kapnak. A rnonarkista vezérek sztratégiai terve az, hogy elsősorban a valenciai erődöket foglalják el s aztán hadoszlopokra fölosztva, hatalmukba kerítik Coimbrát, Oportót és Figuerát, ahol a lakosságban sok hivük van és a helyőrség egy részét már megnyerték. Ezekről a pontokról csapatokat küldenek más városokba és mihelyt ezeket is elfoglalták, az egész haderőt egyesitik s együtt indulnak el Lisszabon ellen, hogy ott megkíséreljék a döntő ütközetet. A Szekulo ma hivataios jelentést közöl, amely szerint a kormány mindenre el . ,i készülv.. és szükség esetében fegyverrel ;ja megvédelmezni az uj rendet. E közlemszí int a köztársasági hadsereg és flotta to^yverbon van s az eseményeket éber figyelemmel kísérik. A török-montenegrói konfliktus. — Orosz beavatkozás. — (Saját tudósítónktól) Amióta az albániai zavargások veszedelmes arány./kat öltöttek ós a török kormány fegyveres erővel fogott hozzá Albánia pacifikálásához, a montenegrói határon folytonos súrlódások voltak törökök ós montenegróiak között. Török részről az volt a panasz, hogy Montejiegró támogatja az albánok lázadását, a menekülőket, akiket a montenegrói területre szorítottak a törökök, átengedik a határon, sőt fegyverrel is támogatják a fölkelők ügyét. Megindult a jegyzékváltás Koustantinápoly és Cetinje között; Montenegró külügyi képviselete több izben határozott nyilatkozatot tett a török kormány előtt és kijelentette, hogy Montenegró a legszigorúbban megőrzi semleges magatartását. Ezek a nyilatkozatok azonban csak a papiroson voltak súlyosak, valójában nem gondoltak komolyan arra Cetinjében, hogy a semlegességet olyan szigorúan vegyék. A montenegióiakban föltámadt a régi törökgyülölet és a határon olyan módon támogatták az albán lázadókat, hogyr Törökország kénytelen volt csapatokat koncentrálni a határra. Montenegró viszont erre az intézkedésre azzal felelt, hogy mozgósított ós azóta folytonos villongások játszódnak le a török-montenegrói határon. Ezekbe a harcokba, amelyek mind komolyabbak s elkeseredettebbek lettek, most erőteljesen szól bele az a szenzációs jegyzék, amelyet az orosz kormány intézett a portához. A jegyzék, amelyet Csarikov konstantinápolyi orosz nagykövet adott át a külügyminiszternek, erélyesen figyelmezteti Törőkországot aria, hogy eljárásának beláthatatlan következményei lehetnek ós egyenesen megfenyegeti, hogy a béke érdekében azonnal tegyen kielégítő nyilatkozatot Montenegróval szemben. Ámbár a jegyzék hangját enyhíti az a figyelmeztetés, amely Montenegrónak szól, mégis látszik az egészből, hogy Montenegró hatalmas szövetségese kapott az alkalmon, hogy régi ellenségének a dolgába beleavatkozzék. Kérdés, hogy mit fog szólni Törökország ehez a kéretlen békeközvetitéshez és el fogja-e tűrni, hogy Oroszország ilyen módon nehezítse meg számára az albán pacifikdciót ? Az orosz jegyzékről szóló táviratunk a következő: Pétervárról jelentik: A konstantinápolyi orosz nagykövetet uL 'futták, ho^y a tőrök kormánynyal jegyzé' közöljön, amelynek ez a tartalma: Az albán területeken kezdődött zavargások óta a török kormány folyvást arról a rendithetetlen szándókáról biztosította az orosz kormányt, hogy a világbékét nem háborgatja. A legutóbbi hírekből azután kitűnik, hogy a török csapatokat különösen o montenegrói határ közelében koncentrálta. Ebből a béke komoly veszedelme keletkezhetik, mert a határon előfordulható legcsekélyebb incidens konfliktusokat idézhetne elő, amelyeknek következményeit ezekben az órákban nem igen lehet mérlegelni. Az orosz kormány szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a montenegrói kormány részéről határvédelem céljából tett katonai intézkedések nézete szerint nem tekinthetők oly aktusnak, amely a szomszéd országot fenyegetné ós csak egész természetes intézkedések arra nézve,