Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-21 / 116. szám

4 DELMAfiVARORSZÁÖ 1911 május 21 esték, az előadások világítják meg. S Almássynak nem nagy oka van ezzel a megvilágítással dicsekednie. Nincs és nem is lesz. Csöpp okunk sincs azt hinni, hogy Almássy különb lesz direktornak, mint művezetőnek. Ezt nem mi mondjuk, ezért nem lehet a tinta feketeségét a lelkünkre magyarázni, mert hiszen mi Faludit, Krecsá nyit idéztük és a legterhelőbb tanút — Almássyt. Mindig hangoztattuk, hogy Almássynak meg kell tartania a régi társulat erősségeit. S most Budapest alaposan ránkbizonyitotta, hogy végzetesen igazunk volt. Hof an ölték meg Achimot ? — A terhelő' uallomások. — (Saját tudósítónktól.) A közvéleményt még mindig érdekli minden olyan hir, mely belevilágítani igyekszik a parasztkirály drámájába. Napok multán, most valamennyi adat és elmondás összevetésével, megbirálásával, a helyszin pontos megvizsgálása után, a valószínűségnek csaknem bizonyosságig menő mórtékével meg lehet állapítani, hogyan lőtték le Áchim Andrást. Szükséges ez azért, mert a lelövós hire után közvetlenül elterjedt mende-mondák teljesen lehetetlen dolgokat találtak a nyilvánosság elé és a közvéleményt ugyancsak megtévesztették. A Zsilinszky-tiuk tettének okául nem lehet az apjukról megjelent „Fotográfia'1 cimü közleményt tekinteni. Ilyen, sőt még erősebb rágalmak és gorombaságok jelentek meg már sűrűn az Áchim lapjában. A csabai elvadult, dühös sajtóbeli ós egyéb köpködésnek ós szitkozódásnak nem ez volt a legcsunyább darabja. Ellenben Áchim ellen elkeseredett, dühös hangulat volt az urak közt, ez ellen a paraszt ellen, akinek a községházán többsége volt, aki dirigált a városban és aki bizony befolyását nem mindig önzetlenül használta föl. Fiatal urak nem egyszer dühösen mondották, hogy nem segit más, mintha Achimot egyszer megfenyítik. A Zsilinszky-fiuk is mondották ezt és amikor az osztogatott röpcédulákból megtudták, mi készül a nyomdában apjuk ellen, el is mentek a kiadóhoz és megmondták, hogyha a közlemény megjelenik, betelt a mérték és leszámolnak Áchimmal. A végzetes reggelen korán mentek Áchim házához.. Nem a nyitvalevő házajtón ós üveges folyosón léptek be, hanem a kertajtón kerültek ós a kerten át mentek hátrább a hosszas alakú házon, ahol a cselédet látták. Megkérdezték töle, nincs-e valaki Áchimnál és be lehet-e hozzá menni? A cseléd előre vezetvén a vendégeket a verandára, bejelentette őket. Azzal jött vissza, hogy várjanak, mig a gazda felöltözik és székkel, újsággal kínálta őket. A látogatók nem ülnek le. Néhány szót váltanak, egyikük idegesen föl-alá jár, aztán az ajtó felé indulnak. Egyiknél vastag bot, mindkettő zsebében Browning. Az öreg, sánta szolga az ebédlőajtóban utjokat állja. Félrelökik és betörnek a hálószobába. Itt a szoba közepén, kis asztalnál ült Áchim, levélíráshoz készült. A betolakodók rákiáltanak és a bot lesújt a fejére, amolyen véres seb támad, másodszor pedig a megtámadott karját emeli arca elé és a karon kék hurka marad. Áchim nem támadhatott, más bot, mint a Zsilinszbfiké, UC1U az e'jcsz házban. Ideje sem volt, i aztán nem volt verekedő természetű. Két r. uert semmiesetro sem támad meg. Nagy i is volt magyaros vendégszeretetével, alig valószínö, hogy belépő látogatóit rögtön megüsse. Az ütés mérője bizonyára Endre volt. Ő vele dulakodott Áchim. Fölugrott a székről és hátra, jobbfelé az ágya felé tartott, amely