Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-27 / 96. szám

16 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 23 Madary János rendőrkapitány a szerencsét­lenségre vonatkozóan a következőket mondotta munkatársunknak: — A rendőrség megindította ugyan a vizsgá­latot., hogy kit terhel felelősség a balesetért, de a nyomozás, csak annyiban bizonyult ered­ményesnek, hogy a szerencsétlenségért nem lehet okolni senkit. Mi nem vagyunk szakértők vagy mérnökség, hogy megtudjuk állapítani, veszélyezteti-e vaijon a leégett épülőt a munká­sok életét vagy sem. Igy nem is tudhattuk, hogy a fal bedőléssel fenyegetett. Egyébként pedig építkezési szabályrendeletünk még nincs s a közbiztonságra nálunk tulajdonképen a csendőrség ügyel föl. — Nagyon kérem még az urakat — fejezte be a főkapitány — ne méltóztassanak többet írni, mint amennyit mondok . . . Tehát a balesetért senki sem felelős. Senki a világon. Csak a fal. Kár, hogy azt nem lehet bíróság elé állítani . . . Zentai állapotokról bevezetésül ennyit. Lapunk holnapi számában a riport folytatódik. NAPI_HIREK Zivatarok a marokkói pusztán, Itt, ahol dolgozom, köröskörül él, lélekzik a civilizáció. És látom Marokkót. Az opálos, kék menyboltozatot. A liepe-hupás, végtelen róna­ságot, amelyet elborit az alfa. Az alfa csön­desen sustorogva hullámzik. A fűszálak meg­hitten hajladoznak egymásra és hirdetik a békét. Pedig lángban áll az egész vad ország. A táviróhuzalok világgá röpítik a vészhireket. „A Beni M'tir törzs megtámadta a szultáni Fezt." „Mulej Hafid mehaliáját vereség érte." „A föl­kelő törzsek ostrommal vették be a székvá­rost." „Muley menekül . . ." Négy élő mohamedán szultánt ismerek. Vala­mennyi Mohamed sarja. A török szultán. A zan­zibári szultán. Ali ben Omar, a comorrai szul­tán. És Muley. A zanzibári szultán árnyókfejedelem. Ali ben -Omar a légion d'honneur fejében túladott a szul­tánságon. Az egyedüli Muley Hafid ragaszko­dott erős akarással — Európán kivül — a trón­jához. Holott furcsa trón ez. Ha még trón. Ma már ketten marakodnak érte: Muley és Abdul Aziz. Magyar ember önkéntelenül is a török időkre gondol, amikor ellenkirályok dúlása labanc­kézre juttatta hazánkat.. Éidemes elmélyedni ama cselszövények tanulmányozásában, amelyek az algezirászi értekezésen és megállapodásokon át végromlásba döntötték a szabad arab tör­zseket a szabad arab sivatagok alfás buckái közt. Alig egy esztendeje, 200 kilométerre Feztől hánytam-vetettem meg Dzsil Ali bajtársammal egy szökés lehetőségét Fezbe és sokat tudtam meg Hafidról, amit Parisban nem sejtenek. Az elarichai kórházban három hétig üdültem egy fezi bíróval (a Beni Chouari törzs fia volt), nem szólva ama pillanatnyi intervjuk sokaságáról, amelyeket szentóletü marabout-kkal, intelligens goum és spáliitisztekkel (arabokkal!) eszközöl­tem, hogy a marokkói kérdést tisztázzam. Amit Európában tudnak Marokkóról, arról nem szó­lok most. Hogy képzelik el Marokkét? Mert a legere­detibb országok egyike. Város? Város van benne — fél tucat. Fez, Rabat, Marakes, Tan­ger, Constantine, Casablanca . . . Nézzék meg, kérem, a térképet. Nagy darab ország ez a Marokkó, amely Muleyen kivül a havas Állast is uralja. Ezerfajta kóbor douár ténfereg az alfa között. Alfa, alfa, mindig csak alfa. A vib­ráló fényözönben feltűnik egy mozgó pont. Abból karaván lesz. Két ráncosképü asszony görnyedten hordja a sátorfát. Faj-arab paripá­kon a szakállas férfiak. Hajtják a tevéket, az öszvéreket és a birkanyájat. Ez Muley népe. Ezt a népet gyilkolja meg a civilizáció. Melyik jog előbbrevaló ? A franciák joga » civilizációra, vagy a szabad arab törzsek joga az életre ? Muley Hafidot a francia fegyvertársak majd kihúzzák a hínárból valahogy. A szultánt ma a franciák tartják, akik vállalták, hogy Marokkó­ban rendet csinálnak. A szultán tragikus hely­zetbe került. Azok, akik Abdul Azizt kikiáltot­ták ellenszultánnak, tudnak mehallát formálni. Muley Hafidot cserben hagyták a katonái . . . Muley Hafidot kóbor népe ellen a röpdöső tri­kolór alatt Lebel-szuronyok attakjai védelmezik meg. Szegény, vad szultáni . . . Ama harcokban, amelyekre egyrészt bor­zasztó üvöltéssel könyörgik a Próféta áldását, másrészt francia részt sürün adják a napi parancsokat, el fog vérezni az arab szabadság. Töfögő gépkocsik száguldanak majd a marok­kói pusztán. Csillogó vasúti vágányok szelik keresztül Marokkót Colomb-Bóchartól Tangerig ós Szűz Mária dicsőségére székesegyház fog épülni Fezben. Notre Dame de Maroc. A lobogó bivuak tüzek mellett burnuszos arab harcosok verődnek csoportba. Abdul Aziz mehallája táborozik itt. A szabad arabok csat­togó fogakkal átkozzák Hafidot, ki a rumi „fejedelemnek" Parisban békejobbot nyújtott. Halál a fejére! Halál a rumi oszlopokra! A francia háló, a