Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-20 / 90. szám

T3T"—- - •• -— DELMAGYARORSZAG 1911 április 2.0 Hiszen épen mi, a nemzeti politika hivei vagyunk azok, akik hangoztatjuk, hogy mikor a kivándorlás napról-napra fokozódik, hogy mikor a szociális bajok napról-napra növekednek, mikor köz­egészségiigyünkrossz s közigazgatásunk meg nem felelő, mikor a fajok és fele­kezetek viszálykodása fenyeget, akkor Magyarországnak nagyobb problémái vannak, mint amelyeket a írázis­hazafiság képes megoldani. De mi épen azt mondjuk, hogy e kérdések meg­oldása maga is nemzeti politika s nem azt, hogy a politikával ellenkezik. Mert ez a frázisos fölfogás egyoldalúságához nagyon hasonlít s a két véglet emez egyoldalúságban ugy látszik találkozik. A frázisos hazafi nem érti, hogy a céltudatos reformpolitika a legjobb nemzeti politika s a nemzetközi radi­kális nem érti, hogy a nemzeti függet­lenség egy klerikális és militarista ha­talomtól való függetlenségünket jelenti, a magyar szupremácia pedig a kiválóbb — s igy haladásra alkalmasabb — faj­nak főlényét a kevésbé liberális és kul­túrában fejletlenebb fajok fölött. Az igazi nemzeti politika az igazi reformpolitikával egy és ugyanaz. A mexikói forradalom. Londonból jelentik' A mexikói fölkelők tegnap éjjel titokban ki­ürítették Agua Prietát. Ugyanakkor a mexikói kormánysereg ujabb rohamra készült a város ellen és az éjszaka leple alatt a csapatok kisebb osztályokban szinte hason kúszva kö­zeledtek a városhoz. Nagy lett Reynold Diaz meglepetése, mikor kémszemlére küldött elő­őrsei jelentették, hogy a város üres. A láza­dók elszéledtek, senki sem tudja, merre. Nyil­ván puskaporuk fogyott el és nem tudták Agua Prietát tovább tartani. Tegnap este Newyorkba távirat érkezett az amerikai csapatok parancs­nokától, hogy Agua Prietánál ujabb ütközet áll küszöbön, mert a fölkelősereg csak cselből ürítette ki a várost, hogy aztán rácsaphasson Reynold Diaz elbizakodott táborára. A lázadók Juez Cabral vezetése alatt hagyták el Agua Prietát s messze a várostól egyesültek a fői­kelők kisebb csapataival, most pedig vonulnak a város ellen. Sokkal nagyobbak a mexikói fölkelők veszteségei, semmint az első hirek je­lentették, de a mexikói kormány serege is sok halottat vesztett. A fölkelők a csatatéren mindjárt el is ásták halottaikat, a sebesülte­ket pedig elszállították az ország belsejébe. El Pasából (Texas) jelentik, hogy egész északi Mexikó lázong. A nép a forradalmárokhoz szit, mert bandáik irgalmatlanul rabolnak és a se­reg számára elhajtják a lakosság nyájait. A hadviseléshez ugy szereznek pénzt, hogy a bá­nyák pénztárait kifosztogatják és a hivatal­nokokat elkergetik. De nemcsak a fölkelők sarcolnak, hanem a kormány serege is. New­yorkba tegnap este tiz órakor Mexikó főváro­sából távirat érkezett azzal a hírrel, hogy Go­mez Garcia, a lázadók egyik vezére, a mexikói külügyminisztertől fegyverszünetet kórt. Diaz elnök hajlandó megadni a fegyverszünetet. Washingtonból jelenti az Evening Post tudósí­tója: Diaz elnök lemondása befejezett dolog és csak rövid idő kérdése. Milliós aszfaltozás. — A Magyar Aszfalt Társaságnak ítélték oda a munkát. — (Saját tudósítónktól.) Szokatlanul népes és vitatkozásban gazdag volt a szegedi, szerdai rendkivüli közgyűlés. A Tisza Lajos-körut aszfaltozását tárgyalják és a tanács isme­retes javaslatához nagyon sokan hozzászól­tak. Természetesen eltérőek voltak a véle­mények, a vitatkozás sokszor élesebb és he­vesebb is volt a szokottnál, a beszédek és fölszólalások gyorsan követték egymást és hat óra felé járt már az idő, amikor az el­nöklő polgármester a kérdésben a szava­zást elrendelte. A tanács javaslata mellett