Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

mmm mJmi . , JC... *v? #> 8 DELHAüYARüRSZÁÍi 1911 május 25 hogy Montenegrónak magának és a saját országának rendjét biztosítsák. Abban a meggyőződésben, hogy a porta is osztozik ebben az álláspontban, az orosz kormány annak a reménynek ad kifejezést, hogy a török kormány a béke és a nyugalom megóvása érdekében módját fogja találni annak, hogy haladéktalanul és határozott formában kifejezést adjon Montenegró irányában való békés szándékának és ezzel hozzá fog járulni ahoz, hogy a hadiállapot megszűnjék, úgyszintén ahoz a lehetőséghez is, hogy a Montenegró részéről már megtett rendkiviili katonai intézkedések visszavonassanak. Az orosz kormány, amely a maga részéről nagy gondot fordit a béke füntartására, semmit sem fog elmulasztani a tekintetben, hogy a montenegrói kormánynak továbbra is mérsékletet ós nyugalmat ajánljon. Kivándorlók tanácsadója. — Szökési térképek egy koronáért. — (Saját tudósítónktól.) Ugy látszik, hogy az utóbbi időkben Biharmegye kivándorlóira különös gonddal ügyelnek a hamburgi német hajóstársaságok. Alig van falu, ahol egy-két titkos ügynök kezelés alá ne vette volna a lakosság Amerikába készülő néhány tagját. Ha nem is toboroznak nyíltan ezek az ügynökök, annyit mégis kivisznek mindenesetre, hogy a Fiume felé készülő kivándorlókat eltérítik az eredeti útiránytól és Hamburg felé szöktetik őket, természetesen mindig útlevél nélkül, vagy a legjobb esetben Fiúmén keresztül szóló útlevéllel. Nap-nap után hurokra kerül egy-egy ügynök, aki aztán eléggé súlyos büntetésben részesül. Mégis akadnak egyre ujabb vállalkozók, akiket elcsábít a német társaságok busás jutaléka. Barkán János gazdaember Genyétén ügynökösködött a német bégeknek. Mellékesen pedig a saját ötletéből egyéb jövedelmet is kitalált a kivándorlásból a ez is ugyancsak öntötte a pénzt a portájára. Barkán János ugyanis odahaza furfangos rajzokat szerkesztett, seöktetési térképekei, amelyeket egy koronáért árult a kivándorlóknak. Ezeken a térképeken ki voltak dolgozva azok a kanyargós utak, amelyeken bárhonnan, de különösen Biharmegyóből indulva utlevé) nélkül is Hamburgba érhet a kivándorló. Ákombákomok, öreg betűk adták a térképet, de annyi bizonyos, hogy kis szerencsével csakugyan jó szolgálatot tehettek a szökevényeknek. A térképek pontosak és kimeritőek voltak. Megtudható belölök, hogy ugyancsak nagy kerülőt kell tenniök a szökevényeknek, mert ez lesz az utjok: Nagyvárad—Szeged-Rókus—Zágráb, itt átkocsizni a Délivasut állomásáig husz fillérért, Bécs—Eger—Németország, itt akármelyik vonal biztos. A mellékelt rajzok ós utasítások csakugyan jól kitaníthatták a szökevényeket. Zágrábig minden kérdésre azt kell mondani: gyárimunkás vagyok, Horvátországba igyekszem, onnan meg ezt: Csehországba megyek földmunkára. A veszélyesebb pontoknál mindenütt oda volt irva: Vigyázzunk! Egyelőre nem is tudható, hány embert segítettek ki ezek a szöktetósi térképek, az utolsó nyolc ember azonban rajtavesztett. A szemfüles határrendőrség letartóztatta és kivallatta őket s hazatoloncolásuk után azonnal megindult az eljárás a szöktetósi térképek forgalom babocsátőja ellen. A margittai főszolgabíró husz napi elzárásra és kétszáz korona pénzbirságra Ítélte a furfangos gazdát, aki megfölebbezte, amig csak lehetett az ítéletet. Minden hiába volt, először az alispán, most pedig ar belügyminiszter is jóváhagyta a főszolgabíró Ítéletét. NAP! HÍREK Szeged Bánfty-páríja. (Saját tudósítónktól.) Szomorú aktusra gyűltek össze a szegedi Bánffy-párt vezetőemberei