réseau, visszatarthatatlanul zudul a szabad arab törzsek fejére. Lyautey, a legionáriusok apja, a 19. hadtest háborús had­osztályának divizionárusa, mint egy antik római gladiátor veti a hálót. Hja, a gall okult a római cirkusz porondján. Tiz sugárban is nyomulnak a francia oszlo­pok Fez felé. Legionáriusok, zuávok, aBataillon d'Afrique, az infanterie coloniale, a bennszülött vadászok, a tüzérség, a compagnie saharienne tnartalócai, a spáhik és a huszárok. A guorilla­háboru minden jelensége jellemzi Marokkó paci­fikálását. Lyautey különítményekre osztja az állományt. A különítmények élén légionárius századok, dü­hös ordasok gyanánt törtetnek előre. A légio­náriusokkal párhuzamosan firtatják az alfát a tirailleutök. Csatát provokálni nem kell . . . Alig múlik éjszaka, hogy egy-egy halálorditás ne verje föl a gitourne-okat. Caporal, la créve . . . Jói táplált puskaropo­gás és véres késharc jár a leszúrt őrszem vér­fagyasztó sikolya nyomán. Másnap támad a mehalla. Lyautey és a szikratávíró pontosan intézkednek, hogy 10—20,000 arabbal három­ezer köztársasági katona kerüljön horzsolódási viszonyba. A fantáziára fantázia robban. Marokkó volt. Mert ágyujuk, liditjük, dina­mitjuk vagy mitraillouse-ük nincs a fékeveszett araboknak. K. A. — Lapunk egyen példányai Buda­pesten, a Ltohoncsrt-dohánytőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kaphatók. — Őfelsége Gödöllőit. Bécsi tudósítónk jelenti: Őfelsége magyarországi tartózkodá­sának részleteire vonatkozólag uj megálla­podások történtek. A király ugyanis Magyar­országon való tartózkodása nagyobb részét nem Budapesten, hanem Gödöllőn fogja töl­teni. Erre orvosai tanácsából határozta ma­gát a felség, aki még mindig rekedtséggel küzd s akinek egészséges, pormentes leve­gőre van szüksége. Péter szerb királylyal már a követség utján közölték is a felség­nek azt a kijelentését, hogy budapesti foga­dásáról sajnálattal le kell mondania, illető­leg az évnek egy későbbi részére kell ha­lasztania. Péter szerb király budapesti látogatásának elmaradását egy belgrádi je­lentésünk is megerősíti. — A szegcdi egyetemért. A szegedi egye­tem ügyében tárgyaló szegedi bizottság szerdán utazott föl Budapestre, miután Lázár György dr polgármester már kedden délután megérke­zett a fővárosba. A bizottság, amelynek tagjai Gaál Endre dr kulturtanácsos, Boros József kórházi igazgató-főorvos és Faragó Ödön dr városi tiszti főorvos, magával vitte azt a me­morandumot, amely részletesen fölsorolja, hogy a város miféle adományokkal hajlandó hozzá­járulni az egyetem fölépítéséhez. A hozzájáru­lás teljos összege 12.235,720 korona ingatla­nokban és készpónzbon. A küldöttség érdem­leges tárgyalásai 27-ikén, csütörtökön kez­dődnek. — Kimen győzelme, Scliöuaich bukása. Föltűnést keltő hirt közöl velünk bécsi tu­dósítónk. Olyan forrásból, mely a legfelsőbb körökből meríti értesüléseit, kapta a követ­kező kijelentéseket: — Kétségtelen, hogy a katonai pörrend­tartás reformjának ügye jóval kedvezőbb Khuenre, mint Bienerthre. Ebben a döntés csütörtökön valószínűleg megtörténik. Egyúttal kétségtelen az is, hogy Schönaicli báró közös hadügyminiszter a megállapo­dás precizirosásával bukott miniszter. Már a delegációk idején keringett felőle ez a ver­zió, de akkor még egy nagyon nagy ur tar­totta őt: őfelsége. — Mióta azonban a nyelvi intézkedések alkalmazásába meg sem kísérelt közbelépni, a király is elejtette és állásából való távo­zása rövid idő és ildomosság kérdése. Nem­sokára megkezdi nyári szabadságát s való­színűleg nem is fogja, mint miniszter be­fejezni. — Uj miniszteri tanácsosok. A király Landgraf János miniszteri osztálytanácsost és Ébersz Károly miniszteri tanácsosi cimmel föl­ruházott számvevőségi igazgatót, miniszteri ta­nácsosokká nevezte ki. — Barabás Béla és az aradi szociális­ták. Aradról jelentik : Az aradi független­ségi párt nem akar hallani a szociálisták­kal való együttműködésről, pedig erre több­ször fölszólították. Barabás Béla is kijelen­tette, hogy nem akar velük együtt sze­repelni. — Az államvasút nyári menetrendje. Most jelent meg az államvasút nyári menetrendje, amely több, az idegenforgalom szempontjából fontos összeköttetést létesit. A budapest— berlini gyorsvonatok menetrendjének megvál­toztatásával oly összeköttetés létesült, amely csatlakozik a konstantinápolyi gyorsvonathoz. Az uj vonat este 7 óra 33 perckor indul Ber­linből és másnap délután 12 óra 50 perckor érkezik a keleti pályaudvarra, ugy. hogy a ber­lini utas 3 óra 20 perckor folytathatja útját a keletre. Visszafelé a konstantinápolyi gyors­vonathoz való csatlakozással a vonat 3 órakor indul Budapestről s reggel 7 óra 45 perckor érkezik Berlinbe. A keleti pályaudvarról reggel mMmmmM' Bjj' ingp a villamos MM

Next

/
Thumbnails
Contents