Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-12 / 108. szám

Iwam lOA «Tám Péntek, május 12 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24-— félévre . . . K 12negyedévre. R 6"— egy hónapra R V Egyes szám ára 10 BUér ELŐFIZETÉS! AR VIDÍREN ; TELEFON-SZAH: h •>%•— télévre . . R ' j fi: Szerkesztősig 305 a Kiadóhivatal 836 Ty£t: R S- egy hónapra R %4 I—S35 • Egyes szám ára 10 fillér Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Sok beszédre — több időt. Szükségessé vált, hogy a képviselőház ülései egy órával meghosszabbíttassanak, E rendszabálynak, mely a házszabályból folyik, nincs semmi támadó jellege. Nem az a célja, hogy technikai eszközökkel szűkebb mederbe szorítsa a szólásszabadságot: ellenkezőleg az, hogy még több időt biztosítson az ellenzéki pártok szónokainak, eszméiket kifejteni. Az utolsó pár hónap alatt több ízben hallottuk a tulhosszu költségvetési vita elitélését. Nemcsak a többség gondolkozik igy, hanem az ellenzéki képviselők közül is sokan. Ha nagy külföldi nemzetek politikusai kutatnák az okát Magyarország elmaradásának, egyik okául bizonyára megemlítenék, hogy a parlamenti garat szünetlenül jár s mégis keveset őröl. Hatvan hét óta alig végzett el a képviselőház költségvetést a maga idejében. Sejtelme sincs róla az embereknek, mekkora anyagi és erkölcsi kár háramlott abból az országra, hogy örökös költségvetési fölhatalmazásokkal kellett élni s hogy rendes időben megszavazott költségvetés hiányában mily sok hasznos kezdeményezés, beruházás, üdvös vállalkozás, életrevaló idea rekedt meg és fagyott be, mondhatatlan kárára közéletünk energikusabb, gyorsabb tempójának. Alig Y£*4*ídaki a képviselőházban, aki a v^gt&éíküuSés mindig egyforma költsf&vetŐsi viták terméketlen homoksivatagában örömét lelné. Sok helyről fölmerült a szándék a terjengős költségvetési vitáknak határt szabni. Ugy tudjuk, a koalíció idejében maga az elnökség is foglalkozott efajta gondolatokkal. S mégis, mit látunk? A költségvetési viták hosszadalmasságát minden párton unják, de mindenfelől táplálják. Elméletben valamennyi párt ellene van, de gyakorlatban az összes ellenzéki pártok bőségesen szolgáltatják a hosszubeszédü szónokokat. íme, a földmivelésügyi vita is hetek óta folyik. A parlamenti élet alapos ismerői azt remélték, hogy a nagy beszélő készség majd megcsappan a miniszter beszéde után. A miniszter beszélt, még pedig ugy, hogy az egész képviselőházat meghódította avval, amit mondott s avval a közvetlenséggel, ahogyan mondotta. Dicsérik terveit minden részről; innen is, onnan is virágokat dobálnak felé. Ám a szóáradat nem szűnik, bár semmit sem tett és mondott, ami az ellenzék harci kedvét lokozhatná. Némelyek szerint rendszer van ebben az eljárásban. Lappangó időfogyasztó szándék. Észrevétlenül és megerőltetés nélkül abban sántikál — e föltevés szerint — az egyik ellenzéki párt, hogy a költségvetési vitát kihúzza a nvári hónapokig. Hogy azután épen erről az oldalról azt vetik szemére a kormánynak, hogy a maga pártjával hosszú költségvetési vitát rendeztet, nehogy igéretét (a véderő reformjára vonatkozó javaslatok beterjesztését) be kelljen váltani: hát ez kopott fogás. Másnak a hátára kötni a maga batyuját, ez oly régi taktika, hogy hatást és eredményt aligha lehet elérni vele. Mi nem kutatjuk, mi oka van a költségvetési vita ily hosszú elnyujtásának. Nem keressük, hogy számitás-e ez, vagy fékezhetetlen szónoki kedve oly politikusoknak, akik közül csak igen kevésnek van mondanivalója. Akármi az oka. hogy mezei egerek módjára elszaporodtak a szónokok, a Mozi-kép. („A halott rózsája." Szenzációs dráma. 