Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-13 / 109. szám

10 1911 II. évfolyam, 107. szám Csütörtök, május 13 rés Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ? m„i Korona-utca 15. szám c=i SM szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám cm ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6-— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN 7 TELEFON-SZÁM; egész évre . R 28 — télévre . . . R 14-— | Szerkesztőség 305 cm Riadóhivatal 836 negyedévre . R V— egy hónapra R 2*40 interurbán 835 Egyes szám ára 10 fillér J, Budapesti szerkesztőség telefan-száma 128—12 Jen beto' jele" Lel I H>' HETI Ári* KÉÉI irá* up" ,0-VS* n' . )] EF ESI POWJ ű FOLW M'O« szfl ENST Me»| ÓZS* ifi S m K A ésA il)ó( ŐRÁ* Ári BÉR rí4 Járadékaink árfolyama. A koronajáradék árfolyama tulajdonién az állam hitelének képe. Nem futatja ugyanazt, hogy mennyi hitelt ^'dérnél egy állam, ha egész vagyoni a.' apotát és fizetési képességét mérlegelek! de mutatja azt, hogy a valóságban mmő hitele van s hogy minő föltételek fellett kap kölcsönt, íia kölcsönt akar Iülvenni. Az állami járadék árfolyamáak magassága nem hiúsági kérdés, a;hem a legigazibb anyagi érdek ^'"den állam számára. Mert minden "lesön fölvételénél az ár, amelyet a . bocsátandó járadékainkért kapunk, a wadékok árfolyama után ingadozik. a tehát alacsony az árfolyam, tőkében ""yit vesztünk, hogy a névlegesen százalékos kamatozás tényleg "kkal magasabb, sőt, mint a legutóbbi ^zázmilliós kölcsön fölvétele bízottja, a magyar állam ma már kedvez°tlenebb föltételek mellett és drágább olcsönt kap, mint nagykereskedőink ts iparosaink. árf a terv tehát, hogy járadékunk '°lyamát emeljük, nagyon mélyen vág ami gazdasági életünkbe, nagyon haas és nagyon dicsérendő. Mert ha meggondoljuk, hogy a négy százalékos koronajáradékaink árfolyama kilencvenegy körül áll, mig a három és fél százalékos olasz járadék árfolyama négy százalékos kamatozásra átszámítva száztíz, akkor meg kell döbbennünk, hogy öt-hat év alatt mennyire csökkent a világ előtt a magyar állam hitele. Ott tartunk már, hogy alig egy hajszál választ el bennünket attól, hogy a világ szemében, legalább ami anyagi erőnket illeti, teljesen egy balkán-állam színvonalára süllyedjünk. Mert ha igaz is, hogy négy évtizeddel ezelőtt még oly csekély volt Magyarország állami hitele, hogy Kerkápoly pénzügyminiszter csak ugy tudott 150 milliós hétszázalékos kölcsönt kapni, hogy biztosítékul az állam összes ingatlan vagyonát le kellett kötnie, mig ma legalább ettől a megszégyenítő föltételtől megszabadultunk, azért állami hitelünk szempontjából az is beteg állapot, ha másfélmilliárdos költségvetés mellett a koronajáradék árfolyama 91 százalékra sülyedt, békés időkben, mikor gazdasági krízisek sem fenyegetnek. A járadékok árfolyamának állandó csökkenése nemcsak nálunk tapasztalható, hanem a külföld gazdag országaiban is. Az angol, a francia, a német, az osztrák kormánynak egyaránt gondot okoz. És nem is mi vagyunk az elsők, akik a járadék árfolyamának mesterséges emelését elsőrangú fontosságú föladatnak tartjuk. Angliában Gladstone óta, Franciaországban Rouvier óta dolgoznak ezen a kormányok s részint ugy akarják a célt elérni, hogy a járadék formájában fönnálló állami eladósodást visszafizetésekkel csökkentik, részint pedig ugy, hogy a járadék kamatlábát emelik porosz mintára. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyik mód sem megfelelő. Németországban néhány héttel ezelőtt ugy akartak segíteni a bajon, hogy a kormányt kényszeríteni akarták, ne engedjen többé külföldi kölcsönt fölvenni a német piacon, hogy igy a német tőke a hazai járadékokban legyen kénytelen elhelyezést keresni s ezáltal a német járadékok árfolyama emelkedjék. A biztosító társaságokat és alapítványokat is arra akarják kényszeríteni, hogy tőkéiket állami járadékokban helyezzék el. Ily módon a szabad piacon rendelkezésre álló járadékmeny-A A Becstelenek. Irta Elise. IVAnf/e. gelj Sepb Roland ügyvéd ur egy szép regtJPí-ában, ami alatt pontosan kilenc érnómi melankóliával, de habozás nélkül üapk'laPitotta, hogy a negyvenedik születésiek eh