Balassa Ármin dr, Pillich Kálmán, Bokor Adolf, Kormányos Benő dr beszéltek és azt kívánták, hogy a legolcsóbb ajánlattevőnek, a Magyar Aszfalt Társaságnak adják ki a munkálatot. A ta­nács javaslata ellen Wimmer Fülöp, Becsey Károly dr szólaltak föl, akik azt kívánták, hogy a Tisza Lajos-körut gyalogjárdájának az aszfaltozásával bízzák meg a Pick és Tóbiás céget, amelynek a gyalogjárdájára vonatkozó ajánlata 8754 koronával olcsóbb a Magyar Aszfalt Társaság ajánlatánál. A vitatkozás végén Bokor Adolf polgár­mesterhelyettes, az ügy előadója bejelentette, estjét irodalmi és szinházi eseménynyé avatná. „Az eredeti darabok" szinrehozásá­tól borsódzik a hátunk. Azt már igazán nem tudjuk nyugodtan nézni, ha vidékiesdit játszanak a szegedi színpadon és ha az elő­adott eredeti színdarabok csak azért nem tudnak bejutni valamelyik fővárosi szín­házba, mert a kvalitásnak ott alkalmazott mértékéig nem értek föl. Sajátos és részben sajnálatos viszonyaink a „vidéki" szónak speciális magyar tartalmat adtak, ami min­dig olyas valamit jelent, ami intellek­tualitás, kifinomodás, differenciálódás, erő, tartalom éá tehetség dolgában nem ér el oda, ami fővárosi. A gazdasági és kulturális erők megsokasodása és egyenletesebb el­oszlása minden bizonynyal rést hasit ezen a már-már berozsdásodó fölfogáson és álla­poton, itt a vidéken az az ember a talpán, aki ennél a nagy munkánál egy-egy hatal­mas fejszevágással segit. Fejvesztésre Ítél­nénk tehát mindenkit és halálos ellenségeül szegődnénk annak, aki az eredeti bemutató­kat itt Szegeden ugy merné értelmezni, hogy az itteni színház iskolája lehet az irnitudásnak ós hogy itt ezen a vidéki szin­padon szinrehozhatók olyan darabok, ame­lyeket még baráti körben is a legmerészebb önfeláldozással hallgat meg vagy olvas végig az ember. Ami egyéb van a programban, semmit­mondóbb azoknál a részeknél is, amelyek­kel eddig foglalkoztunk. A Peleskei nó­tárius-1 szinószi gurmandóriának beadni semmi esetre sem fog sikerülni ós bizony szomorú, ha a színház uj igazgatója hónapo­kon át ezt tudta a legnagyobb érdekesség­nek kisütni jövendő szinigazgatása első éve számára. Ezek után pedig térjünk oda vissza, ahonnan kiindultunk. Hogy is kezdtük ? Hogy nincs a világon bő­kezűbb ember a függetlenségi párti kép­viselőnél és a színigazgatónál, ha pro­grambeszédet mond és hogy ép azért mindazokat, amiket ezek az urak ígérnek, a kellő értékükre kell leszállítani. Tegye ezt meg valaki Almássy Endre programjával, amit valójában sehogy se tudtunk meg­találni a programban, mi marad akkor? Még csak a sovány, a vérszegény program sem, hogyan merjen hát az ember álmodozni olyan szegedi színházról, amely nem vidéki a szó mucsai értelmében, amelynek igazgatói irodájában művészember termeli az öt­leteket, a kulisszák között pedig lelkes, szor­gos és a tehetség lázától izzó gárda köz­vetíti a tömegeknek a jobb irodalmi ter­mékeket és aratja a babért. Programot nem találtunk, a munkát vár­juk tehát, amelynek nem lesz nálunknál készségesebb elismerője ós szigorúbb kri­tikusa. Kézai Simon. hogy a Magyar Aszfalt Társaság a tanács kérdésére nyilatkozott, hogy hajlandó olyan árért megcsinálni a gyalogjárdát, mint a Pick és lóbiás cég. Természetesen ez a ki­jelentés nagyban hozzájárult ahoz, hogy a közgyűlés olyan nagy többséggel mondotta ki, hogy az összesen egymilliókétszázhuszon­egyezer koronás aszfaltmunka elkészítésével a Magyar Aszfalt Társáságot bizza meg, de egyben azt is kimondotta, hogy ez a hatá­rozat csak birtokon kivül fölebbezhető meg. Ez azt jelenti, hogy a város a vállalattal azonnal megköti a szerződést ós a vállalat haladéktalanul hozzá is fog a munkához. A javadalmi palota