Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-14 / 86. szám

4 DELMA6YAR0RSZÁ6 1911 április 14 1911 a royalisták mozgalma legalább is tapintatlan. A Fran^ais előkelő közönsége a botrányt csinálókkal szemben tanusitott szenvedélyes magatartása eléggé bizonyította, hogy nem tartotta számon a nagy Írónak, hogy fiatal korában a hadbirósággal akadt dolga. És ez helyes is. Nekünk is volt egy hasonló esetünk. Egy magyar iró barátunk, aki nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy három évig szolgáljon, a vártáról katonai fölszereléseit útfélen elszórva, szökött meg külföldre. Hosszú önszámkivetés után és egy darabja árán, amelyet a Nemzeti-színház adott elő, barátai kieszközölték részére a teljes amnesztiát. A párisi színházakról már többször mondottam el ós lesz még alkalmam elmondani bővebb részleteket, igy talán helyes volna egy kicsit másról is megemlékezni. De végezetül ide kell még iktatni, bogy a párisi Femina szinházban a gyermekszinészek tökéletes művészettel oly remek alakításokat mutatnak be, hogy előadásaikat nem csak gyermekek, hanem felnőttek is, zsúfolt házban nézik vógig. Igazságos akarok lenni, tehát arról is be koll számolnom, hogy a Vig özvegy most járja diadalutját a Rue Blanche-ban székelő Apolló szinházban. Azonban, amin nem is igen csodálkozhatunk, bécsi operettnek nevezik ós . . . Frane Lehár a szerzője. A párisi Apollóban a Elvált asszony is megszerezte már a polgárjogot — a bécsi operettenek. * Nem mondok ujat azzal, hogy Páris mindig első helyen áll múlatás tekintetében, ebből azonban nem kell azt következtetni, hogy a franciák léhák. Dehogy! Ilyesmit csak a németek híresztelnek és csak azok hiszik el, akik berlini vagy más germán lapok nyomán íródott magyar ujságközlemény impressziója alatt állanak. Akik kinn jártak Franciaországban és a francia viszonyokat ismerik, többnyire meg vannak győződve arról, hogy alig van még egy nép, amely józan munkásságával, szorgalmával annyira kitűnne, mint a francia. A francia ember átlag ötven éves koráig dolgozik, akár munkás, akár kereskedő, akár földmives, azontúl pedig nyugalmasan élvezi munkásságának gyümölcsét, a biztosított életjáradékát. A franciáknál minden a praktikus és higiénikus szempontból indul ki, még az evés és múlatás is. Egyébként, ha elmegyünk a párisi színházakba és szórakozó helyekre, akkor hamar észrevesszük, hogy az idegenek meglehetős nagy arányszámban vannak képviselve. Montmartre-on, a Moulin Rouge és a Tabarin között, nemrégiben megnyílt egy vendéglő: Pigall's Restaurant-Charton, az élelmes tulajdonos, hízelegni akart, a vendégei túlnyomó részét képező angoloknak, amerikaiaknak ós már a helyiségének cimzósónól is tekintettel volt reájuk és a többi idegenekre. De a vendéglője csak névleg angol. Éjfél tájban nyilnak meg kapui. Fölvonógéppel jutunk az első emeleti, jó Ízléssel, fejedelmi pazarsággal berendezett terem előszobájában elhelyezett ruhatárba s onnan az amerikai Bar-ba. A szinház után érkező hölgyek estélyi öltözetben, a férfiak feketében foglalnak helyet az asztalok mellett és fogyasztják el a mesébe illő drága souper-t. Ez az éjféli szinház utáni étkezés, a tulajdonképeni igazi souper, nem az, amit nálunk estebédnek neveznek. Hogy itt is cigányzenének híresztelik a vörös kabátba bujtatott, hibás zeneérzékü muzsikusoknak azt a katofoniáját, amelylyel valamilyen módon érthetővé ak 'rják tenni a cigányzenés vacsorák drágaságát, az csak igazán