Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-09 / 56. szám

1911 március 7 DELMAGYARORSZAG 95 elsősorban és a kormánypárti képviselőknek, akik fölösleges beszéddel nem nyújtották a vitát. Es a legteljesebb elismerés kiséri Lukács László pénzügyminisztert, a bankjavaslat megteremtőjét. Ma délben a t. Házban föllélegzettek az emberek és hallgatták az elnöklő Kabos Ferenc jelszavát: — Következik as -ujoncjavaslat! A mni ülés fél tizenegy órakor kezdődött. Az ülést Kabos Ferenc alelnök vezette. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelentette, hogy a miniszterelnök átirata szerint őfelsége szentesítette az Alföldi Első Gazdasági Vasút engedélyokiratának meghosszabbításáról, továbbá a foszfortilalomról szóló törvényeket. Ezután fölolvasták az interpellációs könyvet, melyben öt interpelláció van bejegyezve. Ezek a következők : 1. Ráth Endre — a kereskedelemügyi miniszterhez — a ráckevei helyiérdekű vasút tárgyában ; 2. Óváry Ferenc — a vallás és közoktatásügyi miniszterhez — a katolikus autonómia tárgyában ; 3. Ábrahám Dezső — a belügyminiszterhez — a községi segédjegyzők fizetésének állami kiegészítése és — a kereskedelemügyi miniszterhez — részükre fóláru vasúti jegy engedélyezése céljából; 4. Sümegi Vilmos — a kereskedelemügyi miniszterhez — az idegen ásványvizek kiszorítása tárgyában ; 5. Lovászy Márton — a belügyminiszterhez — a barsmegyei székelykérdés tárgyában. Az elnök indítványára elhatározta a Ház, hogy abban az esetben, ha egy óra előtt végez a bankjavaslattal, már akkor áttér az interpellációkra, de ha a bankvita tovább húzódik, az interpellációk ideje délután két óra lesz. (A bankvita.) Következett a részletes vita a bankjavaslat hetedik szakasza fölött. A szakaszhoz már csak egy szónok volt: Polónyi Géza, aki azt fejtegette, hogy Magyarországnak joga lett volna tetszésszerinti föltételeket szabni az 1878. évi szerződésnél, mert vállalta a .nyolcvanmilliós államadósság részleges törlesztését. Ehelyett kaptunk egy bankot, amelynek úgyszólván nem is volt részvénytőkéje, mert az osztrák kormány nem fizette le adósságát. Még ma is hatvanmillióval tartozik a banknak. Követeli, hogy az osztrákok fizessék le ezt a hatvanmilliót, mert ha a bankszabadalom lejár, nekünk nem lesz semmi hasznunk abból, hogy az osztrák államadósság harmadát mi fizettük. Az elnök a szakasz fölötti vitát berekesztette, mire Wickenburg Márk gróf előadó néhány szóval a szakasz változatlan elfogadását kérte. A Ház a hetedik szakaszt elfogadta. A nyolcadik szakasznál Polónyi Géza szolalt 'öl és konstatálta, hogy a szakasz több olyan intézkedést tartalmaz, melyeket más szakaszok faár érvénytelenítettek. Az érmeszerződest elvileg nem lehet elfogadni. A monarchia terültén több olyan váltópénzfaj van forgalomban, faelyeknek törvényes alapja nincs és amelyeknek hasznát csak' az osztrák kormány látja, ^yenok a dalmáciai para és a levantei tallérok, afaelyek a bank ércfödözetét fogják növelni. •Azzal fejezte be, hogy az ország gazdasági nyomoruságának egy orvossága van: az önálló {fank ós kívánta, hogy az országnak több jfaszna legyen a közös bankból, mint eddig volt. (Leikos éljenzés a baloldalon.) Nem fogadta el a szakaszt és kérto annak elutasítását. Az előadó megnyugtatta Polónyit, hogy a törvény szakaszaiban törvénytelenség nincs. A favantei tallérok az osztrák kormánynak egy külön üzletét képezik, amelyet az évek ota bakóról. „ A Ház a szakaszt változatlanul elfogadta. . Az utolsó, kilencedik szakasznál Lukacs László pénzügyminiszter stiláris módosítást kJánlott, hogy a szövegben január elseje helyett "PGlia elsejo tótessék. . Polónyi Géza a házszabályokhoz szólva, tütákozott