építésének ügyét tár­gyalták még *és a közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát. Fél hétre járt már az idő, amikor ezzel a tárgygyal végeztek és igy a hétmilliós kölcsön ügye és egy telekkisajá­titási javaslat nem is kerülhetett sorra. Eze­ket csütörtökön délután a folytatólagos rend­kivüli közgyűlésen tárgyalja a törvényhatóság. A közgyűlésen Lázár György dr polgármester elnökölt, a jegyzőkönyvet Taschler Endre fő­jegyző, Bárdoss Béla és Ferenczy Béla aljegyzők vezették. A polgármester rövid elnöki megnyi­tója után következett a (Tisza Lajos-körut aszfaltozása) kórdósének a tárgyalása. Bokor Pál polgármesterhelyettes ismertette az aszfalt-ügyet. Elmondotta, hogy a tanács a beérkezett ajánlatok közül a Magyar Aszfalt Társaságot bízta meg a munkálatok teljesítésé­vel, mert a mérnöki hivatal az összmunkát illetőleg annak a vállalatnak az ajánlatát ta­lálta legolcsóbbnak. A társaság 877.000 koro­náért hajlandó elvállalni a munkát. A járda aszfaltozását, illetőleg a Pick és Tóbiás cég ajánlata 8764 koronával olcsóbb. A bizottság megállapította, hogy a Pick ós Tóbiás cég nem mutatta be az eddig teljesített asz­faltmunkáinak a kimutatását és ezenkivül több kisebb-nagyobb szabálytalanságot kö­vetett el az ajánlat beadásánál. A tanács fontosnak találta, hogy a munkálatokat minél gyorsabban végezzék el ós ezért a jár­dánál fönnálló kisebb eltérést nem találja in­doknak arra, hogy a munkálatokat szétvá­lasszák egymástél. A tanács határozata ellen a Pick és Tóbiás cég főlebbezóssel élt. Fölebbezé­sóben kiterjeszkedik minden kifogásra és haj­landónak nyilatkozik a városnál fönnálló óva­dékát kiegészíteni. A tanács azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a fölebbezést utasítsa el és a tanács határozatát hagyja jóvá. Wimmer Fülöp arra kéri a közgyűlést, hogy adjanak helyet a felebbezésnek. Fon­tos az, hogy a város vállalatainak a kiadása korrekt módon történjék. A mérnökség két teljesen elkülönített versenytárgyalást hir­detett. Egyet a kocsiutra, egyet a járdára. A két versenytárgyalásra beérkezett ajánlatokat szót kellene választani. A Magyar Aszfalt ajánlata a kocsiutnál olcsóbb, adják oda annak a kocsiutat, a Pick és Tóbiás cég ajánlata a gyalogjárdánál olcsóbb, bizzák meg ezt a céget a gyalogjáró aszfaltozásával. Az nem baj, hogy a Pick és Tóbiás cég még nem aszfaltozott. Nevelni kell uj vállalkozókat, valahol csak kezdeni kell egyszer. A közszállitási szabályzat előirja, hogy a helybeli vállalkozókat előnyben kell részesíteni, még ha azok kissé drágábbak is. Ezért is kell a Pick ós Tóbiás céget előny­ben részesíteni. Kéri, hogy a gyalogjáró aszfal­tozásával bizzák meg a Pick és Tóbiás céget. Kormányos Benő dr azt mondja, hogy a Pick ós Tóbiás cég strolimann, amely másnak adja át a munkát. Ebben az évben el kell végezni a munkálatokat, ez a legfontosabb érdek ós ezért a Magyar Aszfalt Társaságot kell meg­bízni a munkálattal. Ha a Pick ós Tóbiás cégre is biznának munkát, ugy ki kell mondani a közgyűlésnek azt is, hogy a cég a munkát nem adhatja át másnak. Különben a tanács javasla­tát kéri elfogadni. Pillich Kálmán: A pályázati föltételekben ki­kötötték, hogy a vállalkozó tartozik igazolni szakképzettségét is. A bizottság, amikor az ajánlatok fölött döntött, azt találta, hogy a Pick ós Tóbiás cég a szakképzettséget nem tudja igazolni, mert aszfaltozási munkát még nem végzett. A bizottság fölajánlotta a cégnek, hogy végezzen két utcán próbnburkolást és ha ott beigazolja szakképzettségét, akkor a jövő­ben figyelembe vehetők lesznek a pályázatai. A mostani munka olyan egységes kivitelt kö­vetel, hogy két vállalkozóra az aszfaltozást

Next

/
Thumbnails
Contents