Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-18 / 113. szám

1911 !!. évfolyam, 113. szám Csütörtök, május 18 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 t=a Korona-utca 15. szám c=j Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24— félévre . . . K 12-— negyedévre. K 6— egy hónapra R 2 — Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . R 7-— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér ? TELEFON-SZAH: Szerkesztőség 305 c=i Riadóhivatal 830 Interurbán 835 j. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Holt szervezet. A magyar aranybulla és az angol magna charta egymáshoz közel eső időben, a tizenharmadik század első felében biztosították a nemesség jogait a királyi hatalommal szemben. Legtöbbször erre való hivatkozással mutattak rá a két nemzet alkotmányának rokonságára. „Tekintsük Angliát!" — szállóigeként hangzik az ajkakról, amikor az ősi magyar alkotmány himnuszát zengik. Tény ellenben az is, hogy a mostani angol parlamentben — bár a munkásság politikai szervezkedése még rövid multu — negyvenkét munkásképviselő ül. És tény az is, hogy az angol parlamentben 1906. óta az addigi konzervatív többséget a liberális párt uralma váltotta föl. Az angol törvényhozás két háza közötti harc 1910-ben két képviselőválasztást idézett föl. Amikor 1906-ban a szabadelvűek többségre jutottak, ez a parlament törvényt alkotott az iskolának a felekezetektől való megszabadítására, az alkohol pusztításainak korlátozására, a munkások aggkori ellátására. A két előbbi törvényt a lordok leszavazták, az utóbbit elfogadása után pedig annak életbeléptetését megakasztotta az a kérdés, hogy honnan vegyék az aggkori biztosításhoz szükséges százmilliókat ? Ugyanakkor uj jövedelmi forrásokról kellett gondoskodni a tengeri haderő fejlesztése és a szociálpolitika költségeinek födözésére. Lloyd George pénzügyminiszter a nagybirtok fokozatos adójából akarta e költségeket előteremteni, a konzervatívok a hagyományos angol szabadkereskedelem elveinek megtagadásával a védővámokból. A lordok igy megtagadták a költségvetést és erre következett a házföloszlatás. A választásokon már az volt a kérdés: a lordok kormányozzák-e Angliát vagy a parlament ? Churchill kereskedelemügyi miniszter egyik beszédében a felsőházat elavult intézménynek nevezte, amely a megsemmisítő kegyelemdöfést várja, Lloyd George az 1910 decemberi választás után kijelentette, hogy a lordok vétójogát meg kell semmisíteni és — mondotta — szavamat adom, hogy meg is fogjuk semmisíteni. És e kijelentések nem maradtak üres frázisok. Az angol képviselőház keddi ülésén százhuszonegy szótöbbséggel harmadik olvasásban is elfogadta a lordok vétójoga ellen való törvényjavaslatot, amely e vétójogot minden pénzügyi kérdésben kizárja. Azt, hogy valamely kérdés pénzügyi-e, a képviselőház elnöke állapítja meg. Egyéb kérdésekben is korlátozza a javaslat a vétójogot, amennyiben minden törvényjavaslat, amelyet a lordok viszszautasitottak, két év múlva ismét a képviselőház elé terjeszthető s ha ekkor megszavazzák, abból törvény lesz a lordok hozzájárulása nélkül is. Hogy a főrendiház reformját kikerülni nem Jehet, azt maguk a lordok is érzik. Ők maguk épen most tárgyalják Landsdowne lord javaslatát, amely a mostani 700 pair (főrend) közül négyszázat töröl s amely szerint a megmaradandó háromszázból százat választanak a második kamarába mint örökös tagot, százhúszat népszavazás utján, százat a király nevez ki az alsóház pártarányának megfelelően s ezt a számot háromszázötvenre egészítené ki néhány biró, herceg és főpap. Az örökös paireknek azonban, akiknek nagyrésze igy kiesnék a főrendiházból, nem tetszik ez a javaslat és inkább elfogadnák a kormány javaslatát, amelyet most a parlament