Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-24 / 118. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 legyen és türelmes a nemzetiségek iránt. Ezeket jelentette ki a kultuszminiszter az ország szine előtt, mint lelki meggyőződőse reflexióját. Ezek képezik az ő miniszteri és — talán — emberi hitét. Nem lehet tudni, de mindenesetre érdekes és fontos, hogy a különféle életnézletü és élethitü képviselők miként fogadják ezt a miniszteri ekszpozét, amely az ország lelki konstrukcióját gerincezi. Belső kritika nélkül, mélyrevágó belső szemlélet hijján, járulnak-e majd hozzá, vagy összeegyeztetésekbe bocsátkoznak majd más és más szempontokkal, meggyőződésekkel és kultuszelméletekkel ? Ezt a legközelebbi napok eseményei fogják meghozni. Nem akarjuk a kulturbiztositékok almájából a felekezeti tendenciát kihámozni. Hanem, — viszont — szent igazságul akarjuk ideállítani azt, hogy bár az erkölcs testvére a kulturának, de a vallás rossz ismerőse az erkölcsnek. Hogy egyáltalában kultura csak ott lehet, ahol nem köti meg semmi, ahol semmi spirituális köntöst nem löknek rá kényszerzubbonyként, ahol a nyugati kapuk felé nem állanak szitokkal és ellenséges indulattal, az erkölcs nevében akarván eltagadni azt a bércen, völgyön visszhangozó döngetést, amit az európai fejlettség szuverén becsessége hangoztat testvéri ős vigasztaló üdvözlésül. Merénylet Marcier tábornok ellen. Parisból jelentik: Constantineből (Algir) jelentik, hogy ott egy volt méneskari altiszt, akit elbocsátottak a hadsereg kötelékéből, gyilkos merényletet akart elkövetni Mercier tábornok ellen. Nyilt utcán megállította a tábornokot és útlevelet kért tőle ingyen utazásra Franciaországba, de Mercier elutasította kérését, mert már nem katona. Ebben a pillanatban az egykori altiszt revolvert rántott és lőtt, de a golyö nem találta a tábornokot. A merénylőt elfogták. vagy Ígértek már egy paripáért is. De adtak-e már egy hazugságért egy országot? Ha adtak is, nem minden száz évben történik meg az ilyen. Viszont sok mindent adtak már az emberek a hazugságért. Sokan kincset, drágaságot, sőt egész életüket is. A királyok is sokat áldoztak érte, főleg a népek véréből. De országot, mondom, nem igen adtak érte. Nem csoda hát, hogy ezrivel gyűlt a nép Diodor palotájába és hozta a mindenféle hazugságot. Százhangu és ezerszínű hazugság gyűlt ott össze. Most látszott csak meg mily találékony az emberi agyvelő a hazugság kitalálásában. De nemcsak a köznép hordta őket, hozták a főranguak, a haza bölcsei is. Ezek ilyenféle hazugságokat hoztak: Az utókor tisztelete. Vagy : A történelem hálája. De Diodornak egyik sem tettszett, egyik sem kellett. Mert az volt a baja, hogy tudta róluk, hogy a hazugságnak csak akkor van meg a veszedelmes bübája, ha az igazság álarcában jár. Szomorú volt Diodor. A nép meg zúgott. Olyanfélét suttogott, hogy király megbolondult. És valóban mit is ér az olyan király, aki nem hisz a hazugságokban. De még egy ideig hordták a királyi udvarba a hazugságokat. Aztán lassankint elmaradtak. Maga a király is megfeledkezett A trónörökös nejének raiujemelése. Mint tudjuk, szóba került nemrég Hohenberg Zsófia rangemelése, a királynak az angol koronázáson való kópviselóse alkalmából. Ferenc Ferdinánd trónörökös tudvalevően elutasította magától a képviseleti megbízást, mert a teleségének az angol koronázási ünnepségeken csak azt a rangsort biztosították volna, mint Ausztriában. A bécsi „Zeii" most arról értesül, hogy a trónörökös többszöri audienciájának mégis lesz valamelyes eredménye. Az első terv az volt, hogy a király a trónörökös feleségét a legfiatalabb csiilagkeresztes főhercegnő után következő rangba lépteti elő. Ez azonban nem jelentene valójában semmit, mert minden egyes főhercegnő tizenhét éves korában, a szabályzat értelmében meg kapja a csillagkeresztet, tizenhét éves kora előtt meg ugy sem vesz részt egyik főhercegnő sem az udvari ünnepségeken s igy a trónörökös felesége valamennyi főhercegnő után következnék rangban. A másik megoldási terv szerint Hohenberg Zsófia hercegnő rangja akként állapíttatnék meg, hogy a legfiatalabb férjes főhercegnő után következnék. Az elhatározás kizárólag a királyon áll. Holló mandátuma. Az általános képviselőválasztások idején a fólegyházi mandátum Holló Lajos függetlenségi pártinak jutott Iiazy József államtitkárral szemben. A kisebbségben maradt munkapártiak petícióval támadták meg Holló mandátumát, azon az alapon, hogy Holló Lajos itatta, etette a választókat és korcsmai számláikat kifizette. A Ivuria második választási tanácsa Zachár Emil elnöklósóvel tárgyalta a petíciót ós elrendelte a választás megsemmisítését kérő. választók bizonyítékainak a megvizsgálását. A második választási tanács kedden kezdte meg az összegyűjtött bizonyítási anyag alapján a petíció tárgyalását. A délelőttöt a vaskos jegyzőkönyv fölolvasása foglalta