Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-12 / 84. szám

1911 április 16 DELMAGYARORSZAG 3 zási eszköz. Összeköti a széthúzó pártokat, föntartja a nemzeti összetartozás, szolidaritás érzését ós a nemzetnek a legsúlyosabb anyagi és egyéni terheket készséggel, sőt lelkesedéssel viseltekké teszi. Azok a népszónoklatok, mikbe belejátszik, dörgő tetszésre akadnak és a szónok sikere biztos. Még a leghiggadtabb francia államférfiak is olyan fegyvernok tudják a gyűlöletet, amelyet jó tartalékban tartani. Németországnak egyidőben termékeny volt a gyűlölete, különösen a franciák ellen. Ezen a gyűlöleten nőtt föl a német nemzeti érzés. A francia háborúk idézték elő, a legyőzött Poroszország elcsigázása. A szabadságharcok dalai ebből a gyűlöletből éltek s Korner, Arndt, Rückert lelkes kifejezői voltak. De a németek természete mégsem hajlik a gyűlölet felé s a gyűlölet okainak eltűntével a gyűlölet is eltűnt. A franciák csak tudatlanságból vagy tendenciából mondhatják, hogy a németek ellenséges érzéssel vannak. Régen oda az az idő, mikor az ősellenségről beszéltek. Ellenkezőleg: a francia szellemhez való liajlás irodalomban, művészetben, szociális életben, női divatban szinte mértéktelen mar. Politikailag pedig nem kívánunk tőlük egyebet: hagyjanak minket békében. Néha persze kell a némot fölbuzdulás, ha másra nem, a páncóloshajók megszavazására. Ez megtörténik a túlsó soron is. A németek jellemén egy folt van csak: az irigység, moly belső életüket ugy elkeseríti, megmérgezi, — de kifelé ez sem Franciaország ellen irányul. Ha mi németek egy népet irigylünk, az az angol, azért az előnyért, melyet a világ fölosztásában, megszerzett előlünk. Az irigység is olyan erőket ébreszt, mik ogyóbkónt elaludnának. Ennyiben produktív. Ámbár nélküle is meglennénk s el is fog tűnni, mennél jobban beleéli magát Németország olyan fölfogásba, mely egy nagy, nemes nemzethez méltó. Európa kulturális fejlődése legalább is ép ugy a nemzeti hibák levetkőzósén fordul meg, mint a szerződéses megállapodásokon ós bókebiróságokon. Atavisztikusan megmaradt szenvedélyek lapulnak mint ugrásra kész, félig megkötött vadállatok Európa hátterében. S mindegyik nemzet óvakodjék a felingerlósüktől. Méné. Csernoch érsek n szabadgondolkodók ellen, lemesvdrrdl jelentik: Temesvár város közönsége vasárnap délután vett bucsut Csernoch János érsektől. A Vigadóban tartott a katolikus népszövetség diszgyiilést, amelyen megjelent Joanovics Sándor főispán, Telbisz Károly polgármester és nagyszámú diszes közönség. Az elnök üdvözlésére Csernoch meghatva köszönte meg azt a nagy szeretetet és ragaszkodást, amelylyel a hivek a vallás és a hit ápolására irányuló munkáját ós törekvéseit honorálta. Dicsérte a temesvári katolikusok vallási buzgóságát és szivükre kötötte, hogy mások vallásos meggyőződósét is becsüljók. A vallást — úgymond — nemcsak a szivekben és a templomokban kell ápolni, hanem ki kell vinni a nyilvános életbe, anélkül azonban, hogy mások igazi vallásos meggyőződósét megsértsük. A katolikus népszövetség nem akar felekezeti politikát és pártoskodást csinálni, de azt sem akarja ós nem fogja megengedni, hogy az ujabbkori radikális szabadgondolkodó áramlatok felülkerekedjenek, mert ezek nem nézik a vallásban, hogy milyen, hanem minden vallást támadnak s amint a francia és a portugál forradalom arra törekszenek, hogy a vallás megsemmisítése által isten trónját letaszítsák, hogy azt maguk elfoglalhassák. Amit ezek az istentagadó apostolok ma nyugatról hoznak, ez nem erkölcs, hauem hitetlenség, piszok és rothadás, amelylyel romlásba döntenek mindent: a családi erkölcsi ós társadalmi életet. Ezek a