Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-04 / 101. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 4 szegedi fakereskedő kocsisa, Szeles Károly két lovat hajtott, gyalogosan s a lovak neki mentek a drótnak. Rögtön elesett mind a két ló, mind a kocsis, de szerencsére a telefondrót elszakadt s az összeköttetés megszűnt. Igy aztán baj nem történhetett. Az esőzés, ugylátszik, tartós. Időnként szerdán is zuhogott, neha-néha megszűnt. Az eget koromsötét felhők borították s villámok sűrűn cikkáztak s erős menydörgés volt. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Április 4, csütörtök „ 5. pénntek 6, szombat 7, vasárnap Bábjáték. Vígjáték. (Páratlan V3-°s bérlet.) Medgyasszay Vilma kabaréestélye és Robin orvos. Vígjáték. (Bérletszünet.) Medgyasszay Vilma fölléptével Az elvált asszony. (Bérletsziinet.) d u. A bor. (Falusi történet.) este Délibáb. Operett. (Békefipár búcsúja. Páros jt-o& bérlet. Bábjáték. Pierre Wolf négy fölvonásos vígjátéka. Szerdán este mutatták be a szegedi színházban. A ma este bemutatott vígjátéknak irója, Pierre Wolf, gondolkodásában, Írásának módjában ós eszközeiben, a kigondolás ós mesemegépités tehnikájában és művészetében, a finomabb, jobb, esztótikusabb ós differenciálódottabb színpadi irók közül való. Eseménnyé és pedig örvendetes eseményé avatja ez a Bábjáték-n&k a szegedi színpadra való bevonulását. Volt ezenkívül a mai estnek még egy eseménye, ami helyi érdekű, de vagy talán épen azért azután sem illik pontot tenni anélkül, hogy meg ne álljunk mellette néhány pillanatra. Kende Paulát búcsúztatta ma a búcsúzók sorában a lelkes szegedi közönség sok virággal, szeretettel, tapssal. Kende a drámai színésznők javából való, valahogy Lear király szerint: izrőlizre színésznő. Színjátszása tehetségen épül föl és pillérei szorgalom, lelkesedés és föltétlen lelkiismeret. Az uj rezsim talányokban utazó főnökének ő sem kellett és most Fodor Ella után tőle búcsúznak annak a veszteségnek megsejtésével, ami távozásuk nyomán jár. A Bábjáték meséje, sőt alapgondolata sem uj. Régi filozófia, hogy csak bábok vagyunk, a sok sírásunkkal, kacajunkkal, törtetésünkkel, letörésünkkel, tragédiánkkal és bohózatainkkal telitett élet csak játék, amelyben jobbra-balra ráncigál bennünket az a bizonyos láthatatlan és ismeretlen Ekszcellenciás, akitől jó mindnyájan szívesen vesszük, ha keresztapánknak csap föl. Régi témája a meséknek is, hogy a férj nem szereti a feleséget, aki ekkor szívesen látja másoknak a széptevését, mire a férj féltékenysége és — sajátságos — vele a jó esze föléled és — még sajátságosabb — beleszeret a feleségébe. Ezt a magot lehet csűrni jobbra is, balra is. Ugy valahogy vagyunk vele, hogy ha akarom vemhes, ha akarom, nem. De minden egyébnek, ami a darabban van, akad már jogos és törvényes tulajdonosa ós az kizárólag Pierre Wolf. Az ő nyúlánk, szubtilis egyénisége áll a háttérben, amikor mindennek, a mesétől a filozofiáig a drámaiságát kutatjuk és találjuk meg, amikor a nagy finomságok derűs melegén fölmelegszünk, amikor ötlet ötletet hajszol egy elbukás vagy csak megcsuszás nélkül. Az előadás sok kvalitást mutatott, kár, hogy sokat csak sejtetett. Kende Paula igazán szépen játszott, kifogástalanul. Oly édesen pörgött a nyelve, hogy legkevésbé sem féltjük az urát. De Monclars Rogi márkit a — nyelvétől. Az első felvonás után imponálóan szép ünneplésben volt része. Virágeső közben a nézőtérről gyöngyvirágcsokrokat dobáltak hozzá a színpadra, közben tömérdek csokrot, ajándékot adtak föl az