Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-13 / 85. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 április 12 a priori foglal állást minden jó és nemes ellen, amit a köz érdekében ez a kormány végez. A most folytatott tárgyalások is meghozzák a gyümölcsüket. Illő, hogy a nehéz munkát ha nem is bizalommal, de legalább türelemmel várjuk. Igaz, hogy a politikai illendőség utóbb gyönyörűen kiment a divatból, de mi mindenkit emlékeztetünk rá, valamint arra is, hogy nem a tajtékzó düh, a rosszul színészkedő ál-apostoloskodás, hanem a produktív és tisztes munka alapozhatja meg ennek a nemzetnek jövőjét. Hieronymi a kisipar érdekében. Orosházáról irja tudósítónk: Békésmegye egyik legnagyobb községének, Orosházának lakossága nagy ünnepségre készül. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter engedve Thék Endre kérelmének, személyesen akar meggyőződni az orosházi kisipai fejlettségéről, amelynek hire országszerte ismeretes. Fontosnak tartjuk Hieronymi kereskedelemügyi miniszternek Orosházára való lejövetelét, mert ezzel a kereskedelemügyi miniszter abban a súlyos kérdésben fog dönteni, hogy a kisipar fejlesztése érdekében érdemes-e lépéseket tenni. Ha a miniszter az orosházi kisipar megtekintése után arra a meggyőződésre jut, hogy a kisipar — mint Orosházán tapasztalható is — életképes és annak föntartására áldozatokat hozni érdemes, abban az esetben a kisipar fejlesztésére a kormány különös súlyt fog helyezni és nagyszabású akciót indit. Oly nagyfontosságú kérdés ez, hogy a miniszter is alkalmasnak fogja ezt találni arra, hogy ebből kiindulva, országra szóló iparprogramot állapitson meg. A kereskedelmi miniszter Orosházára való érkezésének napja még nincs meghatározva, de a kereskedelemügyi miniszter már hivatalosan értesítette az intéző köröket: a község elöljáróságát és az Ipartestület vezetőségét ebbeli szándékáról. A kereskedelemügyi minisztert útjában Thék Endre, az orosházi kisiparosok lelkes pártfogója fogja elkísérni. fv ' hordtak; itt barnát, ott lilát, itt pirosat, ott kéket; ugy hatottak, mint csoportozatok. Nagy kétségbeesésemre ezek a csoportok elég ritkák voltak; ugy látszott, a szebbek már elmentek. Egyik szobában egy virággal feltűnően telerakott fiatal teremtés fölött cédula lógott s megkérdeztem Osimát, mi van ráirva? — .Tust new anived, — felelt — épen most jött, még érintetlen. A bejárónál méltóságos vének ültek egy kis pult mögött. A tulajdonosok. Ugy tettek, mintha az egészhez semmi közük se lenne. Ide-oda jártunk, utcák hálóján keresztül. Jobbról, balról, elől, hátul szép leányok, — ó, Japán, boldog ország vagy! Egész óra hosszat lehetne itt járni, mert a Josivara egy, tökéletes város. Ó, Josivara, te mese szép leányokból, aranyból, zenéből, virágillatból és holdsütésből, te Judia ós a törökök paradicsoma, téged soha nyugati fantázia meg nem tudna álmodni! Eddig a, valljuk meg, entsziasztikus leírás. S amit nyugati fantázia soha meg nem tudna álmodni, azt a ragyogó mesét, eleven fantasztikumot hamuba roskasztotta a tüz, a pirosképü barbár, amely nem törődik szépségekkel, álmokkal, csodákkal. Ma a hold fekete faroncsokra, szürke hamura bámul alá, a kis gósák hajléktalanul, egy iszonyú éjszaka ijedelmével az ő macskalelkűkben, néznek bele a világba és várják, mi lesz. Holnap, holnapután újra fölépül a Josivara és megint az lesz, ami volt. » René. A harmadik egyetem. — Városok versengése. — (Saját tudósítónktól.) Az egész országot bejárta már a hir, hogy