Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-07 / 54. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 10 visszautasította. A kamara többsége ezután a választmány évi jelentését elfogadta. Az elnök a választás tekintetében aként in­tézkedett, hogy a választások hétfőn, kedden és szerdán egész nap és csütörtökön délig tar­tanak. A szavazást csütörtökön déli egy órakor zárják le s ekkor kezdi meg működését a sza­vazatösszeiró bizottság. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Mároius 7, kedd-. „ 1 8, szerda: „ 9, csütörtök n 10, péntek: »» 11, szombat: „ 12, vasárnap » 12, „ „ 13, hétfő: „ 14, kedd: „ 15, szerda: „ 16, csütörtök: n 17, péntek: „ 18, szombat: „ 19, vasárnap .. 19, Lotti ezredesei, operett. (Páros '13-os bérlet.) Lotti ezredesei, operett. (Páratlan j, bérlet.) : Csiky László jubileuma alkalmá­ból: Othelló. (Páros "1,-os bérlet.) Cigányszerelem, operett. (Párat­lan Vs-08 bérlet.) Jómadarak, operett. Bemutató. (Páros 2Ij-os bérlet.) d. u: A zsába, bohózat, este: Jómadarak, operett. (Pá­ratlan Vs-08 bérlet.) Jómadarak, operett. (Páros Va-os bérlet.) Sárga liliom, vidéki történet. (Páratlan 2/,-os bérlet.) Aranylakodalom, látványos szin­mü (Páros »/,-os bérlet.) Váljunk el, vigjáték. (Páratlan Va-os bérlet.) Becstelen, drámai játék. (Páros 2/s-os bérlet. Becstelen, drámai játék. Párat­lan '/a-08 bérlet.) d. u.: A muzsikus leány, operett, este : Becstelen, drámai játék. (Páros 1/,-os bérlet.) A szegedi és hódmezővásár­helyi színészet egyesítése. — Ujabb kísérlet. — Erősen dolgoznak odaát a szomszéd vá­rosban a szinészet állandósításán ós biztosra vehető, hogy e nagy város nagy intelligens közönsége, amely az eddigi nyári idények alatt évek óta fényes bizonyítékát adta a szinészet iránti nagy érdeklődésének, mi­előbb meg fogja oldani egy szép, állandó szinház építésének kérdését. Ezt az időpontot tartom alkalmasnak arra, hogy azon, már évekkel ezelőtt a helybeli és vásárhelyi lapokban tárgyalt eszmét, mely fezerint egy nagy, fényesen szervezett társulat lássa el mindkét városban az előadásokat, ujból fölszinre hozzam ós az ezen kórdóst intéző körök figyelmébe ajánljam. Tudjuk, hogy az egész országban épen csak Szeged és Hódmezővásárhely geográ­fiái fekvése engedi meg egy ilyen eszme megvitatását, de ezen fekvés azután olyan is, amely két nagy városnak egymástól fél­órányi távolságával az eszmét szembeszö­kővé teszi és akármily szempontból bírál­gatjuk is azt, mindkét város közönségére nézve végtelen előnyösnek mutatja. Egy szóval sem mondom, hogy a szom­széd város az újonnan épitendő állandó színháznak nem fog megfelelő társulatot kapni, noha bizonyos, hogy mivel az első­rendű társulatok el vannak helyezve, az oda szerződendő uj igazgató állandó társulatának szervezésénél egy kissé számolni fog azzal, hogy a város közönségét előbb még a szinház látogatásához szoktatni kell. De már csak nem tagadhatja azt senki, hogy korántsem számithat. Vásárhely ily kö­rülmények között egy oly fényes társulat szervezése, illetve működésére, mint a sze­gedi, különösen ha annak tekintetében majd mindkét szinügyi bizottság oly igényeket támaszt a megválasztandó igazgatóval szem­ben, mint amily igények joggal támasztha­tók akkor, ha két ily nagy város színház­látogató közönségének támogatásáról van szó. Hisz itt oly fényes jövedelmekre lehet számítani, hogy a legmagasabb fővárosi nivót követelhetnők a társulat igazgatójától, mert hogy e két város színházlátogató kö­zönsége — a várható kitűnő előadások vonzó ereje által még fokozva - felórakár­mely fővárosi szinház látogatottságával, az szerintem bizonyos. A technikai részről alig kell szólnom; kü­lönösen a jövőre létesítendő, az eddiginél még sokkal jobb vasúti összeköttetés (egy élelmes igazgató omnibuszautót fog bizo­nyára beszerezni), valamint a mindinkább tért hóditó sorozatos előadások minden nehézség nélkül lehetővé teszik azt, hogy a társulat drámai része két-három napon át itt játszik, mig odaát operett vagy opera megy és vice versa; a társulat tagjait ille­tőleg pedig ugy áll a dolog, hogy azoknak többet tanulni nem kellene, sőt inkább több idejük lesz arra, hogy egy szerepet jobban megtanuljanak és hogy az kiforrjon és meg­érjen bennük; játszani azonban többet fog­nak — a kellő ellenérték ellenében, —amelyet a direktor ezért szó nélkül adhat is nekik, ezt azonban szivesen meg fogják tenni és ép ez egy okkal több, hogy ezen aránylag nagyobb fizetéssel a legelső erők lesznek e társulat részére biztosithatók. A társulat egész éven át való foglalkoztatása is bizto­sítva látszik e kombinációval, különösen a vásárhelyi nyári szinház által. Még egy szót a nálunk oly nagy szerepet játszó autonómiáról. E kérdés szerintem egyáltalán szóba sem kerülhet, mert anélkül, hogy a dolog részle­teivel foglalkoztam volna, meg vagyok arról győződve, hogy mindkét városban, minden a színészettel foglalkozó ós azt irányító közeg, tanács, szinügyi bizottság stb., teljesen meg­tarthatja autonómiáját, illetve külön műkö­dési körét és különösen az alsó, tán három évi ciklusban, csak arról lesz szó, hogy a két város egy és ugyanazon színigazgatóval kösse meg a szerződóst, mindegyik külön­külön, oly pontozatokat fölvéve a szerződé­sekbe, amelyekkel az illető város igényeit teljesen kielógitő követelések leszegezóse mellett, tudomáful veszi, hogy ugyanazon társulat a másik városban is működik. Ajánlom ezen szerintem városunk sziné­szeti életére rendkivül fontos eszmét az erre hivatott intéző körök figyelmébe és azt hi­szem, hogy elsősorban a két kulturtanács­nok, utána pedig a két szinügyi bizottság­nak kellene az ügygyei foglalkozni, még pedig szeretettel. Wimmer Fülöp. * A zeneiskola hangversenye. A szegedi városi zeneiskola március tizenkettedikén, va­sárnap délután négy órakor a Tisza-szálló dísz­termében rendezi második iskolai hangverse­nyét. A műsoron Handel, Mozart, Mendelssohn, Liszt, Viotti, Bériot, Goltermann, Popper, Abt, Mascagni, Auber, Doppler és Demóny müvei szerepelnek. Jegyek a városi zeneiskolában kaphatók. * Hun legenda. Az egész magyar irodalmi világot meglepte Márkus Lászlónak, a Magyar Szinház kiváló rendezőjének nyilatkozata, hogy több drámán dolgozik, sőt egy Attila cimü ver­ses drámáját már be is nyújtotta a Nemzeti Színházhoz. Meglepetés volt ez a nyilatkozat, mert Márkus László zsenialitását eddig szín­házi kritikában és színpadi rendezésében volt alkalma a közönségnek ismerni ós nagyra­becsülni. Verses vigjáték, — ez volt a második meglepetés. Mindenki, aki a magyar irodalom modern alakulásait jól ismeri, a verses drámát a megujhodottat, az üdét várja. Mindenre gon­dolhattunk azonban, csak arra nem, hogy Már­kus László lesz az, aki megajándékoz vele. A kedves és boldog meglepetést pedig emeli az, hogy akinek alkalmuk volt Márkus László drámáját elolvasni, az elragadtatás