Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-20 / 115. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 május 20 égetően sürgős íö'adatnak tekinti, de egyúttal elhárítja a kormányról a felelősséget a mostani állapotért, mert a törvény ugy van alkotva, hogy a kormánynak az intézményre csupán konzultatív befolyás engedtetik, rendelkező ingerenciája nincs. Erkölcsi felelősség alól az előbbi kormányzat, a koaliicós kabinet, mely a hibás törvényt kreálta, persze nem oldható föl ma sem. A baj komolysága az orvoslás sürgős volta gyors intézkedést igényel a kormánytól és a törvényhozástól. Ezt helyezte kilátásba Lukács László tegnapi fölszólalásában, melylyel kijelentette, hogy a törvény radikális megváltoztatásától a sürgősség folytán eltekint, de a legégetőbb dolgok novelláris rendezését elodázhatatlan föladatának tekinti. Ez ígéretben az ország közvéleménye s a munkáspénztár érdekeltjei bízvást megnyugodhatnak. Az angol koronázás és a pápa. Rómából jelentik: Az Osservatore Romano jelenti, hogy a pápa György király koronázása alkalmából Granito di Belmonti volt bécsi nunciusnak mint rendkívüli követnek vezetésével rendkívüli missziót fog Londonba küldeni. Orosz kikStőépitések. Pétervárról jelentik: A duma költségvetési bizottsága kimondotta, hogy évenkint tizenöt milliót fordítson a birodalmi pénztár kikötőépitkezésekre. A hadügyminisztériumnak husz szavazattal kilenc ellen megszavazták a szükséges összeget a Balti-flotta szaporítására szolgáló négy sorhajó építésére. A birodalmi duma költségvetési bizottsága kívánatosnak mondja, hogy az 1911. évre az állampénztár hárommillióval járuljon hozzá a népoktatás költségvetéséhez, azon hétmillión kivül, amelyet a népoktatásügyi minisztérium követel. én tőletek, hogy hazahordom a pénzt ? Mi ? Hát tudjátok meg, ezentúl magam fogom elhasználni, amit keresek! De ekkor már ránevetett az utca fertőjének hazug csillogása, ekkor már könnyen keresett néhány forintot. Mert egy hatalmas társadalmi osztály óriási rétege les rá, akikre ti, jól nevelt leányok, hiába vártok, mert az igényeitek nagyobbak. Tehát, akiket nem sodornak el a gyermekkori viszontagságok, akik nagy kinnal-bajjal mégis fölserdülnek valahogy, azokra a ti apáitok, a ti fivéreitek lesznek szomjasan, azokat a prostitúció falja föl. És itt némi magyarázatot találunk annak a francia tudósnak a diagnózisára, aki nemrég a női szépség fokozatos hanyatlásáról irt. A társadalom felső rétegének asszonyai tudvalevőleg irtóznak az anyaságtól, a második, de különösen az alsó réteg női közül pedig épen azok, akik legjobban hivatva volnának a szépségtenyésztés szerepére, erkölcsüknél, helytelen nevelésüknél, de leginkább anyagi helyzetüknél fogva a szerelem vásárjára kényszerülnek, igy tehát meddőségre vannak kárhoztatva, mig a többiek képtelenek az anyaságra csenevész szervezetük miatt, vagy épenséggel nem a szépségkultusz jegyében tesznek eleget anyai rendeltetésüknek. Lehet, hogy egyedül állok e\magyarázattal, de minden legkisebb alkalom mulaszthatatlan és kellő jogcím legyen annak a megállapítására, hogy nemi életünk bődületessége irtózatos boszut állrajtunk: hogy a prostiftsm adják bérbe a városi jövedelmeket. — A javadalmi bizottság álláspontja. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi javadalmi bizottság pénteken délután öt órakor ülést tartott, amelynek legfontosabb tárgyát az az ajánlat képezte, amelyet Kárász József vállalkozó adott be a város tanácsához. A Délmagyarország annak idején megírta, hogy Kárász József ajánlatában kérte a partjövedelemnek, a helypénzszedési jognak és a fogyasztási illetéknek a bérlétét és ezért ötezer koronával többet ajánlott föl, mint amennyit ilyen címeken most a város bevesz. Az ötezer koronán kivül a vállalkozó még egyéb jövedelmeket is hajlandó biztosítani a város részére, nevezetesen fölajánlotta, hogy abból az összegből, amely a későbbi jövedelem és a mostani jövedelem kijön, esetleg mutatkozna, bizonyos — harminctól-ötvenig terjedő — százalékot ad a városnak. Hosszabb vita indult meg az ajánlat fölött. Majd mindegyik tagja a bizottságnak hozzászólt a kérdéshez és kevés kivétellel valamennyi azon a nézeten volt, hogy a mostani idő nem alkalmas arra, hogy bérbe adják a város jövedelmeit. A bizottság végül ugy határozott, hogy az ajánlatot a napirendről levette. Az ülésen Balogh Károly tanácsos elnökölt, a jegyzőkönyvet Bárkányi Zoltán dr vezette. Rajtuk kivül még Taschler Endre, Turóczy Mihály dr, Rózsa Izsó dr, Mayer Gyula, Böröcz Pál, Palócz László, Sáry János, Kiss Gyula, Obláth Lipót és Kertész Ferenc javadalmi ügyvezető voltak jelen a bizottsági ülésen. Miután az elnök üdvözölte a megjelenteket, előterjesztette a javadalmi hivatal legutóbbi évnegyedéről szóló forgalmi kimutatást. Ebből kitűnik, hogy amig az 1910. év első három hónapjában 403,671 korona volt a hivatal bevétele, addig ebben az évben a bevétel 26,356 koronáról 377,313 koronára csökkent. Ennek az oka az, hogy nagyon kevés volt a bor ós igy a fogyasztási adó és illetéknél nagy a kisebbedós. Más elmeken is jelentékeny volt a csökkenés, igy például a vágóhíd jövedelme tízezer, a filbcr jövedelme szintén tízezer koronával volt kevesebb, mint a mult év első netució tulajdonképen egy csendes, vértelen, de annál gyilkosabb forradalom, a pusztulás szédületes perspektívája. És a mostani lassú rombolás után valószínűleg hirtelen bekövetkező rohamos degenerálódás mintegy vad orkán ugy fog végigsöpörni a társadalmak fölött. Hogy aztán mi vár a degenerálódott társadalmakra ? bizonytalan. Mert vagy nem birja majd el azokat a terheket, melyeket a kultura szinte napról-napra csak fokoz, tehát össze kell roskadnia az aránytalanul fejlődő kulturája alatt és akkor egy erősebb, egy egészségesebb emberfaj nyomja el a degenerálódott rétegeket — a természetnek egy kérlelhetetlen törvényénél fogva — vagy a pusztulás romhalmazán egy uj harmónia csodavirága hajtana ? . . . Dőre ábrándozás. A kulturhistória, a népek, nemzetek története nem ezt tanitja . . . A gyermek összerakta cifra portékáját és újra megkérdezte : — Na, vesz ? Hát maga ? Még tizenkét legyezőm van. Ha kettőt vesznek, marad tlz. Ezt a szépet ni . . . — Na, itt van, nesze, fogd ! A pénzt gyorsan elkapta és átnyújtotta a legyezőt, aztán gyorsan, mint aki már sok időt fecsérelt, félretaposott cipőjében olykor furcsán oldalt lépkedve, elsietett a szemközti éjjeli mulató felé. És nekem ugy tünt, hogy a kis hernyónak szárnyai nőttek, tarka, színesen foszforeszkáló szárnyai, melyek a mulató ivlámpái alatt szétterü tek, kiszélesedtek és ott fölemelkedett velük ős egyszerre csak eltűnt, megsemmisült — elégett. gyedében. Ezzel szemben a vízvezeték bevétele nyolcezer koronával, a fürdő jövedelme egyezer koronával, a helypénz jövedelme szintén egyezer koronával emelkedett. A bizottság végül elfogadta a beterjesztett forgalmi kimutatást. Több jelentéktelen kérdés letárgyalása után sorra került Káráss József ismert ajánlata, amelyet Balogh Károly ismertetett. Az elnöklő tanácsos elmondotta, hogy ujabb időben az ország különböző nagyobb városai, igy legutóbb Budapest, Zombor, Szabadka bérbe adták ;a jövedelmeiket. Kárász József ajánlatában három városi jövedelemnek: a pártjövedelemnek, helypónzjövedelemnek és fogyasztási illetékeknek a bérletét kéri 1911. junius elsejétől 1914. december 31-ikéig. Ez a három jövedelem az utolsó esztendőben 227,606 koronát jövedelmezett és 53,000 korona személyi és dologi kiadása volt azokra a városnak. Kárász hajlandó a jövedelmek bérletéért 232,696 koronát — tehát ötezer koronával többet fizetni, a kiadásokat ellenben 50,000 koronára — tehát háromezer koronával kevesebbre — mérsékli. Fölajánlja azt is, hogyha a jövedelmek bevétele a 247,600 koronát meghaladja, a többlet után harminc, ha a 257,600 koronát eléri negyven, ha ezt az öszszeget is meghaladja, ötven százalékot fizet a városnak. A tanácsos nem tartja hátrányosnak a városra azt, hogy bérbeadja a jövedelmeit. Ebből semmiféle zaklatás, vagy visszaélés nem származnék, mert a szedendő dijak nagyságát ós az eljárást szabályrendelet irja elő, amelyhez persze a bérlőnek is ragaszkodni kell. Csak azt kifogásolja, hogy 1914-ben is bérlő szedje a bevételeket, mert akkor kiállítás lesz és jelentékenyen emelkedik a jövedelem. Rósa Izsó dr nem hajlandó a kézi kezelés rendszerét bérleti rendszerre átváltoztatni. Miért adjon a bérlő percentet a városnak? Forditsuk meg a dolgot és adjon a város » bórlőnek, vagy vállalkozónak proviziót. Obláth Lipót nem ellenzi a jövedelmek bérbeadását, azonban azt szükségesnek tartja kikötni, hogy a kiállítási esztendőt kapcsolják k' az időtartamból. Szabó Gyula nem tartja alkalmasnak az időt arra, hogy ezt a kérdést tárgyalják kéri, hogy térjenek napirendre fölötte. Palócz László azt hangoztatja, hogyha nézzük az automatikus emelkedést, az azt bizonyltjai hogy nem ötezer, hanem tizenkét-tizennégyezef koronával emelkedik évenkint a jövedelem. Balogh Károly szavai után a bizottság ug1 döntött, hogy az ajánlatot a napirendről levette. Tengerészek sztrájkja. Londonból jelentik1 A Reuter-ügynökség jelenti Newcastleböl, liogf a tengerészek sztrájkbalépésének kérdése 9 döntés felé közeledik. A sztrájk megkezdésének napiául május huszonkilencedikét emiitiki de nehéz hivatalos megerősítést kapni. Hajó' zási körökben az a vélemény uralkodik, hogf legközelebb meg fogják kisérelni fenyegetésük beváltását, a hajóforgalom beváltását. Kasics Péter nyugdija. Sok évvel ezelütf afférja volt Kasics Péter honvédelmi miniszter' tanácsosnak az akkori honvédelmi miniszterre'Ez az affér, melyből párbaj lett, csak egy$: epizódja volt annak a harcnak, melyet a rűí'l niszteri tanácsos az egész honvédelmi minist' teriummal, sőt az egész akkori politikai rezsin1' mel vivott. A rég lezárult aktákbél ma m^ csak annyi emlékezetes, hogy Kasics távozot'i a minisztériumból ós még nyugdijától is me$'\ fosztották. Kasics Péter neve most megint aktuális lett. Ugy értesülünk, hogy a Khuen-koé mány visszahelyezte a volt miniszteri tanácso* a nyugdijállományba és a mult hónapban folyósította is rendes nyugdiját. Kasics a k®' vetkezőket mondotta: — Csúnyán bánt el velem a koalíciós kormán!)' pedig ón egyike voltam azoknak, akik szivvfllj lélekkel harcoltak a nemzeti ügyért. De m"s a Khuen-kormány, ugylátszik, méltányosabb lc&'