Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-14 / 86. szám

1911 április 14 DÉLMAGYARORSZAG akkor a hadsereg részére történő megrendelések nyolcvan százaléka az ő zsebükbe folyik. Arzenál csak Ausztriában van, hajógyár ezidő szerint még csak Ausztriában van, a ruházat számára szükséges posztót a fejlettebb osztrák teksztilipar állítja elő, szóval a magyar ipar ezekből alig részesednék. Azokból a cikkekből pedig, amelyeket mi is elő tudunk állítani, csakis a kvóta arányában részesednénk. Nem tulajdonítunk ugyan fontosságot az osztrák iparosok legújabb akciójának, de mégis szükségesnek tartjuk a magyar iparosok megnyugtatását afelől, hogy a mai magyar kormány szigorú ellenőrzést fog gyakorolni a hadsereg számára történő megrendelések kvóta szerint való fölosztása dolgában. A vasutas palota tervel. Döntött a zsűri. — (Saját tudósítónktól.) A vasutas palota tervpályázatára beérkezett tervek fölött csütörtökön este döntött a kiküldött biráló bizottság. Este nyolc óráig tartó tanácskozás után hozták meg a határozatot, amely az első dijat Ottovay és Winkler, a második dijat Regdon Sándor és fia, a harmadik dijat pedig Stahl József tervezőknek Ítélte oda. Megállapította a bizottság, hogy a beérkezett pályatervek, melyeknek mindegyikét szegedi tervezők készítették el, minden tekintetben, ugy szakavatottság, mint megoldás dolgában a legmagasabb igényeket is kielégítik. Ez mindenesetre nagy sikere és diadala a szegedi műépítészeknek, akik ezúttal is bebizonyították, hogy a legnehezebb föladatokat is a legnagyobb sikerrel tudják megoldani. A biráló bizottság ülésén Lázár György dr polgármester elnökölt és azután rajta kivül Szukováthy István miniszteri tanácsos, az államvasutak képviseletében, Keresztes István főtanácsos, a kereskedelmi minisztérium képviseletében, Willax Béla Máv főfelügyelő, Vehle Gusztáv Máv felügyelő, Medgyaszay István a magyar mérnök és épitész egyesület képviseletében és Tóth Mihály városi főmérnök vettek részt. Az előadó a főmérnök volt, a jegyzőkönyvet Medgyaszay István vezette. A pályázatra kilenc munka érkezett be. Ezek közül egyet visszavontak, egyet pedig a bizottság utaéitott vissza, mert az elkésve érkezett meg. Igy tehát csak hét mü került birálás alá. A bizottság az előadói javaslatot elfogadta és annak alapján itólte oda a dijakat. Az első dijat, háromezer koronát Ottovay István műépítész ós Winkler Imre mérnök kapták meg, a második dijat, kétezer koronát Regdon Sándor ós fia műépítészeknek ítélték oda, a harmadik dijat, ezer koronát Stahl József nyerte el. A birálat megállapítja, hogy a kibontott tervek mindegyike meglepte a bizottságot. Azoknak szakavatott kiállitása és megoldása mindenkit a legteljesebb mórtékben kielégített. Az első dijat nyert munkáról megállapítja a birálat, hogy annak megoldása világos, alaprajza szerencsés. A homlokzat stílusa modern németes, azonban — a birálat szerint — ilyen alföldi magyar városban nem épen lelkesítő. A munka különben mindenképen rászolgált az első dijra. A második dijat nyert munka alaprajza eléggé célszerű, noha praktikus megoldás tekintetében az előbbinek mögötte marad. A homlokzata ridog berlini stílusban ügyesen van megtervezve. A harmadik dijat nyert munka különösen ügyes, román stílusban gondosan és szerencsesen megoldott homlokzata révén nyerte el a dijat. A homlokzat a tömegelosztás ós átgondolás tekintetében érdemel elismerést, A zsűri ítélete alapján most kiutalják a dijakat ós holnap szombaton