Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-07 / 54. szám

1911 március 7 DÉLMAtiYARORSZAfi 5 Brutális románok. — Nyolc munkás gyötrelmei. — (Saját tudósítónktól.) Fölháboritó esetről szóló híradás világit rá ismét arra a vak gyűlöletre, melyet némely román hatósági közegek is ép oly féktelenül éreznek magyar állampolgárok iránt s ép oly brutálisan fejeznek ki, mint a legutolsó alkoholista román favágó. Egy román faluban nyolc, véletlenül román területre tévedt munkást, — akik közül kettő magyar volt, hat karintiai, de azokat is magyaroknak nézték, — napokig ütöttek-vertek, kínoztak, éheztettek. Borzalmas sorsukról csak most szerzett tudomást a magyar hatóság: a kovásznai főszolgabiróság, amelynél Kordoványi István, a lemhónyi fürószgyár volt munkása megjelent és ezeket mondotta: — Február huszonhetedikén este Sósmező felé mentem hetedmagammal s valamiképen áttévedtünk román területre. Nem csoda, mert az ut hol román, hol magyar területet érint s mi nem tudtuk meddig szabad, meddig nem. Akkor vettük észre a tévedést, mikor már nekünk estek a román határőrök nagy kiáltozással, megkötöztek bennünket, aztán bevittek egy faluba az elöljárósághoz. Ott elszedték a pénzünket, — nálam harminc korona volt — elvették a munkakönyvünket s ütöttekvertek mindnyájunkat. Két álló napig ütleget kaptunk étel meg ital helyett. Tessék megnézni, csupa seb, meg kék-zöld folt vagyok. Két nap múlva engem meg egy társamat útnak engedtek, a hat karintiait ott fogták. Nem is tudom, mi lett velük. Azonnal megvizsgáltatták Kordoványit a járásorvossal, aki látleletet vett föl, a főszolgabíró pedig jelentést tett a belügyminisztériumban. Kordoványinak igazolványt adott, hogy Ggyelőre arra adjanak neki munkát. A románok viselkedése annál fölháboritóbb, mert ha románok tévednek át magyar területre, a magyar hatóságok nemhogy kegyetlenkednének, hanem valósággal atyai módon bánnak velük, sőt pénzbeli segítséget is adnak nekik. Ugy látszik, ez a hála érte. A KoHsuth-pái't értekezlete. A függetlenségi Kossuth-párt hétfőn este hat órakor értekezletet tartott Tóth János elnökletével. Megbeszélték a március huszadiki Kossuth-ünnepély részleteit. A diszbeszódet a Kossuth-serleggel Sealay László mondja. Az ujoncjavaslatokat nem szavazza meg a párt, mert nincs bizalma a kormány iránt. Az idegen légió. Parisból jelentik : Guldin <lo Villáin konzervatív szenátor bejelentette, b°gy Cruppi külügyminiszterhez interpellációt fog intézni a Németország részéről hangoztatott követelés dolgában, hogy az idegen légió kérdését a hágai békebiróság elé terjesztik. Franciaország méltóságával — úgymond a szenátor — össze nem egyeztethető, hogy ennek a fölszólításnak eleget tegyen. Giolitti - miniszterelnök.:Turinból jelentik: ftt az a hir van elterjedve, hogy Giolitti újra el akarja vállalni a kormányelnöksóget. Giolitti az utóbbi időbon köszvónyben szenvedett, de •nőst már annyira jobban vau, hogy újra a politikának szentelheti magát. , Nem lesz bokszerlázadás. Pekingből jelontik: Másként hangzó híresztelésekkel szemben a hivatalos körök kijelentik, hogy lappangó kitörni készülő bokszerlázadasról mitsem budnak. E híresztelések valószínűleg a sárga fceny nevet viselő szekta legutóbbi tevékenyegére vezethető vissza. Ez a szekta azonban t elveszti hiveit, mert azt ígérte hogy vy/gyitani tudja a pestist, amiben azonban a néP csalatkozott. Dőlnek a házak. — Elégedetlenek