természetes, valamint az sem csodálható, hogy a Schunda-féle cimbalmot verő fekete bajuszu cigány, — barátjai módjára — telivér párisi. Ebben az idegenforgalom szempontjából (!) létesült és a Párisban átutazó idegenek találkozó helyéül szolgáló éjjeli vendéglőben a cigányzenén kivül más rosszhangsásu zenében is van részünk. Az olasz táncosoknak, velencei jambók, spanyolok pedig az ibériai félsziget temperamentumos zsitánjainak ropogtatják a lábuk alá valót. Mert hát ebben a pazarul fényes teremben táncolni is lőhet. Lehet még a most közkedveltségnek örvendő és totszelgős, kéjelgős apacs-táncot a Mariette-1 is. Persze itt is úgyszólván kizárólag a profeszionisták táncolnak, mint a Tubarin-ben vagy a Moulin-Rouge és Moulin ele la Galette- ben. (Folytatjuk.) SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Április 14, péntek: 15, szombat: 16, vasárnap 16, 17, hétfő 17, „ Szünet, Opera-előadás a gyermekszanatórium javára. Fölemelt helyárakkal, bérletszünetben, d. u.: Dollárkirálynő, operett, este: Sárgaliliom, vidéki történet. (Páratlan '/,-os bérlet.) d. u.: Karenin Anna, dráma, este: Cigányszerelem, operett. Bérletszünetben. * Operaelőadás a Gyermek-szanatórium javára. Zsúfolásig telt ház előtt folyt le csütörtök este a Gyermek-szanatórium javára tartott operaelőadás, amelyen fölléptek Medek Anna, M. Szoyer Ilonka, Hajós Böske, Szék tlyhidy Ferenc ós Márkus Dezső. B. Sándor Erzsi erős meghűlés miatt nem jöhetett le, őhelyette jött Medek Anna. Hoffmann meséit láttuk ezen a művészi gyünyörüségekkel ritkamód gazdag estén. Offenbach fanatikus operáját, amelynek zenejét emlékezések kedves levegőjében szívesen hallgatják a régi, egyre meszszebbről kisértő meleg Offenbach-esték ittmaradottjai, de az uj zenéért lelkesedők is szivet, meleget, briliiáns ötleteket találnak benne. Kivált olyan interpretálásban, aminőt Székelyhidy Ferenc a magyar operaháznak ez a fiatal, de egyre izmosodó talentumu tenoristája, a graciózus Szoyer Ilonka adtak. Művészetüket elemezni fölösleges azok előtt, akik hallották és olyan bensőséges módon ünnepelték őket csütörtökön. Bőven kijutott a tapsból Nagy Arankának is, aki B. Sándor Erzsi aszszony helyett eljátszotta Olympia szerepót, bájosan, finoman, a nehéz énekproblémák művészi megoldásával. A második ós harmadik fölvonás között díszhangverseny volt, amelyen Hajós Böske, M. Szoyer Ilonka, Medek Anna és Székelyhidy vettek részt ; a zongoránál Márkus Dezső ült. Hajós Böske frenetikus hatást váltott ki közvotlen, csupa érzés és csupa fejlett technika énekével, különösen Reimitz mélységes „Páris, az én Bakonyom'-jánnk, a büszke Ady-dalnak előadásával. Páratlanul kedves volt M. Szoyer Ilonka az ő Manon-kosztümjében, mikor Massenet Manon-gavotteját énekelte, kecsesen előadott Kacagó-daláórt ós a Remete csengetyüjének egy részletéért is élénken tapsolták. Medek Anna a Tannhauserből énekelt egy részletet, amelyben teljes erővel csillogtatta szép koloraturáju, nagyskáláju hangtechnikáját s a publikum őt is viharosan ünnepelte. Ezzel a jelzővel kell élnünk Székelyhidy említésekor is: impozáns alakja, briliiáns éneke és játéka cézári módon meghódították a közönséget. A szegediek közül Nagy Arankán kivül Mezei, Virágháti és Pesti nyújtottak szép alakítást. Élvezetes, elragadó este volt a csütörtöki, nemcsak művészi élvezetben volt gazdag, hanem a szegény beteg gyermekek fölé hajló jótékonyság is nyert vele. * Felhő Rózsi Debrecenben. Felhő