Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-12 / 84. szám

4 DELMAŰYAR0RSZÁ6 1911 április 12 tizennyolcadikán lesz, az ajánlatokat tehát addig kell megtenni. A tanács gondoskodik arról, hogy ez a felszólítás milyen formában, rövid uton-e, vagy másképen történjók meg. Lövész Antal fölszólalása után a bizottság a tanácsos előterjesztését elfogadta. Az ülés végén Lázár György dr, polgár­mester azt a nagyfontosságú kijelentést tette, hogy az 1914-ig megvalósuló városi jövedelemnek nemcsak ennek a hétmilliós, hanem még egy ujabb kilencmilliós kölcsön­nek a törlesztését is fedezik. Ebből a kölcsön­ből lesznek fedezhetők a közkórház, a csatornázás, a tanyai vasút és egyéb három­milliós építkezés költségei. SZINHAZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Aprilii 12, szerda: Becstelen, szinmü. (Páros 5/s-o« bérlet.) „ 13, csütörtök: Opera-előadás a gyermeksza­natórium javára. Fölemelt hely­árakkal, bérletszünetben. „ ' 14, péntek: Szünet. „ 15, szombat: Opera-előadás a gyermeksza­natőrium javóra. Fölemelt hely­árakkal, bérletszünetben. „ 16, vasárnap d. u.: Dollárkirálynő, operett. „ 16, „ este: Sárgaliliom, vidéki tör­ténet. (Páratlan "/,-os bérlet.) „ 17, hétfő d. u.: Karenin Anna, dráma. „ 17, „ este: Cigányszerelem, operett. Bérletszünetben. Becstelen. Szinmü három fölvonásban. Irta Garvay Andor. Kedden este mutatták be a szegedi színházban. Egyik legérdekesebb, legőszintébb magyar dráma, amit az utóbbi időben irtak. Garvay Andor már A pénz megírásakor osztatlan ér­deklődést keltett a kifejező, őszinte ós drámai erejével. A Becstelen-nel pedig határozottan „arrivé" lett az iró. Tipikus magyar alakokat s magyar viszonyok miatt szinte minden pillanatban bántóan ma­gyar helyzeteket válogat a színpadra. De az egyes alakok mégse ismert típusok. Ha­nem mindig eredetiek. Érdekesek. Drámaiak izig-vérig. Az egész munkán pedig valami im­ponáló szatíra ömlik keresztül. Minden mögött a szatíra leskelődik, háborog, ostoroz ós sir. Ez a legnagyobb értéke Garvay Andor mü­vének. A becstelen-ben a legkitűnőbb szatíra például, hogy akit becsületesnek gondolunk tiz percig, arról beismerjük a tizenegyedik percben, hogy becstelen. S a becstelen is becsületes játékot játszik, — nemcsak önmagával, de velünk is. Ahogy az országgyűlési képviselőt, a nálunk unalmassá tárgyalt lcarrikaturát beállítja, ahogy például Osváth szereplését elénk tárja, az nem­csak uj egyéni színekkel megfestett, hanem drámai is. Egy-egy jelenet után azzal az impresz­szióval ocsudunk föl, bogy Garvay Andor tel­jesen uj drámai nyelven beszól hozzánk. Tömör, izgalmas, kifejező, az érzések viharzását min­dig teljesen visszaadó nyelv ez. És nagyon szép is. Kényszerülünk elhinni, hogy tökéletes arra a jelenetre, ahova vitte. Más drámai nyelv Garvayé, mint Molnár Ferencé vagy Bródy Sándoré avagy Biró Lajosé. Még talán Henry Bernstein párbeszédei hasonlatosak az övéihez, de azénál őszintébb mindig. Garvay Andor irói hite — mert erről is ta­láló beszélni — a mai korszakot finoman, né­mileg szatirikusán visszaadó. Ahogy alakjai akármiről vitatkoznak, szintén vitára érdemes. A szavakból kicsengenek egy őszinte, sokat töprengő iró kvalitásai. Annyira őszinte itt, hogy a szellemes szavak, szójátékok néha már bántóak, néha nehezek, alig birjuk követni. Drámája ezen a ponton legjobban sebezhető. Meg azért is, mert Klára asszony küzdése és az őszinte megújhodásért való játéka nem egy tekintetben — (indulatok következése, egyes fölvonások szerint különválása, szinte darabos­sága) — kifogásolható. De azért ez az asszony, ez a magyar Nóra húsból ós vérből való, meg­kapó, majdnem bűnös s majdnem szent. A keddi előadáson nem aratott a darab olyan sikert, mint amilyet érdemel, mint amilyet el­várhattunk