Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-28 / 97. szám

1911 II. évfolyam, 99. szám Vasárnap, április 105 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., «=3 Városház-utca 3. szám t=i ELŐFIZETÉSI ÍR SZEGEDEN: egész évre. K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre. K 6'— egy hónapra R 2Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre. . . R negyedévre. K V— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér 14 — 2-40 TELEFON-SZÁN: Szerkesztőség 535 c=j Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Az őrök kérdés. A szó legszorosabb értelme szerint a választójog jegyében élünk. Úgyszólván egyetlen óra sem perdül le a nélkül, hogy ne ezt a kérdést tolnák az előtérbe s lehet az országnak bármennyi és bárminő más égető baja, ma mindenre csak egyetlen árkánum van: a választójog. Megismételjük, amit már annyiszor is megirtunk, hogy ennek a problémának a horderejét teljesen átérezzük mi is épen ezért természetesnek tartjuk, ha a probléma jelentőségével lépést tart az iránta való közérdeklődés. Az ellen tiltakoznánk ugyan, liogy egyetlen kérdés minden más országos föladat elől magának foglalja le a megtermékenyítő eszmecserét, de az ellen már nincs és nem is lehet szavunk, hogy a választójog a maga értéke szerint való pertraktálásban részesüljön. • Kifogásoljuk azonban azt a nizust, amely hova-tovább mind dominálóbb szerephez jut a választójogi kampányban s amely abban jelentkezik, hogy a hajuknál fogva előráncigálnak hamis ürügyeket és ezeknek a cimén igyekszenek a választójogi reform iránt az izgalmakat minél szélesebb rétegekre kiterjeszteni. Ez a meglehetősen elharapódzott nizus azt sejtteti, hogy itt máinem is annyira a választójog kívánatos reformjáról van szó, mint inkább arról, Mesék. Irta IlelUii Jenő. Fösvénység. Egy szép asszonynyal sétáltam. A szemünk megakadt egy közös jóbarátunkon, aki szórakozottan őgyelgett a kirakatok során. — Nem ismerek ennél zsugoribb embert, — mondja a szép asszony. 9 ? — Már harmadik esztendeje hordja ugyanazokat a szarvakat. Apai tanács. Halálos ágyán feküdt az elaggott pióca. Miután megáldotta zokogó csemetéit, bucsuzóul ennyit mondott nekik: — Becsüljétek meg azt, aki kenyeret ad nektek és ragaszkodjatok hozzá. Boák. Pikkoló mester, az utcák bölcse és J. H. Stopp nikaraguai vezérőrnagy a kávéházban az állatok intim életéről beszélgetnek. Az őrnagy azt mondja: — Az őserdőnek vannak boái, amelyek egy egész antilopot nyelnek el egyszerrePikkoló mester kicsinylően legyint: — Az semmi. A feleségemnek vannak hogy a választójog kérdését mennél élesebbre kifenjék és kihasználják a kormány ellen és hogy a választójog hátán olyan melléktörekvések érvényesüljenek, amelyek sokkal többször és sokkal alaposabban lejárták magukat, semhogy saját jővoltukból és saját színeik alatt még csak gondolhatnának is az érvényesülésre. Ha nem igy állnának a dolgok, akkor annak sem volna éltelme, sem magyarázata, hogy minduntalan a kormány és a többség tagjai közé oda ékeljenek választójogi nézeteltéréseket és hogy bomlasztó számításaikat mind csak a politikai ellenfelek nézeteltéréseire építsék. Annyival kevésbé, mert ebben a kérdésben a lényegre nézve a kormány és többsége megalakulásának kezdetétől fogva becsületesen megállapított irányelveket tűzött maga elé és ezektől az irányelvektől azóta sem tért oldalvást egyetlenegy vonalnyira sem. Az egyik irányelve az volt, hogy a választójog