a kitelepített lakók. — (Saját tudósítónktól.) Nem is kell csákánynyal szétrombolni a régi, árviz előtti Szegedből visszamaradt házakat: sorra dőlnek össze maguktól is. Mintha az ódon, kopott vályogviskók éreznék, hogy a büszke, palotasorok között nincs többé már keresnivalójuk, kiszolgálták az időt, obsitot kaptak és nincs ogyéb rendeltetésük hátra, mint porrá és hamuvá váltan kimúlni a világból. Nap-nap után ujabb ós uiabb házakra bukkan a szegedi rendőrség, amelyek összeomlással fenyegetik a benne lakókat. Természetes, hogy a rendőrség és a mérnökség bojkottálja ezeket az ócska épületeket, mert életveszedelmesek ós minden pillanatban várható a bedőlósük. A rendőrség egy hót óta szorgosan folytatja ezeknek a veszedelmes házaknak a vizsgálatát s a veszély mekkorasága szerint nyomban intézkedéseket is tesz. Ha a ház még meglehetősen tartós s a veszély nem olyan fenyegető, elrendeli a tetők alátámasztását. Mert a beornlás az alacsony házaknál különösen akkor veszedelmes a lakókra, ha a tető omlik össze. Ez pedig csak ugy eshet meg, ha a falak vannak düledezőfélben. Amikor pedig a vizsgálatnál kitűnik, hogy mind a falak, mind a tetők olyan tarthatatlan állapotban vannak, hogy mindenféle javítás hiábavaló, akkor nincs más hátra, mint a ház lakóinak kitelepítése. Az eddigi vizsgálatok eredményei szerint összesen kilenc régi épület fenyegetett életveszedelmes bedölóssel. Ezekből a lakókat kitelepitette a rendőrség. Három e közül a kilenc ház közül össze is omlott. Hat pedig minden pillanatban összedöléssel fenyeget. A falakat egy ökölcsapással össze lehet rombolni, a talajpadló pedig annyira vizes, hogy minden lépésre csicsog. A lakosságnak ezekből a vályogromokból való kitelepítése egyenesen humánus kötelessége a rendőrségnek, az ennek eddig eleget is tett. Az eddigi vizsgálat alkalmával tizenhat olyan házat talált a rendőrség, amelyeknek mindegyike lakható még, de csak abban az esetben, ha a tetőzetet megfelelő módon alátámasztják. Az alátámasztásnak záros határidőn beiül kell megtörténni. Hétfőn ismét több düledező házat talált a rendőrség. Igy a Füredi-utca 7. számú, az Őszutca 14. számú és a Nádas-utca 9. szám alatt lévő házak életveszedelemmel fenyegetnek s a bennük lakók kitelepítését a rendőrség nyomban el is rendelte. A tavaszonként jelentkező földár annyira átáztatta ezeknek a vályog házaknak a falait, hogy egy rendőrkardot valamennyinek a falán könnyen keresztül lehet szúrni. A kitelepitett családok eddig még találtak más hajlékot, de könnyen megeshetik, — különösen most, lakáshiány idején — hogy a lakók nem kaphatnak helyet. Ez esetben a rendőrség tartozik gondoskodni a kitelepített lakosok elhelyezéséről. A Gyöngytyuk-utcában, a Füredi-utcában és az ősz-utcában még több rozoga házat talált a rendőrség, de ezek a mérnökség szerint nem fenyegetnek közvetlen veszélylyel, ennélfogva ezeknél a tetőzetek alátámasztását rendelte el a rendőrség. Különösen sok baja van a rendőrségnek a kitelepített lakókkal. Ezek nagyon ellenséges szemmel nézik a hatósági intézkedéseket. Addig nem akarnak hihni semmit, amig a fejükre nem szakad a tető. Ma is többen panaszkodtak a főkapitány előtt a kitelepítések miatt. Jellemző a nép gondolkozására az a kis beszélgetés, amely ma a főkapitány szobájában folyt le. Égy kitelepített lakó haragosan sopánkodik: — Harminc éve áll már a ház, amelyből kitettek bennünket , . • — Épen azért, mert olyan régi, a falak vályogból vannak, vizes és amióta maga itt áll, talán már össze is dőlt az egész tákolmány. — Harminc éve áll, hogy dőlhetne össze? — Mindegy no. Örüljön, hogy vigyázunk a maga életére — válaszolt a főkapitány, hogy yóget vessen a vitának. A lakó — sunyi szemű parasztember — vette a kalapját és távozni készülődött. Az ajtónál azonban egy pillanatra megállt: — Csak azt szeretném még tudni — szólt hetykén — hogy mi köze van a főkapitány urnák az ón életemhez? . . . Igy polemizálnak a kitelepített lakék. Mert azt tartják, hogy amibe a rendőrség beleavatkozik, az sohasem járhat haszonnal. Megnyugtató, hogy ebben az esetben alaposan tévednek. — Falliéres nem megy Kómába. Rómából jelentik: Diplomáciai körök értesülései szerint Falliéres köztársasági elnök véglegesen lemondott római utazásáról. Erről a kvirinált megfelelő módon értesítette. — A király szobra. Szeged város közönsége tudvalevőleg százezer koronát szavazott meg a király lovasszobrára. Az erről szóló közgyűlési határozatot most a belügyminiszter jóváhagyta. — A fogadalmi templom. A keddi rendkívüli közgyűlés legfontosabb tárgya a fogadalmi templom kérdése lesz. A kérdés előzményei ismeretesek, arról a Délmagyarország is többször megemlékezett már. Kiderült ugyanis, hogy a fogadalmi templom, amelyre a közgyűlés csak 1.400,000 koronát szavazott meg, hárommillió koronánál is többe kerülne. Ez a fölfedezés persze nagy konsternációt idézett elő, Schulek Frigyes műegyetemi tanár, a templom tervezője azonban vállalkozott arra, hogy a templomot kisebb méretűnek is elkésziti, kevesebb költséggel. El is készítette az ujabb tervet. A fogadalmi templom-bizottság Lázár György dr, polgármester elnöklésével vasárnap délelőtt ülést tartott, amelyen Schulek Frigyes is részt vett. Az ülésen fölolvasták Schulek Frigyes előterjesztését, amelyben hajlandónak nyilatkozik arra, hogy a templomot kisebb méretben és ennélfogva redukált költséggel is elkésziti. A templom eszerint 2.100,000 koronába kerülne, ami az összes költségeknek 13 százalék megtakarítást jelentene. Az uj templom hossza a főbejárattól az oltárig 53 és fél méter, a tornyának magassága nem 76, hanem 68 méter volna. A polgármester azt a kérdést vetette föl, vájjon a templom uj alakjában nem veszitene-e monumentális jellegéből és hogy a befogadóképessége nem csökkenne-e, mert a közgyűlés tudvalevőleg olyan méretű templom épitését határozta el, amely háromezer személyt képes befogadni. Schulek Frigyes megnyugtató válasza után a bizottság elfogadta a tervet ós azt a tanácsnak is elfogadásra ajánlja. A terv részletes kidolgozása körülbelül négy hónapot vesz majd igénybe s igy a fogadalmi templomot talán a nyáron kezdik épiteni. A tanács a bizottság ajánlata szerint a keddi rendkívüli tanácsülés elé azt a javaslatot terjeszti, hogy helyezze hatályon kivül a mult közgyűlési határozatot ós a kivitelről és a födözetről majd akkor határozzon, ha a részletes terv is elkészül. — Uj báró. A hivatalos lap vasárnapi számában jelenti, hogy a király madarasi Beck Miksát, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank elnökvezérigazgatóját és törvényes utódait „Madarassy-Beck" névvel a bárói méltóságra emelte. Báró Madarassy-Beck Miksában közgazdasági életünknek egyik régi, kiváló tagját érte a kitüntetés, amelynek fénye kihat elsősorban a Magyar Leszámítoló- ós Pénzváltó Bankra,