Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-08 / 81. szám

sm pmm* m 2 DELMAGYARORSZÁG 1911 április 8 érdemleges tárgyalását a bizottság végezné, mig a plénumnak a bizottsági eredmény szankciója maradna. Vagy ha rátérnénk arra a józan módra, hogy, amint más parlamentekben szokás, a főlhatalmazási törvényből nem csinálnánk bizalmi kérdést, miután csak állami szükségletről van szó, mely a törvényhozás által egyszer már megállapított keretek között kap kielégítést. Az alkotmányos szempont, az ellenőrzés és a kritika joga a maga érintetlen épségében érvényesülne igy is. De a feleslegesen elpocsékolt és visszahozhatatlan időből mennyit takaríthatnánk meg és értékesíthetnénk a köz javára ! Mindezt csak példaképen emiitjük és minden pretenzió nélkül, de látnivaló e példákból is, hogy sokat igérő az a kilátás, amit parlamenti gyakorlatunk helyesebb és gazdaságosabb irányba terelésének már a puszta gondolata is elibénk tár. Ez a kilátás megérdemli, hogy miatta Lukács László pénzügyminiszter eszméjét komolyan megfontoljuk mert Lukácsnak az a kijelentése, amit épen tegnap mondott, hogy tudniillik: valamelyes uton-módon végre-valahára változtatnunk kell parlamenti ökonómiánkon, — igazán találó, igazán általános óhajtás. Mert mindenkinek kívánnunk kell, hogy az eszme valóra váltásával megszabadítsuk magunkat attól a haszontalan és kártevő nyűgtől, amely elhibázott gyakorlatunk folytán kezdettől fogva bénitólag hat egész közéletünkre. Ellopott diplomáciai akták. Parisból jelentik: A külügyminisztérium tolvajai vallottak. Maimon Bernát kereskedelmi attasé tegnap a vizsgálóbiré előtt beismerte, hogy Rouet helyettes konzul utján megkapott lemásolás céljából a Bagdad-vasut építésére vonatkozó egy és más aktákat, amelyek őt magánüzleti szempontjából érdekelték, de kereken tagadta, hogy a lemásoltokmányokatazangol kormány számára szerezte meg. Rouet Renó helyettes konzul, aki szintén vizsgálati fogságban van, egészen megtörött. A huszonhárom éves diplomáciai hivatalnok előtt fényes pálya állott ós most mindennek vége. A vizsgálóbiré előtt majdnem sirva fakadt és azt hozta föl mentségére, hogy Maimontói sem nem kapott, sem nem kért pénzt, az angol attasé azzal biztatta, hogy elő fogja segiteni karrierjében és ő megbotlott. A letartóztatott Palliez, Maimon magántitkára, minden valószínűség szerint ártatlan. Erősködött a tegnapi kihallgatáson, hogy sejtelme sem volt az aktalopásokról, ő csupán közvetitö volt Rouet és Maimon közt, mert a kereskedelmi attasé nem akart sürün mutatkozni a külügyminisztériumban. A képviselőház ülése. — Polónyi a szabadkőművesekről. — (Saját tudósüónktól.) Ismét egy ülés, amelynek főérdekességévé a szabadkőművesség kérdése lett. Polónyi Géza, a belügyi költségvetés során egész előadást tartott a szabadkőművességről s megujuló néppárti és függetlenségi tapsok, a Justh-párt csöndje és a progresszív elemek ellenmondásai közepette „ütött homlokot" a páholyok hatalma ellen. Ez ugyan nem vág egészen a belügyi tárca keretébe, de az elnök nem szólalt föl ellene, látva a közérdeklődést. Hogy miket mondott, arról beszámolunk alább. Az ülést Berzeviczy Albert elnök negyedtizenegykor nyitotta meg. A belügyi költségvetéshez Polónyi Géza szól, aki elöször a városi és vármegyei tisztviselők helyzetét birálta. Szokatlannak találta, hogy Tisza István gróf a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezósóről nyilatkozott. (Szabadkőművesekről.) Az egyesülési joggal kapcsolatban szó volt a szabadkőművességről is. Az erről szóló fölszólalások két véglet közt mozogtak. Az