szerdán délután a Tisza-szálló üvegtermében : megbeszélni az elhunyt vezér halá'án való részvétnek, kegyeletnek a kifejezését. Ahogy összeszállingóztak, csöndes, apró diskurzusaik mind a nagy halottal foglalkoztak, mindenki egy-egy intimitást elevenített föl, egy-egy rezignált megjegyzést tett a dátumok találkozására: épen hót éve május huszonharmadikán volt a Bánffy-vacsora, ós most . . . Mindez a rezignáció, gyász, fájdalmas megilletődés nemes hangon szólalt meg Végmann Ferenc dr szavaiban, melyeket állva hallgattak végig a jelenlevők. Ott voltak rajta kivül: Szivessy Lehel dr, bástyái Holtzer Aladár, Gyulai Mór dr, Kerner Pál, Lichtenegger Gyula, Kárász József, Rex Izsó dr, Obláth Lipót, Bobay Gyula dr, Lövész Antal, Priváry Pál, Reitzinger József, Glöckner József, Kónya József, Landesberg Mór, Szabados Ferenc, Bernáth Géza dr, Szonnenblum József, Újlaki Antal, Buchwahl Ármin. — Uraim, — mondotta Végmann Ferenc, — mindnyájan tudják azt a szomorú eseményt, amelynek alkalmából önöket ide összehívtam. Fájó szívvel, sajgó kebellel fogadtuk mindnyájan azt a hírt, hogy szeretett vezérünk, Szeged város képviselője, külön-külön mindnyájunknak kedves, nyájas, odaadó, szerető, atyai jóbarátja (Úgy van! ugy van!) Bánffy Dezső báró ma hajnalban meghalt. Hogy ez a csapás a család után minket sújt legmélyebben, az természetes, hiszen legközvetlenehb politikai hozzátartozói voltunk. De nagy csapása ez az egész országnak, mert a mostani korszakban, a reakciós vészes áramlatai között, mikor a liberálizmus annyira veszélyben van, a liberalizmus egyedüli tántoríthatatlan lobogóvivője volt a mi szeretett vezérünk. Rend és rangkülönbség nélkül szerettük őt Szegeden, a mágnást, aki soha nem mutatkozott mágnásnak. Fájó szívvel, sajgó kebellel fogadtuk halála hirét s őszinte fájdalommal állunk ravatalánál, arra kérve a mindenhatót, hogy ha már magához vette a mi vezérünket, minden magyar ember szivébe oltsa bele az ő emlékezetét követendő példának! Mély megilletődéssel hallgatták végig az elparentáló szavakat, melyek után Végmann Ferenc bejelentette, hogy a családnál már kifejezte a párt részvétét s intézkedett arra nézve, hogy a párt koszorút helyezzen a nagy halott ravatalára. Egyúttal indítványozza, hogy a párt a pénteki temetésen testületilég jelenjék meg: — Ha kitartottunk mellette nyolc évig szeretettel, lelkesedéssel, őmellette, aki Szegedet annyira tudta szeretni, legyünk ott mindnyájan a legszomorúbb aktusnál is, az utolsó búcsúzásnál. Egyhangúlag elfogadták az indítványt. Hangzott el az értekezleten még egy indítvány is, de ennek a tárgyalását, mert a mai értekezletnél még nem volt aktuális, későbbre halasztották azzal a megjegyzéssel, hogy föltétlenül hozzájárulnak. Ezt az indítványt Lövész Antal tette, még pedig olyan értelemben, hogy a Csongrádisugárut, vagy a Vásárhelyi-sugárut vagy a Kálvária-utca nevének Báró Bánffy DezsŐ-sugárut-ra. változtatása iránt tegyen a párt vezetősége lépéseket. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnepnap miatt szombaton, szokott időben jelenik meg. — A választott bíróság. Londonból jelentik: A gyarmatok miniszterelnökeinek bankettjén Sir Edvárd Grey külügyi államtitkár beszédet mondott, amelyben kifejtette, hogy az uj angol-amerikai választott bírósági szerződés előreláthatólag határkő lesz az emberiség történetében. Azok után, amik eddig a szerződésről ismeretesek, bizonyossággal meg lehet mondani, hogy ezzel igen nagy gyakorlati haladás utja nyilott meg a viszályok békés elintézése számára. A szerződés oly példa és oly cél