Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-27 / 96. szám

1911 április 30 ________ DELMAGYARORSZAG ugy bélelik, hogy a selyem a magasan záruló kis mellső kihajtásait majdnem a szólekig fedi. Senki sem merte volna föltételezni, hogy nagy karimájú szalmakalapok divatja a fekete kemóuykaiápra is befolyással lesz, pedig bizo­nyos, hogy a tavalyiaknál valamivel magasabb, <Jo sokkal szélesebb szélű kalapokat fogunk viselni. Hogy [az idei szalmakalapok karimája a tavalyinál sokkal szélesebb, azt csak helye­selhetjük, mert a nap ellen annál jobb oltalmat nyújtanak. • Bizonyos, hogy ozidón a fehér alapon szinesen sávozott harisnya lesz divatos. Mellette a barna és kék egyszinü ós „changeant" hatású meli­rozott, nemkülönben a sötét alapon fehérrel sürüu sávozott újdonságok fogják kacéran éke­síteni a férfi lábakat. Talán mindenki tudja, hog y az egyszinü és tarkán mintázott selyem zsebkendők igen divatosak és a minden kabáton meglevő úgynevezett „szivarzsebben" viselik. Hogy ez a viselet akkor elegáns, ha nyakkendő sziliéhez hasonló és hogy azt a kis kendőt va­lamely divatos illattal szokás szagosítani, az is ismeretes. A nemzeti munkapárt értekezlete. Buda­peslről jelentik: A nemzeti munkapárt szerdán ©sto hét órakor Berezel Dezső olnöklósével értekezletet tartott, melyen megjelentek Székely Uerenc igazságügyminiszter, Zichy János gróf kultuszminiszter, Rohonyi Gyula, Balogh Jenő, Jakábffy Imre, Kálmán Gusztáv és Karácsonyi Lajos államtitkárok is. Az értekezlet jegyzö­könyvét Szász Károly vezette. Kenedi Géza •ismertette az igazságügyi tárca költségvetését, melyet az értekezlet Székely Ferenc felvilágo­sításai után egyhangúlag elfogadott. Riportok Zenta városából. — A leégett városháza kérdése. — Baleset, melyárt senki sem felelős. — (Kiküldött munkatársunktól.) A zentai nagy tiizkatasztrófa után — mint ismeretes — a város rendkívüli közgyűlést liivott egybe, melynek a legszükségesebb tennivalók meg­beszélése volt a tárgya. Mielőtt azonban a képviselőtestület tagjai a tárgyra tértek volna, először a pártpolitikai hangulatokat készítették elő s mint Zentán minden vá­rosi ügy, ugy a régi városháza fölépítésé­nek avagy egy uj városháza emelésének kérdése is a politikai pártok hangulat-hul­lámzásába terelődött. Tulajdonképen Zentán egyetlen párt uralkodik minden városi ügy fölött: a függetlenségi Kossuth-párt. Ezzel aztán, azt hisszük, megmondtunk min­dent. Hogy a politikai mérleg serpenyőjé­ben nem birnak sulylyal az irni-olvasni is alig tudó paraszt párttagok, természetes tü­net, — de annál szomorúbb, veszedelmesebb Zentára, hogy minden városi kérdés, legyen az kulturális, gazdasági, tüzrendészeti, vá­rosfejlesztési és a többi, a függetlenségi párttagok laikus és tudatlan cenzúrája alá van vetve. Ez a cenzúra pedig egyenesen visszavaló a középkorba. Amit a független­ségi párt elnöke kimond: az szentírás, ha még olyan barbár és naiv is. Mert aki függetlenségi, annak Zentán egyetlen várospolitikai meg­győződés lehet és van és ez : a tenyészbikák szaporítása. Városrendezés, fejlesztés, utak kövezése, csatornázás, világítás, építkezés, tűz- és életbiztonság és még sok-sok min­den, ami Zentán hiányzik : hiányzik a kép­viselőtestület függetlenségi, többségben lévő tagjainak programjából is. Jellemző a zen­tai városi állapotokra, hogy nagyon csekély kivétellel a város intelligenciája távol tartja magát minden városi dologba való beavat­kozástól. Mert tudják, hogy a náluknál ösz­szehasonlithatatlanul tudatlanabb irányitói az ügyeknek, leszólják őket. Szinte ugy tűnik föl, mintha a gatyás