Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 Mi, akik bízunk Magyarország jövő­jében, tudjuk azt, hogy a népuralmon felépült uj Magyarország a küszöbön van. Bánffy Dezső élte alkonyulatán, nem küzdött hiába! Szivessy lehel dr. A király. Gödöllőről jelentik: Szerdán délelőtt havaseső esett Gödöllőn és környé­kén, ugy, hogy a levegő nagyon lehűlt. A király még a parkba sem mehetett ki és valószinü, hogy a délutáni kikocsizás is el­marad. Gödöllőre érkezett Nagy Géza báró kabinetirodai osztályfőnök, aki referált a ki­rálynak a kabinetiroda folyó ügyeiről. A délelőtt folyamán intézkedés történt, hogy a Gödöllőre szállított lovak és kocsik má­jus 29-én mennek vissza Bécsbe. A király és szűkebb udvartartása az eddigi megállapodá­sok szerint junius másodikáig maradnak Gödöllőn. Az udvarnak Budapesten maradt személyzete ma és tegnap utazott vissza Bécsbe. Hogy Gödöllőről hova megy a ki­rály, azt még legszűkebb környezete sem tudja. Államcsíny készül Türükországban. A római Tribuna közli állitólag föltétle­nül hiteles forrásból, hogy a török hadse­regnek azok a tisztjei, akik az ifjútörök komitónak életre-halálra hivei, pronunciamen­cióra készülnek a mostani uralom ellen és nagy meglepetésekre van kilátás. Heltai és Szterényi. Ismeretes, hogy Szte­rényi József volt kereskedelmi államtitkár in­dítványt jegyzett be a Ház inditványkönyvóbe, hogy küldjön ki a képviselőház egy vizsgáló­bizottságot a koalíciós kormány talpfa-szerző­déseinek megvizsgálására. Ezzel akart válaszolni Szterényi Heltai Ferencnek, a kereskedelmi tárca előadójának, a koaliciós kormány ellen intézett támadásaira. Szterényi ez indítványát szombaton fogja megindokolni, még pedig, mint hírlik, hosszabb védőbeszéd kíséretében. Heltai ma szintén indítványt jegyzett be, még pedig ugyanolyan szöveggel, mint Szterényi. Valószinü ugyanis, hogy a Ház nem küld ki vizsgáló-bi­zottságot, de mert Heltai nem akarja, hogy Szterényi beszéde válasz nélkül maradjon, ma inditványt j ?yzett be, hogy szólási joga legyen az ügyhöz. klotür behozatalára irányuló harc még jobban elkeserítette a számra csekély és törvényesen egyesülni sehogysem tudó ellenzéket. Ekkor, 1897 őszén állott delelőjén Bánffy kormánya és hatalma. Az egyházpolitikai refor­mok okozta viharok elültek, a törvények vég­rehajtása nagyobb nehézségekbe seholsem ütkö­zött. Amennyire csak lehetséges volt, Bánffy mindenütt a leghatározottabban érvényre jut­tatta az állami szempontot. Megtette ezt Hor­vátországgal szemben is, ahol Zágrábban a király látogatása alkalmával igen élesen nyilat­kozott meg a magyarok iránti ellenszenv. A hivatalos ország rosszalta ugyan ezeket a tün­tetéseket és erősen hangsúlyozta a Magyar­országgal való kapcsolatot — Zágráb városa még díszpolgárává is választotta Bánffyt — de a magyar király és kormái ya jelenlétekor Zág­rábban végbement zászlóége ós mégis világosan mutatta, hogy a túlzókban és az utánuk induló ifjúságban él Jellasich hagyománya. Bánffy az orvosságot abban kereste, hogy az 1868. XXX. t.-c. adta jogánál fogva bizonyos ellenőrzés alá vette a horvát tartományi " lány tevékeny­ségét. Erélyesen lépeti, fi szerb kongresz­szussal szemben is, mt-lyboa a radikális párt kerekedett felül, amennyiben csakhamar fel­oszlatta. A veszélyes tevékenységet kifejtő oláh bizottságot, melynek kebelében meghasonlás tört ki s melynek feloszlatását már a Wekerle­A véderőjavaslaíok beterjesztése (Saját tudósítónktól.) A honvédelmi mi­niszter, mikor a kormány nevében a katonai javaslatokat beterjesztette, bizonyára tuda­tában volt, hogy most dobták el a kockát az ország jövő sorsa fölött. A monarchia s abban Magyarország el van-o szánva rá, hogy számban, képzettség­ben, fegyelemben, fegyverkezésben, jeles er­kölcsi kvalitásokban győzhetetlen hadsere­get nevel, amelyre nyugodtan rábízhassa nemzeti becsületének, határainak védelmét? vagy elszalasztja a legutolsó kedvező alkal­mat, amikor elmaradt, nagy és nehéz föl­adatai teljesítésére régóta elégtelen hadere­jét mindenben méltó versenytársává tehetné Európa legelső és legképzettebb hadseregei­nek? Ez a kérdés, amelyre a parlamentnek, a nemzetnek felelni kell. Minden más szempont eltörpül a nemzeti védelem nagy szempontja mellett. Föl altar­juk-e fegyverezni a nemzetet eljövendő harcokra, vagy nem: erre a kérdésre felel­jen minden párt és viselje feleletéért a a felelősséget a jövő nemzedékek előtt. Mikor tiz éve az ujonclétszám fölemelését kérték az akkori parlamenttől, egyetlen politikusnak sem volt bátorsága azt vitatni, hogy nincs égető szükség katonai erőnk tetemes gyarapítására. Mindenki elismerte, hogy valamennyi nagy nemzet serege túl­szárnyalta számra a mienket, hogy tehát, szaporítani kell ezt ős modernebbé tenni, ha nem akarjuk