megalakul az építő bizottság, amely a kivitel tekintetében megteszi a kellő lépéseket. A bizottság mindenek előtt tárgyalásokba bocsájtkozik az első dijat nyert Ottovay ós Winkler céggel, amelylyel a kivitelre alkalmas terveket készítteti el. Megfogják kérdezni a céget, hogy hajlandó-e vezetni az építkezés munkálatait. Ez a bizottság, amelyben a város részéről Lázár György dr, polgármester és Tóth Mihály főmérnök vesznek részt, nyilvános árlejtést fog hirdetni a munkálatokra és annak eredményétől függ, hogy ki fogja elnyerni a palota építését. Fegyelmi Nagy Zoltán biró ellen. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország olvasói előtt bizonyára emlékezetes még az a biinpör, amelyet Simon Ákos dr, szegedi ítélőtáblai biró panaszára a királyi ügyészség inditott Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró ellen rágalmazás vétsége miatt. A bünport a mult óv november havában tárgyalta a szegedi királyi törvényszék első tanácsa és ismeretes, hogy meglepő Ítéletet hozott, amennyiben a vádlottat a rágalmazás vétségének vádja alól fölmentette. Az itólőtanácsban, mint előadó-biró résztvett Nagy Zoltán törvényszéki biró is, aki a Szegedi Napltí-na.k annak idején belső dolgozótársa volt és különösen törvényszéki ügyekben a tudósítója is és ezért jogászi és újságírói körökben feltűnést keltett az a tendenciózus tárgyalási hang, amelyen a sértett táblabíró személye ellen irányulólag, az emiitett újság a bünpör tárgyalásáról beszámolt, sőt előző cikkekben is értekezett. Ekkor még senki sem gyanúsította meg a törvényszéki birót azzal, hogy az irányzatos közlésekben bármi része lehetne, de a szerkesztőségi szolidaritás elvénél fogva sokan kívánatosnak mondották, hogy ilyen esetben legalább, biró aktiv újságíró ne legyen, vagy kötelessége az ügy Ítélkezéséből kimaradnia. Később azután egyre sűrűbben akadtak olyanok, akik a Szegedi Naplónak szokatlanul heves és tendenciózus cikkezését egyenesen a biró hirlapirói tevékenységével hozták kapcsolatba ós ezeket az aggodalmakat akkor — a Szegedi Napló kivételével — a helybeli újságok regisztrálták is. A Délmagyarország közérdeket látva abban, hogy ítélkező biró, egyrészt a hozandó Ítélet igazságossága, másrészt a nyilvánosság elfogulatlan informálása érdekéből, az Ítélkezése alatt álló ügyben ujságirói föladatot ne vállaljon — utánajárt a dolognak, adatokat és tanukat állapitott meg és megbizonyosodván afelől, hogy a tendenciózus közlések egyikemásika és a hirlapiró-biró közt valamilyen nekszus megállapítható, energikus cikkben közölte le január 15-iki számában értesüléseit ós Nagy Zoltán törvényszéki biró ellen a fegyelmi eljárás megindítását sürgette. A Délmagyarország ezen cikkének hatása alatt Treyber Vince szegedi főügyész fegyelmi vizsgálat elrendelése iránt való indítványt adott be a szegedi királyi Ítélőtábla fegyelmi bíróságához, amely az ügyben fegyelmi vizsgálatot rendelt a cikkben foglaltak ötödik pontjára vonatkozólag. A vizsgálat lefolytatásával Raskó István dr táblabírót bízták meg, aki az összes vonatkozó hirlapszámokat beszerezte, a Délmagyarország cikkeinek iróját ós a megnevezett tanukat részben már ki is hallgatta ós a széles körben elrendelt vizsgálatot a legteljesebb körültekintéssel foganatosítja. A vizsgálat befejezése után — amely csak rövid hetek kérdése — az iratok a főügyészhez kerülnek, aki vagy elejti a vádat, vagy vádiratot ad, amely esetben elsőfokba a tábla fegyelmi birósága, másodfokba a királyi Kúria