az ellon, hogy egy a vita berekesztése után tett határozati javaslat elfogadtassák, miután az napirendre tűzve nem volt. (Helyeslés balról.) Lukács László pénzügyminiszter fölvilágosította Polónyit, hogy itt csupán egy dátum kiigazításáról van szó, amely nem változtatta meg a törvényjavaslat értelmét. Az elnök igyekezett az ellentéteket elsimítani, de Polónyi ragaszkodott ahoz, hogy az írásba foglalt módosítás kiosztassék, illetőleg, minthogy ez már nem lehet, rendezze az elnök ugy a dolgot, hogy a módosítást a vita befejezése előtt nyújtották be s ahoz való hozzászólás joga biztosítva volt. Az elnök ebbe beleegyezett, mire a pénzügyminiszter határozati javaslatához Polónyi Géza szólt és elvileg tiltakozott határozati javaslatoknak a vita berekesztése után való benyújtása ellon. (Veget ért a bankvita.) A Ház a szakaszt a pénzügyminiszter módosításával fogadta el és ezzel véget ért a bankvita. Éljenzés és taps hangzott föl minden oldalon, a kormánypárt Lukácsot ós Wickenburgot, az ellenzék pedig Polónyi Gézát éltette. A törvényjavaslat harmadik olvasása holnap lesz. Ot perc szünet után a Ház áttért az ujoncjavaslatokra. (Az ujoncjavaslatok.) Ez két törvényjavaslat : az egyik az ujonclótszámnak az 1911. évre való megállapításáról, a másik az újoncok megajánlásáról szól. Az ujonclétszám marad a régi: 43.000 fő a közös hadseregnek, 12.000 fő a honvédségnek. Solymosy Ödön báró, a véderő bizottság előadója, hivatkozott a törvényjavaslatok tartalmának az előző évekhez képest való változatlanságára s kérte azoknak elfogadását. A törvényjavaslatokkal kapcsolatban a honvédelmi kormány tizenegy jelentést terjesztett be a hadsereg intézményeinek mult évi állásáról. Ezekből meggyőzödhetik a Ház, hogy a hadsereg állapota a törvényeknek megfelel. A Kossuth-párt nevében Szabó István (zámolyi) szólt a javaslat ellen. Követelte a magyar ezredeknél a tiszti helyeknek magyarokkal való betöltését, mert a mostani állapotból a magyarság iránt érzett, meg nem érdemelt bizalmatlanságra lehet következtetni. Követelnünk kell tiszti helyeinknek magyarokkal való betöltését, de magyar tisztek alkalmazását a hadügyminisztériumban is. A két éves katonai szolgálat behozatala különösen a földmivelő osztálynak jelent nagy könnyebbséget. Intenzivebbé kell tenni a tisztnevelést és a hadapródjelöltek egy részét altiszti rangba kell helyezni, mert képzett altisztekben nagy a hiány. Bakonyi Samu kijelenti, hogy a függetlenségi párt az önálló magyar hadsereget követeli s már csak azért sem. szavazhatja meg az újoncokat a közös hadseregnek. A reformot ugy kell megcsinálni, hogy ne ujabb terhet, de hasznot jelentsen a nemzetnek. A honvédségnek most valósággal csak kezdetleges rendőrségi szervezete van, háború esetén még az a különállása is megszűnik, amely a békében látszatra riiegilleti. Rámutat arra, hogy Boszniában és Hercegovinában abszolút uralkodói jog alapján rendezték a véderőkötelezettsóg dolgát s mellőzték Magyarország alkotmányos közreműködését. A hadvezetőség a véderőreformmal kapcsolatos terhekkel szemben nem vet számot az ország gazdasági erőtlenségével. Mit fog csinálni a hadügyminiszter, ha egyszer csak azt látja, hogy a megszavazott létszámot sem tudja előteremteni. A népszámlálás szomorú eredményei arra intenek, hogy ez az állapot is elkövetkezhet. A véderőreform semmit nem vált be a nemzet régi jogos aspirációiból. (Az interpellációk.) Ráth Endre a budapest-közvágóhid-ráckevei vicinálison tapasztalható fogyatkozásokat tette szóvá, azokra kórt orvoslást a kereskedelmi minisztertől. Óváry Ferenc a katolikus autonómia megvalósítása érdekében szólalt föl. Beszéde közben a munkapárton Podmamczky