orseszterből. Ugy az első, mint a többi fölvonás után számtalanszor hivta hatalmas taps a lámpák elé. A nők közül még Fodor Ella, Tóvölgyi Margit ós Szűcs Irén játszottak méltó sikerrel és ambicióval. Lugossy sokszor egészséges hangokat hallat, de nagyon gyakran „elejti" a szerepét. Csiky, Pesti, Nagy, Oláh, Baróthy és Mihó legtöbbnyire jók voltak. A rendezés nem a legkorrektebbek közül való, a díszletek nem hogy áldozatkészségre, de még találékonyságra sem mutattak. * A Bőkcfi-pár elbucsuzása. Makó Lajos régi gárdájának két főerőssége, Békefi Lajos és B. Koppán Margit szintén azok között vannak, akiktől a szinházbajáró közönség bucsut venni kénytelen. A kötelességtudó és ambiciózus sziszinészembereknek mintaképei voltak ők és a szegedi színház jövendő igazgatója mégis elkövette azt a könnyelműséget a színházzal szemben, hogy az operettelőadások sikkerrevivőit, nem látta szükségesnek megtartani. A szegedi közönség dokumentálni akarja azt a mély sajnálkozást, amelyet kedveltjeinek távoztával érez, amiért impozáns ünneplésben fogja őket részesíteni. Jövő héten, csütörtökön a Cigányszerelem-ben búcsúzik a jeles müvészpár ós egy, a közönség köréből alakult bizottság már javában munkálkodik a tervbevett ováció előkészítésén. Fényes ós meleg est keretében mond istenhozzádot a derék Békefii-pár hálás publikuma, reméljük azonban, hogy három év múlva — talán egy más rezsim alatt — lesz alkalmunk őket viszontláthatni. * Medgyasszay Vilma vendégjátékai. Medgyasszay Vilma pénteki szereplése két részből áll. Az első rész műsora a következő: Gáláns ünnepség (Babits — Szirmai), Gyermekjáték (Szép — Nádor), Tavaszi dal (Szép — Reinitz), A kés (Népballada — Szirmai), A gunár (Népballada — Nádor), Csűri Sári (Szép — Jakobi). Ezután kerül szinre Robin orvos, az egyfölvonásos vígjáték, majd Medgyesszay műsorának második része következik: Ha a levelek lehullnak (Szép — Reinitz), Szerelem ós házasság (Heltai — Szirmai), A zarándok (Gábor — Szirmai), A testőr (Gábor — Szirmai), A Gerbruban (Gábor — Szirmai), A rapport (Szép — Szirmai). Szombaton Az elvált asszony-ban Gondát játsza a vendégmüvósznő. * Török Irma esküvője. Török Irma, a Nemzeti Színház kiváló művésznője május hatodikán, szombaton, déli tizenkét órakor tartja esküvőjót a fővárosi eskü-téri főplébániatemplomban karancsberónyi Berényi János Leó gróffal. A művésznő, aki a Nemzeti Színháztól hosszabb szabadságot kapott, utoljára pénteken lép föl, Ophóliát fogja játszani Hamletben. Müvósztársai ezen az estén ünneplésben fogják részesíteni. * Bíró és Medgyasszay Makón. Makóról jelentik, hogy tegnap este Biró Lajos és Medgyasszay Vilma vendégszerepeltek és forró, zajos sikerű estét adtak. A kereskedők egyesületének nagytermében léptek Makó intelligens közönsége előtt. Biró Lajos konferaneeja vezette be az estét, majd Medgyasszay Vilma adott elő énekszámokat, kabaródalokat. A kitűnő diva énekszámait Nádor Mihály, a Nagy Endre-kabaré karmestere kisérte zongorán. A hitbizomány. A képviselőház tegnapi ülésén Baross János Kossuth-párti képviselő tudvalevőleg indítványt tett a hitbizomány-alapitási jognak a középbirtokra való kiterjesztéséről. Erre az indítványra a Justh-párt azzal felel, hogy a Ház csütörtöki ülésén Papp Elek a legöregebb függetlenségi képviselő indítványt terjeszt elő a hitbizományok eltörléséről, vagy legalább is korlátozásáról. A folyosón a Justhpártiak hevesen kikeltek az ellen, hogy Baross a függetlenségi párt hagyományaival szembehelyezkedve, a kötött birtok rendszerét még