Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-25 / 94. szám

1911 II. évfolyam, 99. szám Vasárnap, április 69 1 • M;: v íi •tW'&t&t&M*** Fifizponfi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, '1 tz=i Korena-utca* 15. szám ca Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., cn Városház-utca 3. szám =3 ,, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. K 6'— egy hónapra R 2-— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre . . . R 14 — negyedévre. R V— egy hónapra U 240 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 =i Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Polgárok az első polgárért. Százhúszezer ember gondolt szere­tettel és figyelemmel a szegedi szép áprilisi vasárnapon első polgárára, Lá­zár György doktorra. Polgárok ünne­pelték a nagyratámadt Szeged egyik nagyratűmasztóját. Az ország legszebb, legnagyobb terére özönlöttek a kül­városokból, a tanyákról és más vidé­kekről is sokan az elszakadt szegediek, akik szintén lelkesedtek, mert együtt ünnepelhették az itthon élőkkel, hogy megragadhatták az alkalmat s a hat­van éves polgármesternek ovációt ren­dezhettek. Szegednek avagy Szeged iránt ér­deklődőknek nem kell magyarázni, ki volt s ki ma is és ki marad Lázár György dr. Ha Szeged utcáin, ha Sze­ged terein végigtekintünk és ha nagy­városiasság legkisebb részletében is gyönyörködünk, a létesítéshez okvetet­lenül odagondoljuk Lázár György ne­vét. Mert oda kell gondolnunk, hisz ő alkotta azt, hisz majd minden jót, ki­válót az ő vezetésével varázsoltak életre. Azt a jelszót, hogy: amit csak lehet, sőt mindent Szegedért — ő adta ki és ő valósítja is meg mint gyönyörű pro­gramot. Vasárnap pedig olyan lelkes szere­tettel tört ki százezernél több ember elismerése, amire nem akad példa ma­gyar polgármester életében. Példás rend, órákig tartó ováció, szegedi vezetőknek őszinte szavakkal hangsúlyozott elis­merő tüntetése, rajongás lengte át a szép, virágos vasárnapot és még hétfőn is a küldöttségek, egyesületek, magá­nosok százai keresték föl gratulációjukkal Lázár György doktort. És a megnyilatkozott szeretet ma­gába rejti a jövő programját is, — azt, amely Lázár György dr nevénél eddig is elmaradhatatlan volt, tehát jó volt minden részletében, nagyszerű volt, a nagy Szeged megvalósítására vezetett. Vasárnap délután a városháza nagytermé­ben díszközgyűléssel kezdődött az igazi ün­nep. A díszközgyűlésen a törvényhatóság melegen üdvözölte a hatvan éves polgár­mestert és kifejezte iránta ragaszkodását. Az ünnepi szónok Rósa Izsó dr volt, akinek üdvözlésére Lázár György dr a fejlődő vá­rosról beszólt. A közgyűlés után a hivatalos szobájába vonult vissza a polgármester, akit itt is egymásután kerestek föl szerencse­kívánatokkal. A Széchenyi-téren, ahol szólt a katonazene* hullámzott a közönség. Az egész Széchenyi-tér fényárban ragyogott, az épületek minden ablakát kivilágították. A városházát gyönyörűen földiszitették. Majd több ezer fáklyával, lampionnal érkezett meg sok ezer ember a városháza elé. A város polgársága nevében Jászai Géza apátplébá­nos, a tanyai polgárság nevében pedig Papp István intézett üdvözlő beszédet a téren fölállított néptribünről a polgármesterhez, aki a városháza erkélyéről válaszolt. Hétfőn százával keresték föl a hatvan éves polgár­mestert, aki a közönség tiszteletére torony­zenét adatott az esti órákban. A polgármes­ter ünnepléséről ez a részletes tudósításunk: A közgyűlési teremben. Este hét óra felé zsúfolásig megtelt a városháza közgyűlési terme. Nemcsak a tör­vényhatósági bizottság vezető tagjai, hanem a város társadalmának előkelőségei eljöttek ide, hogy jelen legyenek a polgármester ünneplésén. A padokban feketeruhás, ün­neplő férfiak ültek, a karzatok és a város­háza hivatalai pedig tele voltak szép asszo­nyokkal, leányokkal. Amikor már a terem teljesen megtelt, várhelyi Rósa Izsó dr fölment az elnöki emelvényre és jelezte az összejövetel célját. Indítványára egy bizottságot küldtek ki a polgármesterhez, hogy azt az ünnepélyre meghivja. A bizottságnak Kállay Albert valóságos belső titkos tanácsos, nyugalmazott szegedi főispán volt az elnöke, Kószó István, Eisen­stadter Róbert, Szinger Kornél, Gaál Kálmán, Páljfy Dániel és Korom Mihály a tagjai. Néhány perc múlva megjelent a bizottság a teremben Lázár György dr