Endre báró, Pál Alfréd ós Nagy Sándor félhangon diskurzust folytattak. Frey János a néppártról a beszélgető társaság felé szólt: Halljuk. — Fogja bo a száját -- szólt vissza Podmuniczky Endre báró, — Micsoda hang ez? Kikérjük magunknak! — kiáltották a néppártról Szmrecsányi György, Huszár Károly és Frey János. — Nem hallottam semmi sértő közbeszólást, — jelentette ki az elnök — kérem a képviselő urakat, legyenek csendben. — Tessék rendreutasítani a sértőt — követelték a néppártiak. (Zaj a munkapárton.) Fölkiáltások a jobboldalon : Mi nem mondtunk semmi sértőt. Huszár Károly (az asztalra csap): Hazudik aki letagadja ! (Zaj a munkapárton.) Az elnök: Huszár Károly képviselő ur sértő kifejezést használt, ezt hallottam, ezért őt rendreutasítom. Ováry Fereno megkérdezte végül a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hajlandó-e megtenni azokat az intézkedéseket, melyek az autonómia megvalósítása érdekében szükségesek. Zichy János gróf kijelentette, hogy a kormány programjában benne van az autonómia dolga, állandóan tanulmányozza a kérdést s az teljesen elő van készítve s mihelyt a költségvetést a Ház megszavazza s a politikai és parlamenti helyzet megengedi, nem fog késni, hogy a javaslatot előterjessze. (Élénk éljenzés ós taps.) A miniszter válaszát a Ház egyhangúan tudomásul vette. Podmaniczky Endre báró az elnök fölhívására kijelentette, hogy Frey János félreértette őt. Nem azt kiáltotta az imént neki, hogy: Fogja be a száját, hanem azt, hogy: Fogja meg magát, mert nagyon hadonászott. (Derültség.) Huszár Károly ezek alapján szintén kéri közbeszólását meg nem történtnek tekinteni. Az elnök az ülést negyed háromkor berekeszti. Orosz menekültek Szegeden. — Négyezer kiüldözött zsidó család. — (Saját tudósitónktól.) Szerdán egy harminc évesnek látszó, kopott külsejű, alacsony, beesett és borotválatlan arcú embert vezetett Somogyi Szilveszter dr, főkapitány elé egy szegedi közismert emberbarát. Arra kérte a főkapitányt, hogy adjon engedélyt a szánalmas külsejű embernek könyöradományok gyüjtésóro. — Orosz menekült, családos ember, abból a négyezer zsidó családból való, amelyeket három hónappal ezelőtt a lázadó parasztok kiüldöztek Kievből. Idekerült Magyarországra és most nincs mit ennie. Különben majd elmondja ő a kálváriáját. Iratai vannak, mindent tud igazolni Az orosz menekült könnyed magyarsággal megszólalt: — Rosenberg Miksának hivnak . . . A főkapitány meglepetten kérdezte: — Hát magyarul is tud ? — Igen — válaszolt — tiz nyelven beszélek: oroszul, németül, zsorgán-nyelven, héberül, szerbül, tótul, oláhui, horvátul, lengyelül és magyarul. — Hol tanulta a magyar nyelvet? — Kievben. Volt egy magyar ábécés könyvem, azt forgattam néhány évig és ezúton ugy ahogy, de valamennyire mégis megtanultam magyarul. A kievi zsidók különben nagyon jói ismerik Magyarországot és az van elterjedve, hogy a magyar nép a legbékésebb, legemberszeretőbb nemzet. — Munkaképes maga ? — Nem, pedig csak harminc éves vagyok. A munkaképtelenségem szorosan összefügg a történetemmel. Egy kis romániai városban születtem, ahol az apám korcsmáros volt. Egy éves voltam, amikor a családunk Oroszországba, Kievbe költözött s azóta, huszonkilenc éven át Kievben laktam. A szüleim már nem élnek. Huszonkét éves koromban megnősültem, a feleségem most tölti be a huszonnegyedik évét, házasságunkból három gyermekünk született. A legidősebb leánygyermekem öt éves, az utána következő három és a legkisebb egy. — Mivel foglalkozott Kievben? — Szövőmüheiyem volt s abból amit kerestem, nemcsak hogy tisztességesen eltudtam tartani a, családomat, hanem hatezer rubelt meg is takarítottam, Néhány évig békességben |s él*