Szeged a harmadik egyetemért tizenegy milliót ajánlott föl. Mindenütt megdöbbenést és örömet keltett ez az áldozatkészség s mindenütt ujabb hangulatot keltett amellett, hogy az uj egyetemet méltóbb, jobb ós hogy ugy mondjuk: kiadósabb helyen, mint Szegeden fölállítani nem lehet. Nagyváradon és más nagyobb városokban vezető helyen regisztrálták el Szegednek ezt a harciasan hangzó kiáltását és hangsúlyozottan kommentálták, hogy ezzel a harmadik egyetem ügye döntő fordulathoz ért, kellett, hogy odaérjen. Azok mellett az országos kulturérdekek mellett, amelyek a harmadik egyetem fölállítását az ország második gócpontjában követelték, ekkora áldozatkészség igazán eldöntötte a harmadik egyetem sorsát. Épen ezért, bizonyos sajnálkozással kell látnunk, hogy egy város, megijedve Szeged áldozatkészségén, egymillió koronával túllicitálja Szegedet ós kiadja a harci jelszót, hogy mi nem tizenegy, hanem tizenkétmilliót Ígérünk az egyetemért. Pécs városa ez az eddig legtöbbet igérő, amiről egy budapesti napilap szerdai számában a következő sorok szólnak: — A pécsi egyetemi nagybizottság kedden délután Nendtrvich Andor polgármester elnökletével ülést tartott, amelyen megállapította az egyetem tárgyában a közgyűléshez ós a miniszterhez intézendő fölterjesztést. Az értekezleten a pécsi püspök képviseletében Wurster József dr kanonok, Baranyamegye képviseletében Szily Tamás főispán ós Stenge Ferenc alispán vettek részt. A fölterjesztés megállapítja, hogy az egyetem céljaira, valamint a katolikus jellegű alapítványok, jogi és teológiai fakultások céljaira a városi egymilliós hozzájárulással hétmilliónégyszázezer korona készpénz és jövedelmező értékpapírok, valamint földek állanak rendelkezésre, mig a tőkésített jövedelem az egyetemi állásra szükségelt épületekben és intézetekben ötmillió, összesen tehát tizenkótmilliónégyszázer korona áll rendelkezésre a pécsi egyetem céljaira. Mindenesetre szép summa a tizenkét millió is. De a harci jelszó nagyon szomorúan hangzik, mert azt látjuk belőle, hogy Pécs árverezést kezdett az egyetemre s bizonyos, ha Kissármás tizenhárom milliót igér, Pécs leszerel, Pécsnek a harmadik egyetemről való gondolkodásából legalább ezt kell következtetnünk. Amikor Szeged a harmadik egyetemért fölajánlotta a tizenegy milliót, ezt nem azért tette, hogy versengést idézzen elő a városok között. Szegednek ezzel az volt a célja, hogy eldöntse a harmadik egyetem régóta vajúdó ügyét ugy, ahogy azt nemzeti ós nemzetiségi, tehát országos érdekek követelik. Mert elvégre, megtudjuk érteni, ha Szeged nem kiván nem tud horribilis áldozatokat hozni az egyetemért és az ugy annak a városnak a javára dől el, amelyik hasonlíthatatlanul nagyobb anyagi súlyt fektet az egyetemre, tehát a legfontosabb érdekek, a gazdaságiak kiegészítésével viszi dülőpontra a csatát. De, amikor Szeged igenis kiván és tud is gazdasági tőkét előteremteni a harmadik egyetemért, a közvélemény sem fogadhatja szimpátiával a licitálást. Ha már ide jutunk, Szeged megtehetné azt is, hogy félmillióval többet igér a harmadik egyetemért, de nem teszi ós nem is tenné azért, mert azokat a milliókat akik az egész Délvidéken egy hatalmas, gyümölcsözetlenül heverő kulturtőkét alkotnak, nem licitálhatja tul egyetlen magyar város sem. Aztán meg ugy gondoljuk, az egymillió különbözet keveset is nyom abban a latban, amelynek a másik serpenyőjét országos érdekek húzzák le Szeged javára. Mert elvitathatatlan, hogy az uj egyetem elsősorban nem