inkább ki akarja terjeszteni. Justh Gyula azt adta elő, hogy 1867 óta 1895-ig több hitbizományi alapítottak, mint 67 előtt s ezt a folyamatot nem elősegíteni, hanem megszüntetni, vagy legalább is korlátozni kell. Kőmüvesinas leány. — Intervju Vezér Karolinnal. — (Saját tudósítónktól.) A mult hetekben az egyik képes heti folyóirat közölt egy leányarcképet s alája ez volt irva: — Vezér Karolin, az első nó'i kőmüvesinas. A tizenhat éves leány beállt kőmüvesmestersóget tanulni, az egyik szegedi építőmesternél tanul, fölszabadul, akárha fiu volna. Ez az intelligens szegedi urileány egy postatiszt árvája. Merész elhatározással tépett szét sok száz éves előítéletet Vezér Karolin akkor, amikor beállott iparosinasnak. Kőművesnek. Jelenleg egyik szegedi nagy építési vállalatnak az alkalmazottja és annak rendje, módja szerint be van jelentve az ipartestületnél, mint kőmivesinas. S az elkövetkező hetekben, mikor teljes erővel indul meg az építkezés, a bátorszivü urileány ott fog dolgozni a falon, keveri a maltert ós hordja a téglát a többi inasgyerekekkel együtt. Vezér Karolin egyik újságíró előtt elbeszélte, hogy mint lett kőmivesinassá. — Tizenhatesztendős vagyok és négy polgári iskolát végeztem — kezdette. — Az atyám, Vezér János, néhány évvel ezelőtt postatiszt volt Szegeden. Mig az apám élt, elég jó módban élt a családunk. Az édesapára azonban három évvel ezelőtt meghalt és akkor magunkra maradtunk a beteges édesanyámmal és hét, nálamnál fiatalabb testvéremmel. Rövid három esztendő óta sok küzdésen, nyomorúságon mentünk át. Az anyám és én tartottuk el a családot. A varrás azonban igy kettesben nagyon szaporátlan foglalkozás. Azonkívül semmi jövőre sem nyújt kilátást. Amint az ember megöregszik, olyan mértékben fogy az ereje, az energiája is. Elhatároztam tehát magamban, hogy valami olyan pályára lépek, ahol számot tarthatok arra, hogy valaha még önálló ember lehet belőlem és tisztességes megélhetést tudok nemcsak magamnak, de a testvéreimnek is szerezni. A szegedi lapokban. megjelent egy rövid kis hirdetés. Egy építész cég, ahol most vagyok, keresett a vállalathoz kömivesinasokat. Én nem haboztam. A kivánt előképzettség — négy polgári — meg volt, a jelzett időben tehát eljöttem ide jelentkezni. Bizony egy kicsit dobogott a szivem. Az előszobában velem együtt marcona fiuk állottak, akik gúnyosan néztek rajtam végig, amint megtudták, hogy mit akarok. A mérnök ur azonban nem nevetett ki. Nagyon is komolyan kérdezgetett tőlem mindenfélét ós mikor látta, hogy az elhatározásom szilárd és megmásíthatatlan, fölvett. Azóta már meg is kötöttük a szerződést ós ón be vagyok jelentve az iparegyesületbe, mint kőmives inas. Még ugyan benn dolgozok az irodában, rajzolgatok, de a jövő héten már kimegyek a falra. Hála istennek erős, egészséges szervezetem van, amit a munka csak edzeni fog. Ami pedig a férfi munkásokat illeti, hát eleinte — ezt az építész urnák köszönhetem — öregebb munkások közé fogok kerülni, akik ahelyett, hogy kigúnyolnának, majd jóakaratú tanácsokkal ós útbaigazításokkal fognak ellátni. — Mit csinál majd, ha fölszabadul. — Hát akkor kőmivessegéd leszek, ópenugy, mint a férfiak. — És számit arra, hogy igy többet fog keresni, mint a varással? — Természetesen. Hiszen nem maradok mindig segéd. Majd lesz belőlem még épitési vállalkozó is. , — Engem az élet kónyszeritett erre az útra. És meg is maradok, ki is tartok ezen az utón, amelyen épenugy boldogulhatnak a nők is, mint a férfiak, — fejezte be az intervjut a leány: az első női kőmives.