hitetlenek meg akarják dönteni jnfwfoiPá bástyákat, amelyek nekünk szentek. Végül megígérte, hogy mint kalocsai érsek, állandó pártfogásában fogja részesíteni temesvári hiveit. A diszgyülós alkalmából táviratilag üdvözölték a királyt, a pápát, Ferenc Ferdinánd trónörököst és Zichy János gróf közoktatásügyi minisztert. A nagy kölcsön. — Hol uegye föl Szeged a milliókat? — (Saját tudósítónktól.) A pénzügyi bizottság kedden délután Lázár György dr polgármester elnöklésóvel ülést tartott. Ennek az ülésnek egyetlen tárgya a hétmilliós kölcsön ügye volt. A bizottság nem döntött a kórdósben, hanem fölhatalmazta a tanácsot, hogy az szólitsa föl az ajánlatokat tévő pénzintézeteket ujabb ajánlattételre és a beérkező ajánlatok alapján tegyen javaslatot a közgyűlésnek. Két számbavehető ajánlat érkezett be. Három budapesti intézet: a Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Jelzálog-hitelbank együttes ajánlatot tettek, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank külön adott be ajánlatot. A három intézet ötven éves törlesztésre 96'25-ös árfolyam mellett 5'225 százalékos annuitásra, a Magyar Leszámítoló és Pénzváttóbank 96'50-ös árfolyam mellett 5'19 százalékos anunitásra hajlandó hétmilliót adni a városnak, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank ajánlata tehát az árfolyamot illetőleg 0'25, az annuitást illetőleg pedig 0 035 százalékkal olcsóbb. Vita a bizottsági ülésen nem volt, fölszólalás alig akadt, a tanács javaslatát egyhangúlag elfogadták. Lázár György dr, polgármester elnökölt az ülésen, amelyen rajta kivül Balogh Károly tanácsos, Fajlca János főszámvevő, Somogyi Szilveszter főkapitány és Bárkányi Zoltán osztályjegyző, Wimmer Fülöp, Weiner Miksa, Landesberg Mór, Kugler Albert, Koós Elemér, Vajda Béla, Désy Béla, Back Bernát, Becsey Károly dr, Obláth Lipót, Lövész Antal, Kószó István dr bizottsági tagok vettek részt. Balogh Károly tanácsos ismerteti a kölcsön ügyét. Elmondja, hogy a legutóbb megszavazott és részben már folyamatba tett beruházások és a még megszavazás alá kerülő beruházások szükségessé teszik, hogy a város állandó kölcsönről gondoskodjék. Az őszszel már foglalkozott a tanács a kérdéssel, akkor már megpróbálta a kölcsön beszerzését, de akkor a viszonyok nem voltak kedvezőek és a tanács a tárgyalásokat elhalasztotta, a beruházási költségeket közgyűlési fölhatalmazással vagyonából fedezte. Kiszámították, hogy milyen kiadások fedezésére kell a pénz. A közgyűlés által megszavazott fedeztetósi állomások épitése 30.000 koronába, az 1910. évi aszfaltozás 500.000 koronába, az 1911. évi aszfaltozás 800.000 koronába, az állami tanyai iskolák épitése 760.000 koronába, a polgári fiu- ós leányiskola épitése 250.000 koronába, a zeneiskola épitése ós a telekvétel 450.000 koronába, a vágóhíd épitése 250.000 koronába, a vágóhidi iparvasut épitése 90.000 koronába' a katonai kórház kibővítése 270.000 koronába' a felsőipariskola épitése 800.000 koronába,' a javadalmi hivatal 180.000 koronába, a vasúti leszámoló hivatal 1,100.000 koronába, a két uj tanyai orvosi Jak 50.000 koronába, a függő kölcsönök konvertálása 548.000 koronába, a csorvai ut épitése és az utalapi pénztárt ' terhelő kiadások 300.000 koronába kerül. Kikerekítve a kiadásokat és beleszámítva a pénzszerzéssel fölmerülő kiadásokat is; hétmillió koronára van szüksége a városnak, vagyis ennyi pénzt kell kölcsön venni. A tanács miután most kedvezőbbeknek látta pénzügyi viszonyokat ós számított arra, hogy most jobb föltótelek mellett kap pénzt, hat intézetet szólitott föl ajánlattételre. A SzegedCsongrádi Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hazai Első