igazság a középütt van. A néppárti fölszólalások az egyetemes szabadkőművességet kárhoztatták, holott annak csak egy szektája az, amely gyát és sajgó tagokkal megszökött. Ugy futott, mintha életéért futna s ahogy egy szegény, holtrarémitett smalandi fiúcska csak futni tud, mígnem egyszerre háztenger közepett találta magát és újból fölismerte a várost, melyben a Malmöből elindult gőzösből partraszállt. Sirva bolyongott az utcákon. A város nevezetességei nem érdekelték, csupán egyetlen barátságos arcot keresett, de az emberek oly büszkén néztek le rája s annyira siettek, hogy senkit sem mert megszólítani. De mi ragyog ott fönn a napfényben a padlásablakban? Sárgán és kéken lobog s sárgán és kéken simul rudjához, ha eláll a szél. Oh, az a ránneslátti lobogó! Sven Peter, mint az üldözött vad, berohant a házba, fölsietett a lépcsőn, berontott egy pompás szobába, itt átölelte egy finom ur térdét s zokogva igy szólt: — Oh, ha ön Ránnesláttből való, segitsen rajtam, az ég szerelmére! A finom ur nem volt ugyan Ránnesláttből való, hanem svéd-norvég főkonzul volt Kopenhágában. A király nevenapja tiszteletére tűzte ki a svéd lobogót s kicsiny földijét, aki ösztönszerűleg a honi lobogó alatt keresett védelmet, a legbarátságosabban fogadta és minden lehető módon támogatta. Ez idő óta imádta Sver Peter a svéd lobogót. A kék-sárga szin fölkeltette benne annak tudatát, hogy mit jelent ez a szó: haza s mikor néhány évvel később otthon beállt katonának ós a ránneslátti sikon gyakorlatozott, elment egy hozzá jóindulattal viseltető kapitányhoz s megkérdezte tőle, hogy nem szolgálhatna-e a lovasságnál, mert lovagolni akar a kék-sárga lobogó alatt, hazájáért és a királyért. A dolog nem ment nehezen és Sven Peter a lovasságnál az 57-es számot kapta, továbbá egy lovat és vadonatúj egyenruhát. Hatalmas bajuszával, ragyogó dolmányában és büszke barna paripáján remekül festett. Csakhamar legjobb, legvakmerőbb lovasa lett a csapatnak s egyik paripa a másik után dőlt ki alatta. Harminc évig lovagolt a gyakorlótereken. De a vége felé már mindketten megmerevedtek kissé. Sven Peter is és utolsó lova is, melynek Kalle volt a neve. — Mi az ördög van veled ? — kérdezte a kapitány már a mult gyakorlaton, — Hisz egész mereven ülsz a gebéden ! Mikor pedig legutóbb ordonáncszolgálatot tett, a zászlós nevetett s igy szólt: — A fickó kezd vénülni! A vén Jhuszár hallgatott, büszkén beleharapott bajuszába s fájdalmas tekintetet vetett a kék-sárga lobogóra, mely egykor megvédelmezte s most nemsokára el fogja dobni magától, mert már túlságosan vén volt ahoz, hogy tisztességgel szolgálhassa. Mikor a nagy mustra napja elérkezett, Sven Peter megkapta a végelbocsátó-levelet és a katonai érdemkeresztet. Ajka remegett, mikor a tábornok néhány meleg szóval megdicsérte a derék, vén katonát, aki oly hűségesen szolgált s akinek neve egyetlen egyszer sem került bele a büntetéskönyvbe. Aztán orrán csókolta paripáját, vén bajtársát, kiment a mezőre és sirt, mint egy gyermek s nagy, súlyos könycseppjeivel áztatta a kék-sárga egyenruhát. kárhoztatandó. A szabadkőművesség egésze minden tiszteletet megérdemel, csak az ellen a szekta ellen kell homlokot ütni. Különbség teendő a bizalmasság és titkosság közt. Az életben sokféle titkot ismerünk, de a szabadkőművesség csak nálunk olyan nagy titok, külföldön nem. Azok a források, melyekből a szabadkőművesség úgynevezett titkai megtudhatók, a következők: A svájci nemzetközi szabadkőmüves-iroda kiadványai; a francia és német szabadkőművesek rendes kiadványai. Nem szükséges tehát a