hangján beszélnek az uj drámáról, amelynek címét az iró időközben Hun legendá-xs, változtatta. Biró Lajos, a kiváló iró, például ezeket mondja egy folyóirat hasábjain: — Nekem most ugyanaz az érzésem van, mint amikor Ady Endre Uj versek cimü kötetét olvastam ós abba a nagyváradi lapba, amely­nek ő egykor munkatársa volt, ezt irtam róla: " »u)jongjatok, egy nagy poétánk van!" A Márkus László Hun legendája is ugy szól, mint az orgonaszó; ós én nem tudtam ellentállani annak a vágynak, hogy megint le ne irjam: — „ujjongjatok, egy nagy poétánk van!" Igy beszélnek Márkus László verses darab­járól, amelyet a Nemzeti Szinház sietett elfo­gadni előadásra. Az idei szezonban nom lehe­tett már előadatni, a jövő szezonban azonban sietve megkezdi az igazgatóság az előadás elő­készületeit. A premiert novemberre tervezi az igazgatóság. Az uj magyar versesdráma hire azonban már bemutató előadása előtt tuljutott a magyar határon. Tudomást szerzett rólaMax Reinhardt, a kiváló berlini színházigazgató is és máris megtette az első lépéseket a Hun legenda előadási jogának megszerzése iránt. Az előzetes tárgyalások már megtörténtek. Perfektuálni a megállapodásokat pedig akkor fogják, amikor az őszszel Reinhardt Budapestre jön, hogy a Beketow-cirkuszban bemutassa zseniális rendezésű Odipusz-királyát. Külön szenzáció, hogy a Hun legendát Vészi József fordítja németre. * László Gyula: főrendező. Krémer Sán­dor, a szabadkai szinház igazgatója a jövő Bze­zonra főrendezőnek László Gyulát, a Magyar­szinház kiváló jellemszinészót, a nagy intelli­genciájú művészt szerződtette. László Gyula a szegedi és kolozsvári színházaknak volt hosz­szabb ideig elsőrendű művésze és két éve a Magyar-szinház tagja. A szabadkai szinház nagy értéket, kiváló tudásu ós nagykópzettsógü rendezőt nyer László Gyulában, akinek föllépő; sei is bizonyára eseményei lesznek a szabadkai színházi életnek. GYORSJEGYZETEK Hetek óta prózázik Apponyi. És azóta neff is énekel Caruso. Ha igy marad a helyzet, | akkor Apponyi végleg fölcsap énekesnek, ( Caruso pedig politikusnak. De azrét igy se vés* el a haza. * Mikor az ellenzék szombaton elhallgatott, azt mondtuk: ez már beszéd! Ma megszólaltaki s most már ezt se mondhatjuk. * Változatos kis aviatika járja most Szegeded Amig a házbér egyre föllebb száll, a házteÉ szépen lejebb száll. * Maholnap igy alakul a szegedi statisztika Szegeden minden lakóra esik egy ház. • Uj házszámozást kérnek a végrehajtóink mert nehezen találnak rá a pácienseikre. FölW leges. Várjanak pár percig a ház előtt, '' úgyis biztosan bedől s ha ott lakik a pasa® majd — kiabál. • Aktuális gázhir: Temesvárott, Aradon, Kf sármáson gázforrásokat találtak, Szeged peé" ugy találta meg a gázforrást, hogy meneszt'* Fuchsot és Bátorít. Félhivatalos: A Dugonics Társaság legköí' lebbi ülésén megjelennek Pósa Lajos és Endre. Pósa a város kocsiján, Ady nz Illés ^ kerén hajtat be. A dobogón egymást móltatj*'1 Szépen méltatják. A francia kormány programja. risból jelentik: A minisztertanács végét'V nyesen elfogadta a Monis miniszterei^ által szerkesztett nyilatkozatot. A kiilp" tika tekintetében a kormánynyilatkojb hangoztatja a kormány akaratát, hogy bt'K politikát kövessen, támaszkodva a fönn^ ántántra ós alliánszokra, valamint a I'",­seregeink garanciáira, amelyeknek álland'V növekedő ereje lehetővő teszik, hogy a ^ föntartására továbbra Is biztosítható,

Next

/
Thumbnails
Contents