mellett az éjjeli szekrényen feküdt a revolvere. Nem érhette el, a revolver érintetlenül ottmaradt,; Endre útközben átkarolhatta; a dulakodás emléke gyanánt maradt orrán ogy kis karcolás. Áchim erősebb volt, lenyomhatta Endrét az ágyra. Oldalt hajolt helyzetben volt bizonyára ellenfele teste fölött. Ekkor Gábor hátulról kétszer belelőtt. Eleresztette Endrét; menekült az ebédlőn át a spájzba. Utánalőttek, de nem találták többé. Már ekkor az öreg Viczián fia is ott volt a verandán; a támadók félrelökték és föltartott revolverrel oly sietve menekültek, hogy botjuk ós egyikük kalapja a helyszínen maradt. A Zsilinszky-fiuk gyilkossági pőrében szombaton fordulat állott bo. Kurz Antal dr békésgyulai vizsglábiró ma reggel hét órakor Csabára érkezett és nyolc ujabb tanút hallgatott ki arra vonatkozólag, hogy Zsilinszkyék előre megfontolt szándékkal követték el a merényletet. A kihallgatottak közt van egy Ormai Lenke nevü urileány, akit Zsilinszky Endre a gyilkosság előtti délután a tenniszpályáról hazakísért és figyelmeztetett, hogy nagyon rövid időn belül meg fogja torolni Áchimon a családjukon esett sérelmet. A vizsgálóbíró jegyzőkönyvbe vette Ormai Lenke terhelő vallomását. Románok eggmás ellen. — Tisza, Mangra és a Tribuna. — Vajda Sándor röpirata. — (Saját tudósítónktól.) A magyarországi románság politikájának irányításában jó ideje nincs meg az egységesség ós harmónia. A románság két árnyalatra bomlott szét, a mérsékeltek, akik a közeledést keresték a kormánnyal és nem idegenkedtek megfelelő föltételek mellett békét kötni és a harcos árnyalat, amely az infranzigens meg nem alakuló álláspontot képviseli. Az ellentétek kiélesedésekor a két párt élvált egymástól. A harci párt, amelynek politikáját a Tribuna cimü arradi lap állitólag nem képviselte kellően, alapította az uj román lapot a Ilomanul-1 ós ezt tette hivatalos lappá. A harc most teljes erővel folyik a két árnyalat között. Ennek egy uj mozzanata az a röpirat, amelyet most adott ki Vajda Sándor országgyűlési képviselő. A röpirat ezt a cimet viseli: „Mangra, Tisza ós a Tribuna" és 126 ofdalra terjed. Tizenöt önálló fejezetben rendkívül élesen ostorozza a Tribuna körül csoportosult román politikusokat. Vajda szemére veti Mangra Vazulnak, Brotónak, Szlavicsunak és Ciorogariu Romulusz aradi szemináriumi igazgatónak, akik a mérsékelt part vezérei, hogy kótkulacsos politikát űznek és a román komité ellen intézett támadásaikkal a pártfegyelmet aláásni és a nemzeti szolidaritást megtörni igyekeznek és igy akarnak szolgálatot tenni a kormánynak. A komité ellen intézett támadás még akkor is infámia maradna, ha a jelenlegi komitót egy másikkal tudnák Mangráék helyettesíteni. Ámde ez lehetetlen) mert hiányzik az a 30 férfiú, aki magára vállalná a román nemzetiségi párt vezetésének nagy és nehéz föladatát. A röpirat utal a Tisza ós Mangra közt folyó tárgyalásokra és kifejti, hogy mindaddig, mig a munkapártban olyan románok vannak, akik ellenszolgáltatás nélkül támogatják a kormányt, Tisza nem is láthatja szükségét annak, hogy a román nemzetiségi pártot oly faktornak ismerje el, amelylyel a kormánynak számolnai kell. Tisza taktikája az, hogy előkészíti a terrénumot egy a Mangra vezetése alatt álló nemzetiségi pártnak, amely aztán a legközelebbi választásoknál fölvegye a harcot a komité jelöltjeivel. Itt tehát a román nemzetiségi párt ólet-halálharcáról van szó. Brotó és