diktátorok es­küdt ellenségei lennének mindennemű in­tézménynek, tervnek, eszmének, mely Zen­tát, ezt a harminckétezer lakossággal biró kitűnő fekvésű várost a korszerű haladás sebesen robogó vonatához akarja kapcsolni. Idegen, aki Zentára vetődik ós érdeklődik egy ilyen középnagyságú magyar város ügyei iránt, elképped és menekül, annyira megriasztja a kinai-falvastagságu elmara­dottság. Persze, a város vezetősége polgármesteres­tül és szenátorostul együtt szintén alá van rendelve a politikai párt cenzúrájának. Mi­előtt valamiféle javaslatot vinnének a köz­gyűlés elé, előbb ki kell kémlelni a hangu­latot, ha még oly szükséges és elhalaszt­hatatlan is az a bizonyos javaslat. Maga a város egyik vezető embere jelentette ki munkatársunk előtt, hogy „Zentán minden városi ügyben az uralkodó politikai párt elnökének szavadönt,mintha a vétó-jog kor­szakában élnénk." Ezt az urat pedig Mester Andornak hívják, vaskereskedő és független­ségi pártelnök. Hallgatag fölháborodással beszélik Zentán, a városban, hogy Mester Andor szava kész okirat, teljhatalommal föl­ruházva. De viszont azt sem lehet eltagadni, hogy előbb Mester Andor is kikémleli „az általa elnökölt" politikai párt hangulatát mindenféle városi ügyben. Ez mégis némileg enyhit a pártelnök diktátori bűnein. Mindez azonban csak halvány képet ad arról, hogy micsoda rugók mozgatják Zenta városi életét és a város vezetőségének tevé­kenységét. A legutóbb törtónt tiizkatasztrófa kiválóan alkalmas arra, hogy Zentával közelebbi ismeretséget kössön az ország. Ez az ismeretség ugyan csöppet sem lehet kellemes Zentának, — de tanulságos és hü képét adja egyes magyar városokban ural­kodó állapotoknak. A zentai tűzvész nagyon sok mindenről lerántotta a leplet. Érdekes, hogy Zenta most törvényhatósági joggal fölruházott várossá akar emelkedni. Építkezési szabály­rendelete ellenben nincs, — de nincsen tüz­rendészeti szabálgrendelete sem. Mert azt a né­hány paragrafusból álló régi és elavult tüzren­dészeti szabályrendelet, amelyet még 1900. körül alkottak, igazán nem szabad számí­tásba venni. Több kárt okoz a tűzbiztonság­nak, mint hasznot. Ezt belátták végre a diktátorok is, de azért uj tüzrendészeti szabályrendelet még mindig nincsen Zen­tán. A régi használhatatlanságát bizonyítja az is, hogy róla a zentai önkéntes tűzoltó­testületnek még csak tudomása sincs. A város nem teszi ki magát annak a szégyen­nek, hogy forszírozza a tűzoltótestület ve­zetőségének tudomásul vételét. Zenta tehát a törvényhatósági cimre és jellegre aspirál. Ellenben a közgyűléseit nő, de még jobb izlésü férfi sem hallgathatja végig, — annyira nivótlan, laikus és durva. Reprodukálhatat­lan kifejezések röpködnek, persze a függet­lenségi kiskirályok szájából. Leinteni pedig dehogy is szabad őket... a világért sem. Hiszen a polgármesternek épen csak az el­nöki széket szabad betölteni a szó leg­szorosabb értelmében. És ne szólj szám . .. (Munkálkodik a közgyűlés.) De regisztráljuk a tényeket. A tüzkatasztrófa után a város rendkívüli közgyűlést tartott, melyen előbb arról esett szó, kireparáltassa-e a város a régi, leégett városházát, vagy pedig eltüntesse a föld színéről és építtessen ujat. Ebben a kérdésben ugy döntöttek, hogy ki­kéri a város valamelyik budapesti egyetemi ta­nár szakértői véleményét. Levél ment Buda­pestre, de az egyetemi tanárok közt vállalkozó nem akadt. Az első kísérlet nem sikerült. Erre elhatározta a város, hogy a kereskedelmi mi­nisztériumból kér szakértőt a városháza kér­désében. A kereskedelmi minisztériumból érte­sítés jött, hogy a kiküldendő szakértő