Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-05 / 78. szám

184 DELMAGYARORSZAG 1911 április 1 1911 a pártnak alapos megfontolással eljárni. Nem lehet e téren üres jelszavakkal dobálódzni, ez a kérdés nem a pártok dolga, hanem a nem­zeté. Szivesen megadja a választói jogot min­den felnőttnek, de a magyar nemzeti szempon­tok biztosítása mellett. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Ha valaki úszni tanul, nem szabad egy­szerre a vizbe dobni! A választói reform kér­désében csak a fokozatos haladás ajánlatos. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez nem függetlenségi be­széd! (Zaj.) Kun Béla: A munkapárt malmára hajtja a vizet! Kelemen Béla: Kozmopolita törekvésekhez nom járulunk! Elnök: Sümegi Vilmost rendreutasítja. Kovácsii Kálmán: Tizenhét éves függetlenségi politikájára hivatkozva kijelenti, hogy leckét nem fogad el és terrorizáltatni nem engedi magát. Nadályi Gyula kéri a Házat, hogy interpellá­cióját holnap mondhassa el. A Ház ezt megen­gedi, erre az elnök negyedháromkor az ülést bezárta. SZINHÁZ,_MŰUÉSZET Színházi műsor. április 5, szerda: A boszorkány, dráma. Márkus Emma vendégfölléptével, ('/,-os bérlet). „ 6, Csütörtök: A cigányszerelem, operett. (Pá­ros 2/3-OS bérlet.) „ 7, péntek: A testőr, vigjáték. (Páratlan ;1/!i-os bőrlet.) „ 8, szombat: Bob herceg, operett. (Páros l, :}-os bérlet.) „ 9, vasárnap d. u.: A medikus, szinmü. „ 9, este: Bob herceg, operett. (Páratlan !/j-os bőrlet.) „ 10, hétfő: A karszemélyzet jutalomjátéka­kőnt Ditrői Nándor dr ős Te­restyényi Gyula vendégfellépté­vel, Viola. (Páros 3/»-os bérlet.) „ 11, kedd: Becstelen, szinmü. Bemutató. (Pá­ratlan '/,-os bérlet.) * A balga szűz. Márkus Emilia kedvéért újra zsúfolásig megtelt a szegedi szinház. Henry Bataille finomsággal teljes munkáját élvezhető előadásban adták, egy-egy jelenetben életre­hivták Bataille igazi szellemét. Az elis­merés Márkus Emiliának és Fodor Ellá­nak szól elsősorban. Márkus az érzéseket öntudatos erővel, megkapóan adta. Különös, de Márkus játékánál kivételesen mégis helyes, hogy a szubtilis Bataille-finomságokat hang­súlyozottan idézte, ugy, hogy szinte elveszett az iró szava. S inkább Márkus játszása kért és kapott tapsokat. Fodor Ella balga szűz alakítása bus­szomoru, üde, szeretni akaró és szeretetre való volt. Almássy Endre kitűnő nyárspolgár volt. Epen az ellentéte a párisi előkelő ügyvédnek, akit játszani akart. Még Csiky László adott igazán figyelemreméltó játékot. Ezenkivül pedig más följegyezni való igazán nem akadt, mind a négy fölvonásban se. — Szerdán harmadszor lép föl Márkus Emma Sardou, A boszor­kány-inak. címszerepében. * Tömörkény drámát írt. Tömörkény Ist­ván A boglyalakók cimmel egyfölvonásos népies darabot irt. A népies történet a szegedi tanyá­kon játszik. Tömörkény e munkája érdekes irodalmi eset, mert a magyar irodalom rég vár már tőle népies drámát. Ez az első alkotása bizonyára értékes kezdete lesz egy nagysza­bású drámaírói pályának. * Krémer Jenő kabaréja. Krémer Jenő, a szegedi szinház volt jeles tagja Temesvárott kabarét nyit. * Színigazgatók versengése. Farkas Fe­renc dr színigazgató társulatával május else­jére Szentesre akar menni. Most Krémer Sán­dor szabadkai színigazgató szeptember elsejé­től október tizenötödikéig kéri a szentesi szin­házat. Valószínű, hogy mindkét igazgatót meg­hívják, mert az egyik tavaszszal, a másik ősz­szel játszanék. * Hajléktalan színtársulat. Pozsonyból je­lentik, hogy Balla Kálmán pozsonyi színigaz­gató társulata mihamar hajléktalanná lesz. A