600 m. hosszú.) Tervezte Vajda Ernő. 1. Egg gonosz feleség. Elegáns szoba. Betegágy. Az éjjeli szekrényen orvosságos üvegek. Az ágyban egy öreg, vézna, kiszáradt, beesett szemű, sápadt, beteg ember. Az asszony, egészen távol az ágytól, gyönyörű pongyolában, tükör előtt áll, divatosan fésült haját igazítja. A szeme nagy, kerek, villogó, fekete. Kigyózó szemöldökök, erős termet. A beteg az ágyban reszketve megmozdul. Csontos, kiaszott keze, mely eddig a takarón nyugodott, megemelkedik. Az asszony az ágy felé pillant, de meg sem mozdul a tükör mellől. A beteg feje féloldalra fordul, szeme vágyódva néz az asszonyra, keze az éjjeli szekrény felé lendül. Inni akar. Az asszony nyugodtan nézegeti magát a tükörben. A beteg kétségbeesett könyörgéssel integet az asszonynak, nincs elég ereje, hogy orvosságot öntsön magának. Az asszony közeledik hozzá, megvetően végigméri, gyorsan hátat fordit, még egy szalagot megigazit a ruháján és kimegy a szobából. A beteg magára marad. * 2. A beteg féltéke ngk ed ni kezd. A beteg szemei kimondhatatlan fájdalommal követték az asszony lépéseit. Most visszazuhan párnái közé, keskeny kezével eltakarja szemeit Az ágy fölött, a falon, a tarka gobelin-szőnyeg halaványodni kezd, színtelenné válik, elmosódik, eltűnik, az üressé lett térben megjelennek a beteg gondolatai. Az asszony kacér pózban pamlagon ül. Előtte egy fiatal ember térdel. Ostromolja. Idehajlik, odahajlik, csókolgatja az asszony kezét Az asszony gyöngén védekezik, nevet, megrázza a fejét, egyszerre átöleli az ifjú nyakát és magához szorítja. Hosszan ölelkeznek. A beteg teste megvonaglik az ágyban. Keze fölemelkedik az arcról és vadul szétcsap a levegőben. A vizió eltűnik a falon, helyette ott a gobelin-kép. A beteg hánykolódni kezd, szemei kidagadnak, arcvonásai megmerevednek. Iszonyú dühvel csikorgatja össze fogait, kezei görcsösen kapaszkodnaR az ágy szélébe. Melle zihál. Még egy végső erőfeszítés és az akarat győzedelmeskedik. A beteg felül az ágyon. Leszáll. Reszketés rázza egész testét, de mégis tud mozogni. Hálóköntöst vesz magára. Yánszorgó léptekkel, meg-megállva közben, az ajtóhoz ér, amelyen az asszony kiment. Kezeit dobogó szivére szorítja, a kulcslyukhoz hajlik. ) 3. rózsa. A másik szoba. Az asszony kacér pózban pamlagon ül. Nyilik az ajtó, egy fiatal ember lép be. Magas, karcsú, elegáns, simára fésült liaján villog a napfény. Köszön, kezet csókol, leül. Hosszú száron ringó, gyönyörű szál rózsát nyújt át az tsszonynak. Az asszony kegyesen fogadja. Az ifjú mozdulatlanul ül és ábrándéban nézi az asszonyt Az asszony játszani kezd a rózsával. Hajából vékony, hosszú, ékszerben végződő, fényes tüt vesz elő és apró szúrásokkal rajzolgatni kezd valamit a rózsa egyik szirmára. Az ifjú* kíváncsian odahajol, az asszony kacagva eltolja magától. Az ifjú megcsókolja az elhárító kezet Az asszony tovább babrál a tűvel a rózsán. Cgrik a kép. A vásznon óriásira nagyitott női kéz, benne^engeteg nagyságú rózsa pihen. A másik kéz a tűvel nagy pontokat szúr a rózsasziromra. A pontokból betűk alakulnak, a betűkből szó lesz. Ugrik a kép. Az asszony kacér pózban a pamlagon ül. A fiatal ember hirtelen elébe térdel. Ostromolja. Idehajlik, odahajlik, csókolgatni akarja az asszony kezét Az aszszony nem engedi, még dolgozik a rózsán. A fiatal ember kitárja karjait Az asszony hirtelen odanyújtja neki a rózsát Az ifjú utánakap, ajkához szorítja, azután elolvassa a szót, amit az asszony a rózsasziromra irt. A vásznon méteres nagyságú rózsa rezeg. Hatalmas szirmán villogó, fehér pontokkal, tisztán, olvashatóan kiszurkálva ez a szó: Szeretlek. Az ifjú újra megcsókolja a rózsát és meg akarja ölelni az asszonyt. Az asszony gyöngén védekezik, nevet, elveszi tőle a rózsát és hajába tüzi. Az ifjú felé hajol. Fölpattan az ajtó ós beront rajta a beteg. A pamlag felé rohan, de belebotlik egy székbe. A szerelmes pár fölugrik, az ifjú kalapja után kap és az ajtó felé menekül. Az aszszony kiegyenesedik, gőgösen hátraveti fejét, mozdulatlanul várja az öreg támadását. Az megrohanja, de az asszonynak nem kell védekeznie. Az öreg az asszony hajához kap és őrült vágygyal kiragadja onnan a rózsát Reszketve maga elé tartja és elolvassa a szót, mely e percben mindennél jobban érdekli. Elolvassa, egyet lép az asszony felé, kezei fölemelkednek a levegőbe, azután az egész ember megperdül maga körül, a szivéhez kap és végigesik a padlón. Az ifju. ki eddig az ajtónál állt, hozzá-