néppártnak az árulás kevéssé honesztus módjához fordulni . . . Huszár Károly: ők maguk küldik be! Polónyi Géza: . . . mert hivatalos példányokat a Kelet, Bél és Orient cimü lapokból mindenüvé elküldik a köteles példányokat. Huszár Károly: Álcim alatt könyvelik el őket! Polónyi Géza: A lehetőség tehát megvan, hogy a szabadkőművesség irataival a nyilvánosság megismerkedhessók. Ezután a szabadkőmives szervezetet ismertette. A magyarországi szabadkőmivességnek vannak szervezetei, melyek nem szabadkömivesek ós inkább ártanak a szabadkőmivességnek. Hogy az elharapódzó nemzetietlen irányzat nem a szabadkőmivesség terhére rovandó, azt igen sok alapon be lehet bizonyítani. Már a szabadkőmivesség keletkezése, bármilyen variációban fogadjuk is el, nemzeti alapon állt. A magyar szabadkőmivesség autonóm. A páholyok is teljesen autonóm uton végzik munkájukat ós erre befolyással a szövetsógtanács sem lehet, amelynek nagy káptalanja e törekvések ellen nyilatkozott. Háromféle szabadkőműves szervezet van: az angol, német és francia. Ezek alapszabályai a belügyminiszter által jóváhagyatnak, csak a rituális szertartás ós a munka egy része marad titkos. A tagok neve sem kerül nyilvánosságra, pedig ez helytelen dolog, mert a bíróságokra vonatkozólag a névsor nyilvánosságra jutása nagyon fontos. (Ellenegyház.) 1887-ben a francia szabadkőmivesség detronizálta az Istent és uj alapszabályokat hozott, melyek azt mondják, hogy a szabadkőmivesség egyház, a katholikus egyházak ellenegyháza, a szabadgondolat egyháza, amely ellentétben áll a katholikua, az első, a dogmatikus egyházzal. E miatt az angol és német szabadkőmivesség elválakozott a franciától, amelyhez ezidő szerint a belga, magyar, olasz, spanyol, portugál és legújabban alakult otomán-páholyok tartoznak. A magyar páholyok közül a Szent Lászlópáholy az, amely a francia alapszabályok legszélsőbb ekszponense. A magyar parlamentben még nem hangzott el jelszó, amely felekezeti alapon való tömörülésre hivta volna föl a képviselőket. A maga részéről épen ugy, mint a hogy ellenezte az antiszemitizmus jelszavait, homlokot fog ütni az antikrisztiánizmus jelszava ellen is. (Zajos helyeslés a baloldalon.) (Szabadkőműves eskü.) Beszéljünk arról is, hogy milyen fogadalmat tesznek a szabadkőművesek? A szabadkőművesek istent a „kötónynélküli nagymesternek" nevezik ós Jászi Oszkár ur mégis irtó harcot indít isten ellen. A legrégibb esküforma nagyjából igy hangzik: Esküszöm, hogy szabadkőműves testvéreimhez mindig hü maradok, ellenük se szóban, se Írásban, se fémbe, se kőbe vésve, soha semmi féle nyilatkozatot nem teszek és ha tennék, ugy parázson égessék el ajkamat, vágják le karjaimat, tépjék ki nyelvemet, zúzzák össze testemet és poraim szórják szét a világegyetemben, hogy annak nyoma se maradjon. Ugy segéljen engem az isten és az evangéliom, Amen ! (Derültség a baloldalon.) A francia páholyok esküje kevésbé borzalmas, de hadat üzen a hazafiasságnak és azt követeli híveitől, hogy istent és a lélek halhatatlanságát tagadják. Ne követelje Várady Zsigmond, hogy az állam korlátlan szabadságot adjon olyan testületeknek, amelyek azoknak az eszméknek csináljanak propagandát, amelyek a haza ós vallás szent fogalmai ellen törnek. (A néppárt és Baross János tapsol.) Nevezzék azt bármiféle egyesülési jognak, ebben az országban egyesülési szabadságot csak az követelhet, aki nem tör az állam ellen. Lássuk a szabadkőművességnek azt a részét, akik ellen hazafiságunknak minden porcikáját mozgásba kell hozni. A szimbolikus nagypáholy nagymesterei Joanovics György, Szivák Imre,