igen, hogy épen ma van keU}<]j e£yyen esztendeje annak a napnak, ki is, an, !lalan ép 6 Percben annak az órának Iák r' mint Ivry külvárosában monda(éijy a kis Joseph Roland meglátta isten űeií, naPvilagát. Negyven esztendeje! Még ar>nv"a • nem 1S a kezdete, de Deuj ..bizonyos, hogy a kezdet vége. Még Wyj pett át az öreg kor határán, de elkacy. a az ifjúság mesgyéjét. Még szivesen ker„R1 a Madeleine templom padjain csino^ül az esküvőre összegyűlt násznép le$n s ieányaira, de észrevette, hogy azok a ha taiá?mek mar nem az ^ szemeit keresik, föl la'koznak is tekinteteik, nem ragyog he g '"azokéban az a hamiskás, vágyakozó, tapa'Glt,ármes csillogás, melyet oly gyakran elhalt, azelőtt, régebben, tíz-tizenöt év Okosahkb nem volfc iángész, de viszont sokkal Hagjn Aolt, semhogy annak tartotta volna Sett ügyvédi irodája elég jól jövedelmeH6tll' a büntető ügyeket nem szerette, mert heS2(Jolt becsvágyó s nem iparkodott védő^ivp K feltűnést keresni; arra sem volt a ne '. h°gy a lapokba minduntalan fölvétesse feklá3 a törvényszéki rovatban szereplő e> tiSlleyvédek közé5 me£ aztán' valljuk hoZn«ta, hogy a bünügyek nem sok pénzt WK a konyhára, bünügyekben ritkán akad yezett zsiros pör. Azért Roland ur inkább a polgári pöröket kultiválta, néhány nagy céget képviselt, három-négy segéddel dolgozott, ügyvédjelöltekkel és a derék írnokkal, Marcel Dnrand úrral, egykori iskolatársával, aki rossz tanuló létére mégis elvégezte a középiskolát, de tovább haladni nem tudott s most ott körmölgetett Joseph irodájában, száznegyven frank havi fizetésért s némi mellékjövedelemért, amelyben süriin szerepeltek azok a kis kocsipénzek, amelyeket Marcel sohasem adott ki, mert gyalog járt, de amelyeket mindig fölszámított s a jó Joseph észrevétel nélkül ki is fizetett. Mert Joseph jó ember volt, jószivü, jótékony. A jó szive volt az oka, hogy kis szerelmi viszonyaitól mindig nagy nehézséggel és sok anyagi áldozattal tudott szabadulni. Most is, mialatt lassan öltözködött s a tünő ifjúságra gondolva, kezdett a házasság eszméjével komolyabban foglalkozni, most is rögtön Marié jutott az eszébe, a kis Marié Beaulieu, akivel már kerek három esztendőt töltött zavartalan, meleg együttesben. Igen, igen, gondolta magában, meg kell házasodnom, de mit csináljak Mariéval ? Nagyon fog neki fájni a válás, tudom. És azon vette magát észre, hogy nem is a házasság jövendő képeire szálltak fantáziája elkalandozásai, hanem a Beaulieu Máriával töltött szép idők emlékeit idézte maga elé. De Joseph határozott természetű volt, nem is szokott habozni, csak épen — mint mondtuk — a liaisonok megszakításánál. Felöltözködött, kiment az utcára, a Boulevard des Italiens elegáns népe sürgött-forgott, a kirakatok ragyogtak és Joseph ur kedvtelve j nézegetett beléjük; egy-egy pillantást vetve a tükörüvegeken megjelenő képmására. A törvényszék felé tartott, mikor, épen a Madeleine előtt, szembe jött vele egy pár, amelyben habozás nélkül fölismerte Mariét és Marcel Durand-t. — Hát ti hogy kerültök össze? — A törvényszék előtt haladtam el, — szólt Marié, az ő édes csicsergésével, — mikor szinte elgázolt ez az ur, olyan rohanva jött ki a kapun. Elakart szaladni, de én megfogtam Marcel urat s kényszeritettem, hogy kisérjen el. — Marcel, Marcel! — szólt Joseph ur jókedvűen, te el akarod csábítani tőlem az ón. Mariemat. Marcel szemérmetesen elpirult, mentegette magát, ő a Fromont Charles pör iratait másolta bent s mikor sietve kijött a kapun., épen a kisasszony ... — Jó, jó, a dolog gyanús, nagyon gyanús,, kedves Marcel. De különben igazad van, Marié csinos leány ós korunkat nézve, épen ugy illenék hozzád, mint énhozzám. — De kérlek, kórlek. Joseph ur azonban megállt ez ötletnél s mikor Marcel tovább ment, egész bizalommal fordult Mariéhoz: — Lásd Marié, te nőül is mehetnél Marcelhoz. Jó fiu, derék fiu, szépen keres és ón nem is akarok fukarkodni a hozománynyal. Hiszen tudod, meg kell házasodnom, anyám tegnap is azt irta Lyonból . . . Marié kissé elsápadt, de aztán nyugodtan felelte: — Ha gondolod, Joseph . . . Roland ur behivta Marcelt a szobájába s rövid negyedóra után végleg és tisztára eL—