Takarékpénztár, a Magyai* Jelzáloghitelbank, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság ás a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank kaptak fölszólítást az ajánlattételre. A fölszólított hat intézet közül a SzegedCsongrádi Takarékpénztár nem tett ajánlatot, a Magyar Bank ós Kereskedelmi Részvénytársaság azt felelte, hogy nem foglalkozik az ügygyei, a Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ós a Jelzáloghitelbank együttes ajánlatot tettek, a Magyar Leszámítoló és Pónzváltóbank pedig külön ajánlatot adtak be. Mind a két ajánlat csak március 31-ikéig volt érvényben. A három pénzintézet közös ajánlatában ötven éves törlesztésre 96'25-ös árfolyam mellett 5 225 százalékos annuitásra, huszonöt éves törlesztésre 96'25-ös árfolyam mellett 6'80 százalékos annuitásra, a leszámitolóbank ötven éves törlesztésre 96-os árfolyam mellett 5'23 százalékos annuitásra, huszonöt éves törlesztésre 96-os árfolyam mellett 6 80 százalékos annuitásra voltak hajlandók rendelkezésre bocsájtani a pénzt. Akkor tehát a közös ajánlat volt az olcsóbb. Közben, a mult hónap huszonkilencedikén utóajánlat érkezett a Magyar Leszámítoló ós Pénzváltó banktól, amelyben az előnyösebb föltételeket ajánlott föl. Hajlandónak nyilatkozott az árfolyamot ugy az ötven, mint a huszonöt éves törlesztésnél 96'50-re fölemelni, az annuitást ellenben 519 százalékra, illetve a huszonöt éves törlesztésnél 6' 77 százalékra leszállítani abban az esetben, ha a város még aznap, huszonkilencedikén, megszavazza a kölcsön megkötését. Azon a napon történetesen épen közgyűlés volt, mely azonban nem tárgyalhatta a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó banknak lényegesen olcsóbb ajánlatát, mivel az ügyviteli szabályrendelet előírja, hogy a közgyűlés elé kerülő tárgyakat a tanácsnak legalább huszonnégy órával előbb kell tárgyalni. Közben egy másik ajánlat is érkezott be, ezt azonban nem vehették figyelembe. Egy budapesti ügyvéd magánlevélben azt irta a polgármesternek, francia pénzintézetek parin, vagyis százas árfolyamon adnak kölcsönt, 5.347 százalékos annuitásra, de nem ötven, hanem ötvenegy éves törlesztésre. Ez a kölcsön csak látszólag olcsóbb, valójában ugy áll a dolog, hogy a város ez 5.347 százalékos annuitást 374290 koronát egy évvel tovább fizeti, az árfolyamnál ezzel szemben csak 245000 koronát takarít meg. Eltekintve, hogy ennél a kölcsönnél az annuitás is magasabb volt, de az ajánlat sem érkezett olyan helyről, hogy a város azt tárgyalás alapjául tekintette volna, ezt az ajánlatot nem is vették figyelembe. A tanács ezután megkereste a Magyar Leszámitoló és Pénzváltóbankot, hogy ajánlatát április tizenötödikóig tartsa fönn s megkeresésre azonban válasz nem érkezett. Kugler Albert azt mondja, hogy tévedés van a dologban. A bank ugyanis a választ, a táviratait hozzá küldte és igy az csak tévedésből nem került a tanácshoz. A Magyar Leszámítoló és Pénzváttóbank az ajánlatát föntartja. Balogh Károly tanácsos ezután ismerteti a főváros százmilliós kölcsönének föltételeit, majd elmondja, hogy a fölveendő kölcsön törlesztésére részben megvan már a fedezet, részben már biztosítva van az és a költségvetésben mindössze évi ezerszázharmincnyolc korona kiadási többletet idézne elő a törlesztés. Elmondja, hogy ha az aszfaltozás költségeit készpénzben fizeti ki a város ós nem 7.436 százalékos annuitásban, akkor 5513 koronát takarít meg. Előadása végén azt javasolja a tanácsos, hogy szólítsák föl a pénzintézeteket ujabb, előnyösebb ajánlattételre és annak alapján tegyen javaslatot a tanács a közgyűlésnek. A rendkívüli közgyűlés, amely ebben a kérdésbe uönt, április