lesz, amely után minden ország törekszik, amennyiben háború kitörését megnehezíti. Anglia a szerződést először az EgyesültÁllamokkal kívánja megkötni, mielőtt azon gondolkodnék, hogy a szerződést mely más államokra is terjessze ki. Ha Taft elnök kezdése áldásthozó hatással lenne más nemzetekre nézve is, ugy Anglia ezt annál nagyobb örömmel fogja üdvözölni. Sir Wilfrid Laurier kanadai miniszterelnök beszédében kifejtette, hogy nevetséges az a gondolat, hogy az Egyesült-Államok Kanadát annektálnfszándékozna. Komoly embertől sohasem hallotta, hogy föltételezte volna az Egyesült-Államokról, hogy Kanadát háborúban meg akarná hódítani. Lehetséges azonban, hogy megkísérli Kanadát elcsábítani. Az a fölfogás, hogy a határon innen és tul egyaránt arra törekszenek, hogy a két nemzet, mely az amerikai kontinenst megosztja, a világnak két, bókében és békesógben élő nemzet példáját nyújtsa. A kanadaiak bíznak elismert szomszédaikban és a kanadaiakban. Az angol-amerikai választott bírósági szerződés után, amely végre létre fog jönni, nagy szövetség származik az angol nyelvű népek államai között, amely szövetség a világbékét mindenkorra biztosítja. — A trónörökös Dalmáciában. Fiuméből táviratozzák: A nyári flotta julius elsején Fiúméba érkezik és augusztus végén a trónörökös jelenlétében Dalmáciában partvédő-gyakorlatokat fog tartani. A nyári flotta hat csatahajóból, hét páncélos cirkálóból, tizennyolc torpedovadászból ós torpedorombolóból, tizenkét torpedoliajóból, négy tengeralatti hajóból és három vonatból fog állani. — DMKE közgyűlése. A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület juniusra, a pünkösdi ünnepekre tervezett közgyűlését az őszre halasztotta el. Lúgoson az őszszel nyitják meg a két hónapra terjedő mezőgazdasági kiállítást és a vármegye vezetőinek az volt az óhajtása és a kérelme, hogy a mezőgazdasági kiállítással kapcsolatban tartsa meg közgyűlését a kultúregyesület. E kérelemnek engedett a DMKE elnöksége, amikor most elhatározta, hogy ez évi rendes közgyűlését az őszszel tartja meg Lúgoson. — Kossuth Ferenc a Házban. Budapestről jelentik: Hosszú távolmaradás után ma jelent meg először a képviselőházban Kossuth Ferenc, azonban abban a hitben, hogy az ülés rendes ideig tart, kissé későn, háromnegyed tizenegy órakor érkezett, amikor már a képviselőház ülése véget ért. Párthívei melegen üdvözölték, — Szegedi nők Gluttfelder beiktatásán. Glaüfelder Gyula dr, csanádi megyés püspök ünnepélyes beiktatásán a szegedi katolikus nővódő-egyesület is képviselteti magát. Jeleu lesz Kelemen Béláné diszelnök vezetése alatt Baskó Istvánné elnök, Aigner Nándorné, ragambi Fluok Dez8Őnó, Kószó Istvánné, Gárgyán Imréné alelnökök ós dr. Simkó Elemér egyesületi titkár. — A Galilei kör. Néhány lap megírta, hogy a belügyminiszter föloszlatja a Galilei kört. Illetékes helyen ezzel szemben a következőket jelentik ki: A Galilei kör mintegy négy év előtt alakult és törvényszerűen beterjesztette alapszabályait a belügyminiszternek. Azóta ott feküdt az irás és minthogy a törvény az, hogy ha a beterjesztés után negyven napig nem iátamozza őket, az egyesület megkezdheti működését. Ezen az alapon működött a Galilei kör több mint négy éve. Az utóbbi időben ez a működés igen hangos volt, több bonyodalom keletkezett belőle, sokat irt róla a sajtó, a parlament is foglalkozott vele, ugy, hogy magáravonta a belügyminiszter különös figyelmét. Erre az irattárból kikeresték a Galilei kör alapszabályait, még pedig azért, hogy a belügyminiszter ne Iátamozza őket. Mondják, hogy maga az egyetemi tanács