Rózsiról, aki most Debrecenben vendégszerepel, igy emlékezik meg egyik debreceni lap: Felhő Rózsi, akit a legfényesebb szinpadi diad.Jok emlékei fűznek Debrecenhez s aki mindenkoron becézett, kedvenc primadonnája volt és marad a mi közönségünknek, tegnap este kezdte meg három estére terjedő vendégszereplését. Első föllépéséül a Cigányszerelem Ilonkáját választotta s az ő bájosan pajkos, pozsgö temperamentumával, frappáns ötleteivel, fölényes művészi készségeivel s kellemesen csengő szép hangjával viharos totszóst aratott. Különösen elragadta a közönséget a harmadik fölvonás mulató jelenetében, melyben pompás nótáit s táncszámait számtalanszor megkcllett ismételnie. A kihívásoknak fölvonások után se szeri, se száma nem volt s gyönyörű virágajándékot kapott. * Uatakár vendégjátéka. A szinházi iroda jelenti: Latabár Árpád, a Kiráiy-szinház nugytalentumu tagja, aki rövid idő alatt kedvence lett a fővárosi közönségnok, a jövő héten két estén át vendége lesz a szegedi színháznak. Kedden A postásfia és a huga cimü darabban a fiuk, szerdán Lotti ezredesei-ben Dixon szabót játsza. Jegyeket szombat reggeltől kezdve árusit a pénztár. A haditengerészet fejlesztése. Fiuméből jelentik: A Ganz—Dauubius-hajógyár tegnap kapta meg a tengerészeti minisztérium értesítését, amely szerint véglegesen megbízta a gyárat egy Dreadnonght-hajó építésével. A hajógyár a megrendüléssel együtt megkapta a hajó épitósére vonatkozó részletes terveket is. Ezzel megkezdődött azoknak a nagy hajóépitósoknok sorozata, amolyokkel a tongerószeti kormány ezt a magyar hajóópitö-vállalatot megbizza, ugy, hogy Fiume rövid idő alatt egész haditengerészeti flottát fog szolgáltatni a monarchiának. Ezek a hajók egyelőre egy Dreadnought, két cirkálóhajó és hat torpedóhajó. A hajógyár teljes fölszerelésére serényen folyik a munka ós a kisebb hajók építését már április elsején megkezdték. A hajógyár kitűnő hajó- és gépészmérnökökkel és az osztrák partvidéken kiképzett hajóópitőmunkásokkal rendelkezik. A mexikói forradalom. Nervyorkból jelentik: Madero föikolővezórnek Busztilló mellett lévő táborából érkezett távirat szerint tegnap a forradalom kitörése óta első izben tettek Maderonak békeajánlatot és pedig egy Frederigo Moye nevű mexikói kereskedő utján, aki Mexikó városban Limantur pénzügyminiszterrel és más hivatalnokokkal tárgyalt. — Madero a washingtoni mexikói junta vezetőjétől, Gomeztől a béketárgyalás alapjai kérdésében táviratilag tanácsot kért. A miniszterek. Félhivatalosan jelentik : Héderváry Károly gróf miniszterelnök tegnap meglátogatta Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert és hosszabb ideig tanácskozott vele. — Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Pécsről ma visszaérkezett Budapestre. Horvátország és a titkos kötelezettség. Zágrábból jelentik: A koalíciós sajtó állításával szemben, hogy a Wekerle-kormány bizonyos kötelezettségeket vállalt Horvátország irányában és hogy a mostani kormány ezeket a kötelezettségeket átvette, itteni illetékes helyről jelentik, hogy ez a hir teljesen valótlan. Tomasich bán eleinte hitt a koalíció biztosításának, de Budapesten a horvát minisztériumban, a miniszterelnökségen és a horvát országos ltormánynál meggyőződött arról, hogy ilyen okirat nem létezik és hogy erre vonatkozó jegyzökönyvet nem irtak alá. A bán a most folyó tanácskozáson erről értesítette a horvát képviselőket ós előadását Pcjacsevics gróf, volt bán megerősítette.