kormány szerződésileg kötelezte a pozsonyi színigazgatót Fiume és Kaposvár nyári állomá­sok kultiválására. Fiúméba azonban nem me­het, mert a szinház tűzveszélyes, Kaposváron pedig két év óta építik a színkört és még mindig nincs készen. A pozsonyi szezon április tizenkettedikén befejeződik ós Balla társulata még ma, április elején is a legnagyobb bizony­talanságban van. A hatvantagu társaság nem tudja, hogy két hót múlva hol fogja lehajtani a fejét. Tegnap délben a társulat tagjai gyűlést tartottak és elhatározták, hogy memorandum­mal fordulnak a kormányhoz. * A pörös Monna Vanna. Budapestről je­lentik: A Monna Vanna szerzője, Maurice Maeterlinck port indított Ábrányi Emil, Mészá­ros Imre és Máder Rezső ellen. Ábrányi ugyanis a Monna Vanna szövegkönyvéből operai libret­tót készített s ezt az operát a budapesti Operaházban adatta elő. A szövegkönyv meg­jelent nyomtatásban is. Máder adta ki, Mészá­ros pedig könyvkereskedésben árusittatta. Maeterlinck szerzői jogbitorlás cimón följelen­tette az átdolgozót és az igazgatókat ós az elsőfokú biróság el is rendelte a könyvek zár alá helyezését. A Kúria felebbviteli tanácsa ma hozta meg a döntést ebben az ügyben. Meg­változtatta az elsőbiróság ítéletét és a könyvet föloldotta a zár alól azon az alapon, hogy a francia szerző későn jelentette be a szerzői jogvédelmet ós igy oltalomban nem részesülhet. A krassószörényi árvizpénz. — 715,272 koronát osztottak ki köztük. — (Saját tudósüónktól.) Nagyon belevésőd­hetett mindenkinek az emlékezetébe az a pusztulás, amely még egy éve sincs, hogy Krassószörénymegye román parasztnépét érte. A mult esztendőben, junius 12-éről 13-ára virradó éjszakán és szeptember 2-án Krassószörény vármegyét két olyan árviz öntötte el, amilyen évszázadon át sem for­dul elő egyik sem. Az állam és vár­megye kárától eltekintve, csak a lakosság kára három millió korona volt. A pusztulás után széles rétegekben megindult a gyűjtés amelynek 715,272 korona lett az eredménye. A pénz már a rendeltetési helyére jutott. Az elhagyott szegénységben kiizködő román parasztság a magyar társadalom pénzét hiány nélkül megkapta. A kiosztás részletei­ről tudósításunk ez: A krassószörényi közigazgatás mintaszerű. Krassószörónyben nemcsak az alispán, nemcsak a főispán kiváló emberek, de véletlenül — he­lyesebben épen ezért — a szolgabirák és a jegyzők is példaképül szolgálhatnak az egész országban. Itt nem pofozzák a népet és a nép — nem vándorol ki. Holott ezek nem intelligens ma­gyar parasztok, hanem kulturátlan ós földhöz ragadt szegény román nép. Es nemcsak nem vándorol ki, hanem lassan gyarapszik ós meg­tanulja az állam nyelvét. Mindezt csak épen azzal az eszközzel érik el, hogy — lelkiismere­tesen adminisztrálnak. Kornyaróva község vízmosásain, amelyek valaha utak voltak, egy kocsi baktat föl a hegyoldalon. Rajta ül Issekutz alispán, Antalffy főszolgabíró és a közigazgatási gyakornok egy nagy táskával. Ők a pénzkiosztó bizottság. Mire a kis bizottság beér a faluba, a község népe már ott van a községháza előtt. Az em­berek száz kérdéssel ugy körülveszik az alis­pánt, hogy alig lehet tőlük fölmenni a lépcső­kőn, a községháza termébe. Ott van már Dancs László jegyző, valamint a pap, a tanitó és a biró. ők az igazoló és ellenőrző bizottság. A tanácsasztalon kiterítik a táska tartalmát: száz- vagy százhúszezer koronát. Közben az alispán kilép a tornácra ós románul a követ­kező modókát ismétli meg, mint a többi faluban: Kedves atyámfiai! A nagy csapás, amely ben­nünket sújtott, a magyar haza minden