le. Ebből kitűnik, hogy Holló kifizette a borszámlákat, a házában mindenki ivott, aki csak elment oda. A tárgyalás két-három napig fog eltartani. Kristóffy és a békéscsabai mandátum. Kedd délután ötventagu békéscsabai küldöttség jelent meg Kristóffy József volt belügyminiszter Pauler-utcai lakásán. A küldöttség, amelynek csupa tekintélyes békéscsabai parasztgazda és törvényhatósági bizottsági tag volt a rószttnár az egész dologról és szárnyatszegetten, minden életkedvét veszitetten üldögélt a kastélya tornácán. És amint egyszer ott ült volna, egy remek, gyönyörűséges fiatal leányzó lépett elébe. Ifjúság és szerelem sugárzott a rejtelmes, mély szemében. Diodor elbűvölten nézett rá. A leány megszólalt: — Szeretlek, ó király! És Diodor hitt neki. Petyhüt testét acélosan és illatosan járta át egy friss tavaszi ár és ifjúi rajongással ölelte magához a leányt, aki csupa illat volt, csupa balzsam, csupa meleg és bársonyos sugár. Diodor boldog volt újra, boldog lett, bohó és adakozó és — két országot ajándékozott a kedvesének. Tán ez volt a hiba. Egy ország épen elég lett volna. De hogy kettőt adott, ebből baj lett. A fiai föllázadtak ellene, a nép, amely úgyis bolondnak tartotta a királyt, pártjukra állott. A leányzót elűzték, Diodort toronyba zárták. Ott is maradt élete fogytáig és utolsó lehelletéig hitt abban, hogy az a leány szerette őt. Nyomorult, szük, sötét börtön volt a lakása, trónját, országait, hatalmát elvesztette, mindent, mindent elveszített ós mégis boldog volt, mert hinni tudott benne, hogy az a leány szerette őt... vevője, fölajánlotta a mandátumot Kristóffy Józsefnek. Darabos János pártelnök adta át a mult vasárnapi népgyűlés erre vonatkozó jegyzőkönyvét ós szóban is kérte, hogy vállalja el a jelöltséget. Kristóffy válaszában kifejtette, hogy a megtisztelő fölhívást nehéz elhatározás elé állította. Hivatkozott megrongált egészségi állapotára, valamint arra, hogy parlamenti szereplésének idejét még nem látja egészen elérkezettnek és jobban szeretné oktatni a népet az általános választójog szükségességére. Végül azonban a csabaiak kapacitálására kijelentette, hogy elfogadja a jelöltséget. Este Kristóffy a reformklub helyisógébon lakomát adott a küldöttség tiszteletére, amely ma délután utazik vissza Békéscsabára. Vasárnap ismét nagy népgyűlés lesz Békéscsabán, erre leutaznak a választóliga és a reformpárt küldöttei, akik kortesbeszédet mondanak Kristóffy mellett. Beszélni fog Hodzsa Milán is tót nyelven, azonkívül Darabos pártelnök és még egy helyi szónok. A képviselőház ülése. — Tisza István beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Szenzációs napja volt ma a képviselőháznak. Egyik volt a véderő javaslatokba beterjesztése, a másik pedig Tisza István gróf nagy beszéde. Igazán helyénvaló volt már Tisza beszéde, a Molnár ós Polónyi-féle beszédek után. És Tisza István gróf beszéde, mint mindig, országos érdeklődésre méltó. Teljesen kifejezi az ország igaz, helyénvaló meggyőződését. Ha kisebb hangok elvétve fölhangzanak is ellenvéleményt suttogva, ez a jel is jó jel, ez is igazolja, hogy milyen igaz hanggal világított be Tisza István gróf a kérdés velejébe. A mai ülés fél tizenegy órakor kezdődött. Elnök: Berzeviczy Albert. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök indítványára a Ház egyhangúlag elhatározta, hogy rószvóttáviratot indit a francia kamarához, amelyben részvétét fejezi ki a páris-madridi repülőversenyen törtónt katasztrófa alkalmából. Hazai Samu honvédelmi miniszter: Beterjeszti a véderő reformjával kapcsolatos javaslatokat, amelyeket lapunk más helyén ösmertetünk. Justh Gyula szólásra emelkedik. Justh Gyula: Házszabály ellenesnek jelenti ki a miniszter ama kérését, hogy a javaslatok a bizottságok mellőzésével tárgyaltassanak, mert erről a Ház csak a bizottságok munkája után határozhat. Elnök: Igazat ad Justhnak és kijelenti, hogy a javaslatok egyelőre csak a bizottságokhoz utasíttatnak. A Ház igy határozott. Következett a napirend, a kultusztárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (A népiskolák.) Első szónok Ostffy Lajos (Kossuthpárti): A népiskolában sok helyen igen szomorú állapotok uralkodnak. A kultuszminisztérium a törvény betűit hajtja végre és nem jár el méltányosan. A javaslatot nem fogadja el. (Tisza István beszéde.) Tisza István: Fölszólalását szük körro szorítja, mert nem akarja nyújtani a vitát. Polemizál Ostffyval a zsidók szervezetlenségét illetőleg és kijelenti, hogy szükségesnek tartja a szervezést. (Helyeslés.) Egységesen kell szervezni a zsidóságot azért, hogy felelős szervezete legyen a felekezetnek. Nem lehet elsiklani a felett, hogy a magyar zsidóság két egymást gyülölö részre oszlik és a szervezésnél erre is számolni kell. A középiskolák ügyében sok intézkednivaló van. Teljesen jogosak a magyar tanárság kívánságai, amint jogosak az összes magyar tisztvise-