megszavazott, csak a főrendiház mai összetételének fönmaradását biztosítsák. A helyzet mindenesetre igen nehéz. Asquith miniszterelnök előtt aligha áll egyéb megoldás, mint a pair-schub, vagyis az, hogy a király annyi uj főrendet nevezzen ki, amennyi a konzervatív többség elnyomásához szükséges. A belügyi államtitkár, Churchill, a képviselőház keddi szavazása előtt, a vita bezárása után, igy szólt: Két kis fiu beszélget. Irta Molnár Ferenc. (Az egyik öt éves, a másik hat. Lenn állnak, a lépcsőházban, a lépcső alatt, ahol a gázóra van. Délután négy óra, de sötét az idő, tulaj donképen már meg is lehetne gyújtani a lámpákat. Csöndesen beszélnek a homályban.) Az egyik : Most már van hat krajcárom, de vasárnapig lesz nyolc krajcárom és majd szerdáig lesz tizenkét krajcárom. Akkor péntekig lesz husz krajcárom, mert elgyön a nagyanyám is és akkor elmegyek és megveszem a húzós repülőgépet. A máik : A húzósat ? Az egyik: Igen, mert a tolós az negyven krajcár, azt csak leányok kapják. De a fiurepülőgép az húzással megy, gumival, az csak husz. A másik: Az apádtól mér nem kérsz? Az egyik: Mer öngyilkos lett. A másik: Mi lett? Az egyik: Öngyilkos lett, de azért ügyvéd. (A másik nagyot néz.) A másik-. Hogy lett öngyilkos? Az egyik : Hát öngyilkos lett, csak ugy. Talán nem szabad neki? A másik: Mikor lett? Hiszen délben még az utcán sétált Az egyik : Igen, előbb sétált, aztán ebédeltünk, aztán lefeküdt a díványra ós aztán öngyilkos lett. Nem kérhettem tőle, de mondom, hogy elgyön a nagyanyám, az mindig ad legalább ötöt, azzal meglesz a husz és megveszem a gépet. A másik: De hát ha az apád . . . Az egyik: Mit akarsz mindig az apámmal? Mondtam, hogy mi van, hát ne macerálj. A másik: Meghalt? Az egyik: Persze, hogy meghalt. Minek nézel ugy? Minek csúfolsz? A te apád házmester és én téged sohase csúfoltalak, pedig lehetett volna, mert az én apám ügyvéd. Hiába nézel, amiért meghalt, azért ügyvéd marad és azért nagyságos ur. A másik: Mér nem mondod el? (Most nagyon egymásra néznek. Ennek a másiknak fénylik a szeme, izgatottan, kipirulva néz a barátjára. Egyre várja, hogy megszólaljon és elmondja.) Az egyik: Olyan furcsán nézel a szemeddel. A másik: Mór nem mondod el? Az egyik: Mondjam el? A másik: Mondd el. Az egyik: Én azt hiszem, azért ezt szabad elmondani. A másik: Hát persze, hogy szabad. Ha akarod, becsületszavamat adom rá, hogy örök titok és azonfelül nem szólok senkinek ós nem is mondom el. Az egyik: Hát ebédeltünk és egészen jól ebédeltünk, mert zöldborsó leves volt ós azt mondja a mamám: te, Zsiga, mér vagy olyan csöndes. Az a te Zsiga, az az én apám, de csak az anyám mondja: te Zsiga, a kliensek mondják: ügyvéd ur és a te apád mondja: nagyságos ur az első emeletről. A másik: Nem is mindig mondja: nagyságos ur, mert azt is mondja: kérem. Mit csúfolsz avval, hogy az apám azt mondja: nagyságos ur. Az egyik: Nem is csúfollak, csak félek, hogy most azt fogod mondani, hogy mert az: apám meghalt, most már mink is szegények vagyunk, mint tik. Azért mink nagyságos vagyunk. A másik : Nem is igaz. Az egyik: De igaz. A másik: Nem. Az egyik: De. (Szünet.) A másik: Hát aztán hogy volt? Az egyik: Hát aztán ugy volt, hogy az: anyám megint kérdezte : te, Zsiga, fáj a fejed ? Meg azt kérdezte: te Zsiga,, minek nézed folyton a gyereket? Már mint a gyereket, ez én vagyok, mert nálunk nincs több gyerek. Azór is, látod, nem leszünk szegények, mert mi gazdagok vagyunk, mert nálunk csak egy gyerek van. Ha szegények, volnánk, akkor nálunk hat gyerek volna. A másik: Nálunk csak négy van. Az egyik: Hát nem is vagytok nagyon szegények, csak szegények. Mert ti csak negyedpózt kaptok, meg szemétpézt kaptok, de mink ügyvédpózt kapunk a bíróságtól. A másik: Hát aztán hogy volt?