gazdasági, hanem kulturórdek. Balogh biró a szegedi tábia ellen. (Saját tudómtónktól.) Balogh Béla, a Haverdatárgyalás hires bírája — mint már megírtuk — panaszos memorandumot intézett a Kúriához a szegedi tábla ellen. Balogh a törvényszéki botrányok terén nem először szerepel, feltűnést keltett már a Haverda-tárgyalás folyamán is, amikor személyes gyűlöletét belevitte a tárgyalásba ós az esküdtek véleményét befolyásolni akarta. Ez a cikk azután azt eredményezte, hogy a szabadkai törvényszékről elvitték a hires pör iratait és Szegeden, majd pedig Budapesten tárgyalták le a pört. Balogh hosszú cikkében többek között a következőket irta: — Á magyar sajtó jó része érdemesnek találta ilyen, szinte undorító miliőjii ügyben a vádlottak érdekében való pártos állásfoglalást egész odáig, hogy az ügyben törvénytevő tanács egyik tagját — csekélységemet — (s velem s általam a törvényszéket s egyben sok-sok ellenségünk gaudiumára a magyar jogszolgáltatást) botrányok okozójául tüntetve föl, meghurcolja, megrágalmazza. Mint birónak, nincs módomban magam ellen eljárást kérni, hogy tisztázzam magamat. Megvédeni magamat? Sajtópör utján? Az Isten őrizzen meg engem, (ha ugyan nem őriz meg ettől jóeleve a minisztérium), de őrizze meg még felebarátomat is ... Ezekután rátér Balogh a Haverda-tárgyalás részleteinek kimagyarázására és természetesen védelmezi azt az eljárást, amelylyel a pört vezette. — Botrányosnak mondják a Jánosi „memoár"jainak fölolvasását, — meg hogy ez nem a nyilvánosság kizárásával történt, — s botrányosnak, animózitásnak stb, hogy a törvénytevő tanácsa Haverda Máriára vonatkozóan a gyilkosságban való bünsegités mellett egy súlyosabb beszámitásu bűncselekményre, a fölbujtásra is kérdést kivánt s határozott az esküdtekhez intézni. Botrány, hogy a memoár fölolvastatott? Az mondják, botrány volt, botrányhajhászás, meg nem tudom, még mi (s természetesen mindez az ón részemről, szavazó tanácstag részéről), hogy a memoárt nyilt ülésben olvastuk föl. Én pedig azt mondom, hogy botrány lett volna, ha a mellett a bünpörbeli érték és jelentőség mellett, amivel a memoár bir, föl nem olvastatik ós pedig nyilvánosan. Az elmeszakértők hosszú megfigyelés alapján elaborátumot készítettek a bíróság számára a vádlottak elmeállapotára vonatkozólag. A főtárgyaláson aztán ugyanezek az elmeszakértők megváltoztatták véleményüket. Igy beszél a cikkben Balogh biró. Többek között még ezeket is irta: — Ha „csak" szavazóbíró is az ember, csak nem azért ül ott, hogy mindent, de mindent, még ily megtévesztő szakvéleményt és leletet is lenyeljen, s lenyelni engedje az esküdtekkel! Emiatt a Kúria fegyelmi tanácsa másodfokú fegyelmi büntetéssel sújtotta Baloghot. Balogh sehogyse akarja belátni az itélet jogosságát ós szeretné, ha az országos birói egyesület ügyét magáévá tenné s ugy kezelné, mint abiróikaron esett sérelmet. Balogh a napokban erre vonatkozólag memorandumot adott át Grecsák Károly dr kúriai birónak, az Országos birói és ügyészi egyesület elnökének. Ebben azt állítja, hogy a szegedi tábla — mely fegyelmileg Ítélkezett felette — többféle szabálytalanságot követett el ellene. A király Wallseeban. Bécsből jelentik: A király ma reggel nyolc órakor udvari különvonaton Wallseeba utazott, hogy a húsvéti ünnepeket Ferenc Szalvátor főherceg családja körében töltse el. A különvonat délelőtt tiz óra hót perckor érkezett Amstettenbe, ahonnan a felség automobilon ment Wallseeba. A király április 17. vagy 18-án tér vissza Bécsbe.