Csorogariu pedig mindent megtesznek, hogy erkölcsileg diszkreditálják a pártot. A ^hazai románságnak választania kell a román nemzetiségi párt és a Tribuna között. És ha a Tribuna nem ad garanciát arra nézve, hogy a komitót ezután nem fogja támadni, ugy minden eszközzel, a legnagyobb áldozatok árán is tönkre fogják tenni. A makói szegéngmenház titkai. — Fölmentett újságíró. — (Saját tudósítónktól.) Két esztendővel ezelőtt, 1909 juniusában a makói szegénymenházban gyanús körülmények között meghalt egy öregasszony, özvegy Virágh Józsefnó. A hivatalos orvosi vizsgálat azt mondotta, hogy a halál okát agyszélhüdés okozta, de konstatálta a vizsgálat azt is, hogy a halott testén sérülések láthatók. Annakidején sokat beszéltek az esetről, mindenütt fölháborodással tárgyalták a szegénymenházi állapotokat, amolyek tényleg megbotránkoztatóak voltak. Paál Jób újságíró utánajárt a dolgoknak ós a Szegénymenház titkai cimen cikket irt a menházban uralkodó viszonyokról. Megírta ebben a cikkben, hogy a makói szegónymenházban a gondnok, Bálint Nagy Antal nem ügyel föl kellőképen a rendre, a tisztaságra, a szegénymenház lakói állandóan részegek, nemcsak a városban, hanem az épületben is bepálinkáznak ós képzelni lehet, hogy a részeg emberek milyen orditozásokat visznek véghez. A cikkben megírta Paál Jób azt is, hogy a menházban napirenden vannak a brutalitások, amelyeknek Virághué az áldozata lett. A cikk miatt az ügyészség vádat emelt a szerző ellen. A sajtópört szombaton tárgyalta a szegedi törvényszék esküdtbirósága Hevesy Kálmán elnöklósével. A vádhatóságot Szapár József dr királyi ügyész képviselte, a vádlottat Kardos Izsó dr ügyvéd helyettese, Kardos Nándor dr védte. Az ügyész ellenezte a valódiság bizonyítását, amelyet azonban a törvényszék elrendelt. A kihallgatott tanuk: Szemes Péter né, Szűcs Sándor, Banki József, Bruttyó Istvánnó, Rattkay Lászlónó és Rattkay Viktória nemcsak a cikkben foglalt állítások valódiságát bizonyították, hanem sokkal súlyosabb eseteket is mondottak el. Kiderült a tárgyaláson, hogy Bálint Nagy Antal néhány fillért összevásárolta az ápoltak kenyerét, elszedte azok pénzét, a konyhában leszedte a leves fölét, magának finom tésztákat csináltatott, de a szegénymenház ápoltjai éheztek. Kiderült az is, hogy nemcsak a betegek verték egymást, hanem a brutálisokban előljárt a gondnok és több esetben a megvert emberek sérülései olyan súlyosak voltak, hogy az áldozatokat beszállították a kórházba. Egy fiatalember a rossz bánásmód miatt öngyilkosság1 kísérletet is követett el. Kiderült az is, hogy az ápoltak a gondnok tudtával vittek pálinkát a menházba. Mindezt konstatálta egy bizottság is, de az nem büntette meg Bálint Nagy Antalt, hanem csak utasította, hogy a jövőben jobban vigyázzon a rendre ós tisztaságra. A bizonyítási eljárást délben fejezték be. A délutáni tárgyaláson az ügyész megtartotta a vádbeszódét, Kardos Nándor dr és Paál Jób elmondották a védöbeszédeket, amelyek elhangzása után az esküdtek határozathozatalra vonultak vissza. Hat óra felé hirdették ki a verdiktet, amely bűnösnek mondja ki a vádlottat a rágalmazás vétségében, de kimondja azt is, hogy a tárgyalás során sikerült annak összes állításait beigazolni. A verdikt alapján a törvényszék Paál Jóbot a váci és következményei alól fölmentette. A fölmentő Ítélet ellen az ügyész semmiségi panaszt jelentett be. jPaál Jéb ós védője az ítéletben megnyugodtak.