polgármester­rel. Percekig tartó tapssal és éljenzéssel üd­vözölték a polgármestert, akit szemmel lát­hatólag nagyon meghatott a szeretetnek ez a meleg megnyilvánulása. A tüntetés lecsillapultával Rósa Izsó dr a következő beszédet intézte a polgármes­terhez : (Rósa Jssó beszéde.) — Nagyságos királyi tanácsos! Polgármester ur! Tisztelt barátunk! Szeged város egyetemes közönsége egyesült ma, hogy születésnapod hatvanadik évfordulóját ünneppé avassa. Nem mintha csak most ébredtünk volna tuda­tára annak, hogy mily elismeréssel tartozunk néked közéleti tevékenységedért, hanem azért, mert csak most ragadhattuk meg az alkalmat, amely elől ki nem térhettél és meg nem futa­modhattál. De mi most foglyul ejtettünk és meg nem engedjük, hogy közismert szerénységeddel kö­rünkből kibontakozva ismét meghiúsítsad szi­vünk és elménk megnyilatkozását személyed és működésed iránt táplált érzelmünk tolmácso­lását. Ne hidd, hogy volna közöttünk bárcsak egy is, aki ne tudná, hogy a város szolgálatában eltöltött valamennyi munkakörben, tiszti fő­ügyészi, helyettes polgármesteri, országgyűlési képviselői és polgármesteri állásodban legjobb erőidet, buzgó tevékenységedet és kiváló tehet­ségeidet a város ügyeinek ós polgárai érdekei­nek szentelted és hogy mint a város első tiszt­viselője ma is előljársz és követendő példát szolgáltatsz a kötelességtudásban és a közigaz­gatás részrehajiatlan és elfogulatlan intézésében. Számosak azok az érdemek, amiket te köz­szolgálatod ideje alatt városunk előlialadása érdekében szereztél ós mi bízunk benne, hogy te mindazokat á nagy alkotásokat, amiket előttünk programod gyanánt többszörösen ki­fejtettél isten segélyévél meg is fogod valósit­hatni. Nem nyugtalanít bennünket .az a rémes gon­dolat, hogy a város ügyeinek előbbrevitele érde­kéből tervezett alkotásaid megfognák haladnia város és polgárai anyagi erejét és hogy azok megfognák zavarni a város háztartásának egyen­súlyát, mert megnyugtat az a tudat, hogy te a város előhaladása iránt való törekvésedben gondosan számot vetsz a város és polgárai erejével és teherviselési képességével. Adjon az ég törekvéseidhez és azok sikeréhez erőt ós egészséget. Fogadd őszinte hálánkat és meleg köszönetünket azokért a kiváló szolgála­tokért, miket egy egész emberöltőn át önfel­áldozóan és önzetlenül szülővárosodnak tettél és fogadd szivesen a város egész polgárságának tüntető hódolatát, akik seregestől eléd sietnek és nagyrabecsült munkásságodért hálájuknak, elismerésüknek és szeretetüknek egyhangú ki­fejezést adnak. Isten éltessen 1 Az éljenzóstől gyakrabban félbeszakított beszéd végeztével megint kitört a lelkes tüntetés. Csak percek múlva juthatott szó­hoz a polgármester, aki a következő beszé­det mondotta: (A polgármester válasza.) Nagyrabecsült barátom 1 Tisztelt barátaim ! A legmélyebb hálával köszönöm azon szives szavakat, melyeket életem e jelentős évfor­dulója alkalmából mindazon barátaim nevében hozzám intézni kegyes voltál, kik ez alkalomra közéleti munkásságunk kicsucsosodásának ezen színhelyén egybegyülekezni kegyesek voltak. Nem tulajdonítom a rokonszenv ezen meg­nyilatkozását azon eredményeknek, melyeket a közéletben közvetlen munkatársaim segélyével ós a ti hűséges támogatástok mellett elértem. Ezek még csak részben befejezettek, legnagyobb részben utón vannak. De tulajdonítom a rokon­szenv és jóindulat ezen megnyilatkozását an­nak, hogy helyeslitek azon irányt, amelyet a városfejlesztés terén követek, amelynek alap­principiuma: a város háztartása egyensúlyának gondos megőrzése mellett az állandó haladást biztosítani ugy az anyagi, mint erkölcsi ós kulturális fejlődés terén. En ez ünnepélyes pillanatban, amikor a sziv a szívhez oly közel áll, tinektek uj programot nem adok. Aki az én működésemet figyelemmel kiséri, megállapíthatja abból az én programom körvonalait. Kettőt azonban megígérek; meg­ígérem először azt, hogy azon alapprincipium­hoz a közteher emelése nélkül s a költség­vetési egyensúly föntartása mellett biztosítom a város haladását, hü maradok s megígérem másodszor azt, hogy addig, mig nagyrabecsült bizalmatokból ezen állásomat betöltöm, Istennek hála meg nem csökkent munkaerőm teljes buzgalma, agyamnak minden gondolata, szivem­nek minden dobbanása a városomé s polgár­társaimé lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents