Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-12 / 108. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 május 12 kormány ezt u dolgot nem nézheti tovább tétlenül. Neki országos szempontokra kell ügyelni, előtte nem nyom semmi más a latban, csak a közérdek, amelyen száz meg száz anyagi és morális sárelem esik minden nappal, amely anélkül vesz el, hogy a megszavazott évi költségvetést tető alá hozná a képviselőház. Közérdek tehát, hogy a kormány megtoldja a tanácskozásra szánt időt azzal az egy órával, amely siettető eszköz a házszabályok értelme szerint rendelkezésére áll. Külön v/asutügyi minisztérium. — Kettészakítják a kereskedelmi tárcát. — (Saját tudŐ8Ítónktól.) Nem uj terv, hogy a kereskedelmi minisztériumot ketté kell osztani. Számtalanszor fölmerült, de mindannyiszor elaludt Elaltatta a személyi hiúság, amely mindig visszatartotta a hatalmon lévő minisztert attól, hogy miniszteri hatáskörének megcsonkításába beleegyezzék. Legutóbb a koalíciós kormány megalakulásakor volt róla szó, amikor Batthyány Tivadar gróf nem fogadta el a neki fölajánlott fiumei kormányzóságot ós Wekerle ugy akarta megoldani a kórdóst, hogy a kereskedelmi minisztérium kettéosztásával a vasutflgyi, illetve közlekedésügyi minisztériumot szánta Batthyány Tivadar grófnak. Azonban Kossuth Ferenc nem volt hajlandó a kettéosztásba beleegyezni ós igy a terv meghiúsult. Nem is merült föl azóta. Hieronymi Károly halála után azonban nyomban arról volt szó, hogy szótbontják a minisztériumot és nem kisebb tényező, mint maga a király kívánta a minisztérium kettéosztását, amit rohan és föléhajol. Hallgatja a szívverését. Föláll és megdöbbent kézmozdulatot tesz az asszony felé. Az asszony odalép, szemöldei megvonaglanak, szenvedélyesen magához öleli az ifjút ós lábával gőgösen ura holttestére lép. , 4. A kigúnyolt halott. Ravatal. A térj kiterítve. Az asszony kezében rózsákból kötött koszorú. Az ifjú belép. Az asszony nyugodtan megcsókolja és odaadja neki a koszorút, az egyik rózsát mutatja neki. Az ifjú közelebbről megnézi a rózsát. Óriási rózsa. Szirmára szabályos betűkkel kipontozva ez a szó: „Utállak". Az ifjú megdöbbenve ejti ki kezéből a koszorút. Az asszony megvetően végigméri, fölveszi a koszorút és odateszi a halott keblére. Csúfolódó mozdulatot tesz a ravatal felé, megfordul és újra megcsókolja az ifjút. * 5. A temetőben. Nyitott sir. Leeresztik a koporsót. Az asszony az ifjú karjára támaszkodva áll a sirnál. Nem törődik a körülállókkai. Büszkén hátat fordít nekik. Behantolják a sirt. A pap távozik, a gyászolók oszladoznak. Az asszony keresgélni kezd a koszorúk között. Az ifjú vissza akarja tartani, de hasztalan. Az asszony kezébe veszi a saját koszorúját. A vásznon: nagy koszorú, szalagján fénylő betűkkel: „Imádott férjemnek." A koszorú közepén nőni kezd egy rózsa, már eltakarja * koszorút, rajta a szó: „Utállak." Az asszony a fejfára akasztja a koszorúját. Karonfogja az ifjút és sietve távoznak. Sirok között vezet az ut A kapunál kocsira ölnek, a kocsi megindul. • sem Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, sem pedig Lukács László nem elleneztek. A kettéosztás szem előtt tartásával történt meg aztán a megcsonkított kereskedelmi tárca fölajánlása. Mint pozitív tényt jelenthetjük, hogy Khuen gróf elsősorban Tisza István grófnak ajánlotta föl a kereskedelmi tárcát, aki azonban kijelentette, hogy csak az esetben vállalta volna a tárcát, ha a közlekedési ügyeket is a hatáskörében hagyták volna. Nem fogja ugyan ellenezni a minisztérium törvényhozási uton történendő kettéválasztását, azonban ő maga nem hajlandó ilyen körülmények között a tárcát elvállalni. Most aztán az a terv, hogy — az újonnan szervezendő közlekedési minisztérium vezetésével őfelsége aktiv tábornokot fog megbízni. A király, mint osztrák császár szintén tábornokot nevezett ki vasutűgyi miniszterré, mikor Ausztriában kettéválasztották a minisztériumot és fölállították a vasutűgyi minisztériumot. Csak később, a pártviszonyok alakulása folytán tért el ettől az álláspontjától. Most azonban, különösen a boszniai okkupáció idejében szerzett tapasztalatok után, katonai vezetőt óhajt a közlekedésügy élén látni és ezért előbb nálunk, a legelső változás alkalmával pedig Ausztriában is egy aktiv tábornok lesz a közlekedési miniszter, akinek kiválasztása természetesen a király dolga lesz. E terv végrehajtása érdekében volt szükséges Lukács László ideiglenes megbízatása. Az ő föladata lesz, hogy mint provizórikus miniszter kettéválassza a minisztériumot, ami egy végleges miniszter kinevezése esetén alig lett volna keresztülvihető. 6. A szegény temetőőr. Nyomorúságos szoba. Görnyedt járású, egyenruhás ember, sápadt asszony, hat apró gyerek. A legkisebb pólyában, az asszony karján, a legidősebb egy rongyos szoknyáju, vézna, kis leány. Az asszony nyitott tenyerét az ura elé tartja. Pénzt kér. A férfi szomorúan mutatja üres zsebeit. Az asszony sírva az asztalra borul. A temetőőr megsimogatja az asszonyt, azután egy kis kosarat akaszt a kis leány karjára, nagy ollót vesz a kezébe és kifelé indul. A kis leány követi. Kilépnek az ajtón. Elindulnak, befelé a temetőben. Sirok között vezet az ut, esteledik, kékes világítás. A temetőőr görnyedt támolygással cammog, a kis leány rojtos, vékony vállkendőjét elkapdossa a szél. Ágak hajladoznak. A temetőőr megáll egy sirnál. Friss sir. Koszorúkkal borítva. A temetőőr lehajol a koszorúkhoz, vizsgálgatja őket, válogat a virágok között. Működni kezd az olló, a legszebb szál virágokat levagdossa a koszorúkról. A virágok odakerülnek a kis leány kosarába. Újra elindulnak. Sirok között visz megint az ut. Agak hajladoznak, bokrok meglendülnek. a kis leány vállkendőjét meglengeti a szél. Megállnak egy sirnáL Uj virágok kerülnek a kis leány kosarába. A kosár tele van. Visszafelé indulnak. Sirok kőzött, fehér keresztek villannak föl a holdfényben és a kis leány vállkendőjét erősen húzza a szél. A temető kapujánál. A temetőőr megcsókolja a kis leányt, az nekiindul az útnak. A temetőőr bezárja a lándzsáshegyö kaput. A Anarkia Mexikóban. — A lázadók előnyomulása. — (Saját tudósítónktól.) Északi Mexikó egyik legfontosabb stratégiai pontját, az amerikai határ mentén fekvő Juarez várost a fölkelő csapatok bevették. Juarez elesett és a fölkelők győzelmesen vonultak be a kaliforniai Pia Juanába is, amelyet szintén fölgyújtottak. Ezek az események teljesen jellemzik azokat a zűrzavaros, az anarkiával határos állapotokat, amelyek Mexikó nyugalmát földúlták, gazdaságát tönkretették és fejlődését, amelyet Porfirio Diaz vaskezü uralma olyan hatalmas erővel lenditett föl, évtizedekre vetették vissza. Ma nincs kormányzó hatalom a mexikói Egyesült Államokban; a kormánycsapatok folytonos vereségei az elnöki kormány tehetetlenségét és gyöngeségét mutatják, Francisco Madero pedig, a fölkelők vezére nem ura többé seregeinek, amelyek pusztitva, rabolva és gyújtogatva vonulnak végig az országon. Ilyen állapotok mellett érthető, hogy nincs, aki a békéről tárgyaljon és nincs, aki parancsolni tudjon a szervezetlen és fegyelmezetlen lázadóknak. Ma csak egy hatalom van már, amely gátat tudna vetni az anarchiának: az északamerikai Egyesült-Államok, amelynek a koncentrált csapatai New-Mexikó határán, El-Pasoban várják a parancsot a fegyveres beavatkozásra. Ez a parancs azonban még késik; ugylátszik, Washingtonban még nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy Steewer ezredes átlépje a mexikói határt. Kétségtelen azonban, hogy az amerikai közvélemény máris követeli az intervenciót és épen ebből a szempontból lehet súlyos konzekvenciáju Juarez eleste. A pusztítás átcsap amerikai területre is és érthető less, ha az Unió nem tűri tovább, hogy határvárosának a biztonságát állandóan veszélyeztessék a szomszédos harcok. A mexikói harcokról ma ezek a táviratok érkeztek: El-Pazo, május 10. Az Associated Press jelenti, hogy a forradalmárok Juarez elfoglalása után sokakat foglyul ejtettek. Navarro, a kormánycsapatok vezére, katonáival délre menekült és a lázadók üldözik. kapu előtt az örökmécsest himbálja, lobogtatja a szél. * 7. Egy vigasztalan özvegy. Ragyogó szeparé. Frakkos pincérek. Pezsgős üvegekkel megrakott asztal. Cigány muzsikál. Az özvegy kivágott ruhában, egyik kezében pezsgőspohár, másikkal az ifjút öleli. A poharat a tükörbe vágja. A cigány muzsikál. Nyilik a szeparéajtó. Rongyos kis leány lép be. A karján virágkosár. Rettegve lép. Egy pincér már ki akarja lökni, de az aszszony magához inti a leányt. Az asztalra önti a kosárból mind a virágot. Az ifjú nagy papirbankót ad a kis leánynak. A kis leány megcsókolja az asszony kezét és ugrálva távozik az ajtón. * 8. .4 nemezis. A cigány muzsikál. Az asszony belemarkol a virágokba, fölemel egy rózsát ós szagolni akarja. Keze egyszerre megmerevedik, feje előrehajol, szemei kidüllednek, amint kétségbeesve a rózsára bámul. A vásznon: óriásira nagyított rózsa, szirmán tisztán, olvashatóan, villogó, fenyegető betűkkel kipontozva egy szó: „Utállak". Az asszony arca halálsápadt, el akarja taszítani magától a rózsát, másik kezével görcsösen kapkod a levegőbe, teste vad kigyóvonalba görbül, fölemelkedik a levegőbe, azután élettelenül hull vissza. Az ifjú kétségbeesve kap a rózsa után, rámered, az arca halálsápadt lesz, odahajol az asszonyhoz, hallgatózik, fölegyenesedik ós iszonyattal hátrál tőle. A cigányok ós a pincérek rémülten állanak. * Világosság. Vége.