kitenni a nemzetet egy váratlan katasztrófa kockázatának. Tiz év óta még több katonai ok van rá, hogy hadseregünk erejét növeljük. Nemcsak azért, mert azóta más nemzotek még job­ban megnövelték katonai erejüket, hanem azért is, mert a monarchia, egy bátor és erőteljes cselekedettel (Bosznia és Her­cegovina annektálásával) politikailag magát jobban ekszponálta. S mert a monarchia speciális helyzetétől eltekintve, a világ nem­zetközi helyzete is inkább romlott, mint javult s ha közvetlen veszedelemnek jeleit kormány elhatározta, Bánffy tényleg megsem­misítette. A Felvidékre átcsapó cseh agitáció legalább nagyobb eredményeket nem tudott felmutatni. A kormány teljes nyugalmat tudott biztosítani mindenütt, anélkül, hogy szigorúbb rendszabályok alkalmazására lett volna szükség. Ez a konzervatív összetartás legjobban kitűnt a szocialisták és a mezei munkások mozgalmá­nak elfojtásából. Nemcsak a fővárosi rendőrség és csendőrség járt el ebben teljes kíméletlen­séggel, hanem a mezei munkásokról szóló, az összes országgyűlési pártoktól elfogadott tör­vény is igen határozottan pártját fogja a bir­tokos osztálynak. Bár az 1897-iki aratás meg­döbbentően rossz volt, az állam pénzügyeinek egyensúlya nem ingott meg. Az ausztriai viszo­nyok bomlása még erösebbnek tüntette fel az egységes Magyarországot és még jobban ki­emelte ennek európai jelentőségét. Ezt a jelen­tőséget ismerte el II. \ ilmos német császár 1897 szeptember 27-én tartott hires feiköszön­tőjóben. Másrészt Ferenc József királyunknak az az elhatározása, hogy szobrokat emeltet a nemzet nagyjainak Budapesten, teljesen egysé­gesnek mutatta a királyt a nemzetével, mely­nek dicső hagyományait akkor is elismeri, ami­kor azok nyilt ellentétben állanak a dinasztia törekvéseivel. Ilyen viszonyok között az 1894. évben még oly erős ellenzéki szellem az or­szágban szinte megszüntnok látszott. nem is látjuk, de nagyobb a bizonytalan­ság, a feszültség, több az előre ki nem szá­mitható fordulatok lohetősége. Aki a magyar nemzetet nem siet jobbat felfegyverezni, mint ahogy most van, elmu­lasztja legelemibb kötelességét hazája bizton­ságával szemben. Mi igazán nem szeretnénk annak a bőrében lenni, aki pártpolitikai ér­dekeit elébe helyezi a nemzeti védelem életbevágó érdekeinek. Mi nem szeretnénk osztozni azok keserves felelősségében, akik szemük elől tévesztik azt a meg nem cáfol­ható tényt, hogy minden ország katasztró­fával, elvesztett háborúkkal, nemzedékek összehordott vagyonának elpusztulásával fizeti meg, ha katonai erejének fejlesztésé­ben messze elmarad más nemzetek erőfeszí­tése és áldozata mögött. A kormány jó katonai javaslatokkal jött; a legjobbal ós a legmodernebbel, mondhat­nánk úgyis, a leghumánusabbal. Maga a kétéves katonai szolgálat nag.Y kedvezmény, a nép érdekeinek a legmesz­szebbmenő honorálása. Ennek szociális cs gazdasági hatása kiszámíthatatlan jótétemény S aki e javaslatoknak útjába áll, százszol' gondolja meg, hogy a kétéves szolgálat meg­buktatásával nem a hatalom, hanem a dol­gozó magyar nép legádázabb ellenségének bizonyítja magát. Ezenkívül az emberszerető kedvezmények' nek egész sora ékíti a javaslatot: a fegy vergyakorlatok, a családfentartóknak é» öröklött gazdaságok tulajdonosának nyújtott kedvezmények, a póttartalékba való sorozás módja stb.vstb. Egy sereg könnyités, egJ' sereg enyhítése a katonai szolgálat szigorá­nak és szociális kellemetlenségének. A honvédségről szóló javaslatot meg épek hallelujával kellene fogadni minden pártok­A nemzeti hadsereg gondolata testet ölt 11 honvédség uj szervezésében. Tüzérsége lesz "1 honvédségnek, amije 1848 óta nem volt. rí ettől eltekintve is, minden izében moderit harcképes, a lehető legjobban vezetett $ felszerelt nemzeti haderő válik belőle. A katonai büntető perrendtartás meg épe" fényes cáfolata az e kérdésben szárnyrakel' mendemondának. A magyar nyelv, országunk állami nyelve, diadalmasan érvényesül egész vonalon. Egyetlen pont kivételévé'­(amelynek nincs sok gyakorlati jelentősége) a katonai bíróság tárgyalási nyelve kizáró' lag a magyar. Magyar az eljárás, a tanUrí kihallgatása, a védő ós vádló beszédek, J fölvett jegyzőkönyvek, az Ítélet kihirdetése­Egy darab magyar élet vonult bo a közö^ hadsereg intézményébe, hirdetve felségjogá' nyelvünknek ós területünknek. Csak sebtében, pár vonással rajzoltuk nicü az uj katonai javaslatok képét. Lesz még rí! mód és alkalom visszatérni részleteire. Annyit már első olvasásra állíthatunk hogy minél alaposabban tanulmányozzuk javaslatokat, annál több jót a nemzetre ^ társadalmára hasznosat veszünk benni'rí észre. Hiába fogadja őket az ellenzék némelJj árnyalata részéről mesterkélt harci zaj. rí javaslatok — az ország érdekében — győz"1 fognak.

Next

/
Thumbnails
Contents