ügyé­ben a tárgyalás a siker reményében folyik. Most a varos vár, vár és reméli, hogy néhány nap múlva, több siirgönysürgetós után végre megérkezik a kért szakértő. A rendkívüli közgyűlés ezenkívül még egyéb munkát vézett. Nevezetesen, megválasztotta a tűzvész-bizottságot, melynek tagjait az alábbi meghivó tünteti föl: Meghívó. A városháza leégéséből folyó intézkedések és a városháza helyre állítása, illetve uj város­háza ügyében hozott 607/1911. számú városi közgyűlési végbatározattal kiküldött tűzvész­bizottság alább nevezett tagjait a folyó évi .. . hó ... . napján dél .... órakor a polgármesteri hivatalban tar­tandó ülésre tisztelettel összehívom. Zentán, 191.. évi hó. . napján. polgármester. Tek. Berta Pál földmives ur „ Berzenczey Domokos városi főmérnök ur „ Burány János ur „ Czabafi János városi főjegyző ur „ Dudás Lajos nyugalmazott polgármester ur „ Glücksthal Adolf dr ur „ Halmberger György ur „ Hevér Péter földmives ur „ Jedlicska István ur „ Katona Gergely földmives ur „ Kikirics János földmives ur „ Kiss Simon ur [„ Lovászy Andor dr országgyűlési képviselő ur „ Madari János rendőrkapitány ur „ Mester Andor vaskereskedő, pártelnök ur „ Pfeiffer István igazgató-mérnök ur „ Pollák Ignác ur „ Sik Frigyes földmivelő ur „ Széchényi István dr ur „ Tolmácsy István dr ur „ Vuits György földmives ur „ Vukovics Dániel földmives ur. A tüzvészbizottság megválasztása után még nem végződött be a közgyűlés munkája. Igen bizony. Csernoch János püspököt megválasz­tották a város díszpolgárává. A tüzvészbizottság, megválasztása óta, nap­nap után ülésezik. Hogy mit végzett eddig, arról bajos beszámolni. A város vezető emberei nem nyilatkoznak, legalább is nem szivosen. Ellenben annál részletesebben lehetne beszá­molni arról, hogy a huszonkóttagu bizottság mit nem végzett. Mert a figyelme, annak elle­nére, hogy a rendőrkapitány is, meg a főmér­nök is benne van, még arra sem terjedt ki, hogy a városháza leégése után a bontásnál dolgozó munkások életbiztonságát megóvja. (Baleset, melyért senkisem felelős.) Mialatt a tüzvészbizottság zajtalanul ülése­zett a népiskola valamelyik osztályában — a népiskolába telepedtek át a város összes hi­vatalnokai — azalatt a mult hét csütörtökén a leégett városháza bontásánál szerencsétlenség történt. A járásbíróság tűzfala megunta a bontásra való várakozást és hirtelen nagy re­csegés-ropogás közepette bedőlt. Alatta több munkás dolgozott de egy kivételével, vala­mennyien idejekorán menekültek. Puskás Ist­vánnak azonban nem volt elég ideje és a ha- • talmas fal a fejére zuhant s a szerencsétlen ember a kőtörmelékek alá temetődött. Nagy­nehezen eltakarították a romokat és eltört lábbal, betört oldalbordákkal kihúzták a mun­kást. Sérülése nem életveszedelmes ugyan, de annyira súlyos, hogy a szerencsétlen ember aligha fog többé talicskát és csákányt a kö­zébe venni. A rendőrség rájött, hogy eljárást kell in­dítani, vájjon kit terhel a felelősség a bal­esetért. A mérnökség azt mondja, hogy a fal nem látszott veszedelmesnek, de a baleset után tartott vizsgálatnál kiderült, hogy nagyon is fenyegetett veszélylyel. Ré i módi építkezés szerint csinálták s hiánvzanak belőle a bizto­sító pillérek s egészben véve rozoga, rossz, ka­tasztrófát sejtető. Abból a „nem látszott''-ból pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a leégett épületet, mielőtt a munkások a bon­táshoz hozzáfogtak, biztonsági szempontból meg sem vizsgálták. Hagyták ugy, amint van. Ki törődnék Zentán életbiztonsággal, amikor még építkezési szabályrendelet sincs.

Next

/
Thumbnails
Contents