itél. A fegyelmi eljárás kimenetele igen nagy érdekkel bir a Simon—Petrovics-féle bünpör szempontjából, amely nemsokára a tábla előtti fölebbezési tárgyalás tárgya Jesz és amelyet közelről érintene az a körülmény, ha az itéletszerkesztő Nagy Zoltán biró és a támadó cikkek irója között valami összefüggés tényleg megállapittatnék. Párisban. Irta BHlller Gyula. (III.) Comédie Frangaise vagy Théatre Fratigais-nek, de többnyire röviden Frangais-nek. nevezik a franciák első színházat, a Parnaszszus lépcsőjét, a halhatatlanok cénacle-iének ezt az előcsarnokát. A Frangais-nek. néhány hét előtt szenzációja volt. A Moliere háza (igy is nevezik a Francaiét) a legjobb irodalmi diploma, kitűnő ajánlólevél. Minden jobb iró ambíciója, hogy darabja a Frangais műsorára kerüljön. Bernstein Henrynak is ez volt* régi ós hő vágya. És sikerült is. A royalista agitátorok, az úgynevezett camelots du roi-k (király rikkancsai) nem mulasztanak el egy alkalmat sem, hogy honfitársaik előtt létezésüket dokumentálandók, ne kellemetlenkednének. Bernstoinnek idegen hangzású neve, zsidó léte, világhírű sikerei, meg amiatt, hogy tizennégy óv előtt katonáéktól, ahova három évre besorozták, a rossz bánásmód és nyugtalan vére következtében megszökött, ami mindmegannyi kiaknázásra érdemes körülmény volt. Az Aprés-moi első előadásától addig, amig a szerző maga nem kérte, hogy rövid óletü darabját vegyék le a műsorról, minden este botrányos demonstrációk színhelye volt a Francai s. Mikor február végén az utolsó előtti előadás egy részét láttam, a közönség felbőszültén, lincselésre készen várta a közbeszólók zavargásait. Amint egy hang hallatszott, már is látható volt a marcona kinézésű, polgári ruhába bujtatott vaskezü rendőrök működése. Hiába, rendet csinálni gyorsan és ügyesen csak a párisi rendőr tud. De azért mégis csak a rendkívül öügyes elhelyezés tette lehetővé, hogy a demonstráló urak egy pillanat alatt a teremből kivezettessenek. A rendőrök egyébként a zavargók épségére is ügyeltek, enélkül a tüntetők alig kerültek volna ép bőrrel otthonukba. Az idézett előadás alkalmával, nyilt szinen félórahosszat is szünetelt az előadás. Mig Le Bargy a világhírű bonvivant viaszbábkónt várta a fejleményeket, addig a közönség a váratlan és boszantó szünetek alatt háttal a színpadnak, egy más, érdekes előadásnak volt tanuja. A Tolvaj, a Bakkarat ós egyéb előnyösen ismert szinmü szerzője, azon fiatal irók közé tartozik, akik télen át szórakoznak, társaságokba, körökbe járnak, ritkán párbajoznak, néha-néha tanulmányokat tesznek, följegyzéseket készítenek s ezek alapján, a nagyvilágtól néhány hétre elszigetelve, egy-egy olyan sikerült, de képtelen darabot, — mint ez az Aprésmoi — alkotnak, amelyben a házasságtörő aszszony a férjét, aki egyébként egy csöppet sem népszerű alak és annak dacára, hogy szerelmese előnyös anyagi helyzetbe juttatná, a nyomorba kisóri. Az Aprés-moi (Utánam) tárgyát nem ismertetem, a darabot nem is bírálom, mert soraim épen akkor íródnak, amidőn a Vigszinház e darab bemutatóját hirdeti; a fővárosi és szegedi lapok bizonyára elég kárpótlást fognak nyújtani e tekintetben. Bernstein maga vallotta be, hogy fiatal korában megszökött az ezredétől, de visszatért és testi fogyatkozás következtében véglegesen elbocsátották, Ebbe kapaszkodtak bele a royalisták és erről akartam megállapítani, hogy emiatt Bernsteint nem is lehet katonaszökevénynek nevezni. De ha már ^rostéin fiatal korában el Is követett volna valamelyes bűnt,