volna. Ennek oka nemcsak a darab tömörsége, súlyos szatírája és szinte állandó drámaisága volt. Hanem az előadás is. Gyönge előadás volt. Majdnem rossz előadás volt. Az egyes jelenetek szétestek. Az egysé­gesség elveszett. A finomságokat még erőszak­kal se lehetett volna fölhajszolni. Az igyeke­zetnek útjába botlott a hiba. Például a képvi­selő (Lugosi) kicsi dolgozószobája agyon van tömve bútorokkal, holott Lugosi kétségbeejtően gyorsan jár-kel. Agyontömöttsógben, mindig igy járna? Almásg Osváth szerepében sohase mozog, gesztikulál, beszél olyan szatirikusán, mint ahogy az iró rábízta. Fodor Ella érdekesen fogta meg Klára szerepét, de mi, az iró miatt mégse mindig ugy szerettük volna : — vagy legalább kevesebb sírással, több erővel, ha jobban belevetette volna magát a szerepébe. Meg kell azonban emlékeznünk Fodor Ella és Almássy Endre két jelenetéről, a má­sodik és különösen a harmadik fölvonásban. Teljesen az iró stílusát és drámai erejét érez­tük ki és az ö színjátszói erejüket is. Egy-egy ilyen jelenetért akár mások hibái előtt is sze­met hunyunk. Szalag János. * A szép ember. Nagy Endre, akinek a Zseni cimü tragikomédiáját csak a minap mu­tatta be a Vigszinliáz, uj vígjátékot fejezett be. Uj darabjának „A szép ember* a cime Szatirikus komédia. Az újdonságot Beöthy László szerezte meg a Magyar Szinház jövő évi szezonja szá­mára. * Temovszky Margit Pécsett. Két napon át vendégszerepelt Pécsett Temovszky Margit az ottani Nemzeti Színházban fényes Sikerek mellett. Első napon a Luxenburg grófja operett­ben lépett föl, mig másnap hangversenye volt a pécsi nőegylet ós tornaegylet javára. A mü­vószasszony szinházi vendégszerepléséről a következő sorokban emlékezik meg a Pécsi Napló : Ahol e sorokat rójuk nap-nap mellett, abban az alacsony, zsalugáteres házban, melynek helyét most a mi ujságházunk foglalja el, szőtte leánykori álmait Temovszky Margit. Akkor még szemben, a Szakváry-féle ház emeletén volt a mi szerkesztőségünk, melynek ablakából szö­vődött az a szerelmi frigy, mely egy értékes emberpárt fűzött mindenkorra egymáshoz. Gal­lovich Jenőből azóta a legagilisabb közművelő­dési egyesület, a Demko alelnök-főtitkára lett, aki nagyarányú internátusok megteremtésével uj irányt adott az iskolai növelésnek és most tetézi ezen alapításait a nagyarányú budapesti, a Stefánia-uton katonatisztek gyermekei, bos­nyák és hercegovinai ifjak és bármely feleke­zethez tartozó gyermekek részére létesítendő internátus létesítésével, mig feleségót most már a legkedveltebb és legkeresettebb, mert leg­talentumosabb énekesnők között emiitik, akit ezúttal sógora, Gallovich János, pécsi főreál­iskolai igazgató hívására a jótékony cél hozott Pécsre. Hogy a pécsi közönség ne csak mint hangversenyónekesnőt, de mint művésznőt is megismerje, ma este Didier Angélát énekelte, mely fölléptére megtelt a szinház, amelytől pe­dig a közönség az idény végével már-már el­szokott. Amióta utólszor hallottuk, Temovszky Margit énekmüvószete nagyot haladt. Bájos, modulációra alkalmas, hajlékony hangja kicsi­szolódott, iskolája messze meghaladja azt, amit operette színésznőtől kívánni szoktunk ós azt a rég nélkülözött finomságot, jobb izlést hozza magával a színpadra, melyet ott mostanában alig találunk meg. Hogy minél többet nyújt­hasson a pécsieknek, a második fölvonás ele­jén szép keringőt énekelt nagy bravúrral be­tétként, mely viharos tapsot váltott ki a kö­zönségből, mely tapsaival, a viszontlátás fölött érzett öröm ezen spontán megnyilatkozásával és virágadományaival halmozta el. De az el­ismerés. és taps nemcsak a kedves ismerős­nek, hanem a vérbeli művésznőnek is szólt, akit a művészet rajongása vezet csupán a színpadra, melyen mindvégig megmarad uri asszonynak. * lémet drámai előadások