polgá­rának részvétét fölkeltette. És a jó testvér nem hagyja el a testvért a bajban. A magyar király ós a magyar társadalom segitséget kínál föl nektek, hogy házaitokat föl tudjátok épiteni s hogy a földeket megint mivelni tudjátok. Tudjátok, hogy sokakat ért pusztulás, egy községre nem juthat sok. Ide Kornyarévára hetvenkótezer korona jut és a bogoltiniak is itt kapják meg a 29.773 koronát. Ezt most igazságosan szétosztom köztetek. Mindenki a kára arányában kap segítséget, aki vagyonos, az nem kap, mert ugy is ki tudja heverni a bajt. Szegény testvéreiteken akarunk segiteni. A pénzt soha nem kell visszafizetni. Azonkívül akinek a liáztelkót is elpusztította az árviz, az száz négyszögöles telket fog kapni a főszol­gabíró ur által kijelölt helyen. Megértettétek? Egyenkint be fogunk hívni mindnyájatokat, akiket kár ért és segitséget kaphat. Még mindig halk éljenzés hangzik: Szctre­aszka ! És a biró az ajtóban kiáltja a parasztok ne­veit. Jönnek be s amint az ajtón belépnek le­kapott süvegükkel a kezükben, mintha kigyá szeme bűvölné meg őket, mindenkinek tekin­tete az asztalon fekvő pónzhalomra esik. Ke­rekre nyilt szemekkel, nyitott szájakkal nézik, a biró odatuszkolja őket az aláíráshoz. Akkor aztán a gyakornok az alispán kezébe adja a ki­jelölt összeget s ez románul leszámolja neki a kezébe. Az egész kiosztás alatt nem volt bárom em­ber, aki megolvasta a neki adott pénzt, annyira nom igen hitték a dolgot és zavarban voltak. Volt olyan, akit formálisan kapacitálni kellett, hogy elfogadja. Bogultin községe, pici kis havasi község, ret­tenetes pusztitás képét, mutatja még most is. Ebben a községben egy Citariu Pál nevü ro­mán paraszt, aki különben maga is nagy kárt szenvedett, izgatta a népet, hogy ezt a pénzt a császár küldi, még többet is küldött, de csak ennyit adnak a szegény román népnek és igy tovább. Dacára ennek, az alispán Citariu föld­jót akarta megvásárolni uj házhelyeknek, mert ez fekszik legalkalmasabb helyen. Citariu azon­ban kétezer koronát kórt hatszáz öles föld­jéért. A pénzosztásnál aztán az alispán kiállt a községháza ajtajába ós szólt: — Lássátok fiaim, én házhelyet is adnék nektek, dehát itt van egy ember köztetek, aki ezt meg akarja akadályozni. A ti bőrötökön akar uzsoráskodni. Egy hatszázöles telekért kétezer koronát kér. Tudjátok ki ez az ember? Ebben a pillanatban az alispán kabátját há­tulról meghúzza valaki és azt mondja? — Domnule, odaadom nyolcszázért, csak ne mondd meg, mert agyonvernek. Az alispán ugy folytatta a beszédét: — Do nem mondom meg még, mert lehet, hogy meggondolja magát. És a dolog rendben volt. Citariu Pál, mint károsult, ötszázhetven ko­ronát kapott és ezek után nemcsak hogy nem izgatott többé, hanem a köszönő szónoklatot is ő tartotta. Közsógről-községre ugyanazok a jelenetek, de mégis ismertető jelek is vannak. A kornya­révaiák, bogultiniak, krusoveciek csak a végén éljeneztek. Globureuban mindenik azzal a bi­zonyos alázatos román meghajlással, a kézben maga elé tartott báránybőr kucsmával köszöni meg a segitséget. Egyformán mindenik: — Mulcemészk. szerűt mna. Köszönöm szé­pen, kézit csókolom. Némely községet félnapi kocsiuttal még most is kőgörgetogok közt, vízmosásos meredeken át lehetett csak megközeliteni. Most még Mchádia község is a pusztulás kópét mutatja. Csak //erá'íUes-fiirdőnek nem történt baja. A mehádiai községházát például egyszerűen ketté­szelte az árviz, a felit töltésestül együtt el­vitte, a másik fele keresztmetszetben rátátong a vasúti sinekre.

Next

/
Thumbnails
Contents