reformját az általánosság elvei szerint fogja megvalósítani. A kormány programjának elhangzása óta ahányszor csak ezt a kardinális kijelentést számon kérték, mindannyiszor és minden kétséget kizáró határozottsággal ennek a kijelentésnek változatlan fentartását kapták feleletül. A másik és hasonlóképen sarkalatos irányelve kormánynak és többségnek egyaránt az volt, hogy a reform megboái, amelyek három százkoronást nyelnek el egyszerre. Csillagászat. Parányi csillagocskák pletykáznak a tejúton, a 'menyboltnak ezen a pazarul kivilágított korzóján. — Hallottátok? A hold . . . — Mi történt vele? — Már megint . . . És a kis csillagok jelentősen összenevetnek, mig egy öreg csillag megvetéssel mondja: — Ledér egy perszóna! Alig három hét előtt volt ugy és most már megint gömbölyödni kezd. Más idők. — És még mindig vannak emberek, akik azt mondják, hogy nem lehet a levegőből élni, — mondta az aviatikus, amikor a repülőgépek versenyén százezer koronát kapott első dij gyanánt. Szerelem. Két kis nő beszélget. Egy fiatal úrról, aki rövid másfél év alatt háromszázezer koronát költött az egyik kis nőre, azonfelül százezer korona adósságot csinált, további százezer korona erejéig váltót hamisított és egy garas nélkül kiszökött Amerikába. valósításához zsinórmértékül veszi éa minden körülmények között teljességükben megóvja az ország történeti tradícióit. És valahányszor kíváncsiak vob tak, annyiszor hattoifcák illetékes helyről megismételni, , bogy kormány és többség ebben a két vezető elvben egy s a nagy reform . valóra váltásában egyéb, mint e két szempont, nem fogja irányítani. Hol van hát ezekben az a nézeteltérés, amibe állandóan és olyan jobb ügyhöz méltó szívóssággal kapaszkodnak ? Abban taíán, hogy a demokratikus és hazafias szempontok becsületes összeegyeztetésével kormány és többség megtaláita és megjelölte az egyedül helyes alapot, melyen ez a messzi jövőnkre Ríható probléma megoldható ? Vagy abban, hogy következetes maradt eltökélt szándékához és elhamarkodás nélkül, csak a kérdés horderejének kijáró megfontolás után határozza eí a megoldás módozatait ? Mindezekre a kérdésekre és a nézeteltéréseken való nyargalásraugyancsak megfelelhetnénk. Egyebet se kellene tennünk, mint visszaadni a kölcsönt és feszegetnünk, hogy hát hogyan is állunk azoknak a politikai homogeneitásával és szatírába yaló politikai egyetértésével, akik a választójogi kérdésben épen most tfnjták meg a közös riadót és sorakoznak a kormány és — És látod, mondja a kis nő — ezt az embert önzetlenfil szerettem. Most képzeld el, mibe került volna neki a mulatság, ha csak a pénzére utaztam volna. Igazság. Magyar Miska, székesfővárosi polgár, elunván a hazai állapotokat, elment világot látni. Már nagy darab földet bejárt, sok idegen országot, amikor egy erdő közepén kutat talált. És ime, » kútból gyönyörű és fenséges asszony lépett ki, meztelenségének szépségében tündökölve. — Ki vagy te, gyönyörűséges teremtés, akinél fenségesebbet és nemesebbet még nem láttam? — kérdezte Magyar Miska megdöbbenve. A meztelen asszony szánakozva nézett a szegény magyarra: — Nem ismersz? Én vagyok az Igazság. Most csak ismersz ? Vagy sohasem találkoztál még velem? r Magyar Miska a fejét rázta és busán mondta: — Nálunk vízvezeték van. A jövő muzsikája. A költő a zöld pieiőn sétált és gyönyörködött a pacsirta énekében. A mezők dalosa épen a költő feje fölött lebegett. A következő pillanatban valami koppant a költő