Budapesten ? Bécsből jelentik: Még csak terv az, hogy a Deutsches Volkstheater társulata e hónap vé­gével hat estén elfogja játszani Budapesten Schönherr Hit és Haza cimü drámáját. Talán nem is lesz semmi a tervből, mert nem talál színpadot a bécsi társulat. Tárgyalásokat kez­dett mindenfelé, azonban még nincs hajlék a német drámaelőadások számára. * Altalános Zenészcti Lekszikon. Három évtizeddel ezelőtt, az akkori viszonyok közt valóban bátor kísérletül adta ki Ságh József, a Zenelaf) szerkesztője az első magyar zenószeti szaklekszikont. Akkor, amikor még az egyete­mes lekszikonirodalom is csak egy derekán megszakadt munkával állhatott elő. Ma, amikor az egyetemes lekszikonirodalom nagy sikere ós váratlanul nagy elterjedése mellett különböző tudományágak ós foglalkozási szakok részletes szaklekszikonait is a közönség szükségletének ismerte és karolta föl, már nem kísérletül, ha­nem általánosan érzett szükség kielégítéséül kívánatos a zene lekszikona is. Szerkesztője, Ságh József, tehát Csécsi J. kiadóval egyesül­ten az Általános Zenészeti Lekszikon teljesen uj kiadásával lép a szakközönség ós a nagy­számú műkedvelő közönség elé. Zenei művelő­désünk is az utóbbi évtizedekben örvendetesen gyarapodott, a műkedvelők zeneművészeti igénye ép ugy emelkedett, mint tudásuk. Min­denképen megokolt tehát, hogy a zenei szak­körökkel együtt a nagyszámú komoly műked­velő is a zeneművészet és zeneirodalom nagy birodalmában az egyetemes lekszikonoknál rész­letesebb szaklekszikont nyerjen utbaigazitóul. De egy ilyen szaklekszikonnak még az az előnye is megvan, hogy szoros tárgyköre mel­lett kisebb terjedelmű ; tehát nemcsak köny­nyebben kezelhető, hanem jutányosabb is. Az elméleti zenei tanulmányoknak hasznos, sőt nagyon szükséges, mellőzhetetlen segédforrása. Az uj kiadásban a megállapított zenei fogalom­meghatározások mellett megtalálja a lekszikont használó mindazt, amit a zeneelmélet ós eszté­tika ujabb baladása és kutatásai földeritettek; a legújabb napokig a zeneszerzők, müvészelő­adók életrajzait, a nevezetesebb szerzemények, a hangszerek, zenei alakzatok ismertetésével kapcsolatban ezek ábráit, illetve schómáit is, nem is említve, mint természeteset, a műsza­vak teljes gyűjteményét és magyarázatokat, melyekre minden képzettebb műkedvelőnek is lépten-nyomon szüksége van. Igazi enciklopé­diája ez a zeneművészetnek, mint ilyen ritka becsű munka a magyar szakirodalomban, a ma­gyar zeneirodalomban pedig egyetlen. Szege­den Bartos Lipót könyvkereskedésében lehet előfizetni rá. Japán kontra Kina. Tokiói jelentések szerint a japán sajtó éles hangon kommen­tálja azt a japánellenes hangulatot, melynek egyik legutóbbi megnyilatkozása volt a ja­pán ós kinai rendőrök összetűzése Mukden­ben. Egy japán félhivatalos szerint nem ár­tana Kínával orosz módra bánni. Magyar képviselők római ntja. Anconából jelentik: A Rómába utazó magyar képviselők kedden értek Anconába, ahol a közsógtanács nagy ünneplésben részesítette őket. Felici pol­gármester löncsöt adott tiszteletükre. Dániel Gábor képviselő az olasz-magyar barátságra köszöntött poharat. Felici válaszában azt mon­dotta, hogy a magyar parlament tagjait egész Olaszországban meleg rokonszenvvel fogják látni. Kívánja, hogy a két nemzet barátsága örökkó­tartó legyen. Viva l'Ungheria! Éljen Olaszor­szág! kiáltások közepette ért véget a löncs. A képviselők az olasz kamara által rendelkezésükre bocsátott szalonkocsin utaztak tovább Rómába. Az anconai találkozás alkalmából Felici polgár­mester rendkívül szives hangú üdvözlő táv­iratot küldött Bárcey István budapesti polgár­mesternek. Mit kívánnak a horvátok ? Zágrábból je­lentik: Szombat óta úgyszólván szakadatlanul tanácskozik a független centrum klub ós a vita

Next

/
Thumbnails
Contents